Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 66. szám
meghosszabbított határidő 1884. év Tágéval lejárandó és ha ezen idő alatt a concessionált társak által a biztosíték le nem tétetik, — mint az általuk igértetett, — akkor semmisem ál lan útjában annak, hogy a pálya kiópitó séuek engedménye kellő auyagi erőkkel rendelkező bármely társulatra ru- háztassék át, annyival is inkább, mert a pálya kiépítését ő maga is óhajtja, s őt élj rásában a czél elérése s nem a protectió vezérli. De egyszersmind kifejezést adott azon meggyőzősének is, hogy a buda-esztergomi vonal ki építése, — melyet előbb vagy utóbb bekövetkezendőnek tart, részint Esztergom kir. város és a bányatelepek felvirágzása, részint a főváros érdekében elényösebb lenne a Torbágytól kiinduló szárnyvonalnál. Ezen körülmény azonban nem zárja ki azt, bogy az imént érintett vonal, valamint a Füzi- tőtől Esztergomig tervezett vasúti összeköttetés létesittessék, mindazáltal ezen utóbbi terv foganatosítása esetében inkább megfelelőnek találná, ha az ■összeköttetés Füzitő helyett Uj-Szőnyre irányoztatnék. Ezen nyilatkozatához a miniszter ur az eddigi viszonyokra nézve azon megjegyzést csatolta, hogy az érdekeltség részéről a kiépítés szor- gnlmazásán kívül mindeddig semmi hozzájárulási ajánlat nem tétetett, holott helyi érdekű vasút «nélkül alig 1-é tesithe- t ő, arra nézve pedig semmi kecsegtető kilátás nincs, hogy n kérdéses vonal államköltségen fog kiépíttetni. Végül azon kérdésre, hogy az állam a buda-esztergomi vasút kiépítésének költségeihez sególyzőleg nem volna e. hajlandó hozzájárulni? oda oyilitko- zott a minister ur, hogy az állam ott,1 hol államjavak a vonal mentén nincse : nek, az utóbbi időben csakis a póstai szolgálat megtéritésekép, — vagy nevezetes viszonyszolgálatok esetében szokott a vicinális vonalak kiépítéséhez! hozzájárulni; mindazáltal merülhetnek fel oly körülmények és lehet ezen vonal is, hogy a tényleges támogatást megvonni nem fogja. Ezen miniszteri nyilatkozatban foglalt ujjmutatáshoz képest tehát az érdekeltség előtt három ut maradt nyit va úgymint : vagy bizonytalan ideig tétlenül várakozni a tervezett pálya- kiépitésére, vagy az építési engedélynek Önmagára való átruházását az előmunkálati költségek megtérítése mellett kérni, vagy pedig egy olcsóbb vasúti összeköttetést könnyebben kivihető irányban önállókig kezdeményezni s önerejéből megkísérlem. Az első és második ut választása azonos lett volna a vasútról való végleges lemondással. Mert bár nagy tisztelettel viseltetem a miniszter urnák sokoldalú szakismeretei és mély belátása iránt, mégis alapos kétségeim vannak a felől, hogy ezen vasúti terv bukását egyedül egy ánnánykodó clique fondorkodásai okozhatták volna. A vasúti vállalkozók ugyanis igen jól tudnak számi tani, s ha a helyi v is/onyo kát nem ismerik is, helyes következte tést tudnak Vonhf az általuk ismert analógiákból. Az oly vállalkozó tehát, ki egy jó jövedelmet Ígérő vállalattól kedvezőtlen hiiesztelésekkel elriasztható, nem érdemli meg a szakember ne vet ós nem vehető komolyan figyelembe. A tervezett vasút kivitelének valódi akadályai sokkal mélyebben rejlenek pénzügyi viszonyainkban. Ezek nek egyike az, hogy a világ pénz- piaeza el van árasztva jól jövedelmező biztosított értékpapírokkal és hogy az évi tökemegtakaritások elhelyezésénél az állam óvenkint megújuló kölcsönei- vel a pénzre szorult magánvállalatoknak legveszélyesebb concurrense, mely által a tőkét az iparvállalatoktól elvonva, az elhelyezési papírok gyűjtését és azok biztosított kamatai nak henye élvezését mozdítja elő. Innen van az, hogy a? államilag nem biztosított vicinális vasutak legjobb papírjai sem bírnak a tőzsdén forgalommal és eladhatlanul vannak a vállalkozók és részvényesek kezeiben megrekedve. Éhez járul még az is, hogy a terve sett vasútnak iránya oly szerencsétlenül választatott, hogy annak kiépítése költségesebb, üzlete pedig drágább lenne valamennyi választható pályairályokénál, mely okok miatt az okvetlenül magas díjtételekre szorul és a vi- lóknek egy drága vasút fenntartására dégtelen forgalmát nem emelheti, cse- íóly forgalom — vagy mérsékelt vitelnek mellett pedig uem lehet jövedel- nező. Ily körülmények között az építési mgedéiy átvállalása s a kivitel továb- )i kísérletezése nem volna egyéb hiú Inámitásnál. Nem maradt tehát egyéb látra, mint a harmadik nt válasz- ása. E felől a vasút iránt érdeklődő' ;épviselőkkel és az érdekeltség kiváló agjaival, valamint egy vasúti vállalkozóval behatólag értekezvén azok egyetértő véleménnyel a Torbágytól Esztergomig vezetendő helyi érdekű vasutat jelelték ki, mint olyant, mely a jelen viszonyok között a kivihetőség legtöbb föltételeivel bir és a kónuány jóakaratú támogatása mellett ezen vidék iparának és kereskedelmi forgal- mánrk emelésére hathatós befolyást fog gyakorolni. Ennek következtében én a magyar, kir. államvasutak torbágyi állomásától Páty, Jenő, Tök, Perbal Tinnye, Kirva, Úny, Dóógh, Sárisáp ós Tokod községek érintésével egész Esztergomig, továbbá Tokodtól Táth község érintésével egész Nyerges Újfaluig, mősrés'/ről a tokodi és doroghi kőszén- bányákig tervezett helyi érdekű, rendes vágány távú gőzmozdonyu vasút előmunkálataira vonatkozó engedély iránti kérvényt a városi ós vidéki érdekeltség több tekintélyes tagjának aláírásaival ellátva, f. évi april hó nem hajlandó, hanem kiépítése esetén. is egy a buda-esztergomi irányban építendő vasút öldöklő versenyével fenyeget. Ezen szám vasút tehát szintén annyi mint kivihetetlen. Ezzel zsákutczába van szorálva vasúti ügyüuk mostani stádiumában. BURÁNY JÁNOS, vasúti bizottsági elnök. 12-ik napján Horánszky Nándor kép viselő úr szives közbenjárásával a közmunka és közlekedési miniszter urnái benyújtottam, mely kérvénynek eddigi sorsa e lapok olvasói előtt eléggé ismeretes. Röviden összefoglalva tehát a fentebb előadottakat, azoknak eredménye az, hogy két irány küzd egymással: egyfelől buda-esztergomi vasút, mely a városi és vidéki érdekeltség óhajtó sának és a főváros érdekeinek leginkább megfelel, mely mellett a bibornok her- czegprimás, az esztergomi főkáptalan és Es/tergommegye törvényhatósági bizottsága pártolólag ngiiatkoztak, melynek kiépítését a közlekedési miniszter ur hadászati és közforgalmi tekintetekből szükségesnek tartja, de azt államilag kiépíteni nem hajlandó, mely vasút azonban az eddig tervezett irány- nan a kórmány által kijelelt csatiako zással pénzügyileg kivihetetlen ós kiépítése esetében sem válhatnék sem Esztergom kir. városnak és vidékének, sem a fővárosnak előnyére; másrészből pedig a torbágy-esztergomi szárnyvo na!, mely pénzügyileg könnyebben ki vihető volna ugyan, de a t»rbágy kelenföldi állami vonalrész hozzászámi- tásával az elobbiuól mintegy 20, a Leányvár ós tinnyei irányban pedig mintegy 10 kilométerrel hosszabb összeköttetést létesítene a fővárossal és ennélfogva csak olcsó ós direct tarifák mellett válhatnék az érdekeltek előnyére, melyet azonban a kórmány nem HÍREK. — Herczegprimásunk a jövő hóban Barsmegyében bérmálni fog. A prímás béimautjanak fényessé tételére már is nagy előkészületek történnek. — Magyar püspökök értekezlete. A magyar püspökök a jövő hóban a hgprimás elnöklete alatt Budavárában konferencziát tartanak s a kultuszminiszternek az alsó papság helyzetének javítására vonatkozó javaslatát fogják tárgyalni. — Bubla Károly püspök, ki folytonos jótékonysááa által már országos tiszteletet vívott ki nevének, újabban az ó-budai szürke nénék házának felépítésére ezer irtot adományozott. Ez már a tizenötödik ezer forint, mellyel a nagylelkű püspök a nevezett intézetet megalapította. — Dr. Fehér Gyula Esztergom szab. kir. város róm. kath. plébánosát ma installálja a kir. városi templomban Majer István püspök ur. A lélekemelő egyházi ünnepély után a Magyar Király vendéglőben diszebéd lesz, melyen városunk majd összes no- tabilitásai találkozni fognak, — A kormány köszöneté. Dr. Feich- tinger Sándor kir. tanácsosnak ós reáliskolai igazgatónak, ki tudományos növénygyűjteményét oktatási czélokra nagylelkűen Szeged városának ajándékozta, a vallás- és közoktatás ügyi miniszter köszönetét fejezte ki. — Oltósy Pált és fie it az antwerpeni kiállításon újabb kitüntetés érte. A jury ezüst éremmel tüntette ki 01- lósyék észtéi gomi és fegy verneki meggy- faezikkeit. Fogadják a buzgó gyárosok a magyar ipar becsületét gyarapító kitüntetésükhöz őszinte szerencsekiváua- tunkat. — f Lípovniczky István nagyváradi püspök meghalt. A hozzánk beküldött gyászjelentés a következő : A nagyváradi latin szertartásu székesegyházi káptalan ós az egyházmegye papsága helyesel sem anyagilag támogatni mélyen megszomorodott szívvel jelenEz elég volt. Nagy bátyára bemutatott a családuak, és látogatásaira minél gyakori- abbaklcá lettek. A bölcs auya észrevette ezt, és egy szép napon házasságra vitte át a beszélgetést. Ernő állítása az volt, hogy a házasság igen szép találmány. Bátorkodám azon szerény megjegyzést tenni, hogy a házasság nem találmány, hanem az emberekkel egyszerre jött a világra. — Az mindegy! — viszonzá az anya. — De azt már csak megengedi, hogy boldogság, nyugalom és megelégedettség csak a házaeéletben találhatók fel. — Azt nem tudom asszonyom, mert még nem voltara házas ! — mondára tartózkodva. — Nem ? — De már azon korban van melyben házasodni szoktak ? — Nem tudora, másnak véleménye szerint mily korban történik az, Különben huszonhét éves vagyok. — Oh már akkor legfőbb ideje ! — Eddig még valóban nem gondoltam arra! — Igen, igen, mai napság a fiatal embereknek eszükbe se jut a házasság, ma a fiatalok dőzsöluek, tivornyáznak és mikor már egészen kiélték magukat, akkor fanya- lódnak rá, a bázaséletre, és boldogtalanná tesznek egy fiatal leányt. Reméleu ön nem tartozik ezek közé? — Én épen nem vagyok a házasságnak ellensége, — vállára meg. — Hogy nőtlen vagyok, annak oka esak az, hogy még eddig nem találtam kedvemre való nőt. — Nagyon válogatós. Ne felejtse el, hogy aki sokáig választ hoppon marad! — Ami a it illeti asszonyom, még elég fiatal vagyok. És nem kis dolog az, ha valaki egész életére le akarja magát kötni egy nőhöz! — mondára erélyesen. —Hajdan a leányok nevelése elég biztosítója volt egy életnek, de a mai modern nevelésnek főérdeme az, hogy a lányok tudjanak egykor férjüknek terhévé válni. Csodálkozva a merész beszéden, az anya reárn bámult; Irén szerarehányólag pillantott felém, csak az apa mormogott helyeslőig. Felháborítva a helyeslés által folytatám. Azelőtt a leányok sütni, főzni, várni, szóval házias dolgokat tanultak. így jó auyákká, jó gazdasszonyokká váltak. Ma az anya nem törődik leányával, hauem beadja nevelőintézetbe. Ott aztán a leány megtanul frauczi- ául parlirozui, zongorázni szellem és értelem nélkül, regényeket olvasúi, ábrándozni, divatról csevegni. A nő magasztos hivatásáról fogalma sincs. Azután ha idijekorán férjhez megy, azonnal a nagyvilági hölgyet játsza. Egyedüli világa a salon. Férje csak alkalmas villámhárító, gyermekei kiálhatat- lau nyűg, otthona pokol, melyet szívesen kerül, és hány könycsepp sirutja, spen a mai nevelés által még csirájában elfojtott házi boldogságot. — Valóban megijeszt! — kiáltá az anya gúnyosan. — De remélem, leányunk nem olyan mint ön festó. — Mog vagyok győződve ! — riszonzám udvariasan a láthatólag durczás Irén előtt. — Nem is beszéltem én a kisasszonyról, hanem általában a hölgyekről. De mondja meg asszonyom, nincs-o igazam ? Nem elég ok a divat szeszélyeinolc való ostoba hódolat is, hogy a házasságtól visszariadjunk ? — Mit ért ezalatt? — kérdé az anya éllel. Hát kérem —folytatám őszintén (az anya szerint: gorombán) — bölcseség az, ha pusztán a karcsúság látszatáért kinpadra vonják a gyomrot, májat, tüdőt? Az anya szájtátva bámult reára, én pedig mind hevesebben folytatám : — Avagy bölcseség az, hogy hölgyeink olyan fölösleges pótlékokat használnak az öltözködésvei melyeket, ha a természet maga adna valakinek, ez az egész világ szánalmát felköthetné maga iránt. Krinolin, tournfíre, zöldséges kalap, magas sarkú czipő chignon, rizspor s. t. b. s. t. b. Asszonyom. mi ismerjük az önök szépségének titkát és szívesei)ben időzünk egy római vagy görög ókori nő arczképe előtt, mint a mai divat rabszolgáinak lábai előtt. Kifáradtan dűltem bátra székemben. — ön tehát sohasem fog megházasodui. — Asszonyom, mindenütt vannak kivételek, és ha én csak egyikére akadok, azonnal megnősülök. Irén e szavak után távozott. Észrevettem, hogy anya és leánya megsértődtek és utánuk mentem a kertbe. Irén elmerengve ült a lúgosban. — Zavarom talán kisasszony ? kérdém nevetve. — SemmÍP8etre uram ! — volt a rövid válasz. — Miért oly szomorú ? — T Ián csak nem gondolja, hogy örömömre szolgál a lányok felől mondott Ítélete ? — De az önt nem illette. — Azt nem raoudá. — Mert nem gondoltam önre. Különben ha jól tudom, kegyed is imádja a divatot ? — Oh, csak addig, inig férjhez nem megyek. Mint nő férjemnek akaratát és nem saját szeszélyeimet fogom követni. — Komoly szándéka az ? — A legkomolyabb, e — Úgy valóban boldogunk erezném magamat, ha önt nőmnek nevezhetném ; feltéve, hogy szerelmemet viszonozza ! Irén könnyezve borult kebelemre. Noha tudom, hogy kedves olvasónőím nem egyike szeretné, ha első szerelmünkről bővebben szólnék, én azonban nem teszem ezt. Akik már szerettek tapasztalásból ismerhetik az első szerelem gyönyöreit; akik még nem szerettek, azok igyekezzenek minél előbb szeretni. Elég az hozzá, hogy Irén feleségem lett. * * * — Mi az ? kérdém a menyegző utáni reggelen nőmtől, midőn fésülködés közben egy titokteljes gömbölyű szekrénykét hozott elő. — Mindjárt meglátod ! — feleié édeskés mosolylyal, és a szekrénykéből egy gordiusi csomóhoz hasonló tömeget vont , elő. — Egy chignon ! kiáltám iszonyodva. — Természetes ! És milyen szép ! Őtveu i forintba került. — Ötveu forint ? — Talán csak nem drága? — Az Istenért gyermekem nem teszed j tán fejedre ezt a babiloni tornyot ? — Hát mi t ? — Nem elég szép saját hajad ? — De a divat úgv kívánja:
