Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 71. szám

Esztergom VII. évfolyam 71. szám. Csütörtök, 1885. szeptember 3-án Városi s megyei érdekeink közlönye. yv\i EGJKI.KNMC HETEN KI NT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: •gisz évre ............................................6 frt — f él évre..................................................3 , — uegyedévre.............................................1 Egy szám Ara 7 kr. !rr­0 SZERKESZTOSEG: jSzENT-y^NN A-UTCA 317. hová a li.p »zellomi vészét illető közlemények kiililendSlr. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENl-TÉR hoTti a liivafn.los s a magán hirdet ésok, a nyilttóroe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek ég vecl.'i múlások iiitézoniiök. HIRDETÉSEK. inVATAÍi'lR IIIWDKTM'ISMK 1 szótól 100 szóig — fi t. 7ő kr 100-2' 0 is? . 1 „ 50 „ 200—000-ig . 2 „ §5 „ Hélyeg'líj 00 kr. M A O Á N11M í. I) KT ÉR K K megállapóilás szerint lehelő legjutányoRiilrlmn kö/.öl látnék. N YIIjTI'Ií lt sora 20 ur ▲ badapist-essUrgemi vasút. v Esztergom szept. 2. „A kért engedélyt a torbágy-eszter- gomi vasút előmunkálataira megadom, lássák a kérelmezők, hogy miként bol­dogulnak véle, de előre megmondom, hogy a kórmány részéről semmiféle támogatásra ne számítsanak* “ Ezen nyilatkozattal végezte a közmunka- és közlekedési minister ur nagy jelentő­ségű válaszát, melyet a nála tisztelgő kérvényezőknek adott. A minister urnák ezen nyilatkozata bizonyára azon nézet kifolyása, hogy ezen vasút iránya helytelen és hogy az kevésbé felel meg a hadászat, a fővá ros és a vidék érdekeinek, mint a buda esztergomi vasút; — az tehát úgy értelmezendő, hogy ha az érde­keltség kárt akar tenni magának, azt ő nem gátolja, de nem is segíti elő. Meglehet, hogy része volt abban a tü- rnlmetlenségnek is a miatt, hogy a kérvényezők a minister ur archimedesi köreit háborgatták, elismerem azonban, ( hogy az meggyőződésből és jóakaratból származik. | Da fenntartja e a minister ur ezen rideg nyilatkozatát akkor is, ha a bu­da- hidegkút-esztergoini irány pénz­ügyileg kivihetetlen és az ezen irány­ban tervezett vasút sem a közforgalomra, sem a fővárosra és Esztergom vidóké- ro nem előnyös, — mint ezt oléggé kimutattam, — az ó-buda esztergomi vonalat pedig a gőzkomp közlekedéssel,' a ministertanács nem akarja jóvá-1 hagyni ? Ha tehát az ő óhajtása semmi- kép sem valósítható ? Ugv vélem, hogy az ország és kor­mánya előtt nem lehet egészen közö­nyös dolog az, hogy a főváros közvet­len közelében egy 12 Q mértföld ki­terjedésű gazdag kőszénterűlot és egy­úttal az országnak egyik legiparosabb vidéke bir-e a főváros felé vasúti összeköttetéssel, és hogy ezen vid'k ér­dekeltsége tisztán önerejéből bírja- e ezen vasutat létesíteni vagy sem ? Az esztergomvidéki kőszén terület ugyanis az ország ismert kőszén vide kei között a legnagyobb, melyen a ko­szén tulajdona a következő birtokosok között oszlik meg : 1) Esztergomi érsekség 1.80 Q mföld. 2) „ fő káptalan 0,46 „ „ 3) „ papnövelde 0.06 „ „ 4) Vallásalapitvány 0.57 „ „ 5) Metternich herczeg 0.81 „ „ 6) Kőszénbánya és tég­lagyár társulat . . 0*05 „ „ 7) Esztergom kir. város 0.50 „ „ 8) Közbirlokosok és köz­ségek . 7.75 Ezen területen a Magyar kir. föld­tani intézet hivatalos közleményei sze­rint, a kitűnő minőségű széntelepok át­lagos vastagsága 4 öl 4 lábuyira te­hető, —- de az 8 ölnyire is ki van fej­lődve. — Mely átlagos vastagság mellett a széntartalmu torűlet egy négyszög ölnyi felületére legalább 500 mázsa, egy katasztrális holdjára 800,000, egy négyszög móri földjére pedig 8000 mil­lió mázsa szén esik. E szerint az egész területen korekszámban mintegy 5000 millió tonna szón hever majdnem egé­szen felhasználatlanul, melynek értéke, tonnáját 1 frtra véve, nőm kövesebb, mint 5 milliárd forint, továbbá a munka értéke, mely annak feltárásá­val és fejtésénél értékesíthető, legalább j ugyanannyi. Itt tehát ezer évi időre évenként 10 millió forint értékű jövo- |delem- és keresetforrás rejlik a föld kérge alatt csupán kőszénben ! Ha ezen szénből évenként csak 6 millió métermázsa termeltetik, — amenynyit a salgótarjáni bányák múlt évi termelése kitett, — akkor közel 2 millió forint uj érték nyeretik, melynek több mint fele munkabérekben, anya­gok-, élelmi s ruházati czikkek árában ezen vidéken fog a munkás, a keres­kedő s a termesztő kezein több Ízben megfordulni, moly által a közvagyono- sodást jelentékenyen emelni fogja. To­vábbá az államkincstár csupán bánya­adóban évenként mintegy 30,000 fttal többet fog bevételezni, nem is említve azt, hogy ogypár óv alatt a nép adó- képessége s fogyasztásának mérve aránylag szintén növekedni fognak. „ Ezen kívül az esztergomvidéki szén 'szállításából Magyar kir. államvasutak, az államilag garantirozott Déli- és ós Magyar nyugoti vasutakkal együtt kilométerenként 5—6 ezer forinttal több vi tel bér t fognak merhetni. A kifejtett kőszén által előállítható munka értéke s annak a közvagyonos- ság emelésére való befolyása pedig ki som számítható s eléggé meg nem be­csülhető, kivált hazánkban, hol az ] ipar még csirájában szúnyad. Hogy bányavidékünk széntermelósé- 'nek ily mérvű emelkedésére az ország I nak már is szüksége van, az a követ­kező néhány adatból eléggé kiviláglik. Budapest fővárosnak évi kőszónfo 'gyasztása 6 millió métermázsát tészen, moly szükséglet a salgó tarjám', pécsi, esztergomvidéki és az osztrák bányák által fedeztetik, mely forgalomban az | esztergomvidéki szón csak 11'|2 Vkal j vesz részt. A főváros szénfogyasztásá­ból azonban az esztergomvidéki bányá­kat, azok közelségénél és a szón jó minőségénél fogva, legalább a 33 "ló­ban való részesülés méltán megilleti. Ha az esztergomvidéki szénnek ol­csóbb vasúti vitelbérei által a szón ára Budapesten csak 5 krral szállít­tatnék alább, ez már a fővárosnak és gyártelepeinek évenként 300,000 fo­rint megtakarítást eredményezne, ami a gyáripar versenyképességét kifoló lé­nyegesen előmozdítaná. A Magyar kir. államvasutak buda- pest brucká és budapest zimouyi vona­lai Salgó-tarjánból Budapestre 124 kilometer távolságra, métonházsánkénl 18 kr. önköltségen szállított szénnel látják el tüzelő szükségletüket, moly kárbavoszett vitelbérnek ogyharmada mellett Torbágyon jobb minőségű szén lonno kapható. E mellett hallomás sze­rint meglörfóut az is, hogy a salgó­tarjáni bányák nem voltak képesek kellő időre elegendő szenet szolgáltatni ós hogy a Budapest-zimonyi vonalon egy gyorsvonat a magával vitt szén használhat,lansága miatt, elegendő gőz hiányában a nyílt pálya közepén meg- állőtt és egy távolabbi állomásról volt kénytelen tüzelő készletét mással pó­tolni. Ha a Magyar kir. államvasutak ezen két vonalakat esztergomvidéki szénnel látnák el akkor, a kél vonal szén fo­gyasztását 580,000 mótermázsára véve, : ez által csupán szénszállítás! önkölt­ségekben mintegy évi 70,000 frfc lenne megtakarítható. Az „Eszterem Miß“ tárcája. Falas! lakodalom. (Nagyölvedi tárcza.) Végtelenül jól esik a városi zajt falusi csönddel, a rossz levegőt iratos mezó'k illa­tával s a megszokott arezokut egész uj áb- rázatokkal fölcserélni. Csak az újszerűség s a változatosság ké­pes egyedül elviselhetővé tenni a legmouo- tonabb foglalkozást s a gépies egyfonnaságu mindennapi munkát. Nem sokáig gondolkodtam tehát, mikor egy kis falusi kirándulásra adtam a fejem, annál is iukánb, mert egy jó barátom menyorsxágáuak fölavatásáról volt a szó. A tenyérnyi megyécske első státiójáig egy állatorvossal utaztam, a ki nagy szakava- t tottságról beszélt nekem az anyalai primási i gulyák legújabb veszedelméről.És sajátszerü, [ hogy az érdekes társalgás közben még arra i is ráértem, hogy miuden távoli hegyormot, mosolygó völgyet s kies tájat meleg jóba­rátsággal üdvözöltem. Végre a legközelebbi állomásra értem, a { hol néhány álmos vasúti tisztviselő fogadott 3 a legpraeguánsabbul kifejlődött közönnyel. A biztosra vélt kocsi azouban nem tüut 1 föl a láthatáron, úgy hogy már-mái azon g gondolkodtam, hogy a legközelebbi vouat- j tál szépen vissza gördülök, mikor eszembe jutott, hogy hát hiszen itt nem a hiányzó kocsi, hanem az én bizonytalan ígéretem az oka tétovázásomnak. Biztosra venni még az egész kicsi kirándulásokat se szoktam. Szeretek hangulat szerint utazni És ezt ajánlom minden kirándulónak, mert akkor nem marad hátra soha megbánni való. Jó hangulat mellett még a legbosszan­tóbb intermezzóknak is csak mosolyogni lehet s a legüresebb epizódokba is bele tud nevetni az ember egy kis érdekes­séget. Jön a szép lányos nagy fogadóba egy elég jó alkalmatosság s erősen kínálkozik arra, hogy kivisz kirándulásom fulvába. Az alkalom adta mindig kellemes. A nagy falusi előzékenységgel dolgozó, fél- szemű, de egész eszü ember egy különös kocsira mutat, melyen egy poszltiszlit üd­vözlök. A kocsi elé egy szív- és vesebáutal- maktól agyon soványodott pegaz van fogva egyedül és árváu. De a kocsis be is mu­tatkozik : — Éu Khon Béni ur vagyok, a uagyöl- vedi postás. Ha nem hiszi el az ur, majd meglátja, hogy trombitálni is tudok. Sza­vamra mondom. Fölülünk. A szerencsétlen pára kiméletleu ugrán- dozásokkal kezd ragadni s el is ragad ha tizenuyolcz évet képes lett volna ösztövér csontjaitól letagadni. Kohu Béni ur útközben elmondotta az életrajzát s nagy örömmel vette észre, hogy7 elég érdekesnek találom a földhöz ragadt ember tragicomédiáját. A posta trombita azouban az egész utón a zsebében felejtőzött, mert Kohn Béni ur sokkal udvariasabb volt, bogysem a mélyen szendergő parasztokat az alkotmányos ki­térésre vész-fuvallatokkal figyelmeztette volua. Mikorra kibeszélte magát, elég önelégült mosollyal kérte az én életem történetét s éu elég kurta szóval el is mondtam, hogy — Vagyok. Kohn Béni ur az én spártai biographiá- mat félreértette s kitűnő viccznek „bélye­gezte*. Három órai változatos velőrázás, idegráz- kodás és lassú elzsibbadás után végre-vala- hára láttam két külön tornyos templomot s néhány sor büszke kutgémet. Minden külön portának saját külön kutgéme vau egyforma rossz viz emelésére. Maga a falu egy meglehetős nyájas föld­hullára kies völgyébe vau építve. A há­zak előtt hatalmas fatuskók hentereguek fanUsztiluis alakzatokkal. Sokat közülök nem nehéz elefántuak, krokodilusuak vagy vízi­lónak nézni. A nemes falu egy része katholikus és megraagyarosodott tótság, másik része ká­lomista s régi jó magyar fajta. A házak „verve“, vagy „tapasztva* van­nak. „Házat verni* az azt jelenti, hogy egy kemény agyag-bányából kivájják a szük­séges matériát, a mit deszkák közé szórva czövekkel falvastagságú tömeggé vernek. A deszka idomot folyton följebb és följebb tolják s közbe miudig öntik az agyagos földet, melyet a maga száraz mivoltában vernek össze jó kemény fallá. Az ilyen ház verés az egész rokonság közreműködésével szokott megtörténni s egészen falusi ma­gyar mesterség. A vert házak elég erősek, de azért a skepticzizmus mégis kőpillérek­kel támogatja meg az egy darabból álló falát. A nevezetes helység több háza ilyen házveréssel építkezett. A falu emelés másik módja a „fecske ta- pasztáa*. Ez úgy történik, hogy7 két párhu­zamos deszka-minta nélkül a pelyvával ke­vert nedves agyagot vasvillákkal fallá vérije így szintén egy darabbá összevert házat k^-. képesek tapasztani minden kőanyag nélkül. A fecslcetapasztás mesterségét valósziuüleg, a fecskéktől tanulták el, de azért csak ősz­szel is télen is megépített fészkükben ma­radnak. így emelkedett föl az az érdekes eszter- gotnmegyei falu, hol követválasztások ide­jén legkevesebb követ hoznak forgalomba, a hol még a nagyobb szabású verekedések is csak agyagmatériával történhetnek, mert nincs a falu határában kő. Még a kutakat se falazzák ki kövekkel, sőt amit Lábaik kőből tákoluak össze, azt ott vesszőből fonják. Ráviszi az arabért a nyomorúság mindenfélére és sohase tudna az ember sem­mit se alkotni, ha csak a hiányok sorozata nem arabiticuálná más anyagokkal való harezra. És az ember hozzá vau szok­tatva a diadalhoz. Az ember uralkodik az anyagon egész addig, mig végre maga is anyaggá válik. A vert és tapasztott falu különös saját­sága az is, hogy majd miuden háznak meg van a maga kútja s igy természetesen el­esnek azok a megható idylli és népszínműben jelenetek, melyek a közös kutak használ«,

Next

/
Oldalképek
Tartalom