Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 57. szám
Esztergom VII. évfolyam 57. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. MbGJRLENIK HETENK1NT KÉTSZER: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁR: e^ész évre .......................................6 frfc kr* fél évre....................................... ..... • 3 , * n egyedévre............................................1 » 50 , E uyes szóin óra 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JSzENT-^NNA-UTCA 317. hová % li.p szellemi részét illető közlemények kiiliiemlSk. KIADÓ ÖTv ATAL: ^ZÉCMENI-TÉFl ^5., honi a hivatalos s 11 magún liirdeléselr, a nyiltíórhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelainálÁsok intézemlők. HIRDETÉS EK. FUVATA F.OR IMI? HETÉRE IC 1 szótól 100 szóig — fi t 7ö lei 100—200-ig . 1 „ T.O „ 200 —*!00-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdíj HO Icr. M A<i Á NFFIIIDETIÍSEK megái lapmlus szerint lehető legjntánytisabhun közöltetnek. NFIl.TTßR sora 20 icr Holt saison. Esztergom, jul. 14. Azért liogy n, rekkenŐ hőségben teljesen visszavonulva a közélettől, igyekszünk teljes tétlenségben élni, kitaláltuk, hogy ha már mi nem teszünk semmit, akkor semmi se történik, akkor megáll a világ folyása, csakugyan kihal az élet mert elkövetkezett a holt saison. Pedig hót azért tovább forog a világ s a nagy események csak tovább jegeczednek a hírlapirodalom számára. A holt saison fogalma azonban némi elmélkedésre ád alkalmat, mert összeesik a tétlenség jogosultságával s a semmittevés szentesítésével. Ujjúinkon lehet megolvasni azoknak a mi valódi nagy urainknak a számát, akik ráérnek egy esztendőben tizenkét hónapos vakácziót átóidelegni. A mi közönségünk zöme nem óriási tőkéből, hanem a szellemi vagy kézi munka kamataiból ól. A családapák homlokának redőiből ki lehet olvasni, hogy serény munkájuk az, /nelylyel mindennapi kenyerüket megkeresik. A vakácziózás, a pihenés vagy az édes semmittevés mestersége tehát nem lehet a mi nagyúri passziónk. Nekünk a munka áldása és átka jutott ki egyszerre osztályrészül. Ha csak néhány napra is elakadunk, szünetelni fog a munka összevágó folytonossága s mindennapi kenyerünk malma. Dolgozzunk tehát s nyugodjunk belő teljesen soruukba. A hivatalnok, a kereskedő, az iparos, de különösen a földművelő ne ismerjen tunyaságot, nézzen utána serényen, sőt kutasson a munka birodalmában olyan bányákat, melyeket a tiszteség szerszámaival még inkább kiaknázhat övéi jólétére. Ne legyen holt saison a szép fehér kezek országában sem. Szép asszonyaink és szép leányaink lássanak neki szorgalmasan, hogy ne tegyék szükségessé annak megvásárlását, arait saját kezeik után bírnak elkészíteni. Iparosaink eleget tanulhattak az országos kiállításból. Azt nem egy nagy nemzeti holt saison hozta létre. Az uraskodásra, a fényűzésre igen könnyen hajiunk. De erre csak a munkaszeretet hiánya ragad. Dolgozzunk tehát serényen s az utolsó Írnok, a legkisebb szatócs, legszerényebb iparos és legszegényebb földműves is gazdag akkor, mikor dolgozik, mert az áldás munkáján dolgozik és gyarapodást érlel. Ne tartsuk tehát magunkat sohase illetékeseknek a holt saison ólde- lósére. A túlságos harangozás. Esztergom, jul. 14. (—a.) Igen sokan panaszkodnak a miatt, hogy ha egyik-másik halandó lény, különösen a vagyonosabb osztályból, ez árnyék-világból kimúlik, oly végtelen harangozást visznek véghez, hogy az egész környék csak úgy zúg bele. S panaszuk nagyon is jogos. Sok városbau jártam, de azt még sehol sem tapasztaltam, hogy ha valaki meghal, hát órahosszákig harangozzanak értté. Nincs is annál kellemetlenebb, mintha sokáig harangoznak, — mert nem csak az egészséges embernél okoz fülzü'gást, fül fájást, főfájást és más e féléket, de különösen a betegeknél káros hatású is, akiknél pedig legfőbb ép a csend, nyugalom. Képzelhető, hogy vannak sokan e sorok olvasói közt is, kik tapasztalták, hogy mily hatással lehet ez egy boteg idegrendszerére, ha már az egészséges ember idegrendszerét is felizgatja. — Ép ily beteg nő, mondhatom könnyes panasza indított engem is véglog e sorok írására. De nem is tudom, hogy mire való, mi ez ólhoz vezet a túlságos sok ha- ran gozás ? Talán az elhunyt lelki üdvét ép az mozdítja elő, ha uagyou sokat harangoznak, értté ? Higyjók el nekem, hogy az a sok hoszaukodás, talán sokak részéről szit- kozédás, amiket a sok harangozás von maga után, az a nyughatatlauság, az idegek túlfeszültsége a betegeknél és ezek káros következményei, ha mind ezek átokként fognának, nőm hogy a harangozás által az elhunyt részére kieszközölt lelki üdvöt szaporítaná, hanem az elhunyt üdvót is megsemmisítené. Avagy a sok harangozás által akarják a lakosságnak tudtára adni, hogy vagyonos vagy kevésbé vagyonos lény múlt ki ? Ezek meg épen esztelen czólok ! Más városokban, ha valaki meghal, eltemettetése előtt harangoznak 10 perczig, vagy legföljebb egy negyedóráig és vége. — Itt nálunk, ha valaki különösen a vagyonosabb osztályból meghal, harangoznak déli fél 12* tői 12 óráig, délután ismét egy fél éra hos-izáig, pl. 5 és féltől 6-ig a temetés előtt, s a temetés alkalmával, végre még az úgynevezett: kísérőt egy haranggal. — Sőt ez még néha nem is elég, mert akárhányszor a fenu említett időkben nem egy-egy fél órahosszáig, hanem egy teljes óráig harangoznak, azonkívül sokszor még előtte való napon az esteli harangszó előtt is ugyancsak a fent említett időkig. Ugyan mire való ez a túlzás, molyét még a legvallásosabb kedély sem helyeselhet ? Hogy többet ne is említsek, pl. Veszprémben Kovács Zsimond megyés püspök úr határozottan megtiltotta a sok harangozást az összes kath. templomokban., — így ott temetés alkalmával vagy tiz perczig harangoznak és vége. A többi harangozáskor is igy van. Többször megfigyeltem, pl. a déli és esti harangszó nem tart tovább öt percznól és az veendő, hogy valamennyi templomban harangoznak. A misére való beharangozás akárhányszor 15, mondd tizenöt másodper- c z i g sem tart. Nincs is ott panasz soha a sok, éktelen harangozás miatt, de van azért meleg vallásosság elég. Ha ez lehetséges ott és sok más városokban, miért ne lehetne nálunk is ? Kíméljük jobban a harangokat! Egy új iskola. Győr, jul. 13. Azon körülmény, mely szerint a hibás beszódiiek, nevezetesen a dadogók számára nálunk külön gyógyintézet Az „EsstBrjom ésVidéke“ tárcája. Horatius tevete a Sisohtioto. (Samu Ferenez tanár legújabb fordítása.) III. Orpheus az isteni akaratnak szent hirdetője, elvond a műveletlen vad embereket a gyilkolásoktól és undok étkektől ; s azért azt mondták róla, hogy tigriseket és orosz- láűokat szelídített meg. Amphiouról, The- bae város alapítójáról is azt mondják, hogy lantjának hangjával megínditá a kövoket és bájos dalával oda terelte azokat, a hová akarta. Ugyanis abbau állott ama régi kor bölcsesége, bogy elkülönítek a közöst a magán birtoktól, a szent dolgokat a földiektől ; a zabolátlan fajtalaukodásfc megakadályozták , meghatározták a házasok jogait; városokat alapítottak és a törvényeket fatáblákra vésték: ez által tőnek szert hírnévre és tiszteletre az isteni költők es költeményeik. Ezek után a dicső Home- ros és Tyrtaeos tüzelek fel dalaikkal a férfiak keblét Mars barczaira ; versekben adattak a jóslatok, ezekben mutatták ki az erényes élet útját; .a királyok kegyét is pieriai dalokkal kergék és a bosszú munka befejezéséül a színjátékot találták fel : igy tehát épen nem kell magadat szógyenleoed a lantban jártas Múzsa, vagy a dalokban dús Apollo tisztelése miatt. (391 — 407). Az a kérdés támadt, vájjon a természeti tehetség, vagy művészet által lesz-e valamely költemény becsessé ? Én részemről nem látom át, mi nagyszerűt teremthetne a szorgalom gazdag költői tehetség nélkül, a vagy a ki nem müveit természeti tehetség ; olvaanyira szükségli az egyik a másiknak segítségét, oly szoros a kettőnek barátságos egyesülése? A ki a versenypá- lyáu az óhajtott czólt el akarja érni, annak már gyermekkorában is sokat kelle tűrnie és gyakorolnia magát — hőségben és hidegben egyaránt ; tartózkodnia kelle a szerelmi élvezettől és a bortól. A ki a pythiai játékokon mint ftivolyás akar fellépni, annak előbb tanulnia keile és mesterének szigorúságát rettegnie. S azért nem elég mondani : ,,Én csodálatra méltó költeményeket készítek, lepje meg a rüh az utolsót ; rám nézve szégyen volna elmaradni és megvallaui, hogy ahhoz nem értok ! (408-418). Valamint a kikiáltó a tömeget az áruk vételére összecsőditi ; úgy csalogatja a haszon reménye a hízelgőket oly költőhöz, akinek fekvő jószága és kamatra adott pénze bővibeu van. Ha pedig az ilyen még jóízű lakomákat is tud adni. vagy a hitelét vesztett szegényért jótáll s a veszélyes perbe bonyolódottat kimenti; erről valói) - n csodálnám, ha boldogságában meg tudná különböztetni az igaz barátot a hamistól. Ha valakinek ajándékot adtál, vagy adni szándékozol : úgy ne hívd meg őt verseid meghallgatásán, mert ő folyton igy fog kiáltozni : szépen sikerült ! helyesen ! jól van ! Majd elhalványul, majd részvevő szemekkel könyeket hullat, örömében ugrál és tapossa a földet. Valamint a temetésnél a fogadott siratók szavaikban és tetteikben nagyobb szomorúságot mutatnak, mint akik szívből keseregnek ; épen úgy nagyobb megiudultság látszik a sziuleg dicsérőn, mint aki igaz okból teszi azt. A fejedelmekről azt mondják, hogy boros kancsót helyezuok az elé, akinek bensejét leitatással iparkodnak kipróbálni és megtudni, hogy méltó-e barátságukra; ha költeményeket írsz, te se hagyd magad rászedetni a rókabőrbe bujt baráttól. — Ha Quintilius előtt valamit felolvastál, azt szokta mondani : „Ugyan kérlek javítsd ki ezt, meg ezt.“ Ha pedig azt mondtad, hogy nem tudod helyesebben kifejezni s hogy már kétszer- háromszor hasztalanul kísérletted meg : azt mondá, töiöld ki az egészet és a rosz- szul sikerült versek helyett újakat csinálj. De ha hajlandóbb voltál hibáidat inkább védelmezni, mint kijavítani ; többé egv szót sem vesztegetett rád és nem fárado- zél: hiába : hanem megengedé, hogy vetély- társ nélkül egyedül gyönyörködjél verseidben. A derék ás okos férfiú gáncsolui fogja az üres és tartalom nélkül való verseket, rossza Ini a nehézkeseket és megfordított iróvesszővel megbélyegzi a disz és szépség nélkül valókat, kitörii a tetszelgő cifraságokat, a homályos helyeket világosabban fejezteti ki, a kétes és határozatlan mondatokat megrója és megjeleli, amiket meg kell változtatni : szóval úgy tesz mint Aristarchos és nem fogja azt mondani: „Miért sértsem meg barátomat ily csekélységek miatt ?“ Pedig ezek a csekélységek nagy bajt is okozhatnak a költőnek, ha egyszer kinevetik és kedvezőtlenül fogadják müvét.“ (419—452.) Valamint azt, ki ragadós rühben, vagy sárgaságban, elmezavarodás-, vagy holdkórságban siuylik, úgy kerüli mindeu ember a megháborodott költőt és fél vele érintkezni; csak a gyermekek nyugtalanítják és követik vi’gyáztalanul. Midőn égre emelt fővel bolyongva verseket köpköd s a rigókra figyelő madarászhoz hasonlólag kútba, vagy verembe esik ; bármily nagyon kiabálna : „segítség polgártársaira !“ senki se kísértse meg őt onnan kihúzni. Mert ha valaki segítségére sietne s kötelet bocsátana le neki, én azt mondanám : „Hogy tudod, nem készakarva ugrott-e bele; ás aztán akarja-e, hogy megmentsék ?“ s elmondanám annak a bizonyos siciliai költőnek halálát. Ugyanis Empedokles azt akarván, hogy halhatatlan istennek tartsák, egész hidegvérben a tüze? Aetnába ugrott. Ám legyen meg a költőknek az a szabadságuk, hogy tetszésük szerint halhatnak meg : de aki mást akarata ellenére megment, csak úgy cselekszik, mintha megölné. Nem egyszer tette Ő ezt meg már s aztán ha kihúzzák is, soha sem lesz belőle józan ember, s nem is fog lemondani a feltűnést okozó halál után való vágyáról. De nem is tudhatni eléggé, miért is faragcsál ez verseket : vájjon nem vizelt-e őseinek hamvaira, vagy nem fertŐztetett-e meg valamely v.illámsujtóttá helyet ! Az bizonyos, hogy őrjöng s miként a medve, amelynek sikerült ketrecének rostélyait széttörni, keserves felolvasásaival tudóst, tudatlant elűz
