Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 67. szám
Esztergom VII» évfolyam 67. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Mkg.iki enik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész érre........................................6 fit — fél évre...................................................................3, — negyedévre ............................................1 . 50 E qy sriini nrn 7 kr Irr. hová SZERKESZTOSEG: pZENT-^tNNA-UTCA 317. Ii.p «zelleini vészel iltető kOzleméiivek kilMoiulSk. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENI-TÉR liovii a hivatalos s ii magún liinlelések, a liyilt-'roe szánt közleményeit, előfizetési pénzelt és veelaimílúsok intézetniük. Csütörtök, 1885. augusztus 20-án.' HIRDETÉSEK. HIVATALOS miíDlOTÉSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 1 ()0— 200-ig . 1 n 50 „ 200—ítÓO-ig . 2 „ 25 „ Hélyegilíj 80 kr. MAO A NIII ItIHCTÉHEK megállapoilJs szerint leüstö legjiitányusabliaii kOzijltétnek. NYII.TTÉR sora 20 «r II. Esztergom aug. 19. Vau-e kivezető abból az útvesztőből, melybe va3Uti ügyülik került és hol kell azt keresni ? Hogy ezen kérdésre alaposan megfelelhessünk, mindenek előtt meg kell jelelnünk a kórdós fölött uralkodó elvi szempontokat, vagyis az útvesztőnek azon határfalait, melyeken áttörni lehetetlen. Azt mondotta a közi. minister úr a képviselő küldöttségnek és az érdekelteknek adott válaszaiban, hogy ő a buda-esztergomi vasút kiépítését, melyet előbb vagy utóbb beköveikezondonek tart, úgy Esztergom és a bányatele pék felvirágzása, valamiut a főváros érdekében aTorbágylól kiinduló szárnyvonalnál előnyösebbnek és hadászati, valamint közforgalmi szempontból szükségesnek tartja. Ezek tehát jelen kérdésben tu uralkodó szempontok, melyektől eltérni lehetetlen. Lássuk azért ezeket közelebbről: A hadászati érdekek követelményei előtt minden honpolgárnak meg kell hajolnia. Salus reipublicae suprema lex. Nem is szándékozom ezen érvnek ellene szegülni, sőt hivatkozom az Esztergomi Közlőmnek 1881. évi január 30 ki számára, melynek „Lasciate ogni speranza* feliratú czikkóben kiemeltem a Vértes hegység éjszaki nyu'vá- Dyának hadászati fnntosságát, mely a Pilis-hegységgel együtt a főváros természetes vódsánczát képezi. Magyarországnak külső védvonala Éjszak és Kelet felé: a Kárpát hegy-' ségnek hosszú karélya. Ennek belső lejtőjét a Vágvölgyi . Kassa-oderbergb és rónaszéki, továbbá a Besztercze-Tö- vis-brassói vasutak félkörben aczólke- rék gyanánt övezik körül, melynek a középpontból kisugárzó küllői : az Osztrák magyar államvasút pest-bécsi- és nyitra völgyi vonalai, a Magyar északi-, a Miskolcz-ungvári-, a Buda pest-királyházai és az Erdélyi vas- útak. Ezen aczólkerókuek középső, legszükségesebb küllője : a Grammvölgyi vasút azonban inóg hiányzik, ezt a kormány feláldozta fonákul kezdett vasúti politikájának. Ennek kiinduló pontját képezi a buda-eszter- gonii vasút. Az országnak második belső védelmi vonala a Duna folyam középső sza-' kasza Komáromtól Budafokig, mely a mögötte emelkedő Vórtes- és Pilishögy- sétrgel együtt a kormány székhelyének és a főváros kincseinek természetes vódbástyája egy Éjszak felől élőnvo- múló hadsereg ellenében. Ennek terűn létén, a buda-szőnyi vasút kivételével,- csak egy hadászati út: a buda-bécsi ország-út vonul át, melynek birtoka fölöttéb fontos úgy a védelemre, mint a hadsereg előre tolására és élelmezésére. Tagadhatatlan tehát, hogy a buda esztergomi vasút a garamvölgyi- vel kapcsolatban, nagy hadászati jelentőséggel bir. Csakhogy ezt a közi. minister úr nem vette figyelembe akkor, midőn a Naszálytól Esztergom Nánáig tervezett vasútnak Esztergomtól Nánáig terjedő szakaszára s a Duna két partjának gőzkomp általi összekötésére az előmunkálati engedélyt megtagadta. Itt azonban önmagától támad azon kérdés, hogy ha Buda és Esztergom közölt egy vasút építése hadászati szempontból szükséges, váljon múl katlanul szüksóges-e az is, hogy az Budán a Déli vasút pályaudvarából induljon ki és hogy az a hidegkut-ko- vácsi-szentiványi magaslatokon át ve- | zettessók Esztergom- és a Grarainvölgy ' felé, t hogy tehát egy védelmi..,háború végett,, melynek ezen terület ^ vollm j színhelye, s mely talán csak egy szá‘ | zad múlva fog bekövetkezni, ezen vi- ; dóknek kőszén és egyéb tömeges szál- ! íitmányai száz évig a hegyek gerin- Czón át, háromszoros költséggel föl- álá hurczoltassanak-e a fővárosba, midőn a hegygerincztől alig 5 kilometer távolságra véle egészen párhuzamos irányban, két lapos, tágas völgyben, melyek az egész védterületet középen szelik át és a völgy kiágazásokunk góczpontiait képezik, azok minimális költséggel volnának szállíthatók ? Továbbá hogy szükséges-e egy ily hegyi vasútra 3 és fél millió forintot költeni, midőn az a völgyekben, mint helyi érdekű vasüt felónyi, sőt közel egyhannadrésznyi költséggel is kiépíthető ? Nem vagyok hadász, de nem hihe- tem, hogy a védelmi vonalnak legmagasabb fekvésű s legfenyegetettebb pontjain át kellene a vasuut vezetni, hol az elővéd csatározásai folynak és a puskatus járja, a védvonal áttörése 'esetén pedig a visszavonulás útja könnyen elvágható ; mert hisz akkor a buda-csabai vonalrész csak egy csepp J volna a hadászati igények nagy szom- jához képest, minthogy akkor a Vérteseket Tatától kéz dve a Pilis- hegységet pedig Esztergomtól kezdve egész Szentendréig és Budáig egész hadászati vasúthálózattal kellene megkoronázni ! Ami pedig ezen vasútnak kiindulási pontját illeti, a hadászati érdekek nem követelhetik azt, hogy az épen a Déli vasút pályaudvarában legyen. Hiszen ha a katonának és a hadiszerekuek a Déli vasút páiyaházaig el kell menniük és szállittatniok, akkor megtalálják azok az utat a buda-esztergomi vasút pályaházához is, bárhol legyen az felállítva, sőt a kelenföldi állomáshoz is. A hadászat követelménye nem lehet egyéb mint az, hogy a piliscsabai tábor, mely úgy látszik ily esetre hadműködósi alapul van kiszemelve, a legrövidebb idő alatt ellenséges támadás veszélye nélkül elérhető legyen, minek azoubau a Budától vagy Torbágytól Esztergomig vezetendő völgyi vasútak legjobban megfelelnek. Azon kérdést, hogy ezen pályairányok közül melyik felel meg inkább a hadászat követelményeinek ? jó lesz e helyütt közelebbről szemügyre vennünk, mert aligha nincs tévedés a dologban. A fölött ugyan is, hogy az említett belső védvonal területén át, lehetőleg közópiráuybau egy hadászati vasút szükséges, semmi kétség sem forog fenn, de hogy ezen vasútnak okvetlenül a buda-csabai irá lyban kell e építtetnie ? — ez már nagyon is vitatható kérdés. Miként ugyanis már említettem, ezen belső védvonal Komáromtól egész Budafokig terjed, mely nagy területnek közepén csupán egy hadászati ut vonul át, ez azonban egy védő hadsereg gyors kifej lésére s közlekedésére még vasút alakjában sem lehet elegendő, hanem szükséges, bog a zsámbéki széles völgy is, moly ív Az „Eszterem ésViickü“ tárcája. déXi Sáó , . . Káprázatos déli báb volt Eddig az éu szerelmem, Bolygó tűz és hulló csillag Rövid üdv, nagy gyötrelem. És menyország lett belőle Halló csillag raj nélkül, Boldogságom napja ragyog Rám az 5 szép szemébül. Nincsenek már bálványaim, De van egy jó angyalom, Képe az én oltárképem: Le borulva imádom. (Aug. 17.) ^ugva búgva kaczng a szél Donna Juliéba kandalójában végig a hosszu folyosón. Aztán .neki feszíti Üvöltő száját a lefüg- gőnyzött ablakok sarkának, honnan derengő lámpafény sugárzik ki, megrázza azokat 4a -hekiált: bú hő, még sem alusztok idebent ? --------D ehogy alusznak, dehogy alusznak, — sőt nagyon is ébren vauuak : ugyan ki tudna ilyenkor aludni ? Don Álfouzo de la Riones palotája szentélyében, hol az ifjú hitves, Donna Juüeita de la Riones coratesse lakik, a rózsaszín selyemmel bevont falak, túl világi pirt vegyítenek az enyhe illatárba, mit az ablakok előtti virág állvány búja tenyészete közül a törpe eleis-páltna fényes levelei lehelnek ki. Oly szép itt minden, oly bájoló; egy barlang ez, az „Ezer egy éj“ tündér regéiből egy valósított képe Hafiz varázs álmainak: megvilágítva a csillár égő gyertyáitól, melyek fényét oly mystíkussá tudják tenni, a halványan csiszolt üveg-harangok. A parquette mozaik alakzatát, lágy sző- ueyeg fedi el, min elvesz a léptek zaja.; a sarkok félhomályából, kerek márvány asztalkák tárják elé titkaikat : a mellőzlietlen toilette mágikus eszközeit, miket végtelenig sokasitnak a fölöttük függő velenczei tükrök kristály lapjai, széles rámáikon Deaulne bahchansnői bizarr csoportjával. Aztán pgy pompás garnitour, piros bársony, aranyvirágos székeivel — s egy feliéi- raárváuv kandalló, tetejében fehér mesztim gránát angyallal, magas talpazaton, — mely jobbjában virággal telt sevresi vázát emel, baljában pedig egy ueliéz persa ajtó-függöny szólót tartva; mintegy belépéssel kínálja folytonosan, a kitüntetett veudéget, ki elég szerencsés volt idáig jöhetni. De ez csak fészek, melvbeu minden tárgy magáu hordja pz érzékiség kiuyoraatát és hol a kis madár? z A lüggöuy mögött halk suttogás hallatszik, édes, szenvedélyes, mint a csigák dala Ceylon sziklái közt, a teuger ferekéu. Ki suttog ott, a szentek szentélyében hol az úrnő menyországa vau ? Lépjünk be. A pamlag dagadós párnáin mint syrén, a szélcsendü teuger kimagasló szikláján, ül a nyolczvan éves grand ifjú ueje. Szép mint a rózsa, mely dél-öv ege alatt nyílik ; szép mint ideál a költők agyában, mely azért születik, hogy a múzsa benne iraádassék. Arcza kerek, s a hajnalpirjábau ég, haja sötét, melyhez a legsötétebb éj csak árnyék. Nagy fekete szemeiben, egy soha kialudni nem tudó szikra ég a kéjek világából; korai la j kain születő mosoly, oly kihívó, oly igéző, hogy a rátekiutőt kisTtetbe ejti. Egész testét könnyű, fehér selyem csipke öltöny fedi, — oly ritkán oly távol vaunak szőve egymástól a szálai, hogy láttatni engedik a hattyú nyak, s hullámzó keltei hódító titkait, sejteni a művészi termet rejtett kacséit. Parányi lábára, piczi selyem czipő, mintha elválhatlan csókjával rejtegetni akarná áttetsző fehér bőrét uehogy az ő színe homályba vesszőn. És hogy bája vonzóbb, lénye el lenál lhatlanabb legyen : leeresztő dús, korom haját, a csábos spanyol hölgy, mely azzal a kékes aczél fénnyel,' mi a fekete hattyú tollainak sajátja, mint sötét ében erdő borítja szép vállait, segy-egy, pajzán fürt csintalan pajkos játékában, elel merészkedik egész ölébe hatni, hová a természet az. édeu bimbaját helyeié. , Ha csábos volt a gyümölcs, a paradicsom tiltott fáján, s ősapáuk lemoudott őröklété ről egy pillanatnyi élvéért: mit tegyen az ifjú, kit enuyi csáb környez? — ki raeg- büvölten ül a legszebb bimbó előtt, mig szemében kinzóvágy, epedő kívánság, meg- magyarázhatlau óhaj ojtliatlan parázsa lángol ? Simulva fogja át reszkető kezével a nő karcsú derekát ; az pedig lehajol hozzá, s leheletével érinti ifjának reszkető ajkait. Nagyot rezzen ajtó, ablak ; mit csináltok ti itten ? Láng volt e csók, mely meggyujtá a szivek forró vérét, — tűz, mely elégeté az észt, a goudolatot, — vihar, mely szélvészt keltett az érzelmek forrongó világában ; de Donna Julietta mégis megrázkődott, végig dőlt feliéi- pamlagán, s mintha fáznék összébb huzá termetén a vékony habruhát. — Hallod, mint zúg a szél ? —Loreuzo én félek, Mndrid már nyugszik Morpheus karjaibau . . . — És te keblemen ! — sóhajtja az ifjú, átölelve hölgyét. — Az éj korom sötét, tudod a brávók ilyenkor leskelődnek . . . — Nekem csak a te szemed sötét, melyből Üdvöm sugárzik ki ! — — Lerenzo, Lerenzo, bem hallod mint sóhajt a narancs-liget ? virágait tépi le a hideg őszi szél. — — Az én tavaszom, forró ajkidou születik, kedvesem ! — Istenem! miuden virág elvész ez éjen át ... — Kebeled elég vigasz, gyönyör lesz enuekeuj. —
