Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 57. szám
nem létezik, azon elhatározást érit lt meg Mocsári Gerő győri tanárban, hog^ e téren 11 év óta szerzett elméleti s gyakorlati ismereteit a szenvedő emberiség javára értékesítse s f. évi szept. 1 -én Gyűrött a dadogók gyógyítására heim lakással összekötött gyógynevelő- intézetet nyisson. A dadogás időnként jelentkező, könnyebben vagy nehezebben legyőzhető, akaratunktól nem függő megakadása a beszédnek, melynek létoka úgy a testben, mint a lélekben gyökerezik. A dadogók ugyanis nem folyvást beszélnek akadozva; nyugodt lelki állapotban és ismerős körben folyékonyan fejezik ki gondolataikat. Az időszak és időjárás, a nap különböző órái, a társaság, melyben megfordúluak, a környezet, melyben élnek, a különböző életviszonyok e tekintetben nagy befolyást gyakorolnak. Egyesek csekély, mások nagyobb mértékben dadognak. Vannak, akik a legnagyobb akaraterő mellett sem képesek magukat megértetni s csak bizonyos idő múlva bírnak tíjgy-ejgy gondolatot hiányosán kifejezni ; mig mások gyakrabban akadnak m^g ugyan beszédjükben, de az akadály legyőzése, kevesebb akaraterőt igényel. E körülményekből egyúttal megérthetni, hogy a beszódbeli fogyatkozás e neme akaratunktól nem függő, rendetlen életműködés, mely az embernek szellemi és anyagi elhaladásában nagy hátrányára vau. A dadogás tüneményét rendesen nagyobb mérvű görcs, az u. n. beszéd- görcs kiséri, mily a légző, hang- és beszédképző szerveket a dadogás tartamáig mintegy lebilincseli, működésük ben akadályozza. De honnan e görcs ? Ennek alapokat azon idegek viszonyaiban keli keresuünk, melyek a légző-, hang- és beszódszerveket igazgatják. Hogy ezt jobban megérthessük, egy kis kitérést kell tenuünk. A dadogó légző, hang- és beszéd- képző szervei az egészséges emberéitől semmiben sem különböznek, nem is kklöubözbetnek, mert akkor a baj nem időnkint nyilvánuló, hanem állandó volna. Már pedig tudjuk, miszerint a dadogók göresmentes pillanataikban miuden hangot jól tudnak képezni, sőt olykor folyékonyan beszólni s éppen csak addig vaunak a beszódbeu akadályozva, mig nevezett szerveket miii .‘ülésükben az illető idegek akad éj lyozzák. Hogy az idegek e zavara honnan keletkezik, a következőkben találjuk a magyarázatot. A daűogás nemcsak élettani, hanem egyúttal lélektani baj. A dadogókkal sajátságos zavartság, izgatottság és félelem, tehát hevesebb kedélyrázkódtatások következtében be áll a vórforgásnak hirtelen megzavarása. A vórforgás e hirtelen megzavarásának következménye a testünk külső részében mutatkozó ideiglenes yérhiány ; a belső szervekben pedig, igy az agy- és hátgerincz- agybau szintén ideiglenes vérbőség támad, mely aztán az illető szervekre gyakorolt vérnyomásnak emelkedését vonja maga utáu s e rendkívüli nyomás zavarja aztán az agy és hátge- riuczagy egyes idegeit működésükben, mely változás a dadogóknál különösen a légzés és beszédszervek hiányos beidegzésében mutatkozik, t. i. ezen idegek működési zavara rövidebb vagy huzamosabb ideig tartó, gyengébben vagy erősebben nyilatkozó, rendetlen, hiányos lélekzésben s ennek kapcsán egyúttal a hang- és beszédképzés meg- nkasztásábaii, vagy legalább annak meguehozitésóbeu uyilvánul. Ezek nyomán kimondhatjuk tehát az olvet, miszerint a dadogás tüneményét a reudetleu, hiáuyos belégzés, illetőleg a kilégzés helytelen felhasználása eredményezi. E rövid vázlatban elősorolt elméleten nyugszik egyúttal a dadogás gyógyítása. Lélektani szempontból meg kell szüntetni a félelmet, élettani szempontból az esetleges idegességet és helyreállítani a rendes légzést. E feladatot tűzte ki magának a felállítandó gyógynevelő-intézet. Felvétetnek ez intézetbe népiskolai s középtnuodai (gymnasium, reáltanoda) tanulók s felnőtt férfiak. A népiskolai s közeptmodai tanulók vagy a városi iskolákat látogatják, vagy ha «azt :i dadogás foka szükségessé teszi, benn az intézetben külön dij mellett részesülnek oktatásban ; a jelentkező uő- növendékek nyilvános jellegű, bennlakással szervezett intézetben helyeztetnek el, ahol taníttatásuk s gyógyít tatásuk is eszközöltetni fog. A felnőtt férfiak a városban is fogadhatnak lakást g csupán csak a gyógyór.íkra járnak be az intézetbe. Azon növendékek, kik legalább egy 5 évig maradnak az intézetben a havi í 50 frt tápdijon kívül, mely összegért teljes úri ellátásban részesülnek, külön s gyógydijat nem fizetnek. 1 A Bánóczy-féle tan- és nevelő-intézetben elhelyezett nőnöveudókek a havi 50 frtért teljes ellátásban, oktatásban ás gyógyításban részesülnek. Mindazon felnőttek, kik csupáu gyógyulás czéljából lépnek az intézetbe, a havi 50 frt ellátási díjon kívül külön gyógydijat is fizetnek, még pedig a baj fokához képest, az egy hónap alatt gyógyultak 50 frtot; minden további hónap 25 írtjával dijaztatik. Megjegyzendő, hogy a dadogás gyógyítása rendszerint 1—3 hónapnyi időtartamot vesz igénybe s igy a gyógy- dij maximuma 100 írtban állapittatik mog. Gyermekek, kiknél a gyógyítás rendesen könnyebbeu eszközölhető, 30—60 írtig terjedő gyógydijat fizetnek. Szerényebb anyagi helyzetben levő gyermekek, kik a költségesebb bennlakásnak, a küunlakást eléje helyezik, vagy más szempontból a városban lakni óhajtanak, a kitüzeudő gyógyórákra bejárnak s igy egyszerűen csak 30 — 60 írtig terjedő külön gyógydijat tartóz nak fizetni. Egészen szegény sorsuak, kik va nyitványnyal igazolják, ingyen gyógyításban részesülhetnek. Az ilyenek ellátásukról maguk gondoskodnak s bennlakók nem lehetnek. Levélbeli megkeresések a gyógyne- volőböz Győrbe, bástyu-uteza 36. szám alá intózedők. A városi mérnök, Esztergom, jul. 14. A tisztelet, melylyel a n. é. közönség iránt viseltetem, kötelességemmé teszi, hogy az ellenem Maiina Lajos által önérdek és ellenségeskedésből in ditott bajsza teljes alaptalanságát egyelőre az alább közlőit hivatalos okmánnyal megvilágításba helyezni. Azokra amiket Maiina a legwegrög zöttebb roszakaratból és önérdekből ellenem ir, egy betűvel sem felelek, mert az ő önmagának ellentmondó következetlenségeivel voltaképeu a jogügyi bizottság törvényén alapuló véleménye ellen tör. Hogy Malinánál hibázik egy részecske, hogy abból i merész és konok állítását mogc/áfoljam, miszerint ő nem önérdek és ellenségeskedésből üz támadásaiból sportot, felemlítem, hogy az általános tisztujitás alkalmával anélkül, hogy én felkértem volna, a városi mérnöki állásra ajánlott. Tudvalevő ugyanis az, hogy törvény szerint csak azt lehet tisztviselővé választani, akit legalább 10 képviselő ajánl. M a l i n a is ajánlott óscs a kigy voltam megválasztható. De szóljon a hivatalos okmány : I. »Másolat. 883.1 —53. irattári jegy alatti Nagyságos Királyi Tauácsos Alispán és tisztújító Elnök úr! Esztergom sz. kir. város képviselő testületé által folyó 1883. évi augusztus 1-én megtartandó általános tisztujitás alkalmával megválasztás végett kijelölésre van szerencsénk a következő urakat aj á n 1 a t b a h o z n i. U. ra : — 12. M é r n ö k i li i- vatalra: Prokopp János in ér- li ö k ura t. Kelt Esztergomban, 1883. julius hó 29-én Tisztelettel maradunk alázatos szolgái: Dr. Feicbtinger Sáudor, Maiina Lajos, Niederraanu Pál, Milánovít* Antal, Helcz János, Dóczy Ferencz, Schön- beck, Bayer Ágoston, Grósz Ferencz, Ma- gyary László, Paul Sáudor, Brutsi János, Dóczy Antal, Király Sándor, Bisiczky, Frey Ferencz, Kaán János, Pongrácz Zsigmond, Fereuczy Jakab, Nagy Fereucz, Muratby József. Hogy ezen másokat a városi levéltárban őrzött eredetivel miudenbeii megegyező ezennel igazoltatik s hitelesíttetik Esztergomban 1885 julius 15-én Niodermanu József g. k. Esztergom sz. kir. városi aljegyző. (P. H.) Ezek után ön kénytelenül az a kérdés merül fel: öutudatnál volt-e Ma- liua akkor mikor ft már közlött hiteles másolat eredetijét aláírta s engem városi m ér nőknek ajánlott és rám is szavazott, vagy nem ? ? avagy most cselekszi-e támadásait öntudatlanul, vagy nem ? Ez egy oly kérdés, amit a ». ó. közönség ítélete köuuyeu megoldhat! Tessék ezzel szemben bizonyítani, hegy nem-e önérdek s rosz- akaratú, ellenségeskedés a támadások rugója ? ? ! PROKOPP JANOS városi mérnök. magától; de akit egyszer megragadott, azt el nem bocsátja s halálig kínozza olvasásával, ép úgy, mint a nadály, mely mindaddig a bőrhöz tapad, mig vérrel tele nem szívta magát. (453—476.) * Végig haladváu a költemény egyes részein, tekintsünk még egyszer vissza az egészre és lássuk, igazolva vau-e az, amit a mű szerkezetére vonatkozólag mondottunk ? Többször volt alkalmunk rámutatni az egyes részletek közt meglevő helyes összeköttetésre, amely sokszor nem annyira a tárgy természetén alap.v/.ik, mint inkább a gondolatok fesztelen egymásutánján. Talán nem is tudja maga a költő sem előre, hogy a következőkben miről szól majd, de az előbb mondottak kiegészítése, vagy példák felhozása mindjárt uj anyagot szolgáltat a további elmélkedésre. Elfogadtuk a mii személyes tendenciáját, sőt azt állítjuk, hogy alapul, kiindulási pontul a jeleu levél megírására az Augustus, vagy Pisotól jövő felszólítás szolgálhatott. Nem ugyan elijeszteni, hanem, amint az illető helyeken vitattuk, biztatui, bátorítani, helyes irányba terelni akarta ő az ifjú Pi- 80t. Kezdetben ugyau általános szabályokat ad elő, oly kellékeket fejteget, amelyek bármely műben megkivántatuak. Elmondja a mű szerkezetére, nyelvezetére, külső művészi alakjára vouatkozó nézeteit: honnan vegye tárgyát, miképen alkossa a történelem és a mythosz nyomán a jellemeket, hogyan tegye érdekessé és művésziessé a tartalmat ? Megkívánja, hogy a stilisztika legfőbb törvénye miadeu mtíbeu érvényesüljön ; legyen a tartalomnak megfelelő kezdet, amely fokozatos haladásában folylou emelje az érdekességet, ennek megfolelő legyen aztán a végezet, a befejezés, is. Az egyes részeknek azonban ugy egymással, mint az egészszel szerves összefüggésben kell leuniök; mert különben csak oda vetett biborfoltok maradnak a legszebb részletek is. A szabályokat ugy, mint a kerülendő ferdesögeket ismeretes görög és la- tiu műveken tünteti fel ; e példák legnagyobbrészt az epikus költemények közül választvák ; de nem hagyja figyelmen kívül a drámai termékeket sem, amelyek alkalmasoknak látszanak állításai igazolására. Mivel azonban az ifjú Piso a legnagyobb valószínűség szerint a drámai költészet terén tett már figyelemre méltó kísérleteket ; erre tér át a költő. Az átmenetet világosan jelzi a 153-ik versbeu : „Halljad m.ár most, mit kívánok én és velem együtt az egész nép.“ Határozottau körühoualozza a dráma belső szerkezeti és külső alaki kellékeit, beavatja az ifjút a színpadi hatás titkaiba ; megismerteti a felhozott példákban a görög és római színművek legkitűnőbbjeivel. Épen az, hogy midőn Horatius egy ifjút a drámai alkotás titkaiba akar bevezetni, szól a Ic, írói is, kijelöli annak szerepkörét, meghatározza — az egész kart egy erkölcsi személynek tekintvén — jellemét, épen ez mutatja, hogy nincs igazuk azoknak, akik a fenmaradt világos nyomok daczára is Diomedesszel azt állítják, hogy a rómaiaknál a kar nem szerepelt. A drámáról szólván Horatius, annak eredetéről és fejlődési fokozatairól is tesz néhány megjegyzést ; hogy azonbau állításai e bekiutetbeu tévesek, azt az illető helyen volt alkalmunk szóvá tenui. Valamint a költő által röviden érintett fejlődési mozzanatokat is igyekeztünk kibővíteni, a görög és római drámakőltészet rövid történetét és fejlődésének akadályait vázolván. A sza- lyrdráma lényegére és szerkezetére vouatkozó szabályok tüzetesebb ismertetését a levél különleges czólja igazolja, — okada- tolva vau még azzal is, hogy épen abban az időben kezdtek a szatyrdrámával, illetőleg annak a görögből való átültetésével foglalkozui az ifjú Pisou kívül mások is. A 295-ik versbeu könnyed szökelléssel áttér auuak fejtegetésére, minő természeti tulajdonoknak és képzettségiek kell lenni a költőben. Azonban épen nem törődik azzal, bogy a kommentátorok szerint neki most már csak a költőről magáról kellene szólnia : azért midőn a költőnek a bölcselet tanulmányozását ajánlja a 309—323-ig terjedő részben ismét visszatér a már több Ízben (114-118; 156—178, stb.) fejtegetett fontos kérdésre, a jellemalkotáiira. S itt különöseu oly fontos irányelveket és eszméket hangoztat, a melyek nemcsak az ókori drámaíróknak, hanem a modern drámaköl- tészetuek is mindenütt szem előtt kell tartania. Az alkot ugy «noud Horatius, minden személynek megfelelő jellemet, aki ismeri az életet. Mindenesetre figyelemre méltó megjegyzés különösen azok számára, a kik váltig vitatják, hogy a görög drámaírók, — még a három uagy tragikus sem — uein alkotlak és nem is törekedtek alkotni egyé uített jellemeket ! Horatius ugyauis fejtegetéseiben, a melyek a görög és latin műremekekre támaszkodnak, mindenütt azt hangsúlyozza, hogy ne csak általáuos typu- sok, hanem élő, mozgó és való alakok legyenek a jellemek. Azért határozza meg először általában aztán különösen a jellembeli tulajdonságokat. Szól aztán még költőnk, mit lehet és mit kell elnézni a műben; vanuak hibák, a melyek a külöubeu helyesen alkotott költeményben jogosan számíthatnak elnézésre- De az üres és semmit mondó, hangzatos szavak öszszeáPitása még nem elegendő, hogy valami jó költeménynek legyeu mondható. Ajánlja a költőknek a műgondot, a javítást, a többszörös simítást; jól nézzük át, a mit a nyilvánosság elé akarunk bocsátani. Ne a hízelgőkre hallgasson azokra, a kik nem figyelmeztetik őt őszintén hibáira, hanem fogadja meg oly jeles raübirálók tanácsát, a minők Varus és Aristarchus valáuak. Végezetül aztán bemutatja az esztelen és önhitt költő elrettentő példáját, a ki miudeu áron csak uagy hírnévre akarna szert tenni, a uélkül azouban, hogy gondos tanulmány által igyekeznék a természeti tehetséget kiművelni. Ezek azok az eszmék, a melyeket Horatius a Pisokhoz iutózett levélben fejteget; mindenesetre megérdemlik, hogy velők foglalkozzunk, hogy azokból okuljunk, tauuljuuk. De ezt csak ugy érhetjük ei, ha behatoluuk ez oly sokat magában foglaló levél szellemébe, megértjük sokszor nagyon is távoli vonatkozásait, alludálásait; ehhez némi segédeszközt nyújtani a tanuló ifjúságnak és a klasszikus müvek miudeu müveit barátjának volt e dolgozat feladata ; s ha csak valamennyire is sikerült az ifjúság azon részében, a kik a középiskolai pályájukat bevégezve kilépnek az életbe, e mü iráut a további érdeklődést felkelteni, ugy czéluu- kat elértük. (V*ge.)
