Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 50. szám

Iát és sikerét ismert befolyásával tá­mogatni, ezen fel Ili válómat pedig be­cses lapjában közzétenni szives legyen. Kérem továbbá, hogy ezen elhatá­rolásáról engemet mielébb tudósi tarii ne legyen terhére, hogy a kellő rész­vételt látva — a határidőt is meg­szabhassuk. Maradván collegiális tisztelet és nagy- labecsülésein mellett, tiszt, hazámfiának Kaposvárott, 1885. junins 16-án szerkesztőtársa : KOBOZ ÍSTVltf, s „’Somogy“ politikai lap szerkesztője •és tulajdonosa. A kiállitásrőL (A magyar országos kiállítás villamos világítása.) Az országos kiállítás villamos vilá­gításának felszerelése külömböző kiállí­tók tekintélyes számú kiállítási tár­gyaiból van kombinálva. E kiállítók egy része a hajtó erő előállításához szükséges kazánokat és gőzgépeket, Inás része magukat a villumgépeket szolgáltatta és mindazokat a villamos készülékeket, melyek a kiállítási terü­let és a Stepltánia ut számára olyan Utódon vauuak berendezve, hogy abbau az esetben, ha a szolgálatot meirta- gaduák, tartalékgépek által helyette­síthetők. A villamos világításra is kihatással volt az a körülmény, hogy eredetileg kisebb terjedelmű kiállítás terveztetett, mert későbben az összes világitó ké­szülékeknek a tervezettel nagyobb szol­gálatot kelle teljesíteniük. A jelenlegi kazán például kisebb gőznyomásra van berendezve, mint az, mely az illető villamosságot előállító gép tökéletes működéséhez szükséges volna. A ki­állítási bizottság vállalta magára art a kötelezettséget, hogy a villamos gé­pek működéséhez szükséges gőzerőről gondoskodni fog és e czéiból ügyes­ségre is lépett az egyes gőzgép- és kazán-kiállitókkal. A villamos világítási czélokra szol­gáló gőzgép, melynek a kiállítási te- riileteu belöl levő ivjámpákat kell mű­ködésbe hoznia, már a kiállítás meg­nyitási uapja előtt működött. Miután -ez az egéfífc villámtelep nagyon külön­böze tényezők összeműködésótől függ, ebben az esetben nem állott a villa­mos készülékek vezetőinek hatalmában a szükséges próbákat kellő időben megtenni, hanem az egész gépezettel minden előleges próba nélkül kelle a nyilvánosság elé lópui. A villámerő- gópek működéséhez szükséges gőzgé­pek a folytonosan szaporított lámpák mellett nem lehettek elegendők, (50 villáinlápával lett ugyanis több alkal­mazva, mint eredetileg tervezve volt.) Ha történt mulasztás, úgy ez azokat a kiállítókat terheli, kik a kiállítás kazánbázában kazánjaik és gőzgépeik felszerelésével kellő időben nem lettek készen. E kazáttbázban 5 belföldi és egy külföldi gőzkazán van kiállítva. Mindazoknak a gőzkazánoknak, me­lyek részint a magyar gépcsarnokban, részint a nemzetközi muukakép-kiálli* fáson vannak elhely'ezve, az a rendelte­tése, hogy a különféle gépeket gőz­erővel lássák el. A nappali használatra e czéiból két gőzkazán szolgál, körülbelül 100 lóerővel. Az éjjeli szolgálatra ellen­ben 200 lóerőt helyettesi tő gőzkazá­nok használtatnak fel. Két, kazáu kü­lönösen csak tartalékul szolgál úgy a nappali, mint az éjjeli szükséges gőz­erő előállításához. Miután a De Naoyer et Co. kül­földi ezéguek kiállításra szánt gőzka­zánja, amelynek segítségére a gőzerő olőálUtasánál határozottan számítottak, későn lett kiállítva és kellő időben nem lett felszerelve, hiányzott a villa­mos világításhoz szükséges hajtó erő­nek egy része is, melyre pedig szá­mítottak, főképen mikor a villamvilá- gitá8 nagyobb terjedelmet öltött, mint ahogy eredetileg tervezve volt. — A világító készüléknél a következő gé­pek vannak működésben: 1) Egy úgy nevezett villanyvilágitási czélokra szol­gáló gőzkép, melyet Hogler és Rosuer budapesti ezég szállított és a mely a kiállítási területen belül levő villa­nyos ivlámpákat hozza működésbe. E 70 lóerejü gőzgép a Ganz és társa pavilonjában azt a villamgépet hozza működésbe, mely 80 ivláiupát lát el és azonkívül a panorámát is megvilá­gítja. E gőzgépot tisztán csak a viüauyerőgép hajtásához építették, épen úgy mint azt a gépet, mely a magyar államvasutak központi pályaházábau van berendezve. A különbség abbau áll, hogy a villanyerőgép mindjárt a gőzgép főforgató tengelyén van felsze­relve, mi által azok a zavarók, mi­ket a szijátvitel és a szíjaknak lecsú­szása szokott előidézni, ki vaunak zárva. 2) Egy eombinált világitó készülék Az „olvasó kő'“ belseje illendőképeu való jiiód-ou fekliszittetett, ami Lágy Iván üreg •Csuklik — tiszteletes — főrendezőknek az érdeme. Tükrök aggattattak fel, a meunyi léit papirosból nyirbált czifraságok lenget­tek a falou körös körül, az ambitusra lámpa helyeztetett,, még a táuczhelyiséget is le akarták padoltatui, deszkával, ujdouat uj kártyáról is gondoskodva Ion stbbi. Végre föl v irrad — akarom mondani, — bealkonyodott a nagy nap. A sok fodorba bujtatott angyal kocsira vagy szabad lábra helyeztetett, s nagy igyekezettel törekedett az „olvasó kör“ messzire világoskodó terme felé. Kívül az ajtón, az ablakoknál egész sereg kocsis, szolgáló szinte a lélegzetét Is vissza fojtva leselkedett. Egymás után érkeznek a terembe a kis­asszonyok mint tavasszal fára a bimbók. Lágy Iván, meg Laboda Róbert alig győzik őket fogadni. Ott van ugyau Retkes ur is, de hát ő nem termett efféle szakmára. Egy­szer is hogy vőfély volt az öröm anyát akarta karon Csípni, kinek mindjárt a má­sodik lépésnél letiporta ránczából a szok­nyáját. Tehát ő nem avatkozbatik ilye­nekbe. Jön először is Vércsénó asszouy, garde des damesja a Sáska boltos leányának. Lát­szik hogy uem sokat lehetett bálban, ügy reszket mint, a zsandár szuronya begyén megtört méla holdsugár, feszeng, nyakát mujtogaija, mintha Vocativusbu volna téve. Véroséuó folyvást ösztönzi : Logyeu egy kissé vigabb, mosolyogjon, fecsegjen, az úgy dukál, a szalagok ne álljanak olyan I. 7p«*‘n — hiszen nem katonatiszt maga J edvtíauiu, aztáu u tánc/,bau igyekezzék ér­zelmesen lejteui, de azért ne olvadozzék, mert az eleibe vág az udvarlásuak. Majd jön Galambos bácsi, — a falu jegy­zője, — az ő bárom galambjával. Gyönyörű teremtés miud a bárom. Egészégesek, mint a szepesi borsó, termetesek mint egy gra- uatéros, kellemesek és ábrándosak mint ögy segédtanító, bőrük olyaa lágy, mint egy frissen mosott tiszti keztyfí, szemeik feketék mint a rossz leUiisumet; el is kár- hozik ki azokba belepilhut. Majd jön Ághegyi taszuár feleségével. Haiuuárosué, Kamesz a főgépész feleségével, nem is mulasztja el Vácsénó nyomban a megjegyzést, hogy bizoa jobb volna, ha ott­hon maradna gépet tisztogatni, miut bogy ide tolakodik, a hová uem való. Végre jön Patyolaté is két leányával. Retkes ur kiderül, mnt például a gazda­tiszt arcza, mikor az uraság elutazni ké­szül. Ilonka elragad«' kebeldus kis vidéki teremtés. Arczának természetes pirosságából adhatna annak a két fiatal halvány kisasz- szouyuak. Zsong a közönség a rendezők végig kor­csolyáznak a kis termen. Itt ott egy egy lenge alak vouja »agára a figyelmet, ki ar- czáu egy kis művészettel jelent meg, na- gyou is mólyin természetűek hagyva a természetet, ani ellen álhatlunul vouzu a természet barátai.. Mert nem csak Párisban, Pesteu, de Ujmaoron is áll már azon sark­igazság : Madaues pour les bausue’s ha­billent plus, elbs se des habilleut. Retkes ur már komoly beszédbe ereszkedett az „övéivel“ mezből hallhatjuk Patyolatuó gúuyíp czólzabs megjegyzéseit : Bizony ta­nító ur, nincs is szebb a családos életűéi! az általános gépcsarnokban, melynek alkatrészei: a) egy villanygóp és pe­dig egy önműködő változó áramú villanygép, mely arra szolgál, hogy az izzó lámpával való világítást átszár- maztassa a minta-csarnokra, a Dréher- féle és a Kőbányai sörcsarnokra, vala­mint a Panorámára; b) egy második önműködő változó áramú villany-gép, mely uz elsőnek tartalékául szolgál; c) egy gépcsoport, mely három önmű­ködő változó áramú villanygépből áll és a mely a Ganz-féle pavillonban álló villanyvilágitási czélokra szolgáló gőz­gép tartalékául szolgál; d) három önműködő változó áramú v i 1 lány gép, melyek a Stefánia-uton és a városligeti köröiidöu álló három ivlámpa áramkö­rének fentertására szolgálnak; e) egy egy erőműgép (Gnom) három gép deleje- sitóséhez; f) egy önműködő változó- áramú villanygóp, mely tartalékul szolgál a d) alatt felsorolt három gép­hez. Ezt az egész kombinált telepet Lang Lajos két gőzgépe hozza műkö­désbe. III. Egy önműködő változó ára­mú villanygóp az általános gépcsarnok közepéu melyet a Gutjahr és Müller ezég egy gépe tart működésben, és amely átszármaztatási szolgálatot telje­sít a baromkiállitás istállóinak izzó­lámpákkal való megvilágításához. Miu­tán most már a világitó készülékhez szükséges gőzerőről gondoskodva van, biztossággal lehet arra számítani, hogy a magyar országos kiállítás villamos világossága mindvégig szabályszerű és zavartalan lesz. Esztergomi levél. (A hol a csusza terein.) Lomhán fordulnak a nagy kerekek, a rohamos bullám százezer fodorban, malik le róluk s a malmokban eleve neu sürögnek a molnár legények. Uj táplálékot öntenek a hatalmasan emésztő garadra s olyan zugás bugás közt hal meg a kis buzaszein, hogy egymás sza­vát se igen értik. A vén malom min­den szála hozzá szólal ahoz a csodála­tos concerthoz, a mit a hullám ereje, az őrlő kövek lármája, a reszkető ros­ták s az izgő-mozgó kerekek rögtönöz­nek. A leáldozó nap utolsó sugarai meg aranyozzák a legdrágább ezüsttel dől-1 gozó muukások fehér homlokát s a ga- j rat szörnyű tátongása azt jelenti, hogy a napi munkának vége vau. E közben Laboda Róbert meg Csuklik tiszteletes táuczra robban,példáját, követik töb­ben. A csárdás megkezdődött. Tilló Zoltán­nak az a szokása, hogy niiud a két kezével hadouáz, mintha bölcsessége utáu kapkod­nék, lábával meg elieukezőleg olyan szána­lomra móltóau billeg, mintha két bal láb­bal született volna a világra; a leány szűke miatt azonban szegény Retkesünk kimaradt volua az első csárdásból, de feltalálja ma­gát s Karaaszué asszonyt kéri fel, Jól meg­termett provincziális hölgv, kinél meglát­szik, bogy inkább testének, miut szellemé­nek táplálását tűzte ki élete czéljául. — Köszönöm tanító ur, de már elkésett, már férjemmel vagyok avangirozva (ménkű nehéz az idegen szavak használata !) nyom­ban megy a férje s megfontolva mozognak mint egy vegyes vonat, mintha csak az ezüst lakodalmakat ülnék. Hanem az a jött-meut adóhivatal nők ha­talmasan járja, még a matnákuak is meg­akad ám rajta a szemük. Chikkes fiatal em­ber ágióját növeli az is, hogy vidéki, nem ösmeri senkit Ujraajorou. A hova oda jut, ounuu pusztul a községi gavallérság, meg Laboda Róbert is, olyan fiuom módos, hogy ha uem tudnák róla, hogy csak adóbivatal- nok, hát azt hinnék, hogy valami kis gróf. Még Ilonkára is rá veti szemét a gyilkos s Retkes urnák pusztulnia kell. Ilonka aztán rá sem néz, mintha soha sem látta volua, avval a svihákkal meg oly édesen cseveg táncz közben. Ali, hűtlen Delila ! Szünetkor felkéri a következő tánezra. Már el vau ígérkezve. Szörnyűség! majd megkeresi a három Galambos kisasszonyt, hol azt nyeri válaszul hogyha éjfél előtt neiD tisztelte A jó szomszédok, a kiknek közös utczájuk és udvaruk a szőke Duna s a kiknek sohasincseu alkalmuk fülemüle- pörre, összwlátogatnak s barálságosau lobogó tűzhely köré sereglenek. A fáradt nagy kerék nyugodtan al­szik, de azért jó néven veszi, hogy a tréfás hullámok altató danával láto­gatják meg s pajkos elevenséggel nyal­dossák körül alsó lapátjait. A viz egy­hangú csobogását olykor-olykor egy-egy éles fütty szerzi mog s a túlsó parton vidám robajjal vágtat tovább néhány tüzes sárkány. A messze távolból pedig egy kis piros csillag tűnik föl, melynek saját külön barna felhői vaunak. A malmo­kon kigyuladnak a kis lámpák s előre vetik ezt a figyelmeztetést: — Kedves kolléga te térj ki, mert uem mi megyünk ! A malomba e közben két idegeu vetődött, a kit a partról egy termetes dereglyén néhány moluáros evező for­gatással szállított be egy egészséges legény. A gerendáról lelógó bogrács alatt egy kis agyagos tűzhelyről vidáman emelkednek föl a lángok s érdekes fényt vetnek a finom hajporos legé­nyekre. Néhány puha zsákra telepedünk s úgy nézzük a mesélő lángokat s a duz­zogó bográcsot, inelybeu a viz egy­szerre csak heveskedni kezd. Millió forgó fehér gyöngygyó változik a szőke Duua vize s ekkor már a szakács el­készült a veszedelmesen keuióuy csusza szaggatásával. Csak néhány másod per- czig tart a csusza visitejo a sistergő vizbeu s ekkor az ügyes szakács gyor­san leönti róla a forrót s felönti rá néhány pillanatra a hideg vizet. Egy­szer-kétszer ránt egyet a bográcson, a második kiöntést is hirtelen gyorsaság­gal elcselekszi és kész a legpompásabb molnár csusza. Kár hogy ezt a speczii- lis magyar eledelt olyan módon csi­nálják nálunk a konybákou, akár a goinbóczot s hogy nem lesik el a mol­nárok eredeti módját, a miről persze a szakácskönyvekben uem igen vaunak bölcs utasítások. A fölapritott szalonna gyorsan elpirul s a zsirbau úszó tö­pörtyű fúzióba olvad a bogrács tartal­mával. Jön rá azután egy kis túró meg egy kevés tejföl s a szakács az első falat utáu coustatálja, hogy uem sózta jel a fűz tét. Erre azután néhány fakanalat vesz­nek elő a polczról s egy hatalmas csö­rueg őket, most már köszönik, uem kérnek a tánczából. Eszméletlenül támolyog a kályhához Ret­kes és ur akkorát sóhajt, bogy a LicbtensUm berczegségbe beilleuék zivatarnak is. Keserű szemmel nézi, hogy rohan az ő boldogságá­val egy idegen, egy stempli nyaló, és az akasztófáravaló olyan coufidens vakmerő­séggel szorongatja, hogy ennyire neki 30 esztendős házas koráhau sem lett volna bá­torsága. Sőt tetszik Patyolatáénak is a do­log világosan kivehető a mint moudja „jobb ma egy veréb, miut holnap egy túzok.““ Omolj össze világ. Szegény Retkes olyan jól mulat, mintha hangya fészken ülne. Eb pokolba veled csábító kígyó, sátán Jezabel — és bevonul az ivóba, még oda is behal- lik az adóhivatalok szava, a miut kiáltja czigáuynak „hogy volt, hogy“ ! 1 E közben azonban gépészünk alapos té­vedéseknek gyakorlatával szomszéd táuezos- néjáuak tiporja agyon a lábát, úgy hogy a földes talajból alig bírta szegény kihúzni. — Bocsáson meg kegyed, ugy-e bár a lábára hágtam ? — Nem tesz semmit — felel a kegyed — a műit kéteu a ló is rá hágott. Retkes ur pedig már a második liter bort temeti, szünet közbeu még azt a stempli nyal ót is meg kell neki kiuáluia, de hogy is ne kelleuék, mikor olyan szépen titulálja őt per „tanár ur“. Ott elmélkedik könyökére támaszkodva azon örök ieazság felett, hogy a leány raiad csalfa. Pedig ő- hogy megrajzolta volna neki a drukkolás alá 4 valót, hónapokkal ezelőtt mikor az érzel­mek kezdettek benne birkozui, irt hozzá ke­gyetlen verseket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom