Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 59. szám
59. szAmi Esztergom VII. évfolyam Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik: hetenkiht kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre fél évre . ueyj eilévre ELŐFIZETÉSI ÁR Egy«* szem áru 7 kr. 6 írt — kr3 , - . 1 . 50 . SZERKESZTŐSÉG: ^ZENT-y^tNNA-UTCA 317. hová » li.p «zelíjtmi részét illető közlemények kiililnndSk. KIADÓ HIVATAL: ^ZÉCHENI-TÉR honi a hivatalos 8 n magán hirdo tékák, a nyilttcrbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVAT A í,OS nmOETIÜSEK r 1 szótól 100 szóig — frt. 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—‘500-ig . 2 „ 25 „ Hélyegilíj 30 kr. MAHÁNHIIIDETÉSEK megállapodva szerint leheti legjiitányoRabluui közöl tétnek. NYIÍiTTIÍIl sora 20 Kr A budapest-esztergomi vasút. Esztergom, jul. 22. Megbízható forrásból »2011 értesítést vettük, hogy «a közmunka- és közlekedési minisztérium a Torbágytól Esztergomig és Nyergesujfaluig tervezett helyi érdekű vasút előmunkálataira a városi és vidéki ér ekeltség több tagja által f. é. april hóban kórt engedélyt megadni nem szándékozik. A kérvény hír szeriut a vasutenge- délyezési ügyosztályban már kedvezo- Jeg volt elintézve, azonban a miniszter a határozatot kiadványozás előtt visszavétette és megmásittatta. Ezen elhatározás indokául — mint hírlik — az szolgált, hogy a miniszter a budapest-esztergomi vasutat föltétlenül a déli vasút pályaházától Kovácsi-Csaba felé akarja vezettetni, mely fordulat összefüggésben látszik áílani a Máj then yi Bálint és valamely bécsi konsortium között hír szerint újabban megkezdett alkudozásokkal, melyeknek czélja a kormány által az előbbinek oda Ígért építési engedély átruházása. Ilyen alkudozások híre azonban három év óta — tengeri kígyóként — annyiszor fölmerült már, hogy minden hitelét elvesztette, mert mindenkor csalódásra vezetett. Ennek oka könnyen megfejthető, ha figyelembe vesszük, hogy a Majthó- nyi által tervezett pálya építési költségei — a lehető legnagyobb mérvű — reductiók után is — közel 3 és fél millió forintra vannak előirányozva, melynek megfelelő kamatoztatására vidékünk termelése és forgalma évtizedekig elégtelen lesz, — ily nagy tőke kamait egyébként biztosítani pedig vidékünk érdekeltsége teljesen képtelen. E mellett ezen vonal Budától Ko- vácsiu át ogósz Csabáig hegyvölgyes alpesi vidéken terveztetik, mely vonal- rész forgalmi költségei a bevételeknek túlnyomó részét fölemésztendik és tömeges kőszén, kő- és egyéb szállítmányainkra oly magas vitel béreket fog' uak hárítani, hogy azok kőszéubánya iparunk nagyobb mérvű kifej lését — a szentiványi és kovácsi kőszónbányák előnyére — valamint kő- és egyéb iparágaink forgalmát majdnem anuyira gátolni fogják, mint azt a vas-ut hiánya eddig is gátolta. Itt tehát — úgy látszik — megint egy nem annyira helyi érdekű, mint inkább tisztán magán érdekű vasút van tervben, melylyel egy kiterjedt vidék iparának nem emelése, hanem háttérbe szorítása czóloztatik, egy oly vidéké, mely minden támogatás nélkül önerejéből máris az országban csaknem páratlan fejlettségű iparágakat hozott létre. A tervezett vasút Buda felé is az előirányzott költségnek alig egy harmad részéből ki volna építhető, ha az a esaba-vörösvári völgyön át egész Ó- Budáig vezettetnék és a költséges fővárosi kisajátítások mellőzésével a személyforgalomra, — valamint a budai oldal teherforgalmára nézve is a lóvasuttal, — a pesti oldal teherforgalmára nézve pedig egy gőzkomp által az osztrák magyar ál lám vasút pesti pályaházával és a m. kir. államvasufc- nak a pesti fel-Dunaparton tervezett teherpályaudvarával hozatnék kapcsolatba. Ez a lehető legrövidebb (Eszter- tergomtól ó-budáig 39 km., — az osztr.-m. államvasut pesti pályaudvaráig 47 km., mig a csaba kovácsi iráuy a pesti teherpálya udvarig 50 km.) és a legolcsóbb (1 és kéttized milliós) vasút volna, melynek csekélyebb forgalmi költségei — olcsóbb vitel- bérek mellett is — nagyobb jövedelmezőséget, — vidékünknek és főleg a fővárosnak pedig évenként a 100,000 ftot megközelítő megtakarítást eredményeznének. A gőz-komp közlekedés csak a legnagyobb jégzajlás idején, — évente összesen alig egy pár hétig — szenvedne félbeszakítást, mely idő alatt a pesti oldalra a teherforgalom is a lóvasut által volna közvetíthető, melyen most is naponként nagy számú szénnel terhelt kocsik közlekednek. A tervezett fővárosi két vasút kiépítésével pedig az esztergomi vonal mindeu irányban folytatást nyerne. Ezeu ügyben — hallomás szerint — még az országgyűlés egybehivása előtt döntős határozat fog hozatni, figyelmeztetjük tehát az érdekeltséget és főleg az érdekelt fővárosi nagy iparos köröket, hogy a fenyegető veszélyt egyesült erővel elhárítani és a tervezett irány megváltoztatását kieszközölni igyekezzenek. Videant consul es ! Jegyzőink érdekében. Nagy-Sáp, jul. 20. I. (D. I.) Az „Esztergomi Közlöny“ f. évi 28. számának julius 12-iki ve- zérczikke „községeink és jegyzők“ cziine alatt nem a leghizelgőbben nyilatkozik Esztergomuiogyo jegyzői karáról, nehogy tehát ezen tévedésen és a jegyzői kar állásának, helyzetének és tevékenységének félreismerésen alapuló czikkból a jegyzői kart megítélni akaró közönség téves fogalmakat szerezzen magának Esztergommegye jegyzői karáról, nem csak mint magán jegyző, de azon állásnál fogva is, melyet ezen megye jegyzői karánál elfoglalok, szent kötelességemnek tartom ezen testület érdekében felszólalni és azon czikk téves voltát bebizonyítani. Azon bevezetésre, hogy „fájdalom minden joggal el lehet mondani azt, hogy a községek, mint ilyenek elhagyott árva gyermekei az államnak“ sat. nem reflektálok ugyan, minthogy azonban az állam egy ál táljában nem lehet, a kormány pedig nem oka annak, hogy az önkormányzati jognak a legkiterjedtebb élvezetébe lépett községek önmaguk iránti joguk es kötelességük teljesítését elmulasztják, a czikk ezen részét sem hagyhatom szó nélkül, annyival is inkább, mivel ebből kifolyólag is a jegyzők vádoltatnak. Tudna-e a tisztelt szerkesztő ur egy esetet mondani, ahol a község, melyet az adófizetők választottal és virilisei képviselnek, valamely üdvös, ctélszertt és hasznos intézkedésében a kormány, vagy ezt megelőzőleg a megye közönsége által korlátoztatott volna, ón ki szerencsés vagyok a megye bizottságának tagja lehetni, nem vettem észre, hogy a megye utján felterjesztendő üdvös községi ügyek az első fórumnál a megye közönségénél pártolásban na részesültek, a kormány által pedig helyben ne hagyattak volna. Hogy lehet tehát tévedés nélkül Az is W tárcája. 3Í ntxja- maco&a-^i az c&. (Kánikulai karczolat.) Ha Csokonai neki állt és megéuekelte a béka-egér-harczot, szeretném tudni, mért ne zenghetnék a kutya-macska barczról, én kit egy csomó rokonom már is félreismert genieuek tart ? ! Már erre magam is azt mondom, hogy : hm ! Hanem azért fogjunk iiozzá. Hát először is van szerencsém, bár etiquette ellenes, bemutatni Ürmösuó ő nagyságát. Ürmösné ő nagysága legszebb éveibeu levő uihölgy ; a kávéakadémia azonban bebizonyította, hogy a legisleg&zebbekeu már jó ideje túl van. Ezerhetes korában nőül vette őt a gazdag Űrmös ur, aki azonban nem ideig-óráig tartó boldogságra vágyván, kapta magát és saját jószántából elköltözött ebből a siralomvölgyből oda, hol örök u boldogság. Ürmösné ő nagysága igy természetesen;, özvegyen maradt. És mivel uetn volt senki- se, kinél vóghefcetlen szeretetét éreztesse, hát a macskáit ajándékozta meg vele. Ür- roösné ő uagysága mindazonáltal legjobban önmagát szerette, szeretetébeu őt mindjárt macskái követték, melyekhez valami láthatatlan természeti kötelék, hogy ne mcud, jam : syrapatia kötötte össze. Ha Ö aludt, macskái is morpheus karjai közt hevertek, ha ő evett, azok is elemózsiáztak. Amit ő tett, azt tették macskái — és ezt igen könnyen tehették, mivelhogy semmit sem tett. Ha ő nagysága proraenirozott, hát üstökösnek nézte miudeuki, nem ugyan az újságnak, mert annál testesebb volt, hanem csillagunk, melynek farkát macskák képezik. Ürmösné ő nagysága nem látogatta a színházat ; neki nem kellett se dráma, se vígjáték, nem hogy operette, de még opera sem, annál kevésbé népszínmű, akár csak az esztergomi publicumnak, — mert bát szó ami szó : macskái miuden színi előadást pótoltak előtte. Talán az esztergomi p ublicumnak is ilyen kárpótlása van ? ! Óh — hanem ha volt panoráma; bűvészi előadás, azt el nem mulasztotta megnézni, — akár csak — de hallgass szám: nem fáj fejem ! Továbbá van szereucsém bemutatni Mézes urat. Mézes úr gazdag ember volt, sok pénze volt, nem tudott vele mit csinálni. Hát kapta magát : belebolondult a kutyákba é3 összevásárolt egy egész amadiát a hűség e négy lábú szeraólyesitőiből. Hamár a keddves Ürmösné ő uagysága társaság hiányában szegődött a macskákhoz, úgy Mézos úr pénze bősége miatt lett a kutyák patrónusává. Mózes úr örült magának meg a kutyáinak, a kutyái is örültek magoknak meg gazdátoknak. Elbeszélésemnek négylábú szereplőit — sajnálom, — de nem tudora közelebbről] bemutatni, meg úgy hiszem, ez alól fel is mentenek k. olvasóim. Most már ismerjük a személyeket, hát megindulhat a cselekvény. Mézes úr sokat gondolkozott a bibliának ezeu passzusán ,és sokasodjatok“ — végre is belátta : ez nem a kutyákra vonatkozik, ergo elhatározta magát, hogy elveszi Ürmösuó ő nagyságát, kiről csak annyit tudott, hogy igen gazdag. Világéletében se látta tán, tudtával, hanem azért halálosau bele szerelmesedet; mindazonáltal uem ábrándozott a holdvilágnál, csobogó viz partjain, suttogó lombok közt, madárdal coucert mellett; nem is irt szerelmes versoket, ami igazi nagy csoda! hanem kapta penuáját, belevágta kalamárisába — és házassági ajánlatot irt ő nagyságához. Ürmösuó szive a levél olvasásakor akkorát dobbant, mintha egy tuczat macskája egyszerre csinált volna salto-mortalót az almárium tetejéről és a férj aspiransot ugyancsak levélben megiuvitálta egy szerelmi kettősre, melyen — — de pszt ! Oh Ürmösné, ha ön tudta voh a, hogy ez a Mézes milyen ürömcseppeket potyogat majd élete helyhébe: bizonyosan máskép válaszolt volna ! Tetszik tudui: mikor szerelmeséhez megy az ember — mindent ideálisabb sziliben lát — — Mézes úr is azt a pirított gora- bóczát, mi közelébe volt burkolva, — napnak nézte ; a csípős hideg, őszi szelét nem érezte, hja! a kabátja alatt volt a tüzelő agyag — ő csak ment vígan, mint mikor kutyáinak jó lakomára esik kilátása e négylábú védenczsere ge illetőleg nimbusától kisérve — jövendőbelijéhez. Bájos olvasónoim és bajos olvasóim bizonyosan csodálkozva kérdik : ,.Mézes úr mért vitte magával kutyanimbusát ?“ Ne tessék feledni, e földön mi sem történik ok uélkül ! Hát Mézes a kutyabarát valamennyi cli- ensét egy zsinegre fűzte és velük egy ékes diktió kíséretében akart beállítani szive vágyai megtestesült kéjéhez. T. i. vallomása végén azt akarta megígérni és a kézen fogható, szemmel látható kutya-füzér argumentummal támogatni, hogy valamennyi kutyája hűsége, czakkumpakk az ő leendő hűségéhez képest mind sifii és evvel villám világítás fényességű tanujelét akarta adni szellemének és ő nagysaga szivének utolsó eánczát egy rohammal bevenni! Ürmösné ő nagysága a pásztorára közeledtével macskái között foglalt helyet, vé- lük társalgóit jövőjükről, beszélt és érzelmektől dagadozó szívvel igéit nekik rriin- dent, arait ő a házasságban feltalálni hitt, t. i. a menyországot — — — Ab. do most gyeuge kopogás hallatszik, Ürmösné ő nagysága mély sóhajjal mondja: szabad. Az ajtó feltárul és Mézes úr lép be. pardon, rohan be négylábú kísérőivel. Tudok rá esetet, hogy egy macska békén megfért egy kutyával, hanem sok kutya sok macskával nem! — Soha!!! és kft- lönöien Mézes úr sok kutyája meg Űrmös- nó macskái között nem lehetett volna örök békét biztosítói. A négylábú vendégek tehát alig pillantották meg a ayivákoíó gyű-
