Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 59. szám

államat, kormányt, megyét kárhoztatni azért, ami az Önkormányzati joggal bíró községeknek, illetve aunak képviselő-testületének mulasztásából keletkezik, hogy lehet fő mulasztóként feltüntetni a község egyetlen munkákkal túlterhelt hivatalnokát, a községi jegyzőt ? Minden község képviselőtestületében képviselve vau az intelligeutia, mié»t nem fedezi fel ez a netalán létező hibákat, de igy általánosságban a jegyzőre zúdítani a mulasztásokat, nem találom helyesnek. Nem találom helyesnek pedig annyival inkább, mert ma már nem csak az intelligeutia, de a község minden egyes tagja, annyival inkább aunak képviselője kellő tudomással bir a községi ügyekről és sajnos, bogy a nyers erő sokszor ott is gánesoskodik, ahol támogatására volna szükség, és a jegyző tevékenységét zsibbasztja.

Mint tudom, tisztelt szerkesztő urnák is vau neje után e megye területén birtoka, miut uejónek képviselője jogosítva vau az észlelt hibák nyomozására létezés esetén azok felfedezésé re, ám tessék ezt feltüntetni, érte a mulasztót felelőségre vonatni, de a képviselő testület mulasztását ne tessék az államra, helyesebbeu a kormányra, mint ki az önkormányzati jogot adta, és a jegyzőre, mint ki a község szellemi munkása, ruházni. — Hogy lehet czikkónek további folytatásában a Közlöuyuek az adó nagysága ellen zúgolódni, aki akkor mikor járási biztos korában módjában, jogában, sőt kötelességében állott az adó-alapot képező tiszta jövedelem jogos leapasz- íását elősegíteni és kieszközölni, nem csak a nagy közönséget, de előttem tett nyilatkozata szerint saját birtoka tiszta jövedelmének is felemelését mozdította elő, nem tudom mi czólból.

Hogy bírói számadások hátralékban

Jekezetet, mér mintha közmegegyezésből történt volna, gazdájukat magukkal ragadva, menyországbali caudidatióira rontottak és olyan aziv és fülszaggató tragoediát rögtönöztek, amilyet még Shakespeare se tudott írni.

Mint a túrós mácsik úgy hevertek eleinte egy máson és megalkották a bonyodalmat, mig uem a kifejletthez jutottak és párosával viaskodtak.

Volt itt zavar, amilyet még Bábel se látott*

Egy macska, mely szerencsés volt ellenfél nélkül maradni, az ablaküveget keresz- tflltöive az utczára ugrott ki. A csörömpölő ablaküvegek, a kutyák és macskák csata-orditása, az ájuldozó Ürmösnó jajveszékelése, olyan harmóniává olvadt össze, amilyent az ország egyetlenegy tüzoltó- baudája se képes produkálni.

Mézes meg ott állt az ajtónál és kutyái vitézsége felett való ámultában majd a bőréből ugrott ki. A diktiót kirántották belőle a kutyák, — elfeledte; a látogatás czélja detto — se hallott, se látott örömében.

— Barbár! Vandal ! — orditá Űrmö9né ő nagysága — vesse végét ennek a tragä- diának, mert — — — és hamis fogai csak Úgy hullottak, mint a zápor, amiut fele- dókeoységből csikorgatta azokat.

— Óh — bár Józsua volnék, hogy megállíthatnám a napot, hogy a győzelmet kivívni lássam.

Ürmösnó ő nagysága az utolsó eszközhöz nyúlt, hogy híveinek megváltója legyen. A mellékszobából különféle húsuemeket hordott elő s a jogtíprók, t. í. kutyák elé dobta. Mikéut a spanyolok, midőn Meiieo- ban, midőn a vadak aranyat hoztak eléjük, abba hagyták a gyilkolást, úgy Mézes cli- ensei is a bus láttára ott hagyták az áldozati barmokat és lön jubileum! A macskák a fegyverszünet alatt elillantottak a mellékszobába, melynek cerberusául Űrmöaué szegődött.

Mézes úr belátta, hogy itt reája már nincs szükség, összefűzte bát utitársait és nagy triumpbussal hagyta el a csatateret.

Vele Ürmösué ő nagyságának utolsó re- inéuye is eitünt, hogy még valaha férjhez menjeu. Szegény macskák!

HÁBER SAMÜ.

vannak oz elóg sajnos, do kérdés, a jegyző vádolható-e ezen mulasztásért? tudjuk, kis községekben, ahol kivált tüzmente8 szekrény nem létezik, hogy a pénzeket a biró saját zsebére kezeli, a kiadott és bevett tételeket pontosan fel nem jegyzi, és midőn az év letelt, érezvén, de sokszor tudván is a létező hiány fedezhetlenségót, különféle ürügyek alatt vonakodik a szá- madástóteltől. Nem hallottam eddig panaszt, hogy a jegyző uem akart a számadással dolgozui, de azt már igen is hallottam, hogy a biró a számadás készítéshez elő nem vehető.

Azou igen egyszerű kiadási tételen móltóztatott megakadni, hogy a községi közlönyért járó 6 frtnyi előfizetési dij a község pénztárából fizettetik, ezt sértő kifejezéssel élni nem akarván, figyelmen kivül hagyom és csak annyit jegyzek meg, hogy ez egy oly szaklap, melyet a legfelsőbb helyen is figyelemre méltatnak és melynek olvasása tanulmány könyv a jegyzőre nézve, melyet a közönség érdekében üdvösen használhat fel.

Szükkeblüségre mutatna továbbá egy képviselő testület részéről azou a magán iratoknál felhasznált olcsó papír felein ütése, melynek elhasználása a lakosok érdekében történik. Ami a bu sásán díjazott ügyiratokat illeti, ezt nem tudom miként érti tisztelt szerkesztő ur, mert tudomásom szerónt egy okirat szerkesztése egy frtbau ló- véu megállapítva, ezt talán senki jó lélekkel uem sokalhatja, de ha még uagyobb felszámítás történnék is, tokintve a hiányos telekkönyvi állapotnak a helyszíni fekvéssel összeegyeztetésére fordított idejét, melyet a helyi és családi viszonyok ismereténél fogva, ha figyelmet fordít reá, mindig czélszertibben és helyesebben szerkeszthet mint bárki más, ki a viszonyokkal ismeretlen, úgy ozeu fáradságos és idő vesztegetéssel járó munkáérti díjazás busásnak épen nem mondható, a majdnem értéktelen papírnak felem- litése pedig nem egyéb hajszálhaso- ga tásnál.

Tekintsük továbbá a jegyzői egylet által kérelmezett segédjegy zói állás szervezésének móltányát vagy méltány talanságát.

Az 1848. évi alkotmány megalkotása előtt a megye, illetve járás köz- igazgatási és igazságszolgáltatási teendőit egy szolgabiró és esküdt végezte, 8 ennyiből állott az egész járási, köz- igazgatási és bírósági személyzet, és miért ? mert akkor csak a nemesi osztály tekintetvén polgárnak a jobbágy, a volt nép feletti közigazgatási és igazságszolgáltatási teendőket az urodalmi tisztség, vagy rövid sommás utón a szolgabiróság, esetleg az uriszék végezte és községi jegyző mégis volt.

Ma azonban midőn a felszabadult nemzettel a miveit inódoni elbánás oly arányban sokszorozta a teendőket, amily arányban az a régi nemes osztályhoz állott, vagyis a hazának legalább 90 százaléka felszabadult, tehát belépett a nemesi polgári jogok élvezetébe, kik irányában az ország törvényei egyaránt alkalmaztatnak a volt nemesek iránt alkalmazott eljárással, ehhez járul még az európai cziviiizáfcionak rohamos haladása, mely hazánkbau is elterjedt és mi néhány tized alatt századokat haladtunk.

Nagyon természetes tehát, hogy amint fejlődik a világ, úgy szaporodnak a közigazgatási és egyéb teendők is ország és világszerte, ez az oka hogy az egy szolgabíró és esküdt teendőit az esztergomi járásban oz idő szerint egy szolgabiró, két segédszolga,biró, egy közigazgatási joggyakorlók, egy Írnok, a bíróságnál egy já- rásbiró, négy aljárásbiró, egy törvényszéki jegyző, ogy bírósági joggyakor- uok, három telekkönyvvezető, egy telekkönyvi biztos, két iktató, két kiadó és mintegy nyolez dijnok végzi, kik mind a jegyzők munkás/,aporitá- sárn dolgoznak. Ebből láthatja tehát a Közlöny t. szerkesztője, hogy más hivataloknál a személyzet a kor igénye szerint szaporittatott, és még is a szaporított személyzet sem győzi a munkát, de községi jegyző mindig csak egy vau a községben, sőt a körjegyzőségek felállításával némely jegyzőnek két-három községe is jutott.

A városi mérnök.

Esztergom, jul. 19.

Másról beszól Bodónó, mikor a bor árát kérik.

Másról beszél Prokopp is, mikor a midositvényérői kérdezik.

Prokopp minősitvónye tárgyában múlt közleményeimben tényeket és adatokat közöltem, — melyeket részint a törvény szavaiból, részint Prokopp által épen szakképzettsége igazolása végett bemutatott okmányok tartalmából szedtem elő ; — miért is a tények és adatok egyszerű felsorolása nem lehet megrögzött roszakarat és önérdek kifolyása ; — és ezt Prokopp annál kevésbé állíthatja, inivol módjában áll az általam hivatkozott törvények és bizonyítványok hű tartalmát az olvasóközönséggel megismertetni, oly végre, — hogy közleményemben foglalt állítások valósága, avagy valótlansága felől mindenki tájékozva legyen.

Minthogy pedig Prokopp az első nyilatkozatában idézett és általam is hivatkozott okmányok tartalmát nem közli és képtelen is raogczáfolni azokat, amelyeket én az ő miuősitvéuye leleplezésére közölni bátorkodtam ; nem szenved kétséget, miszerint Prokopp ujabbi nyilatkozata arról tanúskodik, hogy ő mnga is restelli, miszerint ő csak kőmi vés legény.

Áui de e miatt nem neki, de nekem vau okom restelleni azt, hogy hittem azon állításának, miszerint ő képzett mérnök ; és ebbeli jóhiszeműségem következménye volt az, hogy a Prokopp által közölt ajánló levelet, melynek alapjáu Prokopp városi mérnökké választatott, az általános tiszt- ujitás alkalmából több képviselőtársammal együtt én is aláírtam.

S most, midőn Prokopp minősítése le van leplezve ; s midőn köztudomású, hogy Prokopp csak kőmives legény ; ellemnondás-e önmagámnak és közvetlenség-e az, hogy a megtévesztés következményét eltávolítani igyekszem?

Avagy nincs-e jogom, mint városi képviselőnek a képviselőtestület előtt felhozni, hogy Prokopp engem minősítése iránt roszakaratból megtévesztett ; elhitette velem és a képviselő- testülettel azt, hogy ő valóságos mérnök ; és ekép városi mérnökké való megválasztatását roszhiszeműleg kieszközölte.

ítéljen a tisztelt közönség, valljon Prokopp ezen eljárása és magatartása mikép jollemeztessék ?

Avagy azt tételezi fel rólam és a képviselő testületről Prokopp, hogy úgy a képviselőtestület, valamint én is tudva azt, hogy ö csak kőműves legény, — őt ezen minősítés mellett is megválasztották volna a város mérnökévé ?

De mit szóljak személyeskedéséről, mely szerint öntudatos avagy öntudatlan álliipotómat érinti ?

Ez Prokopp szellemi gyengeségét tanubitja, — mórt a helyett, hogy elő állana a mérnöki minősítést igazoló okmányainak előterjesztésével, — velem gorombáskodni kezd.

Végül miután Prokopp nem czáfolta meg azon alaptalan állítását, hogy en- gemet irányában az önérdek és ellenségeskedés vezérel, ezeket azzal utasítóin vissza, miszerint nem az én kötelességein az ő állításának ellenkezőjét bebizonyítani, — liánom igen is

mindig az tartozik bizonyítani, aki állit, mivel e nélkül az üres szavak hatálytalanná válnak.

Prokopp koma maradjunk hát a tárgynál, a mérnöki minősítés kérdésénél, mert eliez a nagy közönségnek vau szava ; do az ón személyemhez sem Prokoppnak, sem pedig másnak köze nincsen. — Adjon Prokopp hálát az urnák, hogy Esztergom közönsége csak is most tudta meg azt, miszerint 5 csupán kőműves legény, — és nyu- god jók meg abban, ha pseudo mérnöksége felett a csengetyüt 25 évi köd után már meghúzzák.

MALINA LAJOS, városi képviselő.

* *

*

A városi mérnök kérdésében fölmerült polémiát ezennel berekesztjük, mert a pro és contra lényeges érvei könnyen lényegtelen személyeskedésekbe válhatnak.

Nekünk az egész vitában csak egy álláspontunk van és ez nem lehet más, mint városi érdek.

A városi mérnök személye ellen semmi kifogásunk, sőt tárgyilagos álláspontunknál fogva, érdemei előtt még meg is hajiunk. Lapunk egyébiránt csak folytatta azt, amit a városi közgyűlés megkezdett s az Ítéletet onnan várjuk, ahonnan a mozgalom . kiindult.

Nem vádolhat tehát senki sem rosszakarattal s mi kénytelenek vagyunk e részben még a föltevést is erélyesen visszautasítani.

Amennyire helyet adtunk a támadóknak, auuyira nem változott meg as a nézetünk, hogy a városi mérnök megválasztása törvényes s az agitatio ellene csak annyiban jogosult, ameiiy- nyibeu pusztán qualificatióját és tévedéseit birálgatja.

A városi mérnököt a város közgyűlése választotta. Ez az egyetleu forum, mely fölötte és alkotásai fölött Ítéletet mondhat. Épen azért nem végezhetjük ítélettel, midőn a polémiát lapunk hasábjain befejezettnek nyilvánítjuk.

A szerkesztő.

Színészetünk.

— Ugyan kérem mi az oka annak, hogy maguk az idén ópenséggel nem járnak a színházba ?

— Hát tudja kérem lent voltunk a kiállításon valamennyien.

— De maguk csak nem voltak a kiállításon ? — kérdek egy másik családapát.

— Nem voltunk, de leszünk. Arra, tudja, félre kell rakni az aprópénzt, mert annak olyankor nagy kelete vau.

Megkérdezek azután egy harmadik családapát.

— Ugyan kérem, aki háromszor is ieráudult kedves családjával a kiállításra, az már csak eljöhetne háromszor a színházba is ?

— El ám, ha megint fürdőre nein készülnénk.

Végre megunom a családapák nyi- ■ latkozatait s fölkeresem az agglegéuyek gárdáját.

— Ugyan kérem mondják csak, hol j unják át az életüket ezeken a szép < nyári estéken ?

— Mi odahaza maradunk.

— De mikor Aradi csupa mnÖ uj ?

I

J