Esztergom és Vidéke, 1885

1885 / 5. szám

katonai pót.adó alapból 'líirtént uíalv:1- nyozása ra vonatkozói ag. 25. Választási elnöki jelentések a me­gyei I. II. III. választó kerületek és a XVIÍ-ik választó kerület I-sŐ alkerü- letóbeii 1884. évi nov. hó 80-án meg­ejtett megyei t.vhatósági bizottsági tag- váiasztások eredményéről. 26. Számvevői jelentés Kensz János volt szígyörgymezei jegyző Özvegyének nyugdíjaztatása érdekében beadott kér­vényére vonatkozólag. 27. Az esztergomi járási szolgabiró jelentése, mellyel a Szttamás községe által a sztgyörgymezei templomtól te­metkezési czélra megvásárolt ingatlanra vonatkozó adás-vevési szerződést jóvá­hagyás végett bemutatja. 28. A m. számvevőség jelentése Sey- ler József epöli birtokos s káptalani gazdatisztnek az ottani könnyelmű köz­ségi gazdálkodás megakadályozása iránt, beadott kérvényére vonatkozólag. 29. Ugyanannak véleményes jelen­tése Nana község 18S4. évi sz. Mi­hály napjától 188 5. évi január hó 1-ig terjedő időszakra Nagy József ál­tal haszonbérelt korcsmái látási jogáért nevezett által meggondolatlanul ígért 200 frt 50 krnak 100 ft bérösszegre való leszállítását s a kérdéses jog ujabbi bérbeadását elrendelő képviselőtestületi határozatot illetőleg. 30. A párkányi járás szolgaid fájá­nak 4693-84. sz. a. kelt jelentése, melylyel a községi vágóhídon szedendő vágatási dijakra vonatkozó Bátor kész községi képviselőtestületi határozatot jóváhagyás czéljáhól beterjeszti. 31. Barta Endre megyei főszám ve­vőnek jelentése az adókönyvecskék át­vizsgálása alkalmával Piszke községben felfedezett hiányoknak kik által leendő megtéri lésére vonatkozólag. 32. A m. kpti árvaszéknek 7340-84. sz. a. kelt jelentése, mellyel a néhai Szabó Mária férj. ifj. Pap István né pi- lismaróthi volt lakos 23 frt 15 krt levő s Kamocsay László volt m. fő­pénztárunk által elidegenített hagyaté­kának s 1864. évtől számítandó 4 szá­zalékos kamatainak az esztergomi járási tartalék alapból leendő megtérítéséi a szokásos módon eszközöltetni kéri. 33. A m. számvevőségnek Eszter­gom sz. irir. város, Síi tlő, Piszke, Baj na, Mogyorós, Tokod, Tát li, Nagy-Bén v, Kis-Bóny, Kanra, Kőhidgyarmat, Ké­meiül és Faruad községek 1885. évi költségvetésére vonatkozó vélemények jelentései. I 34. A helybeli kir. állami mérnök j hivalaIns jelentése az 1885. évi köz- ; munkaköl tsógvetés és tervezet beter­jesztése lárgyábau. IV. Kérvények. 35. líéya. Tivadar muzslai lakos kér vénye a reá illetéktelenül kirótt köz­munka r á 11 s,á g 1 (drat as a. ! á rgy ában. V Levelezések. 36. Esztergom megye közigazgatási bizottságának 1884. évi octóber 14-én 572. sz. a. kelt átirata, melyben oly szabályrendelet megalkotását v é 1 e m ó nyezi, hogy a községek lakosai ti Itas­sanak el azon eddig gyakorlott szokás tói, miszerint széna vagy szalma kazla­kat házaik udvarán tartsák. 37. Az országos magyar gazdasági egyesület 1884. évi augusztus havában 2069. sz. a. kelt körlevele az iskolai takarékpénztárak felállítása és kezelése körül érdemeket szerzett tanítók jutal­mazása iránt. 38. Zempléni megye közönségének 1881. deczember 16-án 193. sz. a. kelt átirata mellyel a tvhatóságoknak a. felső házba.! képvi sel tetőse iránt a képviselő- és főrendiházhoz intézett fel­iratát pártolás végett megküldi. És egyéb, időközben beérkező s sür­gős elintézést igénylő tárgyak. Esztergom, 1885. évi január hó 6-án. KRUPLANICZ KÁLMÁN kir. tanácsos, alispán. Kilő nő mulatságomul szolgált össze olvasni azokat a páholyokat, melyekben hatnál kevesebben ültek s kisvárosi nyájassággal köszöntgettek egymásnak. A páliolybeli etikettről szó se volt. Kiha;lás, behajlás, kaczaj, sngás és laza fesztelenség mindenfelé. A csinnadratta a csodálatos zenekar ban egyszerre c ak meghatót,tabban kezd bömbölni. A vasfüggöny fel és le vonul s a régi jámbor német darab komolyan elkezdődik. Egy seu timen tál i s kis szom­széd nőm a támlásszékbeu minden elő­készületet meglett a rikítóbb jelenetek kiállására. Két illatos ken does kéj is ki­rakott, külön mind a két szeme számára. Es kilépett Gfeistinger Mária. Valóságos Mária. Egy pazarul el hi zott, bámulatos hangniodiilátióval sza­való hölgy, a ki még olykor kecsesen is hainiskodik, habár az ifjúság már ré­gebben elbúcsúzott tőle, mint a kar­csúság. Kezdetben nagyon elégedetlen voltam. A Tékozlót adták, de Gfeistinger Mária nem igen lékozolta művészetét. Hanem mikor később az asztalos kedélyes feleségét, a tőrül metszett- kedélyes mamát mutatta be, azzal a bécsi miliinári termettel, a milyet csak Zimándi tudott festeni a tisztelt képviselőháziéin s azzal a cso­dál;!,tos orgánummal, a milyenhez fog­ható nincsen, akkor már majdnem vi­harosan tapsoltam. Gfeistinger Mária elemében volt. Gfeistingor Máriát játszin. AUCUN. Vaskalaposok találtak fel és a közmon­dások közt is legkevésbé szereti azt, a mely így hangzik: Legjobb az egye­nes út ! Inkább azt a másikat tartja szem előtt, hogy „minden út Rómába vezet,“ úgy okoskodván, hogy akár. az üllői akár akerepesi útról vagya császár- fürdőből indulj elvégre mégis csak ki ér a váczi utczán akár Bizayval, Verulami Bacoval, akár Pliaedrával, akár Napóleonnal, akár a szingálokkal kezdi meg csevegését végre mégis csak oda lyukad ki, a hová akar. Mert mit tegyen a szegény csevegő, a kinek öt-hat kutya nyelvet apró be­tűkkel kell tele Írnia, ha | fejében az eszmének parányi csirája sincsen, ha egyátálán nincs mondani valója! A ezé!lalan kerü’getésekkol legalább fogy a tér és a hoszu lére eresztés fogasának megvan az a haszna is, hogy ételnek látszik a íiig — leves. Bocsánatot kérek, hogy én is ily tárgyamhoz nem tartozó dolgokat da­rálok, mert hiszen eleve kijelentettem, hogy nem vagyok „szellemes csevegő.“ Nos hát az egyszer én is ez iro­dalmi kérészek hibájába estem, nincs mondani valóin.| Tárgyam [soványsága az oka, nem én. Az uj esztendőről akarok elrnól- ked ni. Hát mi az uj esztendő'? Folytatása a réginek- Minden úgy lesz a mint volt ’ a nevek változnak, a lényeg ma­rad­Az emberek uj reményekkel kezdik, régi csalódásokkal végzik, Uj jövevények lépnek a világba uj. küzdelmekre, a fáradlak lefekiisznek örök pihenésre. Az éhség és a szerelem tovább fogja hajtani az emberiség millióit; a gyáva tömeg meg fog hajolni a siker előtt,- az élelmes zörgetó'uek megnyílik a bol­dogulás ajtaja s a szerényt és egyenes lelkűt vissza kerge tik a kutya ólba. A régi unalmas elcsépelt, a világ kezdete óta nyikorgó nóta vigasztalan refrénjével ; Alles schon da gewesen ! íme csak ennyi mondani valóm vau ez év elején. Mondtam hogy tárgyam rendkívül sovány és sokért nem adnám, ha csevegő zsurnuüsláink tehetségével bírnék, — és semmivel hasábokat tud­nék teleirni zamatos és keresett ma­gyar stílben adomákkal, idézetekkel, szó­játékokkal, tájszókkal fűszerezve. Még megérném, hogy népszerű em­ber válnék belőlem és konkurrencziáfc csinálnék... no nem akaróin megmon­dani, hogy kiknek, mert sokan vannak ők, annyian, mint az ég madarai, n tenger homokszemei. Még aztán hálátlanság is volna azo­kat a jó lelkű csevegőket bántanom. Mi poéták jóltevőinknek tekinthetjük őket. mint az üresség és [eszmétlenség vili ámbár Tóit. Mert a kinek életében nem volt egy gondolata sem, a kinek a fejében eszme, szivében érzelem, akkorka van, mint az i betűn a pont, az ;ma már nem rigmusokat kántál, (mint hajdan) ha nem cseveg. Isten szaporítsa meg tehát a cseve­gők számát, hadd hulljon a férgese és- tisztuljon a költők járdája. Azért is midőn Arany Jánossal azt kívánom : Adjon Isten, a mi nincs. Ez uj esztendőben... Hozzágondolom, szaporítsa a cseve­gőket is és újítson a lapokban mentül több teret csevegésekre, mert ha nem Írhatnak szellemes karczolatokat, okvet­lenül verset fognak Írni. Quod dous avertat ! REVICZKY GYULA. Esztergomi levél. (Az Arénából.)^ Mire bekopogtat hozzánk a magyar Thá- lia addigra u német műkedvelői előadások éget érnek. A czifr a unnál ól megtilt e Fővárosi levél. (A német színházból ) A német színháznak már nem lehet nagy jövőt jósolni. Még egy generátió s a színpadot magyarra fordítják. Do Geistinger Mária nem léphet föl másutt Budapesten, mint a Gyapju-iit- czában. Már pedig nekem Greistinger Máriát legalább még egyszer az életben látnom kell. Elmentem hát a német színházba. A Gryapju-ufezában már hat órakor óriási skandalumok mulattatták a tfi milliósén várakozó közönséget. A ma­gasságbeli elemek szörnyű tolongást vittek végbe, a mi egy-kót vékonyabb sikoj után Ítélve nem is eshetett egész rosszul. Végre beözönlött a közönség, mely nemcsak odaküu magasztalta magyarul a kiváló német művésznői, hanem még a pénztárosokat is magyarul szidta össze, hogy nem akadt már alkalmas státió. Magyarul csendül itt minden egész a súgóig, a ki egyedüli oka, hogy a né­met színházban még németül locsognak. Ev eleién. (Csevegés.) Ha „szellemes csevegő“ volnék, a mi hál’ Isten nem vagyok, azzal kezd ­hetném czikkemet, hogy például elbe­szélnék egy adomát, az oly kegyesen portuált Bizay életéből vagy elmon danám, hogy a legújabb állítások sze rint a Shakespeare neve alatt ismeretes drámákat nem a sfratfordi mészáros fia, hanem Verularni B.ico irta, vagy pedig felvetném a, kérdést, igaz-e, hogy Tur- gonvev a niltIpákkal rokonszenvezett. Kezdhetném igy is : Mikor a nagy Napoleon oroszországi hadjáratára in­dult... vagy pedig mint Sarah Bern­hardt. . avagy : Én is megnéztem a szol­gálókat, mikor Budapesten jártak... Mert a szellemes csevegőnél a. leg első szabály, hogy előadásában lehető nagy vargabetűket kanyaritsnn s men lül később és váratlanabbal fogjon tár. gyálioz. Az „in médiás res“ nála ela­vult szabály, melyet holmi nevetséges Gyakran a ruha — irondja KarrAlphons — bogy a divat uek hódol jón, a helyett, bogy a női test kecses, szép görbületeit és hullámzásait követné, egészen megváltoz­tatja formáját s természetellenesekké teszi. Ha egy islésesen öltözködő asszony este olyan alkatúnak találná magát, mint a mi­lyennek feltűnni akarna naphosszat, szeretem Ilinui, hogy úgy őt másnap reggel egészen kényeinek árjában elázoltan találnám. És mégis adivat zsarnokságának oly köny- nyen engedelmeskednek ! Igen azt a mentséget hozzák fel, hiszen a többség igy hordja, mi nem akarunk ki­vételt tenni. Ez etiquette elleni illetlenség volua ! Furcsa felfogás! De ha tudnak annyiféle euquéte-et tar­tani, gyíilésezzenek ez ügyben is, lépjenek sorompóba az egészség s az ép test erdő­kében ! Tiltakozzanak a divat túlzás ellen, hiszen t dnak uralkodni ! Hát a mellkas nem szenveá-e az erős fűzésnél? A miloi Venusnál a mellkas szélessége rendes helyén, az aljánál mutatkozik ; inig a miederesnél legszűkebb ; minthogy ennél az alsó bordaporcok elsatnyultak s ez által a mellkas szflkebbé vált. A. mellkas eltorzításának következményei, ne bigyjük, hogy csak egy életre hatnak ki, hanem azokuuk meszebb kiható következmé­nyei vaunak. A természet összes élő lényei között egy általános törvény uralkodik, melyet a tár­sadalom, sajnos, nem nem ismer eléggé s igy nem képes annak nagy fontosságát kellőleg méltányolni . Ezen törvény nem más, mint az átöröklés törvénve. A természeti adományok ujabbkori vívmá­nya ez, mely röviden azt mondja ki, hogy az ősök jellegeit az utódok is öröklik. Nem csak vagyont, gazdaságot, tarka nagy címereket lehet örökölni, hanem szűk — mellkast iz. A több századon keresztül eszközölt fűzés divata mindinkább kisebbre és kisebbre szo­rította a mellkast, mig végre ezen jelleg az emberiség nagy részében általánossá kezd válni. Méltán szomorú jelenség, melyet a kato­nai sorozó bizottság statisztikája tüntet fel, a mely a mellbőségre vonatkozik. Nem akarom azt a szerencséidén várost megnevezni a hol 57 százalék]ára a kato­na-kötelezetteknek az „untauglich“ bélye­gét nyomták rá, még pedig a szűkmellűség miatt. Napjainkban gyakran halljuk azon lesújtó és elszomorító megjegyzéseket, hogy az em­beri test alkata hanyatlik; és mily ritka a hosszú életű egyének, mily gyakori a mell- bajosok száma. Ha mindezeknek végokát kutat juk, legtöbb esetben az eltorzított mell­kasban találjuk, melyre az erős fűzés alkal­mas, de sivár talajt nyújt. Azonban kijelentem, párisi állapotokról van szó. Nem főj tilalom el végre magainban azt a kis kíváncsiságot, hogy meg ne kérdjem, mi történi volna akkor ha pl a jogtudósok a büntető kódexbe oly paragraphust iktattak volna, mely szerint minden nagyobb vétségfi delyqiíenst, a meMbőségben pl 10 éven ke­resztül 5--7 cmnyi üsszeszoritás ra Ítéltek vohri? Azt hiszem, egész művelt Európa méltán fellázadhatott volna e drákói törvény ellen. Azonban mily nagy szerencse, hogy nálunk aszűk fűző divata nincs annyira elterjedve mint Francziaországban, mert oly túlzásokat, mi­nők Paris és London hölgyeinél előfordulnak, j nálunk — dicséretünkre legyen mondva — 1 v nem találunk. Sót azt sem lehet tagadni, hogy a kap­csos fűző mostani alakjában a régitől sok- tekintetben különbözik. A több oldalról történt felszólalásokat a fűzőgyárosok kénytelenek voltak figyelembe; venni s a fűzőn javítani. De ez korántsem elég, mert ennél is megmaradt az összeszoritás, csuk a fűző ke­zelése lett uj, amennyiben gyorsabban fel - vehetik s gyorsabban letehetik. Csak akkor fog a fűző divata javulni s kevésbé ártalmas lenni, hogy azon részeket, melyeket befed, nem szorítja össze s ezál­tal a szervek szabad működéseinek gátul uem szolgál, Addig is mig ez teljesen valósul, méltán hirdetheti a hamburgi m iád er- el len es társa­ság Boilard szavait, melyek ekként hangza­nak : „Ha már a divat legyőzi az észt, ám hordjanak fűzőt, de ne használják azt — prés gyanánt!“ Bocsánat — párisi állapotokról volt szó t Dr, PERÉNYI JÓZSEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom