Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 28. szám
Esztergom VII.'évfolyam. 28. Máin. Városi s megyei érdekeink közlönye. Mkg.iki.bnik HKTKNKINT KÉTSZKFÍ 1 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: ßzENT- Anna-utca 317. he** * l«.p szellemi lény.«! illeti» 1; »/.lemenjek kiil.lemlSk. HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: HIVATALOS IIIIMIKTÉSIOIÍ : MAOÁNHIUmCTÉSIOK egÓNZ éne fél évre . negyedévre ...........................................................0 Irt — kr. ................................................... - 3 , - . . ...........................................................i . r, o , Egyes szám ára 7 kr KIADÓHIVATAL: ,SzÉCHENI-TÉH liorá a liivítliilos s ti niíigiiii liinlelesek, it nyilOí.oe szánt közleményeit, előfizetési pénzek és 1 eehunáKíok i ni üzemi olt. 1 szótól 100 kV,óig — fi t 7r, kr. ]:I0—200-ig 1 „ f»0 B 200—SlOO-ig . 2 „ 2.r, „ Bélyeg'líj 80 kr. niegállapedüH szerint, leliwtö legjntAny osnblmn kOiáil leinek. NYII/ITtölt sora 30 Kr Ftttiibadotl Budapest, április 4-én. „Győztünk!“ kiál ták ujongva s föl - liarsogó örömben az istenember gyilkosai, midőn a keresztre feszítőt t „Igét“, a bűnös világ megváltóját, a néma sírba temették s a sirt lepecsételve, reá BzikliU hengeritve, nagyobb biztosság kedvéért még Őröket is állítanak melléjé ! Az „Ige“ azonban isteni volt s a „győzelem“ csak emberi volt ! A sírról legördült a szikla, féltő lőtt a pecsét, s a sir öléből kilépett Jézus fényalakja és az isteni hatalom il tói érhete tie n szárnyai tova röpítek izt az üdvek üdvét hirdető szót : „Feltámadott !“ Ez a szó azóta réme a gonosznak, •emónye a jónak ; oz a szó erőt ád a gyöngének, hitet a kétségbeesettnek ; íz a szó gyógyír a szív sebeire, s báj i lmlá! arczára ! Ma ugyan nem jár közöttünk az is- enember; ma nem feszítik keresztre lz „Igét“ ; de vannak gyilkosai annak, uni isteni: a becsületnek, az erkölcsiek, a jognak, igazságnak, a szabadágnak, a szeretetnek, a bitnek ; de annak, akik modern nyelven szólva, özöuyösok a szellemi s önzők az aiyagi dolgokban ! „Győztünk !“ kiáltják ezek ép úgy, mint azok kiáltották Jeruzsálemben, midőn a föld porában burczolták meg ó hírnevedet, amidőn a ledérség ör- ényóbe lökték erényedet, amidőn le- figadták, elpörölték jogodat; megnyir- álták szabadságodat, amidőn kijálszot- ík, megcsalták szeretetedet, s kigúnyolták, megingattak Intődet: amidőn az őrültek házába kergettek s vágyó nődön megosztoztak ! Ámde ne félj, ne átkozd meg születésed perczét, ne mondj le jövödről, hiszen ezek is csak emberek, s ha vérig sértenek, ha nyomorba űznek, ha halálra Ítélnek is, meggyőződésedért, hitedéit, elvedért : nem fognak megölhetni ; hűséged, kitartásod, jóságod, becsületességed s erényed diadalt ülend, mert, a keresztre feszi tett s «1 temetett „Ige“ feltámadása: örök időkre biztosítja mindennek diadalát, ami isteni ! Hasztalan vigyorog a hazugság : az igazság útjáról az a láthatatlan Kata lom, le fogja gördíteni a sziklát ; hasztalan kovácsol a zsarnoki önkény lán- czokat a szabadság trónusára : a kor szelleme össze fogja törni azokat; hasztalan tesz töviskoszorút az erkölcstelenség az erény fejére, azok a sebek nem lesznek halálosak ; hasztalan őrjöng a hitetlenség, lándzsájának döfésétől nem vérzik el a hit; hasztalan őrzik zsoldosok a nép anyagi és szellemi jólétének sírját: ki fog az abból lépni s fal fog az virulni, mert az Úr szavának „és béke legyen a földön“ be kell teljesülnie. i Félre tehát a csílggedéssel, tartsunk össze, úgy, mint összetartanak Jézus hívei és tanítványai, bogy a földi,áma dás örvendetes hire együtt és tettre erősen találjon! Az isten-ember feltámadásának évenként megújuló ünnepe csepegtessen bitet és bizalmat a jó és az isteni dolgok iránt, minden üldözött 8 minden elkeseredett szívbe ; szálljon türelem és remény a nyomorral küzdő népek keblébe. Az Isten fia feltámadott s igy a jólét,, az üdv napja, mindenki számára meg fog virradni, aki Istenéhez hű ! Dicsőség néki az égben s legyen mielőbb béke a népek között a földön ! BRANKOVICS GYÖRGY. PIBOS TOJÁSOS (Megfeledkező nagy embereink.) Vidéki lapokban nagyon sok jutányos jubileumról olvasunk. A. ur nép- j tauítóskodott tiz évig — jubiiaeum. B. ur vezette a telekkönyvet tizenöt évig — jubiiaeum. Cz. ur képviselő választó busz év óta — jubiiaeum. D. ur családapa huszonöt óv óta — jubiiaeum Ezek az apró jubiláris hiúságok azután tökéletesen megfosztják a küzvé- i leinényt a valódi nagyság méltatásától, |UZ igazi történeti érzék kifejlődésétől s mig magasztaló to as ztok at rebegünk nagyított apróságainkért, addig például sikerül tökéletesen megfeledkeznünk arról, hogy épen most van négyszáz esztendeje annak, hogy Mátyás király Bécs büszke bástyáit bevette s a gő gős várost alázatos kódolásra kényszerűét,te. Nagy hibánk volt mindig, hogy a saját képzelt nagyságunk csinált nimbusza annyira elveszi a szemünk fényét, hogy szinte képtelenek vagyunk a halhatatlanság valódi fényében gyönyörködni. * (A megszólíts villámhárítója.) Nagy veszedelme minden kisvárosi társas életnek a megszólás művészete, mellyel látszólag legkedveltebb barátiunkat is képesek vagyunk tökéletesen ledegradálni — magunkhoz. Ez ellen a kisvárosi kór ellen nagyon nehéz küzdeni. Különösen komoly fegyverekkel. Még leghelyesebben cselekszünk, ha gúnyos diplomatával küzdünk ellene, mint például Boileau, aki ha ebédre volt hivatalos, mindig legelsőnek sietett megjelenni. — Kérem isti ezt politikából teszem, — szokta rendesen odasugni a kiváncsi háziasszonynak — mert, az a negyedóra, mely alatt magunkra váratunk, rendesen arra szolgál, hogy legkedvesebb barátaink is hibáinkról tere -tereljenek. * (Ahol a fiatalság nem számit.) Nem sok becsülete szokott lenni az egész fiatal erőknek az egészen elavult katonák között. Pedig a veteránok nem képviselik ;« jövőt, ha még olyan tevékenyen is szolgálják a jelent. A jövő gárdájának ezt a mellőzte- tósét egy igen csípős anekdotával illusz trálom. Mikor egyszer Bönne huszonöt esztendős korában egészen meg lett korú üreg urak vitatkozó társaságába keveredett, egész akaratlanul hozzá szólott a heves polémiához. Egy öreg ur, aki elkeseredetten küzdött korlátolt nézete mellett, az ellenmondó fiatal Írót a következő gorombasággal akarta lotor- kolni: — Maga akar nekem ellentmondani? Maga ? ! Hiszen ón még ilyen komoly kérdésekkel) a maga korában meglehetős szamár vollam. —■ No akkor kitünően conserválta i „Esztergom ssViisks“ tárcája. It,, dataikót. I. Duna habja lágyan zajlik ; Virág, levél beléhajlik — Röpke szárnyon leng az illat. . . Ragyog felém ezer csillag. Ezer csillag. . . Szemed párja, Az égen sincs annak mása. Bele nézek, agyam szédül Mámoritó, édes kéjtől. Sötét fürtid röpke fodra, Odalebbeu homlokomra — Bár halhatnék meg e pevczbe’.. Hogy szemfedőm az lehetne ! II. Megfogtam kezedet. Leborultam térdre — Szivednek szerelmét Esdekelve, kérve. Forró csókjaimat, Könnyem hintám rája S elmondtam, hogy te vagy Szivem minden álma. 1 Öröme, reménye,.. A hoMfény remegv# Nézett ránk és hallá Mit feleltél erre. Én — én is hallottam, Gyönyörbe fúlt lelkem.. . Nemcsak legszebb asszony, Legjobb is vagy lelkem ! GRÓF VAY SÁNDOR. 5)aúo&. (Heine.) Mond csak, nemde a ki egykor Az órákat feltalálta Unalmas egy ember lehetett ? Téli estén, egy magában Elmerült a szú zajábau S hallgató a pajkos egeret ! Mond csak, nemde a ki egykor A csókolödzást feltalálta Forró, édes ajka lehetett ? Virágok közt járt a lába Öröm és mosoly volt társa S testvére a nyájas kikelet! II. Az ibolyát reggel küldöm Melyet az erdőben leltem, S rózsát este viszek néked Mely itt nyílott kis kertemben. Tudod-e, hogy e virágok Mit beszélnek egyre néked ? „Szeress engem“ s reggel, este Gyémánt legyen a hűséged ! III. A vizi ülöm egykoron Szemét az égre fel veié, S a hold ezüst sngárival Oly nyájasan köszönt felé. Megszégyenülve kapta el Piczitiy fejét a liliom, S meglátta halvány arczait A viz sziuéu, a hab nyomon. LITHVAY VIKTÓRIA. ÖL s&ezet&t. (Févnl Pál elbeszélése.) Ezt a történetet már többször elmondottam különböző alakban s elmondom még nem egyszer, ha Isten is úgy akarja mert. kedves és megható. Bretagnei történet, de én Normandiában hallottam., Avranches vidékén, mely a föld egyik legcsodálatraméltóbb pontja. Ketten voltunk, a másik már három év óta uincs az ólok között, eljutott az Ígéret földére szeretett, szenvedett és imádkozott. Emlékszem, hogy midőn beszélt, az alacsony p>vt süppedékes homokja, melyben úgy fürdőnek az emberek, akár a tengerben, ragyogott a lábaink alatt, u láthatáron a kék viz a felhőkig emelkedett; a homok és a viz között, monumentális ötvösművészet ! a Szt.-Mihály-hegy komor profilja bontakozott ki a leáldozó naptól gyújtott tfizből, mely a csiszolt gránit-óriást bibor s arany dics- féuynyel övezte körül. Abban az időben történt, mikor Bretag- neban az a feledhetetlen nagy árvíz dúlt, az az árvíz, mely elönté Is városát, e Baby- lonnál gazdagabb várost s mely remegésbe ejtette Párist. Azt az erdőrészt, mely a Szt.-Mihály hegyet s a Tombelénet környező, Scissy (Scissiacum) vagy Chézének nevezték a szerint, a mint a bretonok nyelvén, vagy latinul mondták ki. Ott állott a Szt.-Vinol egyház, melynek tornya tulemelkedett a hegy csúcsán. Annán gróf volt kegyura Szt -Vinolnak, mint sok más plébániának. Hét falu állott zászlaja alá. mikor csatára szállott. Buel-Maria őrizte Annan Júliáit, melyek ellepték a Tombe-de-Belen-től Avrancbesig terjedő zöld mezőt. Btiel-Maria elhunyt. Isten megadta neki az örök békét. Buel-Ma- ria leány, a szőke Penhor egy ifjúnak nyújtotta kezét, a ki később az annauai akiok számadó juhásza lett. Az ifjú busz éves volt, neve Amel. Peubor épen a 17-ik évét töltötte be. Nagyon szerették egymást. A leány szép és kedves volt. Mosol} a balzsammal töltötte el a szivet, mint a tavaszi szellő, mely rózsák fölött vonul el. Mikor a fiatal juhász elfáradt, egy fonatba csavarta Penhor gazdag, szőke haját s fejét erre a szerelem-vánkosra nyugtatta.
