Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 31. szám
Esztergom VI. évfolyam. 31. szám. Csütörtök, 1884. április 17-én Városi s megyei érdekeink közlönye. yv\i lEGJEI.ENIK. metenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐF’IZE'T’É'SI ÁR: egész évié ........................................................(3...fit — Iáiéi évre ...............................................................3 „ — , n egyedévre.........................................................1 . 50 „ Eijyes szám ára 7 kr. liovú SZERKESZTŐSÉG: JSzÉCHENYI TÉR yj. lap szellemi részét illető közlemények killdendSk. KIADÓ HlV ATAL: S jjZECHENI'TER hová a hivat.íilos s a magáii hirdetések, a. nyilUórhe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reclnmúlások intézeiidők. HIRDETÉSEK. HIVAT,U,OS imillliTliSUK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100-200-ig • 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdíj 50 kr. MAQÁNH1RDI2TESEK megállapodás szerint lehető I égj Hiányosabban közöl te tnek. NY 1 ÍjTTKR sora 20 sr; Iparosaink helyzetéről. (Gy. J.) Ha a boly beli kézműiparral foglalkozó mesteremberek az ipar állására nézve tájékoztató véleményadásra szólittatnának, mindannyian egyforma panaszra nyitnák ajkaikat, mert tény, hogy helyi iparunk egyenlősitvo más városkáéval, igen silány állapottal tengődik, úgy összességben, mint az egyes iparágakat tekintve. Mindazt!Ital, ha szoros megfigyelésünk tárgyává tesszük az egyes iparágakat s ezek közt párhuzamot vonunk, ki kell nyilvánítanunk, hogy a panasz általánosságban nagyon is jogosult és indokolt, de hogy egy kéményseprő iparos pauasza egyenlőnek tekintessék pl. a csizmadiáéval, ahhoz nagymérvű tá jékozatlanság, elfogultság és egyoldalú tapasztalat szükséges. Az imént említett két iparág között a jövedelem fokát tekintve óriási különbözet tárul szemeink elé. Mig a csizmadia az iparához szükséges anyagot drága pénzen kénytelen beszerezni, azt segédei által feldolgoztatni, utána vásárról vásárra czipelni s ezen utón a legjobb esetben (mert hát közvetlen szemléletből meritottük a tapasztalati anyagot) sikerül évi 300 frt tiszta jövedelemre szert tenni két segéd mellett, addig a kéményseprő kap egy munkaKerületet, vesz magának egy vakarót, seprűt, létrát és megkeresi a mindennapiját takaréktiizbely tisztításból, a kémények után szedendő évidij pedig nagy summában csörgedez, oly biztosan mint az adó, hiszen helyhatósági szabályok őrködnek ezen jövedelmi források felett, melyek ki nem apadnak addig, mig az emberek állandó lakóhelyivel bírnak. De tálán a többi iparág versenyoz- het-o a kéményseprő iparral ? Az ám ! Ha ezeknek is volnának kerti leteik s rá volna parancsolva minden egyes polgárra, hogy itt meg ott tartozik ruhát varratni, kalapot venni, bútort csináltatni s egyéb iparágak űzőit megkeresni a szök.^égesek beszerzése iránt, úgy talán megáll hatnának vele szemközt. A szabad verseny fogalma csak a kéményseprőt védi, a többi mind, mind alá van annak vetve. Ez okból az iparos egymást Hezitálja túl ott, hol árengedményről van szó s rendesen annak kezében marad a munka, ki számítási képességének hiányában vagy bele bukik, vagy pedig ettől szabadulandó, oly mintát állít elő, a mi egy önérzetes, tisztes számitó iparos szégyenére válnék. Ez aztán a szédelgés rendszere, mely leginkább sújtja a becsületes iparost, a mennyiben józan számítással beért tisztességes polgári haszonélvezettől a szédelgő által elültetik s néki nem marad egyéb, mint vegetálni azon munka mellett, melyet a szűkmarkúság időnkint kínál. Szóljanak asztalosaink, lakatosaink, építkezési vállalkozóink. A hol a becsületes munka gyümölcsét élvezni reményük egy egy mun kávái lalatban, nem kisért-e ott a szédelgés kisértete ? Hát a vásári szabó, a szűcs, a ká dar, a bognár, szíjgyártó s több más kézmüiparos talán az elégedettség ösvényén haladnak? Nagyon természete sen elégültek azon hitben és biztató öntudatban : majd csak megjavul helyzetünk egyszer, ha nem is itt, hát legalább a túl világon. A jövő iránt való kétségbeesés mindinkább gyökeret kezd verni iparosainknál, mert látják a módot, melynél fogva kiszámított ravaszsággal közelednek feléjük, hogy szi ni eg megadják nekik azt, a mit alattomban megtagadni akarnak. Ily körülmények, ily viszonyok között nem csoda, ha iparosnak ma már csak falukról behozott gyámságra maradt, nevelés nélküli fiuk alkalmaztatnak, kik mielőtt a mesterséget jól betanulták volna, elbocsáttatnak mint felszabadult mosterlegények és alkotják majdan azon gárdát, mely a müveit iparosok igyekezel ét megbénítja az által hogy szellemi önállótlanságukbnn azok vak eszközeivé aljasainak, kiknél vau ész, van tőke, van reffineria, van leleményesség, kiknél gyakorlati alkalmazásra mint munkáskéz, mint szolgálat- kész testanyagok elhasználhatok. Legyenek első sorban müveit iparosaink nagy számmal, úgy a szédelgés s minden az ipar terén felbuijáuzott slendriánság magától elenyészik. Másod sorban maguk az iparosok hassanak oda, hngy alkotmányos utón ! érvényesíthető jogaik kieszközlésében !önálló fellépéseikkel domináljanak s mindenha tartózkodással legyenek azok iránt, kik érdekükért tenni vagy képtelenek helyzetüknél fogva, vagy teljes megbízhatóságuk nem kerülhet számi tásba. Iparos értekezlet. Húsvéthétfőn d. u. a városház közgyűlési termében iparosaink értekezletre gyűltek össze. Az értekezlet tárgya az ipar törvény javaslat ügye volt, melynek érdekében már egy ízben élénk gyülekezetét tartottak. A hétfői értekezleten közel száz iparos vett részt. Midőn Horánszky Nándor országgyűlési képviselőnk a terembe lépett, az értekezlet harsány éljenzésekkel fogadta. Dóczy Ferencz terjedelmesebb megnyitó beszédben vázolta az iparosügyek véghetetlen mostohaságát az uj törvény javaslattal szemben, mely az idült bajokon nem igyekszik rég sürgetett gyökeres reformok által segíteni. Felkéri azután országgyűlési képviselőnket, hogy nyilatkozzék ez ügyben s fejtse ki álláspontját. Horánszky Nándor jogosnak sőt égető szükségesnek találja az országszerte megindult lelkes iparos mozgalmakat. Jelenti, hogy az esztergomi iparosok által az országgyűléshez beadott kérvényt benyújtotta s teljesen magáévá teszi az esztergomi iparosok óhajait. ígéri, hogy az ellenzéki padokban mindent el fog követni a szőnyegen levő tvjavaslat czélszeríisitésén és kiegészítésén, sőt részletesen hozzá is fog szólni az országgyűlésen s akkor lesz alkalma iparosaink óhajait bővebben kifejteni. A szakképzettség és kényszertársulás kérdéseiben múlhatatlanul reformokat igényelnek a romlott iparos viszonyok. Király városi képviselő szintén az iparosok általános hanyatlásáról s az ipar szomorú pangásáról panaszkodott. Fekete Géza többed nevében kérdést intézett Horánszkyhoz, hogy mórt nem nyilatkozott eddig a napirenden levő törvényjavaslat részletes tárgyalásakor gyakrabban? Horánszky Nándor azt válaszolja, hogy egy országgyűlési képviselő nyomatékosan csak úgy kezdhet actiót, ha nem él vissza a ház türelmével s ha As „Esztergom és Vidéke“ tárcája. 2)a l £iiiaY\\í\oz\ (Budapest, 1859. márczius 21). A madár odaszáll, Ahol fészke várja ; Mig te most elvágyói Idegen hajába ! Jobb-e ottan a föld, Mint honunk szép földe, Melyet hűn szeretni Őseink öröké ?! A távol bájképe, Amely vonz, sőt igéz. Délibáb, amely csal S ha elértük elvesz. Kékebb-e az ég ott ? ! Fényesebi) a csillag, Mint amely miuáluuk Hirdeti a hajnalt ? ! Illatosb virágja ? ! Lombosabb az erdő ? ! Zöldebb tán fűszála, Mint sírjainkon no ? ! Ha az idegen föld Mindent rád árasztna, Ami a legszentebb, Hont, azt nem adhatna ! BULYOVSZKY GYULA. tius&onot 3a t. Előttem, íróasztalom zöld posztóján kis sárgult papírlap fekszik; apró és már szerfölött halvány betűk rövid verssorokat képeznek rajta : egy huszonöt éves dal szövegét. E kis költemény néhai írójához évek hosszú sorának kedves emlékei fűztek: az előttem heverő kézirat visszavarázsolja gondolatimat a régmúltba; lelkiszeraeim előtt gyorsan vonulnak el azon személyek, kiknek szereplősök volt nagyrészt szülőanyja e vajmi nemes, hazafias célból irt verssoroknak ; kis szobám kopár falaiu oly időszak eseménye rajzolódik le, a.nely akarata el lenére hírnévvel, dicsőséggel árasztotta el hazánk egyik leghübb, legáldozatkészebb lányát : akarata ellenére, mert bőven aratott babérjainak minden levé'kéje a honi múzsa veszteségét hirdette, hirdeti. A múltak emlékei rajzanak körülöttem; faliórám ép most üti az éj félt; s igy a szellemeklátogatási-ideje beköszöntött ; engem csak irántam jóindulatú, barátságos szellemek szoktak fölkeresni : természetes, mindenkor szívesen látom őket — — Hallga ! könnyű léptek neszét hallom ; bizonyosan egyik szellemlátogatóm közeledik ; úgy van! az előttem fekvő dal költőjének szelleme ; felösmerem őt ruganyos lépéseiről ; az ajtó föltárni : Isten hozott lesevegjüuk régmúlt dolgokról. * Ha önkényes, zsarnoki kormány bélcóba vert egy büszke, szabadságszerető uemzetet, akkor annak polgárai között egyetlenegy nagy erény sem virul szebben, mint az összetartás. ötvenes évekbeli dísze, alapított negyedszázados szinészuői jubileuma csöndes megünneplésére. Huszonöt éves szinészuői jubileum ? ! Hiszeu özvegy Bulyovszky Gyuláim 1846-ban lépet először a világot jelentő deszkákra ! Akkor ugyan — mint Szilágyi Lilla — gyermekszerepeket jAszott; de azon évek is beszámíttatván a szülésznőknél, 1846-tól 1884-ig huszonöt évnél jóval több óv pörgött le : miként ünnepelheti hát Bulyovszky Lilla folyó éviink március havának 21-kén uegyed- százados színésznői jubileumát? ! Merőben indokolva ; mert az említett nap huszonötödik évfordulója, hogy ő a koburgi udvari-sziuházbau föllépett ; hogy először játszott mint német színésznő. Tehát Bulyovszky Lilla, „Kincses“ Kolozsvár egy ősnemes, előkelő magyar családból származó szülötte; ő, aki egy évtizeden túl volt nemzeti sziuészetüuk egyik legbuzgóbb, hivatott ipostola, német sziupadon történt első föl- éptéuek huszonötéves jubileumát ünnepli s ) célból ezreket áldoz nemzeti jótékony cé- okra: miként történheték ez?! Sajnos! szerfölött egyszerűen : annak idején a szó egszorosabb értelmében kényszentették Bu- yovszky Lillát, hogy hagyja el a nemzeti- iziuházat. Csakhogy valamint még ma sincs rrszáguukban oly színpad, amely művészeti izempoutból egyenrangú a nemzeti-szilibáiéval ; az ötvenes évek utósó esztendőjében nég kevésbé volt. Boldogult anyám igen gyakran említette akkor előttem, mily elő- íyös, például, a uémet elsőrangú szinész- lők helyzete ; mert a német birodalomban legyven (néhányuyal több, vagy kevesebb) udvari-sziuház létezik, melyek művészeti Nemzetünkről, sajnos! ezt viszonylag ritkái állíthatjuk : a pártos visszavonás tulgyakortí lelt nálunk termőtalajra ; hogy e vád uélií nem országos-, hanem művészeti-ügyekre vonatkozik, az nem gyöngíti annak erejét Klapka György tábornok a múlt hóbar elkeseredett hangú cikket irt a uemzeteli háladatlan feledékenységéről. Komárom vára hős védőjének azon sorait készségggel irom alá. Igen ! a nemzetek hálátlanok ; kiáltó bizonyítékul hozhatom föl ama párját ritkító botrányt, hogy nemzetünk raitsem törődik azon Zrínyi és Frangepán földi-maradványaival, kiket hazánk függetlenségének és nemzetünk szabadságának kiküzdésére alkotott szövetségük miatt szelgáltatott bakókézre a kegyetlen zsarnokság terhét vérigsértő guny- nyal (e két vértanuk sirfölirata: vak vezette a világtalant) súlyosbító önkényes kormány. — Ab ! az eszmeláucolat messze ragadt csevegésünk tárgyától : térjünk arra vissza. A nemzeti színművészet női úttörői közül a legzöldebb babérkoszorúk Káutornét és Dériuét illetik meg ; többi jeles, só't kitűnő színművésznőnk érdemlegesen csakis azok után emelhető ki. Teliát a magyar sziupadon már az ötvenes évek előtt is játszottak méltán nagyhírű művésznők ; de számuk nem volt oly nagy, hogy sziumüvészetünk jelentékeny károsodása nélkül csak egyetlenegyet is nélkülözhetett volna közülök. Ugyanez áll az ötvenes és a hatvanas évekről. Három hét előtt összes hírlapjaink több uagy összeget képező jótékonycélu alapítványról tőnek méltányló említést, melyeket Bulyovszky Lilla, nemzeti színházunknak az
