Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 55. szám

Fniucziaszágbau és remélhető, hogy nálunk is nemsokára általános elterjedésnek fog örvendeni. Mező- gazd áinkuak e czéget legmelegebben ajánlhatom, s megjegyzem^ hogy e czég helybeli képviselője Perjáti mér nők ur (lakik Budapest Széchenyi ut cza 1. sz.) Kossutány a magyar ó-vári gazd. akadémia tanára nemrégiben a magyar gazdák társaskörében érdekes felolvasást tartott a répa-szesz főzésről mint mezőgazdasági iparról, amelyben rámutatott amaz előnyökre, a melyek ezen iparűzés által a mezőgazdára ká ramlauak.

A mezőgazdasági iparnak egy más ága, amely Magyarországban rövid másfél óv alatt szilárd gyökeret vert, a a tengeri keményítő gyártás. Midőn ez előtt másfél évvel ez ipar érdekében síkra szálltam és a magyar mezőgazdákat ez ipar felkarolására buzdítottam, magam sem hittem volna, hogy ez iparág ily rövid idő múlva oly hatalmas lendületet nyereud. — Pedig igy történt. Hazánkban immár több tengeri kemény itő-gyár működik oly sikeirel, mely minden várakozást felülmúl, ugy hogy ez ipar nem csupán ingyen takarmányt nyújt hulladékaiban, hanem ezenfelül még tekintélyes pénzbeli nyereséget is hoz. A • budapesti tengeri keményitő-gyár (Gdllitzer Ad. mérnök vezetése alatt IX. Márton ul.cza 19. sz.) 3 és fél óv óta áll fenn és kitünően prosperál, bárha munkásai sokkal drágábbak a vidéken kapható munkaerőnél. A tengeri keményítőgyártásban mindenesetre hatalmas versenytársa akadt a búza- és burgonya-kemény i tó gyártásnak, s nemsokára a buza- keinónyitő gyárak egészen meg fognak szilnui, hogy helyüket tengeri keményítő-gyárak foglalják el.

Dr. Liebermaun Leo tanár

580-nél több szeszgyárt rendezett be'még, hogy a tengeri keményítő minősége a legjobb, keményítő képessége sokkal nagyobb a másik kettőnél.“ Teljesen osztom Dr. Liebe r- m a n n űr e nézetét és ajánlom újból mezőgazdászainknak a tengeri keményi- lő-gyárak létesítését. Gdllitzer ür mérnök (Bpest, IX. Márton-utcza 19. sz.) bizonyára szívesen ad miudeu érdeklődőnek felvilágos'tást ez irányban.

Látható tehát, hogy a rópaszesz- főzós, a tengeri keményítő-gyártás oly u j ágai a mezőgazdasági iparnak, amelyek felkarolása igen nagy haszonnal járna mezőgazdaságunk fejlődésére nézve.

Mind kettő sok és jó takarmányt ad, értékes állami állati termények előállítását elősegíti, lehetővé teszi a jó trágyatermelést és ezzel kapcsolatban fokozza a talaj termelési képességét.

A városi mérnök.

Esztergom, jul. 8.

I.

nyigyára Pester Lloydban az iránt igy Jatkozik : „a tengeri keményítő tása két más gyártási anyag fölött fontos előnyöket nyújt. Először a gyártás kevésbé körülményes, másodszor a hulladékok értékesebb takarmányt adnak, harmadszor a tengeri keményítőgyártás olcsóbb az előbbieknél. Az én számításom szerint az árakban (a gyártás költségét is belé számítva) a következő arány mutatkozik : A buza-ke- ményitő mótermázsája II frt 84 kr., a burgonya-keményítőé 12 frt 50 kr, a tengeri keményítő mótermázsája 10

,rt 48 kr. Végre figyelembe veendő

Esztergom város képviselő testületéhez Prokopp János úr mérnöki rninő- sitvényö tárgyában általam beterjesztett véleményben foglaltak megczáfo- lása czéljából az érdek lett Prokopp János, .,a városi mérnök“ úr, terjedelmes nyilatkozatot tett közzé, — melyben a közvélemény félrevezetése végett mig egyrészről számtalan valótlan adatot közöl, — addig nyilatkozatának súlypontját, azon állításra fekteti, hogy ongemet irányában az önérdek és ellenségeskedés vezérel.

Aki a városi ügyek körül tanúsított érdeklődésemet és az ebből származó mag.imtartását, illetve viselkedésemet figyelemmel kisérte. — az bizonyára nem ad hitelt Prokopp úr ellenom intézett vádjára; —aki egyébiránt meggondolatlan állítását képtelen is bebizonyítani, — és igy alaptalan vádja visszaesik önmagára.

De ettől eltekintve, annak kimutatása végett, — hogy Prokopp úr a a városnál mérnöki kivataU törvény- | szerűen nem viselhet, — közlöm a következőket:

I. Mindenekelőtt szükséges tudni, hogy melyek azon kellékek, melyek Magyarországban a mérnökség önálló űzésére jogot adnak.

E részben hivatkozom a magy. kir. vallás és közoktatásügyi miniszternek a technikai képesség megállapítása

tárgyában 1867. évben kelt rendele téré, — mely szerint arra, hogy va laki mérnökséget folytathasson, tartozik igazolni, hogy

1) vagy a hajdani magyar mérnöki intézettől oklevelet nyert;

2) vagy az 1850 —1867. évek alatt előírva volt államvizsgát sikerrel kiállotta ;

3) vagy az 1867. évtől kezdve 3 évig kivételesen kiadni szokott absolu- torium szerint a műegyetemen a mérnöki tanulmányokat elvégezte;

4) vagy az 1867. évtől kezdve a budapesti József műegyetem által kiállított mérnöki oklevele van ; végül

5) vagy hogy valamely külföldi műegyetemtől nyert mérnöki oklevele Magyarországra nézve a budapesti műegyetem által nostrificáltatott.

A megye törvényhatósági mérnökre nézve az 1870. 42. t.-czikkbou a következők foglaltatnak :

66. §. „Tisztviselővé csak az lehet, illetőleg csak azt lehet kinevezni, a ki

a) életének 22 évét már betöltötte ;

b) a magyar állam polgára;

e) se csőd, se bűnvádi kereset alatt nincs, se becstolenitő büntettek miatt elitélve nem volt.“

67. §. „A 66. § ban megszabott általános kellékeken felül elenged- h e 11 e n feltétel még :

a főjegyzőre, és árvaszéki elnökre nézve anm.k igazolása, hogy valamely jogi tanintézetben a taufolyamot elvégezte, vagy a megfelelő elméleti vizsgát letette, a vagy már hasonló köz hivatalt viselt.

A tiszti ügyészre uézve az ügyvédi oklevél.

Az orvosra és állatorvosra nézve a magyar államban érvényes oklevél és két évi gyakorlat.

A mérnökre nézve a szakma önálló űzósének jogosultsága s két évi önálló gyakorlat.“

A rendezett tanácsú városi mérnök kellékeit az 1871. 18. t. ez. követ kezőkben tartalmazza :

73. §. „Elöljáróvá választathatik minden nagykorú honpolgár, a ki községi választó és a 74. és 76. §§-ban elősorolt kivételek alá nem esik.“

74. §. „m é ni ö kké csak az lehet, a ki szakmájának ö n- á 1 1 ó űzésére j o g o s i t v a v a n, s egy évi gyakorlatot mutat ki“ stb.

Az idézett törvényezikkek olvasása

lilán az első tekintetre feltűnik, hogy miért nincsen o helyeken a mérnökség feltételéül az oklevél bírása előírva; s hogymit jelentsen a mérnöki szakmaöuálló űzésére való jogosultság? Váljon a törvényből az kövatkezik-e, hogy hatósági, illetve tiszti mérnök bár ki, tehát kőmives is lehet ?

Nagyon tévednek kik ezt hiszik ; mert hisz a törvény idézett kifejezései összhangban állanak a fönebb I. alatt ismertetett miniszteri rendelettel ; — a mely szerint a mérnöki okleveleket egyéb kópessógi okmányok is pótolhatták ; — a mely utóbbi okmányok érvényének fon tartása lebegett a törvényhozó szemei előtt, —- midőn a fentebbi törvényekben a mérnöki hivatal viselésére kellékkép a mérnöki oklevél előírása helyett a mérnökség önálló űzésére való jogosultság köttetett ki.

Végül meg kell említeni, hogy a köztisztviselők minősítését szabályozó

1883. 1. t. ez. a mérnöktől már mérnöki oklevelet igényel ; — azonbau azokra nézvo, kik ezen törvény életbe lépte előtt viseltek hivatalt, — az eddigi törvények hatályát tartja feun.

(Vége köv.)

MALINA LAJOS, városi képviselő.

Levél a kiállításról.

(Oltósy Pál éa fiai BéCdbőI.)

Oltósyék kiállítása oly speciális iparba vág, melynek szülőföldje és muukája Magyarországon, raktára Becsben s piacza az egész világon vau.

A fontos iparág : a szagos meggyfa- czikkek feldolgozása közhasználati- s luxus-tárgyakra.

Többször volt már alkalmunk Oltósyék nevezetes iparára felhivui olvasóink figyelmét és elismerését ; de talán sohase kitflnóbb alkalom adtán, mint most, midőn az országos kiállításon az esztergomi eredetű bécsi ez ég szekrénye előtt megállunk.

Oltósyék kiállítása az iparcsarnok XVIII. csoportjában található, a szagos országban. Mert a milyen köuy- nyen rátalálhat még a világtalan ember is a XIII. csoportra a kordován és bagaria szaga után, olyau ösztöu- szerüleg lelhető mog a szagos meggyfa czikkek kiállítása a XVIII. csoport arany, ezüst, ékszeres, diszműves és apróárus tárgyai között.

De néha a vígjáték is magasabb hangon kezd szólani, s Chremes is néha magasztos nyelven szórja szidalmait és a tragediabeli Telephos és Peleus is többször köznapi nyelven mondják el keserveit, mikor szegények és számkivetettek lévén, mellőzik a dagályos és fellengzős szavakat, ha panaszukkal a nézők szivét akarják megindítani. (86-98.)

Mein elég, hogy csak szép a költemény, legyen az szívhez szóló is ugy, hogy a hallgatók lelkűidét akánuily hangulatba hozhassa. Valamint az emberi arcz mosolyog a mosolygóra és sír a süánkozőval : úgy ha te engem sírásra akarsz bírni, magadnak kell előbb fájd almat éreznod ; csak is igy hat meg szerencsétlenséged, Telephos ,éíi Peleus ; ellenben ha ügyetlen a szereped, vagy elalszom, vagy kiuevet.lek. Szomorúhoz bús szavak illenek, haragvóhoz feuye- getődző, a vidámhoz pajzánok, a komolyhoz komolyak. Mert a természet előbb bensőnket módosítja a som változatai szerint : majd felvidít, majd haragra gyúlaszt, majd a földig lever, s aggaszt bennünket súlyos gondokkal; csak azután nyilvánítja szavakkal a lélek érzelmeit. Ha a játszónak beszédje nem egyezik meg sorsával, egyaráut hahotára fakad a római lovag és a köznép. Nagy a különbség, vajjou isten szól-e, vagy hős, ólemedott öreg, vagy még virágzó korbau levő tüzes ifjú, előkelő hölgy, vagy gondos dajka, a kóborló kereskedő, vagy pedig a zöldellő földecske mivelője, vajjou kolclúsi, vagy asszyriai, Thébában, vagy Árgusban nevelkedett ember. (99 — 118.)

Vagy kövesd a mondát, vagy költs olyat,

ami összevaló. Ha mint, költő újra elő akarod adui a soktól dicsőített Achillest, legyen ő serény, haragra lobbauó, kérlelhetetlen, tüzes, ne hajoljon semmi törvényre és miudenben fegyverre bízza az eldöntést. Medea legyen daczos, hajthatatlan, Iuó panaszos, Ixion hűtelen, ló folyton kóborló, Orestes komor. Ha pedig még eddig senkitől meg nem kísérlett dolgot szándékozol színpadba hozni, vagy uj szerepet merészelsz költeni : legyen az miudvégig olyan, aminő kezdetben volt, legyeu következetes. Nehéz általános eszméket egyénitve festeni; azért helyesebben cselekszel, ha az Ilias tartalmát a színpad számára kidolgozod, mint ha ismeretlen és soha nem hallott dolgokat adsz elő. A mindenki rendelkezésére álló tárgy sajátoddá leszen, ha nem mozogsz a közönséges, mindenki előtt nyitva álló körben, som azon nem vagy, hogy mint hü fordító szóról-szóra visszaadjad az eredetit, sem mint utánzó oly szűk korlátok közé nem lépsz, hogy onnan kilépni a szégyen, vagy a műalkotás törvéuye tiltja. (119-135.)

Ne kezdd tehát ugy, mint az a régi kyklikus költő : Priamos sorsát zengem s a nagyhírű harezot.“ Mit hozhat ő fel a mi méltókép megfolelelue a nagy hangon Ígért kezdetnek ? vajudui fognak a hegvek, és megszületik a nevetést keltő egér. Mennyivel helyesebben tett az, a ki semmibe sem fog ügyetlenül: „A férfit zengd, múzsa, nekem, ki hogy elvesze Trója, sok nép városait látá és kitanulta szokásait.“ 0 nem akar fénylő láng utón füstöt hanem füst után fénylő lángot eletüntetni, hogy azután az oly tündöklő csodadolgokat adja, minők:

Autiphates, Skylla, Charybdis és a Kyklops. S nem kezdi ő Diomedes haza‘érését Meleager halálával, sem a kettős tojással a trójai háborút ; mindig az események vége felé siet, és hallgatóit az események közepébe ragadja, miulia csak ismernék ; s a miről uera hiszi, hogy kellő dísszel adhatja elő, azt egyszerűen elmellőzi ; s oly helyesen költ, úgy vegyit össze igazat koholt dolgokkal, hogy a közepe legkevésbbó sem üt el a kezdettől, a vége közepétől. (136 -152).

Haljad már most, mit kívánok én és velem együtt az egész nép, Ha oly lialgatóra vágyódói, a ki bevárja a függöny felhúzását és mindaddig ott ül, mig az énekes azt mondja tapsoljatok : minden kornak megfelelő jellemet kell alkotnod és az évek folytán változó természetnek meg kell adnod a megfelelő díszt. A gyermek, ki immár beszélni és biztosau járni tud, társaival játszani vágyik, majd minden ok nélkül haragra gyűl és kibékül ismét s minden perezbeu változik. A szakái tálán ifjú, ha valahára megszabadul a felügyelőtől, örvend a lovaknak, kutyáknak és a verőféuyes Marsmező gyepjének ; viaszként hajlik a rosszra, daczosan fogad bármily intést, legkisebb gondja a haszon, pé zót pazarolja, feuhéjázó, szenvedélyes és csakhamar elhagyja, a mit csalt az imént felkarolt. A férfikor egész más hajlamokkal bírván, vagyont és barátságot keres, kitüntetéseket hajhász, óvakodik olyasmit tenni, a mit csakhamar meg kellene bánnia. Az öreg embert sok baj környezi, részint mivel folyton gyűjtöget és a szerzett jószágot elég nyomorultan megkíméli és vele élni ueiu

mer, részint mivel mindent félóuken és fagyosan végez, mindent halogat, túlságos reményeket táplál és tétlenül sovárog a jövő után, mogorva, panaszos, dicséri az elmúlt időket s folytonosan feddi, birál- gatja a fiatalabbakat: sok jót és kellemeset hoznak a uövekvő évek, de a hanyatló kor sokat ismét elvesz. Nem szabad tehát sem az ifjúnak aggastyán-, sem a gyermeknek ferfiu-szerepet adni, hanem maradjunk meg az illető korúak megfelelő és hozzá illő tulajdonok mellett. (153—178.)

A cselekmény vagy a szinpadou megy végbe, vagy miut megtörtént adatik elő. Kevésbé hat a lélekre az, amit csak hall az ember, mint amit ép szemeivel lát s igy maga vés emlékezetébe : azonbau olyasmit ne hozz a színpadra, aminek beüt illik történnie s mások szemei elől sokat el kell távolitanod, amit mijd egy ékesen szóló szemtanú beszél el. Medoa ne gyilkolja meg gyermekeit a közönség szemeláttára, az isteneteleu Atreus ne készítsen emberhúsból lakomát, Prokne se változzék madárrá, se Kidrnos kígyóvá ; mert amit igy adsz elő, attól utálattal és hitetlenül elfordulok. A színdarab ötnél se több, se kevesebb felvonásból ne álljon, ha azt akarod, hogy első előadása után közkívánatra ismét színpadra kerüljön. De isten se jelenjen meg, ha csak isteni megoldást igénylő bonyodalom nem fordul elő ; s uegyedik személv sohase avatkozzék a társalgásba. (179-192.)

(Vége köv.)