Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 55. szám

Es7tergom VII. évfolyam

55. szám.

Csütörtök 1885. július 9-én.

EGJEI.ENIK H KIEN K INT KÉTSZER1.

VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre fél évre . negyedévre

.................................................6 fit ..................................................................3 , .....

..........................................................1 , 50

Egyes síéin ár« 7 kr.

UrVárosi s megyei érdekeink közlönye^

SZERKESZTŐSÉG:

^zent-^Anna-utca 317.

hová a li.p H7,oII«imí részét illető közlemények kiiMemiSk.

KIADÓHIVATAL:

SzÉCHENI-TÉR

honi m hivatalos s a magán hirdetések, a nyiittórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclaiusü&ok intózemlők.

HIRDETÉSEK.

HIVÁTAI.OP HIIMWTFSIOK :

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. lOf)—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

Üélyegdíj 30 kr.

MAÍUNIIIRIUCTRSIÍK

megállapodás szerint leliatS iMgjiiti'i.nyosnbhan közöl tétnek.

NYII.TTKR 8 >ra 20 icr

Mezőgazdaságunk.

Budapest, jul. 7.

(Dr. W. L.) Magyarország ez idő sprint par exellence földinivelő állam és ugyanez fog előreláthatólag még hosszú ideig maradni; s habár nem tagadható hogy egyes iparágak — közöttük nem egy olyan, amelyet bízvást specziális magyar iparnak nevezhetünk, — ki váltkép az utóbbi időben fölöttébb örvendetes módon fejlődtek hazánkban, mindazonáltal túlzott Chauvinismus volna ma már azt állítani, hogy föld mi- velő államunk immár azon átmenetben van, mely őt ipar állammá fogja áta Jakitani, vagy épen hogy már iparállammá is fejlődött.

Ezt szem előtt tartva a kormány, valamint az egyes nemzetgazdasági tényezők legfőbb törekvésének oda kell irányulni, hogy mezőgazdaságunk a kellő támogatásban részesüljön.

Ez idő szerint mezőgazdasági krízis alatt állunk, amely nem pusztán hazánkban, hanem egész Európában, sőt részben a tengerentúli országokban is fenáll. Amerika csak úgy küzd e krízissel mint India, vagy mint Európa legnevezetesebb földműves államai, élükön Angliával és hazánkkal. — A kérdés immár az : mit kell a mezőgazdának ily viszonyok közt tennie, mikó- pen állhalja útját a napról napra fenyegetőbbé váló veszélynek ?

Az a küzdelem, amely szemeink előtt folyik tényleg oly harcz, mely a létért vívatik. Az ebben való elbukás egyértelmű volna az ország és egyúttal az állam romlásával, meg kell tehát min den lehetőt tennünk, hogy a harezban a győzelmet ügyünknek kivívjuk.

A kiállítás félreérthetetlenül jelöli ki amaz irányt melyben a létért való küzdelmet javunkra dönthetjük el. Munkásság, takarékosság és észszerüség eljárásunkban ezek létünknek főfeltételei. Az első két feltétel tárgyalásától ezúttal elállván a következőkben az észszerű eljárás fogalmát fogjuk a mezőgazda szempontjából közelebbről megvilágítani.

A gyakorlati életben az észszerüség és a belterjesség fogalmait igen gyakran összo szokták zavarni és hamisan alkalmazni, Nálunk, ami sajátszerű körülményeink között bizonyára nem arról van szó, hogy mindenütt belterjesen gazdálkodjunk, hogy intensiv gazdasági módszert hozzunk be : nálunk — földünk észszerű mun hálása játsza a főszerepet.

Észszerű lehet mindén gazdálkodás, a külterjes is; épen úgy amint a belterjes gazdálkodás is lehet észszerűt- len, hanem a maga helyén alkalmaz- tatik. Ama gazdasági módszernek meghatározása, amely bizonyos meghatározott viszonyok között a föld követelményeinek legjobban tu l megfelelni ; ez feladata az észszerű gazdának.

így hibás volna például a répatermelést olyan helyen erőszakolni, a hol a talaj a répatermelés föltételei nélkül szűkölködik ; másrészt ugyanoly elhibázott dolog volna, — egyéb ként kedvező conjuncturák mellett — nem létesíteni oly ipart, amely által módunkban volna oly földi terményeket értékesíteni, amelyek termelésére földünk és éghajlati viszonyaink eléggé alkalmasak. Súlyt fektetek arra, hogy ,,egyébként kedvező conjuncturák mellett“, a mi alatt a munkás — hitel- piaczviszonyok stb. értendők.

A magyar mezőgazdának ez idő szerint épen úgy, mint a nyugatinak a talaj javítása felé kell minden erővel iparkodnia és hogy ezt elérje, nem csupán a marbateuyósztést kell észszerűen űznie, hanem mezőgazdasági iparágakat is kell meghonosítania.

Az állattenyésztés, illetőig az állati termények előállítása szoros kapcsolatban áll a takarmány termeléssel, ez utóbbi pedig a mezőgazdasági iparágakkal, amelyek alatt első sorban azokat értjük, amelyek mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel és amelyek hulladékai értékes takarmányt szolgáltatnak a házi állatoknak.

Ez eljárás következménye a busás trágyatermelés. A trágya javítja a t'- lajt és lehetségesé teszi a termelés fokozását.

Ha körüljárunk a kiállítóiban, szemünkbe ötlik a nemzetközi osztályban közvetlen a steyori fegyverkiállítás mellett néhány ábra, amelyek részben gépeket, részben egész gyárberendo- zóseket tüntetuek fel. Ezeket a fran- .czia kiállítók egyik legkiválóbbika a párizsi Kauiek-íils ezóg (18. Ruo- Commioner) a hires Champonnais utódja küldte be a helybeli franczia főkonzulátus egyones felszólítására, E kiállítás igen szerény ugyan külsőleg, do annál fontosabb a tárgya, t. i. Champonais-Kaulük-fále rendszer Tán berendezett répa főzdók felszerelése, amely rendszer a mostan divók között határozottan a legjobb gyanánt van elismerve.

A répafőzdék nagy jelentősége hazánkra nézve már rég bebizonyított dolog. Magyarországnak igen sok répaképes földje van, amely a répatermelés által bizonyára sokkal jobban értékesíttetik, mini némely vidéken sajnos még mindig űzött rablógazdaság által, amely a gabonatermelés, azaz a piaczi növények művelésének túlzott voltában áll. A ezukorrépa már 9 százaléknyi czukortartalommal is kitünően alkalmas a szeszfó'zós czól- jára, nem is szólva a 12—14 százaléknyi czukortartalmáról, mely hazánkban akárhány vidéken található. A ró paczukor gyártás tudvalevőleg nem rég ment keresztül egy nehéz krízisen, amely talán még mindig niucs végleg befejezve.

A ezukorgyártásban ugyanis a túltermelés oly óriási mérvben gyakorol- tatik, hogy ez iparág sorvadása elke- rill botién ".ó vált. Magyarországban ma összesen 14 ezukorgyár létezik: ahat- vanas években legalább kétszer annyi állott fenn.

És e kevés még fennálló ezukorgyár- nafe egynehánya is már másod és harmad kézben van s pusztán azáltal tudják magukat fenntartani, hogy mostaui tulajdonosaik az előbbi megbukott birtokosoktól annak időjén igen jutányosán vették meg. A kamatositaudó beruházási tőke felére, gyakran harmadára, sőt még kevesebbre szállíttatott lo, és ez által oly föltételek támadtak, amelyek folytán a megélhetés esélyeinek tetemesen kellett gyarapodniok.

Megjegyzendő továbbá, hogy a ezu- korgyártás sokkal inkább bir a nagy ipar jellegével, semhogy a más gazda rendes viszönyok között vele foglalkozhatnék. A rópa-szeszfőzós ellenben határozattan a mezőgazdasági ipar körébe tartozik és mint ilyen Frauczia- országbau immár nagy elterjedést nyert, az említett Kaulek fils ezég egymaga

Az „Eszter^osi és7iiéksu tirsája.

ltoiatius {evett a ctfiootitioz*.

(Samu Ferencz tanár legújabb fordítása.)

Ha valamely festő ló nyakat csatolna az emberi főhöz s a mindenünnen összeszedetfc- vedett tagokat a legkülönfélébb tollazattal fedné be úgy, hogy a felül szép nő csúnya fekete halban végződnék : vájjon ha megszemléltetnék veletek, elfojtanátok-e a nevetést, barátim ? Higvjétek meg, Pisok, az ily festménynek szakasztott mása lenue az a költemény, amelyuek üres, semmit mondó i képzelményei a lázbetegnek álmodozásaiként tűnnek fel úgy. hogy sem láb, sem l fej uera illik az egységes alakhoz. (1 — 18.)

ügy ám, de a festőknek és költőknek i mindenkor meg volt a joguk és szabadságuk 1 bármit is merészelni. Jól tudjuk mi azt és szabadságot meg is adjuk s magunk szálúi ára is követeljük; de nem úgy, hogy a /vad a szelíddel, kígyók madarakkal, bárá- juyok tigrissel egyesüljenek. (9 —13)

Nagyszerű, sokat Ígérő kezdet után ide ;íis, oda is biborfoltot vetnek, hogy messzire vesse ki féuyét; például mikor Diana berekét és oltárát, a kies szántóföldek közt .szaladó patakocska környékét, vagy a Ríjua »folyót, vagy a szivárványt ecsetelik, jóllehet ezek itt éppen nincsenek helyükön. S i talán jól tudod festeni a ciprusfát, de mit ihásznál ez, való az, ha megrendelésre olyan

reményvesztett embert kell festened, aki hajótörés után a partra még is ki úszik ? Hatalmas boros kancsóba kezdve a korong fordultával miért kerül ki bögrécske ? Szóval bármit kezdesz is, egyszerű és egységes legyen az. (14—23.)

Sokat közülünk, költők közül, Piso atya és ti, atyátokhoz méltó ifjak, a helyesnek látszata csal meg : rövidségre törekszem és homályos leszek, a caiszoltságra törekvőt az erő és hathatóság hagyja el; a magasztos beszédre törekvő dagályossá lesz ; ellen- beu a földön csúszik, aki nagyon is óvatos s tulságosau fél a vihartól : aki pedig csoda módon akarja változatossá tenni egységes tárgyát, az delpliint fest az erdőbe és a habokba vadkant. A hiba kerülése botlásra viszeo, ha hiáuyzik a jó Ízlés. (24-31.)

Az Aemilius-féle vivóiskola közelében lakó kézműves kitünően érti ugyan a körmöket utáuozni és a finom hajat érczből készíteni ; de még sem sikerül neki a mű teljesen, mert uera tud egészet alkotni. Ilyeunek azonbau éu ha valamit akarnék alkotni, oly kevéssé szeretnék lenni, miut nem szeretném, ha görbe orrom volna, habár fekete szemeimmel és hollófürteimmel mindenkinek tekiutetét magamra vonnám. (32—37.)

Ha írni szándékoztok, válasszatok erőtökhöz mért tárgyat és jól gondoljátok meg, mit bírnak el válIáitok, mit uem. Akinek tárgya erejéhez mért, azt sem a szóbőség, sem a világos rend nein hagyja cserben. S ha uem csalódom, a rend természete és kellerae a következő lesz : amit e helyütt

kell raoudauia, azt most moud|a el ; sok egyebet halasszon el és egyelőre mellőzöm Ezt ragadja meg, azt pedig kerülje, aki költeméuyirásra vállalkozott. (38 —45.)

Kényes és óvatos légy a szófüzésbeu is ; kitünően beszélsz, ha az ismeretes szót ügyes kapcsolat ujuak tünteti fel. Ha pedig szükséges lesz (eddig) ismeretlen fogalmakat uj kitételekkel megjelelni, akkor helyén lesz uj, a kötéuyes Cethegusoktól még uem hallott szavakat alkotni, s megadják e szabadságot annak, ki okkal-möddal él vele. & az uj. csak imént alkotott, szavak tetszésre fognak találni, különösen ha csekély változtatással görög forrásból erednek. Mert hiszen miért tagadnák meg a rómaiak Vergilius- s Variustól azt, amit Caecilius- és Pluutusnak megengedtek ? Miért irigykednének tehát rám, ha éu egy-két szót alkotok, mikor Cato és Ennius nyelve is gazdagította a hazai szókincset és a dolgokat uj uevekkel jelölte meg? Szabad volt és szabad lesz mindig jelenkori bélyeggel ellátott szót forgalomba hozui. (46 —59.)

Valamint az erdő lombozatja az elillanó évekkel változik s az előbbi lehull úgy vesznek el a régi szók is, és sarjukként virulnak s élnek tovább a csak uera rég képzettek. Magunk is müveinkkel együtt a halálnak vagyunk adósai; jóllehet a szántóföldbe befogadott tenger, e királyi mű, a hajókat védi az éjszaki szelek ellen s a hosszú időn át terméketlen és csónakázásra alkalmatos mocsár most eledelt nyújt a szomszéd városoknak és a kemény eket érezi ; habár a szabályozott folyam a vetésekre ártalmas irányát megváltoztatta :

mindez, mint emberi mű, el fog enyészni • auuál kevésbé maradhat feun a szók becse és fcetszetősége. — Sok elavult szó ismét feléled, inig sok más, amely most általános érvényben vau, elenyész, ha úgy akarja a nyelvszokás, mely a beszédben döntő törvényeket alkot. (60—72.)

Mily versméruékben kell megírni a királyok tetteit és bíuatlceltő háborúit, azt megmutatta Homeros. Egyenlőtleu lábú versekben énekelték meg eleinte a kesergő panaszt, később a teljesült óhaj őrömben úszó é zetét is ; de arra uézve, ki alkotta a rövid elegiai verseket, vitatkozuak a tudósok és a dolog még eldöntésre vár. Archilochost felfegyverzé haragja a neki sajátos iambusával : ezt elfogadta a vígjáték és a méltóságos tragédia is ; mivel alkalmas a párbeszédekre, felülmúlja a uéző közönség rajongását és úgy szólván a drámai előadásra termett. A lantra bízta a múzsa, hogy megénekelje az isteneket, az istennek fiait, a győztes ökölvívót, a .pályauyertes lovat, az ifjak szerelmi goudjait, s a széles kedvű tivornyákat. (73—85.)

Ha tudatlanságból nem tudom és nern vagyok képes a különféle költői müvek jellemzését és sziueíósót megtartani, hogyan nevezhetnek engem költőnek, miért akarok álszégyenből inkább tudatlan maradni, miut a szükséges ismereteket megszerezni ? Nem lehet a szomorujátékhoz illő versekben (nyelvezet hangján) írni vígjátékot ; de másrészt T!iye9tes lakomája sem tűri, hogy m;ndennnpi és csaknem vigjátókos versekkel énekeljék meg. Minden egyes dolog tartsa meg illő helyét, amely neki jutott.