Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 45. szám

Esztergom VII. évfolvam. 45l szám. Csütörtök, 1885. junius 4-én. fA EGJEI.ENIK HETENKtNT KÉTSZER’. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egéH7. érre fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI ÁR Egye* szőni áru 7 kr. 6 frt. 3 . 1 .- Ur­50 ! SZERKESZTŐSÉG: ^ZENT-y^NNA-UTCA 317. liATit k li.p szellemi vészét illető közlemények kiililemlSk. KIADÓHIVATAL: jSzÉoHENI'TÉR Iiotjí a hivatalos s a magán Iliidet,esek, a nyilttdr’oe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reelamálások intózeiidök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HimilCI’ÉSEK :| MAO \ NI II KI MíTÉHIíK 1 szótól 100 szóig — frt Tő kr. inegállapodjs szerint lelietö iot)—200-ig . 1 „ f)0 n legjntánjesiiblniu ki>zi)lt«tuek. 200—:500-ig . 2 „ 25 „ -­H élyegdíj 30 kr. NYILTTElt sora 20 sr Szellemi túlterheltség. (Orvosi és phsicliologiai tanulmány.) Esztergom, junius 2. I. (Dr. B. Gfy.) Majdnem minden ci- vilisíllt államban panaszokat lehet hal­lani, hogy az ifjúság plüscai és szellemi fejlődése szerfelett rósz állapotban van. — Halvány arczú, gyenge szellemi! ideges gyermekek és ifjak képe lebeg szemünk előtt, — s egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy ez a jövő­ben javulni fog. — Hí az ífjuság- nál e korai megöregedés tüneteit észlel­jük, azon kérdés volna felvethető, nem várható-e az európai fajoknál, az élet­erők mindenkorra való elapadása ? — Sok búvár hajlandó túlzásból, ezen kérdésre igennel válaszolni, azonban számos érv arra inuat, hogy a fenti haj okai csupán esetlegesek s igy el- hárithatók. Ha az ifjaiuknál oly gyakran ta­pasztalható gyengeséget közelebbről szemügyre vesszük, első sorban kisebb- nagyobb fokú vérszegénységet páro sulva látunk, mindenféle munkához való kedvetlenség és erőhiánynyal. — Ezen állapotok még gyakori kísérői, fejfájás, szédülés sőt néha ájulások is, a kedély izgatottsága, álmatlanság, kü­lönösön éjfél előtt, nyugtalan álom, felébredés után általános levertség, egyszóval idegesség. Ezen kóros állapotok leginkább a középtanodai ifjúságnál tapasztalhatók; s igy ezen állapotot nem idézte elő a phisicai élet normális fejlődéséhez szükséges feltételek hiánya, — ezen gyermokek anyagilag nagyrészt jól vannak ellátva, nyomort és szükséget nem ismernek, nem szenvednek sem hideget, sem éhséget és nem kényte­lenek egészségtelen lakásokban élni. Miért gyengéb épen ezen gyerme­keknél a testi, sőt a szellemi kifejlő­dés, .mint a szegényebb osztály gyer­mekeinél, kikre nem fordittatik annyi gond ? Könnyen azt lehet hinni, miszerint az anyák túlzó gyengédsége gyerme­keik irányában az első életévekben, oly elpuhulást hoz létre, mely a gyermekek phisicai kifejlődését ké­sőbb gátolja és nem is tagadható mi­szerint vannak teljes egészséges gyer­mekek, kik szüleik túlzó gyengédsége és gondozásainak köszönhetik, gyenge testalkatukat, de hogy az igazat meg valljuk, ez csupán kivétel. — Az ese­tek többségében a gyermekeknél az első évekbeu a phisicai fejlődés ren­des, addig mig az anya gondos és gyakorolt vezetése alatt vannak, a gyermekek frissek és egészségesek; azonban ezen állapot gyakran megvál­tozik, mihelyt a gyermek életének azon legfontosabb korszaka áll be, me­lyet az iskola korszakának akarok ne­vezni. A jelen iskolai tanrendszer a gyer­mek, illetve az ifjú testi és szel­lemi fejlődésére, kiváló befolyással bir. A minket foglalkoztató kérdésnél, nagy tényező az iskola helyisége, mely nem is kerülte el az illetékes tanfér­fiak figyelmét; látni ezt azon, mily kényelem sőt sok helyen mondhatni pompával építtetnek az iskolák, friss levegő, kellő világosságról többnyire gondoskodva van. — így tehát nem az iskolaépület milyenségében kell ke­resnünk okát azon tüneménynek, mely- lyel foglalkozunk, — másutt rejlik a baj, s ez a jelen tan- és nevelés­rendszerben fekszik. — Az újabb idő­ben naponkint pledagogusoktól is nagy panaszokat lehet hallani, hogy az if­júság szellemi teendőkkel túlterhel té­ti k, különösen a nyelvek tanítása ké­pezi a kritika tárgyát. A tanórák nagy­része a nyelvek abstract tanítására for­dittatik és gyermekek nyelvtant tanul­nak oly korban, midőn még szellemileg nincsenek annyira kifejlődve, hogy azt megérthessék. Nem fogunk oly kérdésekkel fog­lalkozni, melyek a paedagogia keretébe tartoznak, csupán orvosi szempontból fogjuk megvizsgálni, -váljon a jelen tanrendszer túlterheli a gyermekeket-e, vagy nem. — A középtanodákban a heti tanórák száma nálunk Magyaror­szágban 27 és 32 közt ingadozik, 20—30 Angliában, 28—32 Svédhon­ban, 40—48-ig Francziaországban. — Ezen iskolák tanulói 5 — 0—8 óráig az iskolában vannak, szellemileg elfog­lalva. — Azonkívül otthon a leczkékre való készülés még, meg nem határoz­ható számú órákat igényel. Igaz ugyan, hogy a tanárok a törvény által köte- leztetnek arra ügyelni, hogy a tanu­lónak iskolán kívüli munkája arányban álljon annak szellemi és testi erejével, ezen otthoni feladatok csak lassaukint szaporittassanak. Ezen és hasouló rendeletek azonban csak azt bizouyitják, hogy nálunk úgy mint más országokban már érezni kez­dik, hóimét fenyeget a veszély. —■ De sajnos, még messze van azon czél, mo­,íyot ezen irányban elérni kellene. A J tankönyv czél ja abban álljon, a tanu­lót elősegíteni abban, hogy emló kőzetében tartsa azt, mit már az isko­lában kellene megtanulni, de hány ta­nuló van, kikre ezen szabály fenn áll ? Továbbá a tanulmányok azon része, mely­re nem lehet az iskolábau készülni, szintén igénybe veszik a tanuló szabad idejének egy részét, ebből könnyen le­het következtetni hogy az iskolákon kívül még legalább 2—3 sőt négy órát van elfoglalva a tanuló, a tan­tárgyak milyensége és a tanulók fel­fogási képessége szerint. Egy egyénre — ki már teljesen ki van fejlődve úgy testileg mint szelle­mileg, ki minden tekintetben ép egész­ségnek örvend, 7—8, egész 10 órai mindennapi szellemi munka nagy fel­adatot képez és ha ez hosszabb időn át folytattatik, nagy gondot kell for­dítani a munkaidő felosztásra, hogy az illető egészsége meg ne támadtassék, — mennyivel inkább fog ez boái lan i az ifjúnál, ki fejlődésben van. — Elv­ben meg van ugyan a munka és a pihenés k&zt az időfelosztás a tanú- lónál, de tényleg a tanuló kénytelen az úgynevezett szabadidő 3!* részét ta­nulással tölteni, mert kevés kivétellel ennyi szükséges, hogy a leczkékre el­készülhessen. — Alig hogy az iskolá­ból haza jön, ismét a tanuláshoz kell fogni, az idülésre szánt oly csekély idő, tényleg nem áll fenn. Ezekből az következik, hogy a jelenlegi tanrend­szernél, a szorgalmas tanuló gondol­kodási szervezete az agy és idegrend­szer majdnem szünet nélkül túlságos munkával van terhelve. Ezen tüne­mény némi gondolkodásra adhat okot Äi„E5it5rpMÄ“ tárcája, Stofy tettem a .ßfiicayo“ fia3\\aytjává ? (At „Amerikában“ czimü uj kötetből.) New-Yorkból 529 angol mértföldnyire a a Niagara vízeséstől alig 40 mértfölduyi tá­volságban, ott a hol a Lacke-canál veszi eredetét terül el az Erie-tó, mely aztán észak nyugoti elhajlásánál a Huron s ezál­tal Michigau tavakkal jön összeköttetésbe. Szép májusi nap volt 1873-ben, mikor az Erie-tó legnagyobb s legszebb városába SBuffaloba robogott be a Lacke-sboyre-rail­way egy vegyes vonata, melyet nem azért iBinlitek e helyen, mivel 2|3 részben bivaly- bőröket hozott, hanem mert a kevés yankee utas közt egy magyar is volt, ki nem cse­kélyebb egyéniség vala, miut éu. Mert, hogy valaki pár hóval ezelőtt még u fiumei Regia scuola nautica priucipiale nős növendéke volt ezt megelőzőleg a mis- Aolczi helv. hitv. lyceum carcerébeu elmél­kedjék a szabadság aesthetikájávól s aztán lehány hó múlva négyezer mértföldnyire Európától, téuyeg is élezze a .szabadsá­got“ $ yankee, meg indus uép közt felejtse t „Que raaribus,,-t: ahhoz nem kevés meuyi- régtí fantázia s üres zseb esetén határtalan ,vakmerőség kell. Hauern hát azért éu mégis ott voltam Buffaloban. Az iudókáztól nem messzire eső Andersecmistrect egyik fogadój ába szállva, átöltözködém s egyenesen a tó kikötőjéhez, indultam. Hideg volt nagyon. S oly erős szél dü­höngött a mellett, hogy félnem kel le, mi­szerint egyszer csak fölkap a semmibe, — delitermetein nem lévén sokkal különb ak­kor mint Fipsz hires uőszabóó. A tó partjáu valahogy mégis csak elver- godtem, s itt a kikötőben első dolgom volt a „Cliieago“ steamboat fölkeresni. Akkor természetesen eszem ágában sem volt, hogy ugyan „Chicago“ kormáuyoshad- uagya legyek egykor. Sok járkálás után rátaláltam ; szép óri­ási csavar gőzös volt s fedélzetére énitett kétemeletü kajuttek mozaik szerű szerkezet és az oldulaikva festett aranyozott freskók nagyszerű hatással voltak rám. A „Chicago“ a part mellett állott, de a hid, mellyel a szárazfölddel közlekedett már bevonatott. Későre is járt már az idő ; le­hetett úgy 7 óra körül este. S most el kell mondanom, mért keres­tem föl a ,,Cliicago“-t. Pár héttel előbb Now-Yorkban megis­merkedtem egy igen csinos fiatal emberrel, ki ép az nap tartotta esküvőjét egy kedves franczia leánykával. Maga a férj spanyol volt s úgy látszott, előkeiő családból szár­mazhatott. ügy hívták, hogy Don Alderico dal Porro. Nekem ez a név nagyon tet­szett. Ismeretségünk az international forradal­mak alatt történt. Akkor szokás volt, hogy minden ember kiváncsi legyen, mi történik uj a városban s daczára annak, hogy akkor még nem tudtam, hogy az újságírói kenyér­nél se feketébb se keserűbb nincs, én is égő kíváncsiságtól űzetve, szerte bolyongtam az utcza labirintban. Egy fiatal ember tüzet kért tőlem s azt kérdezte merre tartok. Mondtam, hogy a Brooklyn negyed felé, hol akkorára már nagyszerű kivilágítást rendez­tek a gyújtogató strickerek. Ez a fiatal ember Don Alderico dal Porro volt. Együtt folytattuk utunkat Brooklyn felé. Útközben elmondta hogy ő tengerész s most az Erie- tóra megy hajósnak. Miután sem ő sem én nem beszéltünk jól angolul, olasz nyelven társalogtunk. Mikkor a látványosságok színterére megérkeztünk, Don Alderico egy­szerre csak eltiiut a tömegben. Kerestem egy darab id«*ig, végül azzal vigasztaltam magamat, hogy a forradalmárok valahogy agyon nem ütöttek, hát akkor bizonyosan a kis feleségéhez hazament New-Yorkba. Mintegv 8 —9 nap múlva a találkozás után, Buffnlóból levelem érkezett a new-yorki „hungarian societybe.“ A levelet spanyol ismerősöm küldte, melyben tudósit, hogy az Erie steamship- company „Chicago*1 nevű vas csavar gőzösén mint hadnagy vau alkalmazva a kormányosi tisztelet végzi. Miután utam Amerika belsejébe vitt. a Niagara raegtekiuthetése czéljáböl Buffalába ul aztam. S most tudják, miért kerestem fel lege­lőször is a „Chicago-t.“ „Chicago !“ kiáltásomra pár szurtos mat­róz a födélzefre jött s azt kérdezték, kit kerestek. Megmondtam. Alig pár perez múlva előjött dón Alde­rico. Nagyon örült, hogy fölkerestem. Rög­tön áthidaltatta a hajót a parttal s én a a földélzetre léptem. Megölelt háromszor is ; kérdezte, meddig maradok Buffalóban stb. Aztán levitt kajütjébe, hol neje a kedves mdme Albiné igen nyájasan fog a dott. Leültettek a szűk panUagra, sokat ne­vettek nagy panama kalapomon (ugyvéle- ke-tek, hogy ültetvényem és farméin van) a férj vastag czigarót erőltetett számba, mig kedves oldalbordácskája sietett theát készí­teni. Don Alderico nagyon boldog volt. Kérdezősködött, mi az újság New-York- ban ? Ounau semmi fontos hírrel uem szol­gálhattam. Hát Spanyolországban Don Carlos, hogy vise li magát ? Kérdezé tovább: — Lássa mióta fele­ségem vau még nem értem rá hírlapot ol­vasni. — Verik annak rendje és módja szerint, Don Aldericouak ez nagyon tetszett. — Cubábau lázadás ütött ki, — egészi- tém ki politikai referádámat. Don Alderico erre rám nézett, s aztán hosszasan elgondolkozott. Mdme Albins elkészitó a theát. Megittnk. Aztán beszélgettünk még egy keveset. Az idő éjfél felé járt s én elbúcsúztam a boldog pártók. Ok meghívtak, hogy másnap tennék velők kis tengeri sétát a Little Is­land nevű mulatóhelyre. Mikor a tó partján végig siettem foga­dóm felé, úgy el tudtam gondolkozni, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom