Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 50. szám
Esztergom VII. évfolyam 50. szám Vasárnap, i 885. junius 21-éii. es Városi s megyei érdekeink közlönye. VIDÉKÉ sg.iecl.kmik: hetbnkint kétszer; VASARNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egénz évre fél évre . negyedévre 6 frt — Vr* 3 . - . i . r*o . Eqyes szám érn 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: JSzENT-y^NNA-UTCA 317. hová a li.p r/.ellumi részét illető kftzletiiéiíjpk kiiM^iul-lr. KIADÓ 7T1 V A T A L : jSzécMENI-TÉR Iiotií ;i liiVfifculoR a :i magún hirdetésük, n uyilttdme «záut köriemén vek, elöli/,etési jiéíjzek, ős reeln múlások iiité'/.endők. HIRDETÉSEK. inVATATOS HIRDETÉSEK:[ MAGÁNHIRDETÉSKK 1 «sótól 100 *7Öig — fiú, 7ő kr. megállapodj« szerint lehető 100—200-ig . 1 „ 50 „ I UgjntányoKftbhiiu közöltéinek. 200 — 000-ig . 2 „ 25 Bélyegé (j 30 kr. N VI ETTER gora 20 Kr A vidéki sajtó érdekei. Esztergom, jun. 19. A vidéki sajtó viszonyai ez idő szerint olyan rendezetlenek, mint a vidéki színészet ügyei voltak, mielőtt országos congressusokban nem szabályozták. A vidéki szerkesztők nagy része elementáris ismeretekkel sem igen dicsekedhetik, de azért „a művelődés zász 1 aj át lobog ta tj a. “ A vidéki lapok nagy része keservesen tengődik s a vidéki hírlapíró nem lát biztos kenyeret nehéz pályáján. A vidéki kiadók rendesen másodkézből kapják hirdetéseiket, de az első kéz akkor már lefölözte róluk a tej - szint. Szóval nagy oft sok a baj s épen nem irigylendő még a legbiztositottabb vidéki szerkesztők helyzete sem. A vidéki szerkesztők országos cong- ressusát tehát szívből üdvözöljük, mert az életrevaló eszmét már tavai mi is fölvetettük. Hanem legyen a congresszusnak programmja, előmunkálata, különben . alig fog többet érni egy bankettnél. A mozgalomhoz lelkesedéssel csatlakozunk, mert a vidéki hírlapirodíiloni érdekeit nemzeti szellemi érdekeknek : tar tjük. Somogyi szerkesztőtársunk felhívását a következőkben mutatjuk be : * Az ország vidéki magyar lapszerkesztőinek még nem volt alkalmuk, hogy találkozva, egymással kezet szorítva megbeszélhették volna azon fontos okokat, melyek bénitólag, sőt anyagi tekintetben nyomasztólag hatnak a vidéki lapirodalom vezetőire. . Az országnak számos testűlet.e, egylete, intézete talál alkalmat, hogy megbeszélje mindazon tényezőket, orvosolja azon bajokat, melyek erkölcsi s anyagi fejlődése, haladására irányadók ; csak a vidéki journal istika élén állóknak nem jutott még eszökbo: hogy sebjeiket gyógyítsák, nyűgeiktől szabaduljanak s lerázzák magokról azon kényszer helyzetet, melylyel nyerészkedő vállalkozók hátráltatják anyagi erősbülésük s hatalmi állasuk megizmosodását. Ha többet nem említenénk, maga elég volna azon elszomorító tény : hogy a hirdetési irodák a hirdető házak és magánosoktól összehalásszák, kunyorál- ják jó árért a hirdetéseket s oda dobják — mint kegyelem kenyeret — a szerkesztői irodákba, melyek csak lehulló morzsák a gazdagon terített, halmozott asztalokról. Pedig ha egy lap magából hirdetéseiből nem fedezi legalább is nyomdai, papír, bélyeg kiadásait, — ez már intőjel annak anyagi hanyatlása s rövid életére ! ! Ezért buknak balomra a vidéki la1 pok, melyekben — ha jól vannak vezetve — a közmivelődésnek egy-egy oszlopa dől romba ; mindig a haza ká iára. Sem tehetség, sem irodalmi készültséggel nem bírók tanyát ütnek a Par- nassuson, felcsapnak szerkesztőknek és sárral dobálják az ünnepeiteket ; czó- gért tűznek ember szóllásból; a köz ügyeket deresre fektetik, s ilyenekre — fájdalom mindig akad olvasó, aztán rövid idő alatt irodalmi csődöt mondanak a többi lapok tekintélyének rovására ! Több lap pedig magas politikát flz iG elhanyagolja miatta a társadalom, közgazdaság és művelődés terén szükséges teendőket. Magas politikát flz biztosíték nélkül, mint nem politikai lap. íme a vérző sebek, a sok közül csak néhány, melyeket leginkább az össze nem tartás, az egymást raegnem értés ütnek rajtunk ! A vidéki lapirodalomnak majd minden hóban van halottja ; a temetés folyvást tart, s nincs rájok feltámadás ? ! Ma már a vidéki lapirodalom fontos tényező a nemzet életébeu. Mi fogjuk fel — különösen a határszéli pontokon — a nemzetiségek első támadásait. Mi vagyunk az őrszemek, kik jelt adunk a központra, hol az ellenfél szellemi fegyverekkel támadóban ? Hogy hol van a bajok forrása ? hol az öröm és megelégedés tanyája ? Hogy állnak a cultura, a mezőgazdaság ? az intézetek, az iskolák ? Mint a vihar és jó időre egyformán kitett hőmérő, jelezzük a hideg közönyt, a lelkesedés és tettek hőfokát, a vihar és szélcsendet; folytonos izgalomban, mozgás és harczok- ban ott állunk az események közt, hogy igaz és szorgalmas munkásokat lásson bennünk a központi sajtó s meghúzza a nagy harangot, ha baj van figyelmeztetni, tanácsolni, orvosolni fel és lefoló. Lapjaink kis folyók bár a vidéken, de híreik, eseményeik forrásával mind beleömlenek a nagy tengerbe, a központi sajtóba, hogy az erős, hatalmas legyen s elbírja a nemzet nagy gályáit : a közvélemény és Ítéletét. A vidéki sajtó utat egyenget; éloszti a lelkesedést; apostola a könyvek, lapok, folyóiratoknak, hogy a nap után a legnagyobb fény, a betűk világossága behasson még a szegény viskók küszöbén is. Előfizetőket gyűjt a becses irodalmi termékekre ; jótékony czó- lok oltárán meggyujtja az áldozatok tömjénét ; a művészet előharczosa, az | intézetek támogatója, a nagy eszméknek talajt készít, hogy magjai dús kalászokat hajtsanak ; hű tükör, melyben a fővárosi sajtó az ország képét nézi. Szóval : hivatásuk nagy, ha be akarjuk tölteni. Épen azért gyengék nem lehetünk s csak az egyesülésben van erőnk. Fontosnak találom tehát a vidéki magyar lapszerkesztők országos cong- ressusát: megbeszélni bajainkat, sérelmeinket. Megmutatni a sokféle országos tanácskozás közt, hogy mi is élünk. Habár a concressus összehívására felkértek is, még is sokáig gondolkodtam, megtogyem-e ? Hiszen vannak sokkal illetékesebbek, mint ón ; s csak egyben találtam tisztelt kedves Colle- gáim elnézésére biztatást: hogy 21 év óta szerkesztem a „Somogy“ politikai lapot, tehát az egy lap melletti folytonosságot s időt tekintvo — tudtomra a magyar hírlapirodalomnak legrégibb szerkesztője vagyok az országban. Ez ad némi megnyugvást, hogy érdemes társaim nem veszik szerénytelenségnek, ha bajaink orvoslására én adom meg — szives támogatásukkal — az első alkalmat. Tiszteletteljesen kérem tehát érdemes Collégé mat, hogy a kiállítás időszaka alatt Bposten tartandó vidéki lapszerkesztők országos cougresszusát elvben elfogadni, annak keresztülviteiiMEsíterp Ms“ tárcája, ffleinéűol. I. Régi álmok, — álmodám már Egykor én a boldogságot, S lomb alatt, hő csókjaid közt Szedtem ezer nyílt virágot. Holdsugaras éjszakákon Habzugás közt, vig pataknál, A szerelem istennője Felettem is virrasztóit már. Tudora én, hogy változandók ilyen boldogító álmok. Nem csoda, ha bús szivemmel Most oly elhagyottan állok. De majd elfelejtem én ezt, Rá sem gondolok a múltra, Hogy ha dalolgatni jár a Kis pacsirta bús síromra. II, Végig fut kedélyemen • Égy csendes, édes ének, Öli, repülj szállj messzire Hőn esengve kérlek. Szállj odáig a hol én Kis virágot szedtem, S ha egy rózsát találsz, Csókold meg helyettem! III. Oh ne félj, hogy kibeszéljem Szerelmemet a világnak, Ajkaim ha elbtívölten Szépségedről szólni vágynak. Sötét erdőn, bokor alatt Rejtve tartom hű szerelmem, És a világ meg nem tudja Mert nagy gonddal rejtegetem. De ha tán az erdő még is Kifecsegné nagy titkunkat, Ne féljt a világ már nem hisz Érzelmekben rá sem hallgat! LITHVAY VIKTÓRIA. íy (Photographia-) A „Maxi“ gyerek már egy hét óta folyvást fenn hanugou csodálkozik, hogy annyi k.hernényitőt még soha sem hordtak e! a boltjából. Nem tudja a jámbor, hogy az olvasó körben bálra készülődnek. Ez a dolog izgalomban tartja egész ujmajor községet, s functióba hozza a téli álmot aluvó szoknyák töméntelen számát. A leányok ujj a ikon számi fgatják, hogy hányszor fekszenek még addig le. A mamák erős reményekkel várják, mint gyümölcs tenyésztő a termény kiállítást. Hiába, a tántz olyan szükségessé vált már mai napság, mint a lél élezés. Elfogadta a világ, bogy két tánezoló ha átnyálábolja egymást s forog addig, mig győzi verítékkel s lélekzete elfogy, az gyönyör — hát ugv is van, tagadni nem szabad. Annál köny- nyebben el hihetjük, mert semmi okunk rá. Olyan bolond ire emberi természet, hogy szívesen megtagalja azt a mit ésszerűnek lát s a hol bizonyosan tudja, hogy eszte- lenség, a mit. cseíéfcszik azt világért el nem mulasztaná. Éva mamánknak még az Ínye sem kívánta az almát; csak a kis kohold ösztökélte az agyát, hogy harapjon bele az almába. I Nohát a haladó korszellem Ujmajor község és szomszéd pusstáiuak mely érzésű lakóit is áthatotta, s tem közönséges várakozással néznek vala elébe a bálnak, melyet az ,,olvasó kor“ tagjai reszten* >znak. Lágy Iván négy nap éta úgy szaladgál, futkos, mintha taplót tet.ek volna a fülébe. A segédtanító is elő Veite a bátyjától pre- zentbe kapott keztyűt s jó sok benzinnel látott renoválásához. Met hát bizonyosan ott lesz Patyolat Ilonka is, az öreg Patyolat Poldi bátyánknak a leánya, ki a tanító ur álmainak elrablója, üdvösségének telt korsója, az élete fonalánac orsója. Ha meglesheti mikor a pusztáról a póstáía beko- csikázik, oh akkor nem cserélue « khinai császárral sem, akkor úgy tele van boldogsággal, mint egy napilap vezérczikke gazdátlan okossággal. Azt meg kell adui, hogy helyre teremtés is Ilonka. Nem hiába Patyolat a neve, de olyan finom is a bőre, mint a frieslandi vászon, amelyből köztudomás szerint Ausztriai AUnánaka lepedői készültek, melyeket egy gyűrűn keresztül lehetett lmzni. Bőre. finomságát növeli az is, hogy néhány ezer forint górabostü- pénz van a köténye madzagjához kötve, meg azután lcasznárnalc a leánya. Mind ezt jól tudja Retkes ur, — már mint a segéd tanító — azért is eped, mint Leander Hérő után. Azért dörzsöli a megocsknlt keztyűt benzinnel,hogy glanczoljon az, mint az ő lelke. Hogy a báli előkészületek egy egy családnál nagyobb zavart és fejtörést okoztak, mint a mozgósítás, azt mondani is felesleges. Ujmajor községe messze esik a fővárostól, s igy minden tekintetben nem lehet tájékozva, a leguj'abb ízlés, divat stbbitőlí Igaz. hogy Laboda Róbert — a főrendező — vilá^látott ember, sőt a ,,Kikincs'* cziraű szépirodalmi lapnak munkatársa is mint a közvélemény állítja, a tárczaczikkek írásában kopaszodott meg — de hát ő nem lehet ott mindenütt hogy tanácscsal szolgáljon. Hogy milyen 'színű ruha most a legdivatosabb, miféle virág a legillendőbb. Ezek mind égető kérdések. A „holtig beteg“ boltos egész garmada legyezőt hozatott, de hogy lehessen azokból választani? Ezek és más ilyenek miatt sok álmatlan éjjelük volt Ujraa- jor község nőnemű lakóinak. Mindemellett Ion megállapodás mindezen kérdésekre, kinek kinek gusztusa srerint.
