Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 94. szám
Eszteraom VI. évfolyam. 94. szám.’ Vasárnap, 1884. november 23-án Városi s megyei érdekeink közlönye. A hazafíságról. Esztergom, nov. 22. Ahazafiságfogalmának ismertetői napjainkban leginkább a toasztozók s fi sleudriánok. A toasztozók őrien tál is pbrásisokkal beszélnek róla, kardot és vért, szenvedést meg inártyrouiságot emlegetnek s ■végül nevetségessé teszik a legszentebbet s ezért nem fen.yiti meg őket senki. A sleudriánok bekopogtatnak rossz poéták, rósz színház direktorok, rossz művészek, utazó bűvészek, koplaló akrobaták, sőt szenvedő panorámások képében, a kik mielőtt bemutatnák magukat, a hazaszeretetre provokálnák s hazafiul kötelességnek hirdetik az ő léhaságuk pártolását, Ezek megszenvednek érte. A sors vándorbottal üdvözli őket s nem engedi meg nekik, hogy valahol kipihenjenek. Ezek a legvégletesebb commentátorok adnak különben legkinálkozóbb alkalmat a hazafiság eszméjének kifejtésére. A jó hazafi, nem egészen a jó adó fizető polgárnál kezdődik. A jó hazafi sohase dolgozik pbrásisokkal, hanem tettekkel. Óhajtja, a békét, mikor a múzsák nem riadnak el a csaták zivataraitól s midőn a művészetek és tudományok virágzásra indulnak. A jó hazafi nemcsak állami kötelezettségeit teljesiti örömmel és zúgolódás nélkül, de nemzete irodalmát és művé szetét is lehetőleg fölkarolni és gyámo- litani iparkodik. Mert tudja, hogy a mi földrajzi helyzetünknél fogva nemzeti ■erőnk erkölcsi gyarapodása csak a művelődés általános elterjedése által vál- hatik lehetségessé. I A jó hazafi nem szj£*A£j3^4^nii hai czot, felekezeti surl^sl, po'Htnrai sza kitást. Lelkesedik elvei mellett, neu lavíroz pártokon kívül, de meggyőző désóvel mindig ez intelligens vélemény nyilvánítás határai között mozog, j A jó hazafi hazáját concentrálja vá rosban, a melyben lakik s azt szeret minden intézményeivel épen úgy, min a hazát. Mert hiszen a hazaszeretet fo galma első sorban is édes otthonunk fo galma. Virágzásra segítjük tehát o_tlhonunl városát, de nem a kártyaárusoknál vág a korcsmárosoknál, hanem a szellemi é anyagi gyarapodás forrásainál. Teljesítse hivatalát pontosan a tiszt viselő, nevelje a jövő generátiót lelki ösmereteson a tanító, legyen becsülete sen szolgáló a kereskedő, szorgalmasai iparkodó az iparos s rendes munkáji a földműves és akkor azután megtehet mindenki a második lépést is sz ü lő vá rosunk vagy o'thonnnk városa, Eszter gom felvirágoztatására. A hazafi ág a nemzeti szellemű mű veltségi eszméket sohasem fogja aka dályozui kibontakozásában, sőt anyag és szellemi tehetsége minden érőjévé azon munkálkodik, hogy a mi szép, iga és jé, diadalra jusson. Ez a szép, igaz és jó tettek hazafi sága. Ez a hazaszeretet valódi oltár! szentsége, mely előtt leborulhatunk. Gazdasági levél. (A phylloxera vastatrix és szőlős gazdáink,) (R.J.) Hacsak néhány évvel is visz sznpil lantunk szőlő gazdálkodásunkra ! úgy látni fogjuk, hogy a phylloxer jrohamos terjedése folytán aggasztó hely zetben vannak szőllősgazdáink, főleg ol-1 vidékeken, hol a talaj, alakjánál és ösz- -1 szetételénél fogva más mezőgazdasági í növényeknek termelésére nem alkalmas. Kétszeresen súlyos a haj ott, hol a ■ földműves osztály fáradságos munkája által nélkülözések mellett megtakarított kis tőkéjét szőlő telepekbe fektette és most a közelgő veszély hírére egyetlen í megélhetési módjában látja magát megtámadva. Ilyen nagy részt Esztergom és környéke. A veszély elhárítására több oldalról az amerikai fajok ültetése hozatott jíuaslatba. Kérdés helyesen-e ? és ha igen, mi az amerikai fajok előnye ? Vájjon azok teljesen mentek-e a phy 1 - loxerától ? Nem. Az amerikai szőlőtelepek szintén meg vannak támadva ezen rovartól, de azért az ottani szollős gazdák még sincsenek oly aggasztó helyzetben mint a mieink, mert az amerikai s^őlőfaiok, ezen rovar pu ztitó hatásának ellent képesek áldani. Ezen ellen tál ló képességűk főkép abban rejlik, hogy gyökérzetök sokkal bujább, erőteljesebb, tömöttebb, sűrűbb, fásabb anatómiai szerkezettel bir, mint a nálunk honos szőlőfajok. Voltak szőlősgazdák, kika rossz művelésnek tulajdonították azt. hogy szőlőink ezen el len tál ló képességgoi n« m bírnak, miért is próbálták a szőlőtőkéket magról nevelni, a telepeket erősön trágyázni, hogy ezáltal tömöttebb és erőteljesebb gyök érzetet nyerjenek, igy vélvén el lentál ló képesekké tenni. Sajnos azonban, hogy ezen theoria nem vált be. Magok ezen elmélet alkotói csak hamar belátták, hogy jobb műveléssel és erős trágyázással egy kis időre fen- tarthatjákugyan még telepeiket, de olőbb- utóbb a phylloxera mégis csak elpusztitja. Voltak olyanok is, kik az amerikai fajok ezen el len tál ló képességét abból magyarázták, hogy a nálunk honos fajoknál több kálium tartalommal bírnak. Ezen feltevés nem nélkülöz ugyan minden alapot, mert az amerikai fajok tömöttebb faszerkezettel bírván, több hamu alkatrész is van bennük s ebből kifolyólag több káliumot is tartalmaznak, csakhogy azonban csalódnék az, a ki ezen el len tálló képességet a káliumnak, mint elemnek tulajdonítaná. A kálium szerves vegyilletékben feloldva az amerikai tőkék fájában foglaltatik, melyek a phylloxera szerveit meg nem támadják. Azért nem a kálium bőség öli meg a phylloxerát, hanem a tőke fája ezáltal tömörebbé lesz. Az európai fajok sokkal lazább anatómiai szerkezettel és azért kevesebb kálium tartalommal is bírván mint az amerikai fajok, a phylloxera által a szőlő gyökerén ejtett szúrás folytán nemcsak a kónrétegen szenvednek sérülést,- hanem a fás részben is. Hogy tehát a bajon segítve legyen,, nem marad egyéb hátra, mint az amerikai, fajokat nálunk is meghonosítani,, csakhogy arra kell ügyelnünk első sorban, hogy a kellő fajokat válasszuk meg. És pedig nem csak a tőkék anatómiai szerkezetében, hanoin a talaj minősége tekintetéből is. Ezen fajok ugyanis igen érzékenyek a talaj iránt, úgy annyira, hogy majdnem minden fajnak ki kellene puhatolni a neki megfelelő talajt. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy az amerikai fajok a vastartalomban gazdag talajt szeretik, mint pl. Herbeipont, Norton, Virginia. Ezekről kísérlet utján be lett bizonyítva, hogy a vastartalomban cbí. Hall a fának őszi lombja Fütyűrész az őszi szél, Az erdőnek vad galambja Szebb vidékre messze kél. Én is mennék, ha tudnám, hogy Búbáuatom nem követ, S hogy a messze, messze távol Meggyógyítja szivemet. De hiába merni ék — érzem Túl a völgyön halmokon, Kínom, álmom, üdvössége n Te maradnál angyalom ! Oh, hiába meuuék, szivem Vissza vágynék csakhamar. Mert- ha rólad le is mondott Elfeledni nem akar ! Hull a fának sárga lombja Fiit) iiresz az őszi szél. Az erdőnek v .d galambja, Szebb vidékre messze kél. Hadd utazzék, én szivemmel Bánatommal maradok, Jobb nekem, ha őszi tájon Közel hozzád — meghalok ! LITHVAY VICTORIA. oJCeMé fiaylih... Ketté hajlik, ketté szakad itt az ut... Szivem körül a lázas vér összefut; Tied erre, az enyém tilt arra tart Kire nevet — Kire vár a szebbik part? Lám, erre még virágok is nyilának, Ezen nézek uj szerelőt magamnak Hiszen újat könnyű lesz majd találni Egy nehéz csak — A régitől megválni ! HALÁSZ FERENCZ! — Reggeli hat órára borbélyt é» kávét; hét órakor utazom ! — Szolgálatjára. Jó éjszakát! Reggel még időben megjött a borbély, meg a kávé s a „Hausknecht“ vitte a ezók- mókot tisztitui. A borbély elvégezte funcfióját, távozott'- A kávé börtöube került. S a vendég irgalmatlan csengetést kezd. A pinezér persze rohan fel. — Ruháimat kérem ! A ganymed szalad a korridorra és leor- ditja az udvarra: János a 43-as ruháit! — Azonnal ! Adoma. A múlt héten, ha jól emlékszem, szombaton, mikor nálunk is dult-fult a vihar s villámok gyönyörű rózsaszíne meg-megsza- ki tóttá az éj sötét fátyolét, szerelem színbe borítva mindent... s az embert fel-felriasztó 11 a az isten hatalmas szava, egyedül ültem kis SfcObácskámbuu. Fejemben egymást kergették a gondolatok. Végre egy kis történetke jutott eszembe... ha meghallgatnak elmondom : Mikor ez megtörtént, akkor is vihar volt. Az eső zubogott., a villámok czikáztak, az ég dörögre dörgött, midőn egyik budapesti szállóban éjfél utáni 2 órakor csengettek. A kapu megnyílt s egy bőrköpönyegbe burkolt a fiakkerbcl kiugorva kérdi: kaphatna-e szobát ? — -Parancsára — dörmögé az álmos cerberus és fölvezette a vendéget az első emeletre. Nemsokára megkezdődik a csengetés közép fokban : a kérés ugyanaz — a kiáltás detto, meg az „azonnal“ is repetálódik. Egy pár pillanat múlva megszólal a csengő felső fokban s olyan irtózatos kolompolást visz véghez a veudég ur, mintha Csak hivatalból tenné. Egész légió pinezér szedi a hibát a nyaka köré s rohan idegenünkhöz. — Hol a kabátom ? ! Allo, megint a corridorlioz, megint ordit a g.nymed; Jáoos a 43-as kabátját !s újra rábömböl a felelet; „rögtön“. A vendég mindjobban követeli a kabátját. A piuozérek nem mennek már — repülnek, ergo madarakká lettek!—imePlato definitiója ! Végre jön a szobapinezér és alázatosan- jelenti, bogy a „Hausknecht“ azt mondja bár lehet, hogy téved; nem vitt. ki a 43-as- ból kabátot. Idegeniiuk kezd jhüledezni. No ez szép-rri^imiMin,.■ ,, _ L I J------L u M 'll I II mii 0 d olog mondhatom ! Csak nem jöttem táu kabát nélkül ide ? A fogadóst ! Rövid idő múlva méltóságteljesen megjelent a fogadós. A kabát sikkasztást nagy mál- tatlaukodássál tudtára adja a vendég. A fogadós majd elejti állát és világért se tudja» felfogni, hogy mikép tűnhetett el az a kabát. És a legrosszabb esetre uj kabátot helyez kilátásba. — Eli mit, uj kabát — a kabát a legkevesebb, hanem a tárcám, a tá’-cám...az... Volt benne 2 ötvenes, 3 tizes, 7 egy forintos, névjegyek stb. A vendéglős elhalaványodik (ritka dolog!) A fogadóban nagy a nyugtalanság. Requi-; sitio — mind hiába! A kabát és a tárcza — oda, mintha csak a Dunába estek volna. Az idegen természetesen kényelmetlenül érzi magát. A fogadó hírneve le 0 ez káva, téve, a vendéglős hát minden lehetőt felajánl, hogy az., idegennek megtérítse kárát, azaz, hogy önmagán se vágjon eret. A.közellevő ruhatárból egy rakás kabátot hoznak, rohannak vele a 43-ba. Kérve-kérik lakóját, hogy hal- gassaelezta reeseszerü esetet s mégtéritik a még mindig dühös vendégnek az állítólagos összeget az utolsó krajcárig. Nagy rábeszélés után aztán megígéri az, idegen, hogy uem szól róla senkinek, kifizeti számláját s távozik. Másnap elment a fogadós sétálni ; vissza-, jövet betér egyik kollégájához és, letelepszik;' azon asztal mellé, mely,.körül a stamragastok táboroztak. Discuválgattak egyről-másról, nfig eg\i-
