Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 77. szám

Melléklet az „Esztergom és Vidéke“ 77-ik számához.

győződve, hogy irántam nagybecsű ragaszkodásuk felejth^teileu marad élőt- tern ; s káréin tudassák a t. Egyesület összes tagjaival jó szivük fölötti örömemet és forró hálámat.

(A gymnasium küldötteihez.)

Nem tagadhuiom, hogy nagy öröm az elismerés koszorújával Jutalmaztat- j ni; de az kétségtelen, bogy az érdem és tiszteletnek nagy része azokat illeti, kiknek köszönhetjük kiképezte- tésflnket, — Én e gymnásiumban nyertein a középoktatás áldásait s igy méltán mondhatom, hogy az esztergomi gymnasiumnak vagyok neveltje ; hogy emberré lettem, nagy része volt l*ol- dog emlékű sz.-Benedek-rendi tanáraim nak, kik ezek voltak : Igazgatok : S/a- lóky Konrád és Szeder Fábián, tanáraim pedig : C>ík Benignus, Horjétek Viktorin, Jankó Felix és Balázs Theophil, kikot nemcsak igen tiszteltem, hanem szerettem is, s most is áldom emlékűket. Midőn ezt ezen ünnepi órámban hálás szívvel emlékezetbe hozom, teszem azt részben a tanár- urak vigasztalására, kik nagy fáradozásaikért méltán számíthatnak jó tanítványaik hálájára ; de említem azért is, hogy e jó remén* ü fiatalok egy veterán Írótól, a boldogabb emberek egyikétől tanulják meg a/t, hogy bol dog azou ifjú, ki tapasztalt öregebbek, kivált tanáraikra hallgat s bölcs intelmeiket szivébe vésve, egész életpályáján híven követi.

Fogadják ft urak és önök is hazánk reményei iráutami becses és kedves figyelmük és jóindulatukért forró kö- Bzönetemet ; s kérem vigyék magokkal azou ígéretemet, hogy virágzó intéze- töknek és tanítványaiknak igaz barátja vagyok és maradni óhajtok.

Ajánlom magamat ájtato« imáikba, inert égi malasztra szükségünk van, s kérem továbbra is tapasztalt szere-! tetőket.

(A reáliskolai tanári karhoz.)

A Theologus főleg a szellemiekkel foglalkozik ; de egy Paedagogus kell, hogy a reáliákra is nagy gondot fordítson : mert az élet útain a reális ismeretek mellőzlietUnek.

Én szakiiodalmilag kiválólag a Pae ! dagogia és didaktika mezején munkálkodván, örömmel fordítottam gou- domat a reálismeretek terjesztésére és művelésére, s úgy hiszem annak köszönhetem, hogy Írói jubileumom alkalmával, a reáltauoda igen tisztelt tauári kara is becses üdvözletével, megtisztelt.

Az elismerésnek ily nyilványulása épp úgy igen becses és kedves előttem. Vajha alkalmam nyílnék szép rendeltetésű intézőtök javára annyit tehetni, mint azt megérdemli. Egyébiránt méltóztassanak arról meggyőződni, hogy amily hőn óhajtom városunk fölvirágzását és jólétét, oly szükségesnek tartom, hogy a reáliskola virágzásnak örvendjen, mert alapos reálismeretek nélkül korunkban sem közös jólét, sem erős nemzet nem képzelhető. i

Midőn iráutami meleg részvétüket igen köszönöm ; az igen tisztelt tanári kart nagyon kérem, hogy nagy- | becsű szeretőtökre továbbá is méltatni ] szíveskedjenek.

(Sífint-Tamás küldői tsógdhei.)

Igen köszönöm szives részvétüket. Szt-Tamásou én több évig laktam, otti tanácskoztam, ott irtain jelentékenyebb műveimet, többi közt ott Írtam azon í művemet, melyért fényes királyi pá r lyadijat, nyertem ; — ott igen sok j

> öröm ért, s így szt-tamási lakásomra l igen kedvesen emlékszem, de most is ^abl akomon tekintve szüntelenül szemem előtt áll Szt-Tamás legnagyobb dísze, az u. n Tamásbegye díszes kálváriájával, mely öregségemben az élet keresztjének türelmes viselésére int s igy a jövőre nézve is biztos re- mónynyel tölt el S így lehetetlen hogy Szt-Tamás és kedves lakói iránt hálás ne legyek, hol számomra annyi vigasz iiyuj^otttak az isteni gondviselés és szives lakói.

Fogadják ismételve szívességükért meleg köszönelemet, ajánlom magamat további becses jóindulatjukba.

[Víziváros küldöttségéhez.]

Hogy a vélem legnagyobb összeköt tetősben lévő Város t. Bírója és küldöttei ma üdvözletükkel megtiszteltek, nagy örömemre válik, annyival inkább, mert a régi közmondás szerint „Nemo próféta in patria suatf, pedig én itt körükben nem csak itthon vagyok, hanem választottjuk is s igy kétszeres kötelékkel köttettünk együvé s kóts/e résén örvendek ragaszkodásuknak s kétszeresen is köszönöm, becses hajlamú kát.

Adja ég, hogy a tiszt. Város érdekeit akaratom szerint vódhessem s javukat előmozdíthassam.

Külömben pedig Őszinte hálámat ismételvén, magamat becses jóvoltukba és szeretőtökbe ajánlom.

[Szt.-Gjörgymező küldöttségéhez.]

Nagyon köszönöm iráutami szívességüket. — Mi nemcsak szomszédok pedig jó szomszédok és birtokos- társak, lianpiu a gondviselés és a Föl - sőség kegyéből mint szt.-gyürgyi pró post némileg lelki atyafi súg ban vagyunk ; azon fölül üreg anyám Miklós- ffy Terézia szt.-györgymezei születésű vala, s ugyan a szt.-györgymezei temetőben várja a föl támadás nagy napját ; azon fölül ugyan ott áll a család kápolnája, sírboltja, nyugszik több kedves rokonom, s igy természetesen sok oknál fogva vau szivem e kies városba, s többnyire határában szívom magamban éltető frislevegőjót. Ezekuél fogva a mikor módon an állt, igen szívesen voltam és vagyok lakóink vigasztalására segélyére ; legyenek arról meg győződve, legjobb indulatomról ; ki iráutami szívességüket ismételvén, magukat további jóindulatjukba és hazafiul szeretőtökbe ajáulom.

[Obermayer György beszéde a kaszinó küldöttsége nevében]

Mólt. Piisp. és érseki Hely nők ur !

Az észt. kaszinó egyesület is örömmel sorakozik azokhoz, a kik a mai öröm ünnepen mólt. félszázudos irodalmi érdemeit megkoszorúzzák. Kasz. egyesületünket Szócheni István szelleme alapította, hogy összetartás által mozdítsuk elé a nagy tudományosság, i.iodalom művészet és társadalom érdekeit.

Midőn halhatatlan eszményképünk emlékezetét megújítjuk, lehetetlen tiszteletünkkel nem adózni azoknak, a kik az ő dicső táborából még mindig soraink között harczol mik, és a magy. tud Írod. miiv. és társ. érdekeiért áldozzák fel pihenésre méltó alkonyukat.

Mélt. is azok közé tartozik, a kik valaha a legnagyobb magyar gárdájában harczoltak. Mélt. is egyik Unitvá- nya annak a uagy mesternek, a ki a magy. nemzeti szellem föl támasztásáért áldozta fel fényes tehetségét és egész életét.

A inagy. nép jólétének kérdése lebegett mélt. szemei előtt 50 észt. előtt, de alatt és után is. Népünk jólétét a népmiiveltsóg fejlesztésében kereste és munkálta, és az irodalom mólt. csak ösvény volt, mely ezen magaszt9s törekvést megközelíthetővé és elérhetővé tette.

Legyen üdvözölve tehát általunk is, mint Sz. I. uagy eszméi és öröksége észt. harczosai által, kik a legnagyobb magyar halhatatlan törekvéseinek egyik kitűnő tanítványát üdvözlik méltshan egy fél 100 Írod. pálya ünnepén. Fogadja tehát az esz. kaiz. tiszteletét, báláját és örömét azon koszorúk közé. molyeket Észt, szeretető és elismerése nyújt át a mai napou.

(A Kaszinó küldöttségéhez.)

Megszoktuk a t. kaszinókat hangadókként tisztelni, mert közönségesen az intelligentiának társkörei a haladás gyúpontjai. E szerint nagy súlyt kell fektetnem megjelenésük és szives üd vözletökre; s áldom a Gondviselést, hogy városunknak- fziue java kegyes félszázados irodalmi működésein iránti méltánylatát, megelégedését kijelenteni, mi bizonnyal egy Íróra nézve a legbecsesb jutalom.

Kérem t. Uraságtokat, szíveskedjenek arról meggyőződni, hogy a mai kitüntetés még inkább foko- zandja azon lelkesedést, mely a haza s jelesen Esztergom dicsőségére és jólétének emelésére irányzandja további irodalmi és társadalmi fáradozásaimat is.

Nagyrabecsült érzelmeikért fogadják hálám adóját kedvesen, s kérem méltassanak ezután is baráti hajlamukra.

(A Dal- éa zenekedvelők egyesületéhez.)

Az igeu tisztelt Dalegyletnek figyelmét és nagybecsű ismételt kitüntetését a legszivélyesebbeu köszönöm.

Az ének a szavaknak és érzelmeknek ünnepi kitörése s a poesisnek testvére lóvén, nemes feladata nemcsak az életet kellemesebbé varázsolni, hanem egyszersmind nemes érzelmeket hatásosabb tevékenységre ébreszteni, az embereket hazaszeretetre lelkesíteni, s igy nemes tettekre bírni. — Ily magasztos feladata lévén az éneknek, a bölcs teremtő az énekrei hajlamot minden emberbe bele ójtolta, s mintegy természeti követelményeivé tette, s azért nincs a föld hátán nép, mely nem szereti az éneket; a Teremtő maga is énekkel kívánt tiszteltetui ; a koronás Próféta többször magasztosait sz. énekre lelkesité az embereket ; Isteni megváltónkról is tudjuk, hogy tanítványaival énekszóval ment ki az olajfák hegyére s a keresztények kezdet óta énekkel dicsérik az Istent, s inagasztosb imáikat is énekben röpítik a magasba

Lehetetlen tehát nem szeretni az éneket ; kell, hogy dicsérjük, támogassuk mindazokat, kik a jó hangula- latot, az emberek közti harmóniát, egyetértést, szeretetet énekkel előmoz dituni, műónekkel a cultúrát emelni buzgói kodnak, s ez által a közerköl csiséget s egyáltalán nemzetünk, városunk dicsőségét a haza felvirágzását emelik.

Nem röstelek ugyan sírni a sirán- kozókkal, de jól esik lelkemnek, ha örülhetek kegyetekkel, az örveudezők- Iíel s amennyiro gyengeségemtől telt, ezen nézeteket az irodalmi pályán toliammal is ugyekeztoin terjeszteni.

Fogadják tisztelt honfiak irántam tanúsított jóságukért forró köszönete- met; ajánlom magamat további nagybecsű szeret« tűkbe.

(A P«lg;tri olvasókör küldöttségéhez.)

Egy iró az által jutalmaztatik leg jobban, ha müvei olvastatnak és tanácsai követésre méltóknak találtatnak. Ezt a tudomány és igazság diadalának nevezzük.

Ily örömben részesiteuek ma a t. Olvasó-kőnek küldöttei, mert megjelenésükkel azt hitetik e-l velem, hogy István bácsi iratait ismerik és szabad legyen föltennem, hogy becsülik is.

Köszönöm, igeu köszönöm, hogy az öreg bajnokot ily örömro méltatják.

Nagyon ajáulom, hogy a jó könyveket szeressék, mert az ipar is jobban virágzik, a szőlőhegy is jobban fizet, a szántóföld is jobban terem, ha azt okszerűbben művolik, pedig a nagyobb ügyességet leginkább tapasztalt férfiak utasításaik, könyveikből lehet eltanulni; s ha a karral neui haladunk, akkor elmaradunk, a szerencse is elmarad tőlüuk, s az élelmes idegenek fölül kerekednek.

Bár minden helyen volnának ily jól rendezett olvasó körök, úgy a Haza föl virágzásának és a közös jólétnek előbb Örvendhetnénk.

Tisztelt polgártársak 1 haladjanak csak lelkesen a kezdett jó utón, unokáik áldani fogják az éber és d«rók elődöket.

Midőn iráutami figyelmüket és jószívűségüket köszönöm ; kérem, hogy tovább is tartsák meg bácsit szeretőtökben.

az öreg István

[Dr. WeÍ8Z rabbi az izr. hitközség részéről.]

Méltóságos és Ft. Püspök ur!

A mai uap öröm- és ünnepnap nemcsak I Esztergomra nézve, tnelyuek egyik dísze,

| büszkesége egyik legszeretettebb barátin és j pártfogója és jóltevője, hanem országos ünnepnap hi vei ország szerte osztoznak, örömünk és tiszteletünkben azou férfiú iránt, aki miut főpásztor, iró és emberbarát egyaránt uagy és dicső. Különös, kivá'ó jelentőségű e nap ránk Izralitákra nézve, a kikuek a mai nap nem az örőmuap. hanem vigasztalás egy napja, fájdalomenyiiit és, és remény gerjesztés napja, egy fénypont a sza- retetleuség éjjelén, tíizoszlop a zaklatás pusztájában. Mert méltóságodban látjuk megtestesülve mindazon magasztos és feusegeä elveket, melyek a tör énét 1000 érés folyama alatt főjsllemv mását képezte a lovagias magyar nemzetnek melynél védbástyául bizonyult ez ország, és melynek nemegyszer, a hivatásának magaslatán álló magyar derűs hathatós szószólói és védnökei voltak ; és pedig a vallás tűiénél, igazi emberszeretet elveinél. És addig mig oly férfiak a közszeretet tárgyát képezik, addig remélhetjük, hogy a keservek érvényre és diadalra ju- taudaualc, és az ezeket elhomályosító fellegek eloszlandanak. Fogadja azért, m. fi., p. u. e feliratban legbensőbb és legőszintébb • hála és elismerésünknek gyönge kifejezését és engedje hogy mindnyájunk mélyen 1 érzett óhaját ismételjem, j Az isteui gondviselés árasszza bő áldását drága életére és jutalmazza nemei és dicső működését hosszú, boldog zavartalan élettel és egészséggel. Isten éltesse.

[Az izr. hitk. digzalbuma.]

Móltóságos és Főtiszt. Püspök Úr!

Méltóságod számos tisztelői,, kik a tudomány legkülönfélébb ágaira kiterjedő műveiből tápot, tanulságot és szellemi élvezetet merítenek, ünnepük mai napon irodalmi tevékenységének fó 1 százados jubileumát.

Tömegesen csoportosulnak az oltár körül, melyet az elismerés, a tisztelet és' a kegyelet a fényesen ragyogó elmének, az alkotó szelleműek a tudomány bajnokának emelt, do még számosabbak vagy inkább számtalanok azok sorai, kikuek „keble belseje az oltár“, kik a szív rejtőkében készítik a künytelt hála-áldozatot, azou férfiúnak, kinek egész élete a jó és nemes tettek szakadatlan lánczolata, kiben az elmenagyság, a szív mélységével a szellem fénye az érzés n elegével egyesül, és ez az, ami a mai napnak kölcsönzi igazi nagyságát, és az üuiio- pélyre a fenség bélyegét nyomja.

Mórt régi tanítóinkkal szólva, létezik ugyan a királyi (égi) koronán kívül, még két korona és pedig a tudomány koronája és a papi mell óságé, de vau még egy harmadik, mely » többieket díszben, fényben, f lülmuljr, és ez a jóság és nemeslelk még állal [szerzett hírnév koronája.