Esztergom és Vidéke, 1885
1885 / 28. szám
in a oá t tisztelt uram — válaszolta hirtelen a fiatal BOrne. ' -T - + (A dilettantism!» járványa.) „A düettuntismus gyarlóságai közül leginkább árt. a művészetnek az, amelyik nemes«k maga magának alkot se- 1 ejt es müveket, hanem elhalmozza velők a hámu'ó barátokat is s igy egy egész nagy kór képződik, mely nem IAnniik a művészet valódi alkotásainak méltatásával és pártfogásával. Ezt a kört megvesztegeti a barátság rokonszenvo s érzéketlenné teszi a hi l)ák észrevételére. Es ez a kör azután a legelső mestereket egy rangra ala- csonyilja a maguk pár! fogottjukkal. Nem lehetne keilemesehh óhajunk a dilettánsoknak húsvéti pirostojás gyanánt, minthogy legyonek udvarias kritikusaik, s gorom ni barát aik. * (Mi ér többet egy jó tettnél.) Nagyon könnyen partra szállnak és levonjuk vitorláinkat, ha már hivatkozni tudunk egy valódi érdemre, egy igazi vívmányra. Hát ez igen szép és elismerésre méltó. De ennél nem állapodik meg a vi hág. A közélot Moh eh s me mélf joM» táplálékot k»p, annál többet követel. Egy magyar költő egyszer dithiram- hot irt egy pohár jó bor magasztalás ára. — Tévedtél jó barátom — vetette oda egy pályatársa — mikor a te lelkesedésed csak egy pohár jó borig emelkedett. Pedig van ám ennél még sokkal különb tlféma is. — Hát csak gyorsan ki vele ! — Két pohár jó bor. * (Czinikórságunk) Nincsenek már tekintetes urak. Legföljebb a nyugalmazott rég múlt idők maradvány i között. Hanem nagyságos és méltóságos vágyni vannak minden szalónkabátnak. Különösen az egész árva gombnyi- 1 ású szalóiikabátokíiak. Az egyszerű polgári igények ostobaságokká avultak. A valódi ember a nagyságos urnái kezdődik Magyarországon. Egy ilyen uj nagyságos ur a napokban szigorú leczkét adott egy fiatal embernek, aki egyszerűen csak Schnapsz urnák merte nevezni. — Tudja kévém, ha maga máskor engem az irodában keres, akkor ne azt kérdje : lio 1 van Schnapsz ur, haliéin hol van nagyságos Snapsz ur, mert különben egész irodám előtt compromitlál. Megszolgáltam én már ezt a titulust. — Jól vau nagyságos Snapsz ur, — válaszolta, a fiatal ur szerényen — de én valóságos nagy embernek akartam tartani Nagyságodat. — Hogy érti ezt. maga ? — Hát úgy, ahogy például nem írtak nagyságos Julius Caesart, vagy nagyságos Nagy Sándort, avagy nagyságos Zrínyi Miklóst. — Nem ismerem ezeket az urakat. Nem vagyok velük rokonságban. Maradjunk meg csak a mellett, amibon megállapodtunk. Érti maga? — Igenis értem nagyságos Schnapsz ur — válaszolt mélyen felsóhajtva a megleczkéztetett fiatal ur. * (Gyűlöletünk és haragunk.) Azt mordta Tacitus a mi rendes emberi gyarlóságunkról, hogy éjien azokat gyűlöljük, akiket megsértünk. Jókai pedig a nem is olyan régen el hangzott főrendiházi viták alkalmából úgy végezte beszédét, hogy akinek nincs igaza, az haragszik. Én nem haragszom. Ne gyűlöljünk s ne haragudjunk tehát, ha megbántottunk valakit, vagy ha nincs igazunk. * (A régi jó magyar erkölcsök.) Czifra asztala, drága ételíl s zagyva étlapu világunkban jól esik, ha a.1 torjai Apor Péter följegyzéseit olvassuk a régi jó magyar erkölcsökről. A régi jó világról a következő hihetetlenségeket olvassuk : — „Mikor valaki a nagy magyarok közül útra ment, ha felesége és gyér mekei nélkül utazott, csak paripán ment. Konyhaszekere nem volt, hanem a vezetéken vagy a szolgánál fehér- czipó és* viaszos palaczkban bor ; né melyiknek tarisznyájában ösztövéres szalonna, a mellé foghagyma, egy pár gódar, vagy mogyoró-hagyma, azután meg sült tyúk. Sőt némelykor és gyakrabban ezek közül csak egy is jó volt. Nyárban, mihelyt jó füvet, kaptak, megszállottak, vagy ha széna baglya volt. a baglya mellé leteritotték köpenyeiket s jobb izűt ettek róla, mint most esznek fényes asztalokról.“ * (Szélcsöndünk.) Mikor egy kisvárosi ember elvétve a fővárosba kerül, nagyon különösen kezdi érezni magát. Bántja a zaj, kellemetlen neki u sürgő tevékenység, kimeríti idegeit a lázas munka, szokatlannak tűnik föl elölte a dolog után szaladgáló emberek gyors járása s mikor visszakerül, akkor méltóságos lassú léptekben elsétálgat a kihalt kávéháziul, ahol a hu szón tahin időt dominóval vagy pletykával verik agyon s órahosszáig el tud beszólni arról, milyen kiál Ihatatlan egy város az a Budapest. Pedig nekünk is onnan kellene példát vennüuk, ahol haladás és emel ke dés van. Ha gyorsabban járnánk, hevesebben dolgoznánk, ha többet törődnénk a magunk anyagi és szellemi gyarapításával, mint a távollevők folytonos megszólásával. ha kevesebbet beszélnénk és többet dolgoznánk s ha nem érnénk rá minden legcsekélyebb tervre is hetekig nem gondolni, nkker talán véget érne ez a mi rettenetes szélcsöndünk, mely alatt bizonyára boldogabb a nyugalmat kereső, mint az erős tevékenységre született ember. * Ezek az apró karczol átok vannak az esztergomi piros tojásokra vésve. De nem ezektől pirultak el annyira. Az öröm és szeretet festette azokat pirosra. Az öröm és szeretet szelleme lakozzék közöttünk - husvét után is! KŐRÖSY LÁSZLÓ. A kiállításról. Budapest, apr. 3. Aki az országos kiállítás területén manapság szertenéz, arra e nagy nemzeti vállalat a levés legutolsó stádiumából kibontakozó óriási mű benyomását fogja tenni. Az első pillantás azonnal meggyőzi a szemlélőt arról, hogy itt nem lehet többé szó olyan alkotásról, amelynek talán rr.ég nincsenek végleg kiforrott formái, hanem igenis olyanról, amely bizton és szép sikert jósolva törekszik a vógbef?jezés felé. Festői ley tarka és változatos az a kép, amelyet a kiállítás területe a rajta lévő száznál több épülettel és parkszerű vi rá nyai val nyújt. Olyan az, mintha valamennyi kor építkezési stílje találkát adott volna egymásnak e helyen. A kelet és a nyűgöt, a classikus és a barokizlés, a renaissance és byzanezi stil formái mindmegaunyian képvisol- vék e telepen. A nagy iparpalota, a renaissance c gyönyörű remeke, immár teljesen elkészült és belsejében serényen folyik már a kiállítási tárgyak felállítása és berendezése. A tanszer-épület is be vau már teljesen fejezve ; impozáns méretű faépület ez, melynek homlokzatán szép graph it-rajz díszeleg : a bölcselet és a monyiségian két géniuszát ábrázolja o rajz, miket a tudományok segédszerszámai Környékeznek : gyönyörű jel - képezéf'e e csarnok hivatásának. A csarnokban magában a paedagogia bő kincsei számtalan ládában vannak egymásra halmozva, várva a rendező kézre, mely remélhetőleg nem fog sokáig késni munkája megkezdésével. A házi ipurcsarnokban már rendezik a szobafülkéket, amelyek a parasztlakások bútorzatát és belső berendezését fogják nemzetiségek szerint beosztva feltüntetni. A látogató e fülkében oly gazdag néprajzi gyűjteményt fog találni, amely hazánk népszokásait minden könyvnél világosabban fogja előtte feltárni A mezőgazdasági csarnokban a mag- gyíljtemények csoportosítása már megkezdődött és mondhatjuk, hogy hazánk mezőgazdasága e csarnokban oly meglepő nagyszcrüséggol lesz képvisel\ey mely alkalmas arra, hogy a külföld legnagyobb tiszteletét vívja ki mezőgazdáink szárnál a. Egyébiránt már maga az épület előkelő stylj« és izlés- teljes csínja is jelzi a inezőgadaság fontosságát' hazánkra nézve ^ a csarnok ugyanis egyike a világ legnagyobb és- legszebb faépüdeteinek és egyúttal fényes bizonyítéka annak, hogy faanyagból is lehet monumentális épületet emelni. E csarnok közelében szép kiskor tészet látható, mely a kiállítás legérdekesebb részleteihez számítható. Zichy Ferencz gróf és a királyi vinezollérkópezde faiskolából kikerült gyümölcsfák láthatók benne, melyek nem bő termőképességük, sem gyümölcseik sajátságos volta miatt (Folytatása a mellékleten) Arael magas, erős és derék fiú volt. Egy télen, midőn a vérengző farkas előtört, az erdőből, a síkon keresve táplálékot, Amel elhatározta, hogy megvédi tő é ura, Annán barmait. Felkutatta, megtámadta s izmo-1 karjaival megfojtotta. Ezek a véreugző farkasok akkorák, mint egv-egy két éves borjú s a bikának is kiszívják a vérét. De meg kell vallanunk, hogy mielőtt Amel a farkas ellen indult volna, előbb egy orsó finom fonalat függesztett fel az ablak mélyedésbe:!, hol a szt.- sztíz mosolygott s azt a fonalat Pénhor keze fonta. Gazdag is volt ám ez a szt.-vinoli szentszűz ! Az áj latos adományok balomra gyűltek lábánál, mert a vidék lakósai azt hitték, hogy megválthatják bűneiket, lennel, gabná- val s fonállal. Csalódtak ; bűneit senkisem válthatja meg máskép, mint jó cselekedetek, bűnbánót s penitenc/ia árán. A szt.-sztíz nem fogadja el a gonoszok áldozati adományait. ; bizonyítéka ennek, hogy szt.-Vmolt meglátogatta az ániz. . . Isten a megmondhatója mi igaz volt abban a bűnök megváltásában! Hiszen folytonosan gúnyolták Amelt, és Penlmrt. amiért hogy jók, jámborok voltak. Tóbbé-kevésbé akkor is olyan volt a szokás, mint ma — már t. i a rosszak között — hogy fügét mutattak « jóknak s hangosan kinevették éket, így lesz ey. még holnap is. Van egy más igazságszolgáltatás e világon kívül s bogy ott. máskép ill,élnek, mint itt, ennek bizonyítéka a gonosz káröröme. Amel s Penliornak nem voltak uyérméké k. Mikor Amel nyájait öné s Penbor egyedül maradt a gunyhóban, búsan igy gondolkozott: — Bárcsak térdeimen ringathatnék egy kedves kis jószágot, a ki képmása volna Amelemnek, mennyivel boldogabb volnék ! És Amel ? Ő igy gondolkozott urának nyájait őrizvén: — Hajh ! ha Penhor, az én szerelmem, megajándékozna egy kedves, apró gyermekkel, az ő képmásával, mennyi örömünk és mennyi reményünk lenne ! Mikor e'y este Amel gondokkal terhelten hazatért a legelőről, igy szólott feleségéhez : — Penbor, kedves feleségem, jő lenne egy darab szép tehér vásznat szőni a hol - dogságos szűz Máriának, talán megajándékozna bennünket egy kis angyalkával. Hiszik önök, hogy a férj gondolhat ki elsőül valamit! Dehogy, mindig az asszony az. Penhor előkereste a vásznat, melyet, már előre iriegszott, megpróbálta önmagán, fehérebb volt, mint a hó b átlátszóbb, miut az őszi köd. Isten anyja ezt látva, meg volt elégedve s elfogadta. Amel és Penhor egy pici gyermekkel áldatt.ak meg s most még jobban szerették egymást a bölcső mellett mint annak előtte. Mikor a gyermek kil.er.cz napos volt, Amel karjaiba vette s keresztelőre vitte Keresztség mán Penimr, - vi még nkkoi nagyon gyönge volt, karjaiba fogt' a gyermeket. s a szt. szűz oltára elé járulc vele. — Mária, monda térdeuállva, íme a szeretett kis jószág, kivel megajándékoztál bennünket; visszaadjuk neked, ó anyám! Tekints reá, jó szűz, Emuinak neveztük, a Peuliör .férje keblére vetette magát s hangos sírásra fakadt mert d is megértette-. — Soha ! mondd fuldokolva. — Siess a gyermek kedvéért! A vállamon egy perczczel tovább fentarthatod magadat s azalatt talán megszűnik az ár. Isten veled kedves nőin !. Ha én meghalok is. csak te légy megmentve s miuden jó lesz... Mondd neki, hogy emlékezzék atyjára. Penhór ueni ellenkezett tovább. Engedel- meskedetts mielőtt fölkapaszkodott volua, a viz már összecsapott Amel feje fölött. Penhór, kinek szemeiből ömlött a kötiyr — egész szive azzá olvadt fel — erősen tartotta a gyermeket, Mikor a viz az övéig ért fölemelte a kis Rmult s aztán keblére szorította őt és moudá: — Kapaszkodjál föl a vállarara s állj meg otc erősen... — Oh anyám!... sóhajtá a gyermek. — Siess, akarom; talán végre is megszűnik az áradás. Egy perczig fentartva magadat a vállamon, egy pillanattal tovább élsz s ha én meghalok is, csak te légy megmentve, s minden jő lesz... Isten veled, kedves fiam, szivein, emlékezzél atyádra és anyádra... Nem folytathatta tovább, mert a viz el föd te a száját. A hűl .írnokból már csak a Rióul szőke feje Iá tszolt lu, meg kék ruhájának egy fodra melyet ide oda lebegtetett az. ár. E pillanatban a szt.-vinoli szűz kilepett az egyház legnagyobb ablakán, elhagyván elöntött fülkéjét, hogy az égbe meneköljöu. Magával vitte az Aj tat os adományokat. Röp- (Fulytatása a inollékleten.) hogy nagy atyját hívták Az ég színébe van öltöztetve. Haja, anyjának, Peuliornak, szőke ’ haja volt s szemei az Amelé, fekete milyen a boldogult juhászé is volt, Ki tudná megmondani : a Szt.-Vinol p íródna bűnei vagy az összes paróchiák i bűnei a Tombeléne tői Szt.-Egidig volt ej oka, elég az hozzá, egy éjjel nagy csapás látogatta meg a vidéket. A Guesnou vize; kicsapott, mint a zubogó tej, mely kifut ni; tele edényből. Az északkeleti szél orkánként I zúgott, az eső zuhogott s a föld rempgett. j Az egész síkságot elöntötte a viz s mikor a regg elérkezett, akkor látták, hogy nem a Guesnon öntött ki hanem a tenger. Komoran, zúgva s haragosan közeledett, Kereszt nitörte az isten keze által eléje rakott. gátat. Szt.-Vinol egyháza magaslaton állott s az elöntöttek oda menekültek, de Amel és Penhór házuk ajtajában maradtak, mert az még magasabban feküdt, mint az egyház. És mikov a viz ott is elérte őket, fölmentek az első emeletre a kis Raoullal, s mikor ide is követte őket a viz, felkapaszkodtak a tetőre. Még ide is utánuk ment a viz. — Férjem, moudá Penhór, együtt fogunk meghalni. — Nem! feleié Amel. i — És mért nem ? ! kiáltá a nő, el ak rsz ha gyű- bennünket ? I — Nem, ismétlő a juhász. i A viz nőtt. Aztán hozzátéve, fblcgyeuenesedve a tetőn : : — Fogadd kis Rao fiunkat, majd én felse- ' gitelek benneteket a vállamra, aztán te meg ültesd a gyermeket...
