Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 62. szám
Esztergom VII. évfolyam 62. szám! Vasárnap, 1885. augusztus 2-án. es Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hbtbnkint kétszer; VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész ár re ............................. • • 6 Irt — kr« f él évre............................................«3, — n egyedévre . Egy szám áru 7 kr. iO SZERKESZTŐSÉG: SzENT-y^tNtíA-UTCA 317. hová » lap szellemi részét illető közlemények kiildendSk. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENl-TÉR. , Iiotií a hivatalos 8 a inagiín hirdetések, a uyiltóroe szánt közlemények, elölizetési pénzek és reohumUágok iiilózendök■__ H IRDET ES EK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt, 7ő kr. 100—200-ig 1 n 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNIIIRDETÉSEK megállapodás szerint lehelő legjHiányosabban közöltetuek. N YILTTÉR sora 20 Kr Esztergom és a színészet. Esztergom, aug. 1. Minden esztendőben igen tanulságos példák szó igái tatnak anyagot azon kérdéshez, hogy miként lehetne nálunk a színészetnek biztos alapot vetui. Amint hogy alig van város hazánkban, hol helyi sajtó ne szolgálná a közönség érdekeit, melyekkel a fővárosi sajtó nem ér rá törődni: ép úgy alig van már intelligensebb vidéki városunk, melyben a magyar színészetnek tisztességes csarnoka ne lenne. A színészet és az irodalom igényekké sőt szükségletté kezdenek válni s ez vallja legszebben haladásunkat. Olyan csendes és békés korban élünk, hogy teljesen rohamos haladásunk hézagainak kitöltéséhez láthatunk s olyan kedvező szellemi viszonyok közó kerültünk, hogy különbséget bírunk tenni a pártolni s a kiselejtezni való között. Azelőtt hangos torokkal kiabálták szerencsétlen komédiások, hogy : mi a nemzet napszámosai vagyunk, mi a nemzeti nyelvet szolgáljuk, ha jó hazafiak vagytok, gyertek a színházba, mert a mi ügyünk nemzeti ügy! Most már nem pártoljuk csupa ha- zafiságból a sziuészethez menekült szemetet, hanem intelligentiát és tehetséget keresünk azoknál, akik náluuk babért és kenyeret keresnek. Esztergom is így gondolkodik és cselekszik. A truppokat nem utasítja ugyan ki, mert az országutakat nemzetközi jogokkal barangolhatják, de agyonhallgatja őket s feléje se néz a színháznak. Jártak itt már egész rossz, középszerű s egész jó társulatok. A Ba- loghok, Völgyiek, Tóth Bélák satöbbiek nem csináltak ugyan rólunk kellemes memoiiokat, de Beődy és (első Ízben) Aradi mint jó középszerű társulatok teljesen meg voltak már elégedve. Nagy Lujza kitűnő, de tarthatatlanul magas árakkal szerződtetett színtársulata nem panaszkodhatott mól* tánytatalanságról s Krecsányi I g n á c z kitünően szervezett színtársulata, óriási kiadásai mellett is kellő elismeiósben részesült, úgy hogy a legkitűnőbb színtársulat legkedvesebb állomáshelyének tarthatta Esz tergomot. Mi ebből a tanulság ? Az, hogy egy kitűnő intelligentiá- val és tehetségekkel dolgozó színigazgatónak, aki solid alapon szervezkedik, nem lehet elbuknia Esztergomban, És az is, hogy az intelligens és tehetséges színészeket örömmel fogadja kebelébe társadalmunk s szivesen nyújtja út nekik a megérdemelt koszorút. Pedig az arena padjai és úgynevezett páholyai csak olyan vesztőhelyek, akár a szinpad, melyet találóan kiapadnak is lehet nevezni. Nagyobb comfort mellett mennyire megsokasodnék a sziDpártoló közönség is ! Aradi Gerő nagy deficittel hagyta el Esztergomot, hová alig jött be négy-öt figyelemre méltó tehetséggel. De megtanulhatta a maga kárán, hogy Esztergomnak olyan igényei vannak, melyeket csak egy elsőreudii színtársulattal lehet teljesen kielégíteni. A mi közönségünk nem szeret állandóan puszta részvétből színházba járni. Nemes szórakozást s művészi gyönyört kere3 azoknál, akiknél mindezt tehetség és tanulmány mellett meg is találja. Simor-muzeum. (Kérelem.) Egymás után jönnek városunkba a touristák s nagy érdeklődéssel sietnek a priinási palota Simor-muzeumának megtekintéséle. A nagyszerű áldozatkészséggel alapított katholikus muzeuin nevezetességei már is nagyhírűvé tették a priinási palotát s vele Esztergomot, Vannak itt csakugyan olyan művészeti kincsek és oreklyeszerü ritkaságok, melyek a műtörténetben is kiváló helyet biztosítanak a herczegprimás múzeumának. Mazarin Louvret alapított, Simor egy katholikus múzeumot létesít, mely hivatva van nemcsak hazánkban, de az egész tadományos világban nagy missiót teljesíteni s a művészetnek a vallás motívumaiból és régióiból örökbecsű forrást nyitui. Bánnonnyiro is el vagyunk telve a tisztelet és hála őszinte érzéseivel, bármennyire is le vagyunk kötelezve azon előzékenység által, mely bennünket a műkincsekhez kalauzol : még mindig marad egy óhajunk, melynek kifejezést szeretnénk adni. Ez az óhaj pedig nem egyéb, mint az, hogy legyen a Simor-muzeum teljesen tanul mányozhatóvá téve, vál jék egészen közkiucscsó egy részletes ka talógus ál tál. A Simor-muzeum nemcsak négyszáz szép festményből áll. Van ott metszettár, régiségtár, ritkaságok gyűjteménye s diszmű tár és egyéb is. Ha az érdeklődő világ a nagyszerű tudományos készletről világosan tájékoztató kalauzt kapna a kezébe, akkor Esztergomot még nagyobb számban keresné fel az utazó közönség s a tanulmányozók érdeklődése, A herczegprimás nagylelkűségéből alapított Simor-muzeum magánjellegű alkotás. Elég hálával és elismeréssel tartozunk adózni érette igy is, amint van, mert Esztergomnak dicsőséget szerez. Nem kérhetünk olyasmit, amivel a Simor-muzeum, mint nem nyilvános jellegű intézmény nem tartozhatik a nyilvánosságnak. Csak a puszta óhajtásnál maradunk tehát, s ennél is csak Esztergom érdekéből). A legcsekélyebb vívmányért is szívesen fölemeljük szavunkat, ha abból városunknak akár anyagi, akár szellemi gyarapodása remélhető. Már pedig ha a Simor-muzeum nagy lelkű alapi tója, a herczegprimás, nagyszerű műkincseiről tájékoztató katalógust adatna ki, akkor ugy a laikus, mint a szakértelmes utazó érdeklődése már eleve föl lenne keltve a látni- és és tanulni valókról, a muzeum tartalmáról a megszemlélés alkalmával rendszeres áttekintést szerezhetne s a kiválóbb tárgyakat részletesebb tanulmány tárgyává is tehetné. Városunkat pedig sokkal nagyobb számban keresné fel az ország s a külföld. (A tudományos nőkre.) A tudományosság mennyire árt a Ieáuynak: Mind a kilencz múzsa férjtelenül maradott. (A hét bölcs.) A görögök közt, mint mondják, hét bölcs vala egykor, Hogy háuy volt a bolond : hallgat a bölcs krónika. (Egy asszonynak.) Asszonyom ön, hogy az ördögtől fél, hinni nehéz azt, Csaknem egész napon át, nézi tükörbe magát. SíopCafó. (Karczolat.) Ne tessék gondolni, hogy valami tanítóképző intézet alumniuroáról van szó, melyben okos tápláltatás folytán csontig aszal - tatnak azok a fiatal óriások, kik később az ifjú nemzedék táplálására vannak hivatva. Nem. Én egyszerűen azon darab földről beszélek, melyet minden szombat este — mikor a mátkámhoz megyek — ott látok az uradalom egyik sarkán, ott mutogatja arczulatát azon kihívó követeléssel, hogy legelőnek nézzük. Pedig az egész természettudományi társulat nem birua rajta felfedezni egy szál füvet. Helyesebb is volna azt a tért, ,.tehenek kaszinójának“ elnevezni, minthogy csak társalogni járnak oda. Jobban megszánja az ember őket, amint ott néma bánattal au- daloguak, rniut az éneklő koldust. Hej ha a szép múltat vissza lehetne kérődzni ! Mióta a tagosítás — kétség kívül áldásos — iutézméuye megvalósult, s a legelőilleték kiosztatott; azóta bizouy sok község nagyböjtöt rendezett a marha-állcmáuy számára. Sok kézzel-lábbal kapaszkodó halandó még a pitvara földjén is hajlandó volna gabonát termeszteni. Hát hiszen jól is van az, de még sincs jól. Országos a panasz a barmászat (juj de veszett szó !) elkauyagolása miatt, melynek virágzása pedig nagy befolyással vau a földmivelésre. Ha legelőd niucs í marhád csak teng, vagy egyátalán nincs: ha marhád nincs: nincs trágyád ; ha trágyád niucs : nein tudod a földnek vissza adni amit kaparkodó kézzel elszedsz tőle. Mert boloud beszéd az, hogy n jó földnek nem szükséges a trágya. A legerősebb bagaria csizma is kopik idővel, s a legáldottabb föld is elviselődik, kimerül. Példát akarsz ? Ott van Sziczilia, a rómaiak alatt magtára volt a világnak és most koldús. A magyar embernek eredendő bűne, hogy nyer3 terményeit kiadja hazájából, mórt uincs fejlett ipara, mely azt földolgozná. — „A kivitt nyers terményekben talajának azon alkatrészeit adja el, melyek a földet egyedül képesítik növények termelésére, melyeket a legtermékenyebb talaj is csak igen korlátolt mennyiségben tartalmaz, s mely készlet, mint Liebig mondja, „csak arasítnyi időre elég“.— „Oly ország, mely folytonosan gabonát viszeti ki, idők múltával kénytelen lesz vagy trágyát vinni be, vagy embereket vinni ki.“ Ezt sem én mondom, hanem a kasznár- né asszony, én nem tudnék ilyen okosat kifuudálni. De annyit mégis tudok, hogy a kaszuárnó asszony is, az angol nemzetgaz- dá-iz Carey müvéből czitálhatta. No már ilyen körülmények között kétszeresen szükséges a marhatenyésztést mindeu lehető módon előmozdítani, hogy a föld valamikor be ue adja a kulcsot. Azonban hát mindezekre azt mondja az éu Poldi bátyám, „hogy mit ért ilyen dologhoz holmi téntás körmit ember ?“ Jól van Poldi bácsi igazsága van, sót aunál is több. Van négy marha, három tinó tartása, de raiud a hét darab mégis olyau mint a kórházi leves, — oly sovány. Miután pedig uekein a birtokom — nem is tudom menuyi, — miud a holdvilágban van kihasítva, annál fogva nem is feleselek itt, mert még összeszidnak. Te pedig „nyájas“ olvasó ugy-e bár a koplalót szeretnéd már látni ? No jer velem. A uap oly erősen süt le, hogy a por is majd szikrát hány. A kopár térségen semmi életjelt nem látsz, mintha a Zaliara sivatagból loptak volna ide egy darabot. Közepén óriási kutágas korihorgas gémmel néz a kútba, Arany János szerint. Az ágas mellé dörgölőzik, — már foglalkozáshi- ányábau egy életunt risíca, mely a koplalástól oly sovány, rniut egy diurnista. Oldalt a leszürődött világuézet nyugalmával andalog egy szőke példány, Kifogástalan szelídség ül fehér szemeiben ; néha el-el nyújtja nyakát, s nehéz sóhajt küld, ki tudja merre, érzékeny tehén kebeléből, epedve várja a délutáni hazamenetel idejét. Mellette ifjúi könnyelműséggel ugrándozik egy borjú, annak még uincs fogalma a nehéz időkről, majd megismeri, ha férfi — akarom mondani — teiiénkort ért. Egyszeregyszer minden igaz ok nélkül — akár csak valami zágbrábi zavargó — felemeli farkát s merészen nyargal a síkon, máskor meg olyau művészi balett ugrásokat végez, rniut Jancsi a parádéskocsis farsang alatt. Kedves kis állat, eszem a czombját. Egy gyászban járó görbe szarva fél órája ott áll a vályúnál, bizonyosau arról gondolkozik, hogy evett-e már ő ma, amire jól esnék a viz. Orrától a farka hegyéig fekete, mint óu mikor á ferblitől felkelek. Ilyen fekete szinü tehénre mondta nekem egy keztyíiben született, monoklival nevelkedett pesti leendő sógorom, hogy „ebből fejik a fekete kávét.“ A legsűrűbb tömegben áll a bika. Hatalmas állat. Erő és főuség ül arczulatán. Tempósan mozog a farka. Nyaka mocskos fekete, szinte dagaduak rajta az izmok. Néha méltóságteljesen megemeli a fejét s kegyetlen bariton hangon belé bőgi a száraz levegőbe tizfontos szivének szerelmes haragját. Én akkora tisztelettel viseltetem iránta, hogy az ufczán találkozva
