Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 66. szám
Esztereom VIT, évfolyam 66. s>,Am' Vasárnap, 1885. augusztus 16-anVárosi s megyei érdekeink közlönye. JA KG JKL.BN I K HETBNKtNT KÉTSZERI vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész érre ..............................................G fik — krf él évre uegyedévre 3 . - . 1 , 50 , Egy szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: jSzENT-^NNA-UTCA 317. hoíá ft It.p szolIhini részét illető közlemények kiildendSk. KIAD Ó liTv AT A U: ^ZÉCHENI-TÉR ^5., Iiotií a IiivatíiIoB s a magán hirdetések, a uyilttdroe szánt közlemények, előfizetési pénzek <*r reelaimílások iutózeiidők. HIRDETÉS EK. HIVATALOS HIRDIOTIÍSIOK : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. lOO—200-ig . 1 * 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAG ÁNIflRDICT’ftSKK megállapodás szerint leheti legjutányosahiiau közöl tat nek. NYIIiTTIíR sora 20 Kr A bpest-esztergomi vasút. Esztergom aug. 14, „Megvallom, már rég nein álltam oly nehéz feladattal szemben, amilyen a budapest-esztergomi vasút bonyolult kérdésének megoldása.“ Ezen őszinte szavakkal jellemezte báró Kemény Grá- bor közm. és közi. miniszter ur az órdeklettek előtt azon zátonyt, melyen ezen nagyfontosságu közgazdászai ügy megfeneklett. És valóban azok után, amiket Ő nagy méltósága e tárgyról elmondott, mindenki átlátja, bogy ezen kérdés nem tartozik a könnyen megoldhatók közé. De azért annak minden irányban kielégítő megoldása jóakarat mellett nem épen lehetetlen, csak ott kell a nyitját keresni, hol az a dolog természeténél fogva létezik. Talán nem lesz azért fölösleges nekem is hozzá szólla- nom a dologhoz, melyei másfél évtized óta állandóan foglalkozom, meglehet, hogy egy porszemnyivel én is hozzájárulok ezen bonyolult kérdés megoldásához. Az ügy állása, amennyire azt ismerem, a következő : Midőn a közmunka- és közlekedési minisztérium a budapest-szőnyi összekötő vasút építéséről szól ló törvényjavaslatot a képviselőház elé terjesztette s hire szárnyalt annak, bogy ezen vasút nem Esztergom felé, — hanem a bia-tatai irányban terveztetik, és Esztergom ezen fővonallal, annak torbágyi állomásából kiágazó szárnyvonal által szándékol tátik összeköttetni, ekkor az itteni érdekeltség köreiben élénk mozgalom támadt, moly ezen törvényjavaslatnak oly értelmű megváltoztatására irányult, hogy a fővonal Esztergom felé vezettessék, — azon esetben pedig, ha ezt fontos állami tekintetek gátolnák, Esztergom a torbágyi szárnyvonal helyett egy közvetlenül Budáról vezetendő vasút által hozassák a fővárossal kapcsolatba. Az érdekeltségnek 1882. évben Piszkén és később elnökletem alatt Esztergomban megtartott értekezletein ezen óhajtás egyhangúlag kimondatott és annak Esztergominegye törvényhatósága is kifejezést adott a kórmány és a képviselőház elé terjesztett felirataiban, mely óhajtást a bibornok berczeg- prirnás a kormányhoz intézett ajánló levelében és az esztergomi főkáptalan ugyanott előterjesztett kérvényében szintén melegen támogatták. Mindezen fölterjesztések azonban eredmény nélkül maradtak. A törvényjavaslat az országgyűlés által elfogadtatott, de egyszersmind a kórmány által a torbágyi szárnyvonal terve is végkép elejtetett. Ugyanezen időben egy társulat a közi minisztériumtól engedélyt nyert egy általa ó Budától Esztergomig tervezett helyi érdekű vasút előmunkálatainak elkészítésére, melyeknek bevó- geztével az építési engedélyért folyamodott, kérvéuye azonban oly határozattal intéztetett el, hogy a tervezett vasút építése a fővárosból kiindulandó ivasutak valamelyikéhez való csatlakozás nélkül nem engedélyezhető. Felhivattak azért a kérelmezők, hogy előmunkálataikat ily csatlakozás tervével kiegészítve újra mutassák be, — a csatlakozás pontjának megválasztása saját elhatározásukra bízatván. I Ilyen csatlakozási pontokul kiuál- Ikoztak : az osztrák-magyar államvasút pesti pályaudvara, a Duna áthidalásával, vagy gőzkomp általi összekötte- {tűssel, -- továbbá a Magyar királyi I államvasutak kelenföldi állomása és á ; Déli * vasút budai pályaudvara. Miután azonban a Dana áthidalására nagyon költséges voltánál fogva gondolni nem lehetett, a közlekedési miniszter ur által javaslatba hozott gőzkomp általi összeköttetést ellenben a minisztertai nács nem hagyta jóvá, a kelenföldi csatlakozás pedig legyőzbetlen techni- i kai és pénzügyi akadályai miatt nem ! volt választható ; ennélfogva a kórmány és a vállalkozók által egyetértőleg a Déli vasút pályaudvara lön csatlakozási pontul kijelölve, ami tekintettel azon technikai és pénzügyi nehézségekre, melyekkel a csatlakozás a Csá- szárfürdő és Városmajor felé járt voL na, az eredeti tervnek oly módosítását tette szükségessé, mely szerint a pálya a Lipótinezö feló a hidegkúti, kovácsi és szeutiványi hegység gerincz^n át lenne Pilis Csaba felé Esztergomba vezetendő. Mely terv a közlekedési minisztérium által elfogadtatván, annak kivitelére az építési engedély megadatott és erről a kérvényezők oly hozzáadással értesítettek, hogy az engedély- okmány a szabályszerű óvadék letétele és az építési töke meglétének kimutatása után részűkre ki fog adatni. Az engedélyokmányban — értesülésein szerint — a pálya hossza Budától Esztergomig a hidegkút kovácsi magaslatokon szükséges tág kanyarulatokkal együtt 43 kilométerben, maximális lejtése tizennégy ezred részben, továbbá maximálás vitel bér tarifája a kőszénre nézve tonnakilometereukint 3 és fél krajczárban, - annak előirányzott építési költségei pedig 3.400,000 forintban vannak meghatározva. Ezóta már közel három év múlt el, mely alatt az engedélyesek több Ízben megkisérlették ezen terv kivitelére póuzügyi vállalkozót szerezni, más részről pedig az érdekelt nagybirtokosok és báuyatársulatnál kamatbiztositást kieszközölni, de mindenkor sikertelenül. A vállalkozók a tervet nem látva elég jövedelmet ígérőnek, egymás után visszavonultak. Mely folytonos halogatás folytán a vállalat sikeréhez minden bizalmat elveszítve, az érdekeltség iránt tartozó felelősségem érzetében, az általa kinevezett állandó vasúti bizottságot tanácskozás végett múlt 1884. évi november hó 29. napjára egybehívtam. Ezen bizottsági ülésből azon megkeresés intóztetett a városi és megyei országos képviselő urakhoz és Nouszied- ler Károly pozsonyi országos képviselő úrhoz városunknak a közügyek iránt buzgó fiához, hogy a tervezett vasútnak . mielőbbi kiépítése iránt felszóllalni s annak létrejöttét befolyásuk és közbenjárásukkal támogatni szíveskedjenek. Mely kérelmünkre válaszul múlt évi deczember hó 15 én Horváth Gfóza doroghi kerületi képviselő úrtól azon értesítést vettem, mely szerint ő, Hnzay Ernő és Neusiedler Károly képviselő urak múlt évi deczember 12-én a közmunka- és közlekedési miniszter urnái megjelenvén, tőle a tervezett vasút ügyének mibenlétéről felvilágosítást kértek, miié a miniszter ur kijelentette, hogy a jelzett vonal kiépítése iránt adott és Az „Esstsr^m esVidéke“ tárcája. & .................... S zeresd a dalt, lány, Ha bánatod van, Az megvigasztal Majd bánatodban. S ha örömödnek Nincs vége — hossza Az boldogságod Megsokszoiozza. Szeresd a dalt, lány, Bubán, ölömben, De a poétát — Nemkülönben. (Esztergom 1885. Aug. 14.) MARKUS JÓZSEF. la én fafoöéy&m utána & aivyőoa. — Nőtlen urak ős bajádon leányoknak tájékozta il irta egy régi ismerősük: Philantrop — Hja bizony, mióta legutólszor volt sze- ncsénk, azóta már nagyon sok szerencsében részesültem. Hosszú sora volna annak ha mind el akarnám mondani, de azért, mégis megirok valamit arain boszankodliat- nak, okulhatnak is. Ha azt állítom, hogy nőm angyal, szükségtelen talán külön megjegyeznem, hogy már nős vagyok. Ne vegyék tőlem rossz néven; a baj már megesett de Ígérem, hogy ilyesmit többé nem cselekszem. Faluu voltam. Éppen fürdésről tértem haza és aranyos buzavetések közt haladtam a keskeny barázdán, napborifcott kéjjel szűr - csőivé az illatos trarnbitorerfc. Egyszerre elzárva találtam a keskeny utat. Annyira elvoltam merülve gondolataimba, hogy meglepetve állottam meg, és mereven bámultam az akadályra. Néliáuy perczig gondolkoztam ennek miléte fölött. Csak egy széles sárga korongot láttam fel s alá himbálózui, két oldalt ruganyos szalaggal lekötve. Erről és egy másik kék szalagról azonnal egy női szalmakalap jutott eszembe. Mielőtt azonban megbizonyosodhattam volna valami furcsa dolo<i történt. A ruganyos zsinór elpattant, a kalap karimája felcsapódott és kiütő szivaromat. Ijedteu hátráltam. Bocsánat uram ! — fuvolázá egy kellemes uői hang. Lélekjelenlétemmel azonnal felfogtam a helyzetet. A nő egy lépésnyire sem látott az óriási szalmakalap alól. Midőn tehát ő is akadályra bukkant — becses személyemben — a kalap felemelésével akart rövidlátásán segíteni és igy fosztattam én meg tizenkétkrajczáros szivaromtól. Engem megpillantva, it nő szemérmesen húzta vissza kalapját. Éti pedig, akit a hölgy aroza igen kellemesen lepett meg, ismét gondolatokba merültem. Az ösvény oly keskeny volt, hogy két személy csak úgy térhetett ki egymásnak, I ha az egyik a vetésre hágott. De hát azt kár letaposni. — Kisasszony! —kezdéra elfogultai*. — Uram ! — ismétló a hölgy, és kalapja jismét felreptilt. Lőtávolon áittara és igy szerencsémre semmi bajom se történt. — Kisasszony, itt nehezen térhetünk ki egymásnak ; — hebegem. — Valóban ? — Igen, és igy nincs már bátra, mint hogy egyikünk vissza forduljon és az én í leszek ! — Hm! —akarám folytatni, de hölgyem j látva makranczosságomat, elhaladva előttem szalmakalapja élével majdnem levágta ( nyakamat. i Én is tovább folytatom utamat, és kilie- ! tőleg abban hagyom az egész találkozást j ha e perczben valami fényes tárgy nem öt- ük szemembe . Felemeltem és nagy bámulatomra úgy találtam, hogy az egy kis kutya ezüstből ugyanilyen karláuczou. — Ez bizonyosan szép ismeretlenemé, gondolám, és alig tudtam lihegni midŐu elértem őt. — Kisassaszoy! — kiálték reá. A szalmakalap tengelye körül kezde forogni. Ebből sejtéin, bogy a kisasszony megfordult. A kalap széle felliajlott és én újra láthattam hölgyem kedves szép arczát. — Nem vesztett valamit el ? kérdem a veríték cseppeket letörölve arczomról. A hölgy minden zsebét kikutatta, végre felkiáltott ; — A karlánczok, meg a kis kutya ! — Itt vau ! — mondám diadalmasan. — Oh mint lekötelezett uram ! hálálko- délc a hölgy, bevezetésül egy ho39ZÚ kínos szünetuek. Tárgyat kerestem a beszélgetéshez. — Engedjen egy kérdést, kisasszony ! — Kérem csak tessék ! — Mi jelentősége van e kis kutyának ? — Ez a divat ! — mondd nevetve. — A legújabb ékszer ! — Eredeti eszme ! mondám. — És azt jelenti folytatá szépem, —• hogy az ajándékozó mint mondani szokták „kutya szerencsét* kíván annak, akinek adja. — És ha szabad kérdenem, ki kivan kegyednek ily szerencsét ? — Atyám!— rebegé a szende hölgy (Tehát még nem volt férjnél.) A beszélgetés meg volt kezdve és én nem kértem engedőimet, hanem folytattam azt miközbeu látszólag véletlenségből elkísértem a hölgyet- Megtudtam, hogy egy közeli nyaralóban laknak és hogy atyja nagykereskedő. Ez utóbbi körülmény kfllö- uöseu remélném engedé, hogy sikerülend házukba bejutnom. Nagybátyára is kereskedő volt. A bájos Irén előtt — igy hívták nem is titkoltam el látogatásom szándékát és kérdem, ha vájjon niue9 e ellene kifogása. — Bizonyára nincs uram, sőt örvendeni fogok önt viszontláthatni, —moudá őszintén.
