Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 77. szám
A papi méltóság tiszteletet és kegyeletet szerez, a tudományos képzettség bámulást gerjeszt, szeretetet csak a szív szerezhet, a vallásosság teszi n hívót, a tudomány a tudóst, a humanitás az embert, a szellem hódit szellemeket., sziveket csak a szív hódíthat. Es méltóságod dicsöteljes pályafutása uj bizonyítéka e régi igazságnak. Méltóságod ősz fejét díszíti a mély tudomány és a főpásztori méltóság kettős koronája ; de a legszebb és leerragyögóbb koronája — mely fényével felnisugározza a többieket — a. jó hírnév, melyhez már évtizedek óta a humanitás terén számtalan fájdul mat enyhítő alkotás fűződik és amely már évtizedek óta a jótékonyság, a szerencsétlenekről való gondoskodás, a nyomorultak iránti künyörület és részvét szóval az igazi emberszeretet és pedig a felebaráti sorompón áttörő és vallási válaszfalakon felül emelkedő emberszeretet összefoglaltját képezi. Azért lelkesült örömmel ragadjuk mi is a helybeli izraelita felekezet képviselői az alkalmat, bemutatni tisztelőiünket és hódolatunkat azou férfinak, aki még a mostani viharos idő-j ben, melyben á társadalmi élet látha-! tárán régen eltűntnek vélt felekezeti felhők láthatók, és az igazi szabadság és emberszeretet különöseit drága hazánkban egy ezivd óv óta oly fényesen ragyogó csillagai faji és vallási türelmetlenség sötét árnyékai által el vannak takarva a bibliai „szeresd fe-| I»«barátodat*, legáltalánosabb tehát leg- j nemesebb értelemben gyakorolja és akin teljesültek a zsoltárnok szavai : „A szélvész-csapta hullámok“, melyek oly sokakat sodortak örvényükbe, „hozzá nem férhetnek“. 77 # Az isteni gondviselés bő áldása ki- sérjo tovább is minden léptét, koro j mizz a életét fellegteleu boldogsággal és zavartalan örömmel és hosszabbítsa napjait, az emberi kor legtávolabb határáig. Esztergom, r.z izraelita hitközség ISST), évi September hó 20 án tartott közgyűléséből. (Az izraelitaközség küldötteinek.) Igen köszönöm és nagyon bacsülöm hogy Izraelita polgártársaink is megtiszteltek s ' jó kivánataikkal megörvendeztettek ötveu éves irói jubileumom alkalmával. Én egész életemben, már szent hitem elvénél fogva is a béke és szeretet embere voltam, miről kegyetek úgyhiszem minden minden alkalommal meggyőződhettek. I Sőt országunk fővárosában régibb időben mindig egy városi senator volt az iskolák igazgatója; de idővel azou jobb meggyőző- : désre jöttek, hogy az oly fontos tanügy . vezetését szakférfiúra kell bízni, azért az , iskolaigazgatói új állásra pályázatot, hirdettek. Én akkor éppen az Universitásbau a 1 felsőbb nevelészet ti. tanára valék, s mint ilyet concursus útján Pest városa engemet választott meg az összes pestvárosi és ma- ] gán iskolák igazgatójává, s mint ilyen vá- ( vosi hivatalnok az összes pesti izraelita-is- j ( kóláknak is igazgatójává lettem, mintegy ,1 25 izraelita tanoda és neveld© volt felúgye-. • letem alatt; s nyílt homlokkal íllithatom, : hogy mi a fővárosi izraeliták derék község j elöljárói és tanítóival igen szép harmoniá- j ban közreműködtünk. így lön, hogv én azt!, sajnálattal vettem észre, hogy az izraelita! növendékek több tanintézetben a hitvallás- jl ban vagy semmi, vagy igen hiányos okta- I tást nyertek, s arról meg vagyok győződve, j hogy az ember Isten és hit nélkül boldog | nem lehet; de a társadalomra nézve h a vallástalan, hitetlen, erkölcstelen emberek a legveszélyesebbek: azért rí bírtam a d)- ' rék intelligens és minden jóra hajlandó hit- ] községet, hogy rendes hitoktatókat tartsa- | nak, s mint ilyenek Zilzer Mór és Kohn j Salamon két tanult tisztes férfin neveztettek ki ; úgy a kereskedelmi és iparos izraelita tanonczok számára külön vallás isko- I lát rendeztem, s annak megnyitásán üuue- 1 pólyesen részt vettem azon felül mivel a J leánynövendékek a nyilvános isteni tiszte- I, létben soha sem vettek részt, kivitiem, hogy |t minden tanodtboli irzaelita leánykát minden «•/.rtinhitrtn 11 órakor az im iliázba számok- I ra rendezett külön istentiszteletre vezetet- . tok, Ily intézkedéseinknek az lett követke- { zése, hogy a növendékek az Úristen félel- k méhen, vallásosabban neveltettek, s a mély 1 belátásu fővárosi izraelita község elöljárói és a szülők engemet is migyrabecsülésökbeu- részesítettek, s még akkor is mikor beteges- kedésem folytán a fővárosból eltávoztam, ( tőlem igen érzékenyen búcsúztak el és töLbrendbeli örömet szereztek. Ezeket tisztelt önöknek azért emiittem ' fel mert jól esik ezekre visszaemlékeznem, ; s hogy még inkább meggyőződjenek arról, í bogy a jó Izraelitákat miudig becsültem, s a mint lehetett javukat igaz keresztényhez ( illőleg szívesen előmozdítottam. Köszönöm irániami jó akartukat.; s magamat további kedvező hajlamaikba, s a magyar irodalmat szeretőtök és pártolásuk- 1 ha njáulom. 1 (A reform, hitközség részéről t. Sebestyén Dávid.) i| Méltóságos Püspök tJr! 'j Mint az esztergomi reform, egyház .képviselői állunk itt méltóságod előtt, hogy ezen Istentől nyert öröiniinnepen, méltóságod iránt tartozó szent kötelességünket mi is Ieróhasflulr. Méltóságod mint tudós uekünk is javunkra-buszúinkra ólt és munkálkodott. Ragyogó tehetségének becses mun- j kfti, ami egyházunk tagjai közül is sokakat segítettek a haladás, a töké- ; lyesbü'és a boldogság róvpartja felé. De nem csak mint tudós, hanem mint pap is, hasznunkra élt mi nekünk, i A főparancsolatot, a szeretet nagy törvényét üdvözítőnk e forró óhaját igyekezett méltóságod betölteni. Mintáz j emberiség fejedelme nemcsak saját nemzetét szerette, nemcsak azokért szenvedett; úgy méltóságod is szerotte és szereti azokat is kik nem a saját, de egy testvér egyházhoz tartoznak. Sze- retett-ölelő karjaira fogadott minket, jó szivének áldó sugarai ami egyházunk sok megszorult híveinek halvány ar- czán száriták fel a lepergő keserű könnyöket. S fette ezt azért mert tudta, hogy mi is ugyanazon egy Jézusnak megváltottál, ugyancsak magyarok, édestestvérek vagyunk. E jóságáért engedje meg, hogy ezen örömilnnepon — hálánk jeléül — mi is kérhessük jó Istenünket, hogy méltóságodat, mint reform, egyházunknak is | jól tévő samaritánusát a jó Isten sokáig éltesse ! [A Református hitközség képviselőihez.] Igen megtiszteltnek érzem magamat, hogy magokat hozzám fárasztani szi-1 veskedtek. | Hosszú ólet- és irói pályámon át* sokszor volt alkalmain a Református] atyafiakkal barátságosan de hivatalosan | is érintkezni, a derék öreg Kelemen bá j esi Búcson, majd a jeles pomolog kovács ' Bátorkeszin nem egyszer láttak körükben ; úgy pesti iskola igazgató koromban Szőnyi, Grönczy, Várady, Janisch s', több más intézeti tulajdonosok, Csengery,' Szeltenreich és mások mint tanárok, és!, az országos tiszteletben, volt Török Pál \ akkor mint lelkész lelkész számtalanszor fogadtak és érintkeztek velem hivatalos eljárásomban s örömmel mondhatom, hogy legszebb egyetértésben (Igyekeztünk tanodáinkat rendezni ; s mivel mintegy irodalmi ünnepet ülünk fólszázados ( pályafutásom alkonyán, illik megemló- ( keznem Edvi Illés Pálról, ki ismeretlen létemre pedig mint illetékes szakférfiú — úgy a derék iró Kiss Áronról, kik , István bácsi iratait nyilvános bírálataik- nagy tisztel el re méltatták (miről ez úttal is bálával emlékszem meg,) mely bírálatoknak azon kellemes következése lett, hogy István bácsi iratait hazánkfiai valláskülöinbsóg nélkül üdvözölték, mórt fölismerték a bennök olömlő őszinte hazafiú és folobaráti érzelmeket; úgy hi- 8"om ily érzelmek vezették ma hozzám tisztelt kegyeteket is: miért kérem fogadják meleg hálámat. Ajánlom magamat további becses jó indulatokba (Reviczky Győző szolgabiró a tűzoltó egyesületek részéről.) Méltóságos püspök, pápai praela tus, érseki hely nők úr! E mai napon, midőn nemcsak e megye, e város, hanem az egész or szág az István bácsi nevén általánosan ismert veterán iró 50 éves jubileumát. ünnepli, az Esztergommegyei , és városi tüzoltószázadok szintén elinu- j laszthatlan kötelességüknek ismerik a tisztelgők sorához csatlakozva, egy oly iró előtt, kit irói pályájáui tevékeny működésben nem a hiúság, hanem a felebaráti szeretet és a nópszeretet vezérelt tiszteletteljes hódolatuknak kifejezést adni. Vau-e az országban a legfelsőbb kö jröktől, a földmives szerény hajtókáig egy ember is, — ki ha a Majer István jeles főpapot nem ismeri is, — a kedves és népszerű István bácsit ue ismerné ; nagy és országhirüvó tette (méltóságodat az irói téren ni fáradhatom munkássága, amely egyedül a nép I boldogitásáuak és jólótóuek elÓraozdit- tására iráuyult. Munkás zubbonyunk edzett férfias keblet, de lángoló szivet takar s ezen szivérzelmeknok adunk kifejezést, ini- ] midőn azt kívánjuk, — hogy Majer Ist- : vaut a jeles főpapot, a kitűnő hazafit, az 50 éves írót, a páratlan népbará tót, — minden szépnek és nemesnek buzgó pártolóját a magyarok Istene, hazánk és megyénk díszére még igen sokáig éltesse. [A városi és megyei tűzoltókhoz.] Uraira ! Sajnálnom kellene, hogy magokkal némi elleninondásba jöttek, tűzoltók lévén még is ide tüzet gerjeszteni, en geinet feltüzelni jöttek ; ám miután ennek oka jó, az okozat sem kártékony, mert ragaszkodásuk engemet hálára gyújt, a mely soha sem szokott pusztító, nem szokott kártékony lenni, b igy megjelenésüket és irántam részvétüket c«ak köszönettel kell fogadnom s azt kívánom, hogv az Isten adjon t, kegyeteknek testi lelki erőt miszerint önfeláldozásukért mindnyája polgártársaik tiszteletét és háláját kivívhassák. — Ajánlom magamat barátságos hajlamaikba. |A keieskedelmi a Iparbank küldöttségéhez.] Bár körülményeim parancsszavára a t. bank elnökségétől megváltam ; ám t. kegyetek méltányolván irodalmi fólszázados működésemet, még is belevegyetek az üdvözlők soraiba, hogy nagylelkűen megtiszteljenek. Igen köszönöm barátságos érzelmeiket. Amily igaz, hogy a takarékosság előre számitó okos gazdálkodás okvetlenül szükséges, a jólét biztosításához, s ez által minden nemű, kivált anyagi jótékonyság gyakorlásához : ép oly kétségtelen, hogy a solid pénzintézete kot szükséges pártolnunk, s hogy erre nézve az irodalom a neinzetgazdászat- nak nagy szolgálatokat tehet. Épülök is azon, hogy a t. bank érdoktársai közvetve ugyan engemet, de közvetlenül az irodalmat is figyelmükre méltatták. S midőn becses jóindulatokért meleg hálával adózom, ajánlom magamat és‘ a honi irodalmat további szoreteiökbe. [A keresked.imi Társulat küldöttségébe«.] Fogadják kérem nagyrabecsülésem és forró hálámat szives indul a t.j o kért. A kereikodőkkel ugyan minden em- j bor némilog összokötielósbeu van a mindennapi szükségek hozván ezt magokkal ; ám úgy hiszem hogy az iiók, kik szellem kincseiket viszik a piaczra, hogy a íölvilágosodás áldásait terjesz- :szék, méltók arra, hogy szorosb com- ! panistáikká fogadják : mert hol az emberek intelligensek és erkölcsösek, ott biztosabb minden forgalom és gyümölcsözőbb minden özlet virágzóbb a kereskedés és jólét. Azért ajánlom úgy magamat mint Írótáljaimat becses szerelőtökbe; még egyszer hőn köszönvén irántami szives megemlékezésüket és nagyra becsült jó indulatokat. (A kereskedelmi ifjúság társulatának) Köszönöm, szépen köszönöm, már mint tag- és kartárs szives figyelmüket és irán- fcami szeretetüket. Nem tudom tudják-e, hogy a kereskedelmi ifjúsággal éu már egykor szoros összeköttetésben voltam, t i, miud ' Pest városa tanintézeteinek igazgatója, 3 ker- reskedelmi tanintézetnek, s a kereskedők nyilvános vasárnapi iskolájának is felügyelő igazgatója valék; szorgalmaztam a reudet mert meggyőződésem, bogy csak a jól ki- mivelf, a szükséges ismeretekkel, solid er- kölcsiséggel, férfias jellemmel kiképzett kereskedő boldogulhat, pedig az nagyon is szivemen feküdt, hogy a fiatalok egykoron boldog férfiak, derék hon boldogítókká vál- jauak. — Örülök, hogy kedves kegyetek a kereskedelmi ifjúsággal ismét összeköttetésbe hoztak. Igaz, hogy az öreg ember már nehézkesebb, de a szív még elég frissen debog, s úgy hiszem egyik másik kartár- sukuak egyszer máskor tauácscsal, vagy egyébként javára lehetek, mert a haza reményei, a fiatalsággá miudig rokonszenveztem, s a mennyire lehetett javukat előmozdítani szeretem. Ajándékozzanak meg ezutáu is bizalmukkal és szeretőtökkel. (Iparossifjak társulatához ) Épülök azon, hogy az Iparos ifjúság társulata is rokon szenvez az iró férfiúval. Úgy van jól derék ifjak, hogy mind azokat becsülj ík, kiktől valamit tanulhatui. .Nekem élet elvem ezj: *l3teunel, észszel szorgalommal boldogulsz* s ezt édes jó anyám tejével szívtam magamba, az az jó szüleim és nevelőimtől tanultán» el. Isteu áldja meg a jó szüléimet, jó nevelőimet, s azon 4erék írókat, kik a jóra tanítottak, áldom őket még sirjokban is, hogy igy életre okos iránynyal láttak el az élet tekervóuyes uta- ira. Nem hiába moudotn az élet utait te- kervényesuek, mert csakugyan az embert saját gyarlósága, meg a rósz pajtások, rósz olvasmányok, s minden féle rósz befolyások az egyenes útról gyakran elcsábitgatják, de nem azt, kinek eszét és szivét helyes elvek vezetik Én áldom a gondviselést, hogy Istenemet miudenek fölött szerettem, hogy észszel az én hivatalomhoz szükséges tudománnyal, és e mellett hogy szorgalommal raegáldattara. Tudják kedvos öcséira, ezen élet elveknek mik voltak gyümölcsei ? szivem nyugodt volt, a legnagyobb veszedelemben kolerában (hej pedig 31-ben oly városban laktam, hol a kolerábau minden 6-ik ember meghalt —) szükségben, háborúban, vizáradás és egyéb veszedelmekben sem vesztettem el a fejemet, a jó isteni gondviselésben bíztam, megnyugodtam ; — második gyümölcs volt, hogy tudományom után is szorgalommal boldogultam. Legyenek arról meggyőződve, hogy szent igazság, hogy az iparkodót megsegíti az Isten is ; régi igazmondás, hogy .szemesnek a világ, vaknak az alamizsna.* Ezeket azért raoudtam el, hogy egy kis emlékül vigyék el magukkal egy félszázados s az iparos osztályúak igaz barátjától. Köszönöm iráutarai jóakaratjukat, szeressék ezután is azokat, jelesen ama derék Írókat, kik javukat előmozdítani óhajtják. Isteu áldja mindnyájukat! Ki kell még egészitonünk az ünnepély történetét azzal, hogy a tisztikar gratuláló küldöttségét Waldkircb alezredes, az államhivatalnokok kill- 1 - döttségét Bartal Rezső kir. tan. ve- ■ - zotto s a csendőrség nevében Altorjai f i főhadnagy mondott beszédet. A város nagy közönsége által át- s adott kettős emlék rendkívül Ízléses g és becses. Az ozüstkoszorú Ágoston; j Iguácz fővárosi jeles ötvös műve. Az s ezüst babérleveleket aranyszalag fűzi ij össze, melyen ez a fölirat olvasható : ; „Dr. Major Istváuuak, István bácsi- -j fi