Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 94. szám
dús talajon igen díszlet tele. inig az ellenkezőben alig hogy eltengődnek. ,A fajok behozatala tehát szőlős gazdáinkra nézve nem oly egyszerű, épen azért kívánatos volna, hogy azok behozatalát a földmi vei ési minisztérium tenné feladatává. A kormánynak rendelkezésére állnak a legszakbépzettebb egyének, kik a fajokat viszonyainkhoz mérten megválasztják. De nemzetgazdasági szempontból is kívánatos a kormány közbelépése, mert lia a vinczellér képezdékben, gazdasági tanintézetekben és földmivelósi iskolákban a jövendőbeli szükséglet ogy részét ide haza termelhetjük, vagyoni állásunkra nézve csak haszonnal fog járni és még az az előnye lesz, hogy ama ta 1 irodákban képzett egyének ezen fajok j művelési eljárását is nem csak elméleti utón, hanem gyakorlatilag is elsajátít- j jak s igy az ország minden oly közsé- ' gében, hol a szőlő gazdálkodást előny- ® nyol lehet űzni, lesz egy e téren ala pasán szakképzett egyén, kitol azután j a földműves osztály^ is utasításokat és r útbaigazítást nyerhet. v------------- - -■■- -=? n Egyesületi élet. d (Jótékony egyesületünk közgyűlése.) Nov. 19-én^|miut|védőszentje*s7,.p3rzsé- “ bet napján a jótékony egyesület alapszabá- lyai értelmében raegtartá az elnök lakásán — rendes közgyűlését. j A tagok főleg a lelkes honleányok igen. szépen voltak képviselve, legkevesebb húsz tág-által, férfi kgok is a szokottnál többéül jelentek meg, mi annál dicxéretesb, '..tort a h beállt havazás miatt az idő kissé kedvezőtlenre forduit. Mayer István püspök, a nemeslelkü elnök ur megnyitván barátságos üdvözlettel az ülést, évi jelentését olvasta föl, melyben föltüntette az egyesület minden ez évi mozzanatát, melyek közül kétségkívül a bevétel se ' ésjükiadások adatai a legérdekesebbek. Ezeknek előtérj esztését megelőzte a rendkívüli jótevők fölemütése, kik közt elsőbe- lyeit tündöklőit az egyesület védnökefő Emi- <l neufiája ligprimás. ki ez évben karácsony- do kor a házi szegényeink vigasztalására az so elnökséghez 300 frtot kegyeskedett átkül- fa doni ; a fokáptalan kegyes alapítványaiból nz kapott az egyesület 170 frtot ; a lielybeli 3 pénzintézet egyenkint[25 frt ajándékozott; |n< Yizer Ida kisasszony a tagsági díjon fölül he 3 frtot s a nemesszivü ^Deszálh-Haynald Mária urhölg.y szegény betegek számára 50 mc frtot áldozott. en A közgyülés*minden pártolójának jegyző- könyvbe igtatta háláját. 11 Perényi Béla tevékeny pénztáros ur felolvasta számadását, melyből kiderült, hogy lei az egyesület tőkepénze 936 frt s az idei {/i<; tagdijakból 240 frt fizettetett be; az elnökségnél a bevétel 759 írtra rúgott. Ily elég szerényt jövedelem mellett az ' _________, - - ., — F<! k öknek szemébe ötlik egy a fogason függő bil csinos kabát s elkezdi, hogy : Ugyan mi re ná 1 való már az a kopott kabát ? Csak nem gz£ akar tán gazdánk zsibárus üzletet nyitni. Hja ! ha tudnák, hogy került ez hozzám? — Hát .beszélje el, akkor megtudjuk ! Képzeljék csak. Tegnapelőtt bejön ide egy mi! fickó. Eszik és iszik amennyi csak belefér Elé és mikor fizetésre kerül a dolog, csődöt poc mond. Ennélfogva én megtettem magamat . 5 'sodtöme^gonduokiiak s elvettem a kabátját, , volt ugyan rajta egy bőrköpönyeg is, hanem 1 azt dehogy akarta itthagyni. Azt mondta, vol a agy másnap eljön s 75 százalék mellett bot egyezségre lép vélem., hanem azóta’még most £z| ls Jöu- . i on — Milyen volt? [lcérdé Jialkan a mi fogadósunk. °*‘SC A leírás pontosan^összevágott. kúi — No ez a kabát nekem 178’forinfomba Az í er ült. HABER SAMU. ,IZ •A nőkről s a nőknek. A jó Theofilet egy hiú hölgyeim- ^ ryon kínozta, hogy énekelné meg. A g011 (öltő nem fi z a bad u Ihatott meg, irt te- ^ iát egy dalt, melyben a hölgyet a nap- nyo oz hasonlítja, — mely mindenkire vi- bog ágit ! ^ - Midőn a jeles színésznő, Lőwe egy 1 zeropébeu, minden szivet meghódított, i'íul gy színész rendkívül bókot akarván 1 nondani, igy szólott: Ádí Mindig be bizonyul, hogy az orszlán ség őwo) az állatok királya.w egyesület mégis szépen segélyezto házi sze génjeinket, mert leginkább ezekkel munka képtelen vagy ínséges családok felsegélye zésével foglalkozik, melyek közül : 1 a ki, városiakra jutott 584 frt., 2. a viziváro siakra 132 frt., 3. a .szttamásiakra 209 frt 4. a szt-györgymezeikre 109 frt., 5.a váró son kívüli megyeiekre 30 frt., 6. apró se gélyzésekre 7 frt., 10 betegeknek gyógy szerekre 5 ft 58 kr; e szerint segélyzésekr összesen|kiadatotottíl076 ft 58 ,kr. Ezután az új segélyzések utalványoztatta mintegy 4 0 0 forint; s az elnökség fel íatalmaztatott, hogy az iskolaköteles, d gén szegény gyermekeknek ruhára és tan szerekre 10 0 frtot fordíthasson. A helybeli két óvóház karácsonyi segélyü 20 — 20 fiot kap és a karácsonyfa szokáso elállítására és szegények közti ruliaosztásr; í női tagok közül kiküldettek Mészáros Ká- olyué, Szecskay Koméin«, Munkácsy Ká- olyné. Zubcsek Mihályné, Frey Perenczné íaan Jánosué, Reviczky Gábo*-né. Az uj évi üdvözletektől való megváltás ószokása továbbra is fentartatváu, gyűjtő- veket a már előbbi működött urakon kivii 1 vállaltak Palkovics Vidor plébános . és '’öldváry István ügyvéd urak. Igen dicséretes az egyl. azen határozata íogy azon esetre,pia az Európa jelenleg: érne a Kolera hozzánk is átcsapna, rendkiüli gyűlés lesz tartandó, hogy szegényeihk- elc rendkívüli szegélyzéséről lehessen gon oskodui. A gyűlés ezen rövid vázolásából is kftü- ik,hogyjólékony egyesületünk nagyobb pár- )lásra méltó. Esztergomi JevéJ. (Unatkozom . . . ) Mondja inkább piczi feleséged azt, ogy — Haragszom magára. Vagy ezt : — Gyűlöllek ! Még talán inkább ezt is: — Ki nem áll hatom magát ! mint- m azt, hogy — Unatkozom ! . . . Ah mert erre a. szóra meg van czi- va a ’paradicsoinbeli ördög, a ki gon- san ki borotvál t ábrázattal, nyájas mollyal s pikáns hangulattal bekopog- .^Hoz ogy regényt, azután kettőt, után egyél se, mert a szép asszony ír meggyógyult. Nem unatkozik lob - t. A paradicsombeli ördög olég szedie- ls gyerek, a ki még nem unt rá őri - tál is bókjaira s a ki olyan hévvel 1 nézni s olyan hódítóim letérdelni. Neked pedig édes férjócskáin szítnte- a fejődbe fog csendülni ez az ási- sal született ige : — Unatkozom . . . Útlevél gyanánt kisér mindenhová. Illőket, fest homlokodra, s némaságra, incseli ajkaidat. Legféltettebb titkaid- i is zárosabban őrződ azt az egy kis cskát hogy — Unatkozom . . , Ezt mondta Eva is a paradicsomban, ror Ádátn boldogsága örökre lejárt, g volt rá ez az egy kis szócska, (y lángoló^pallosok űzzék ki uiind- tejöket a. paradicsomból. A liáziba- azonban már akkor is igen bölcs t s látatlanná vált, mikor az első rányt^előidézte." Lucifert tellát nem ék ki,.‘hanem a hamis azért már há- nap múlva ott, imádkozott a világ] < )j kunyhójiíban Eva’gyönyörű;j 1 ábacs- j előtt s forró csókokkal vezeklétt.l; első Évának többet nem jutott eszébe x csúnya kis szó, hogy * — Unatkozom ! * leit nem mert többet a'paradicsomra dőlni. s dánom a paradicsoinbeli szép asszo- i k azért még most is első haj < ják, c y p — Unatkozom ! <- 5s gyakran cl is vesztik miatta a pa- 1 csőmet. )o liát néha meg is érdemied édes f m barátom, hogy kedves kis fele 1 ■d Évává unja magát. Unalmas vagy, i lül tél, kietlen lelkű vagy prózai1 v- száraz, kiál Ihatatlan. Mert a hűlő szere* lem hidegebb és zordabb az örökös je .’ ges tengernél. A forrósághoz szokta . tott asszonyok az érzések higanyán : , hajszálnyi csökkenést is rögtön észre- tudják venni. Tudod mit. Légy mindennapi és ki e otlen a mindennapi közönséges emberek között. Hanem odahaza azután légy ( mindig olyan kedves és kies mint a- mézes hetek évében. I'e pedig édes kis feleség ne unatkozzál mindjárt, hanem gondolj arra, 1 hogy az örökösen egyforma házas élet is unalmas s hogy az apróbb felhők eloszlása után annál aranyosabban szokott tündökölni a menyország. Nézz fel oda gyakran s lia a felsőbb hatalmak üzenete gyanánt rá találod írva : ám unatkozzál ! GASTON. Kényszer-tárcza. (Levél a szerkesztőhöz.) Rám parancsolt a szerkesztő, liogv f essem neki tárczát Írni, már mert nolens voleiis Írnom kell valami tárczát, a mi keresztény számítás szerint tészen öt hasa hot, kétszáztiz eort, hétezer háromszáz és ötvon betűt. Ezt a jeles mondást már a világnak va 1 a m en n y i tárczai rój a oda b igy esz tét te a tárczája czime alá mikor érezte hogy rosszul áll a dolog a kézirat dolgában, aztán az a tárcza üresebb lesz, mint a megyei tűzoltók vizipuskáju. Pedig Iái ja édes szerkesztő ur, ez legalább is nag\ hiba. A ki nem tud arabusul, az ne üljön lóra, mondja a példabeszéd, a ki nem tud Írni az ne Írjon, hanem becsülje meg magát és ne zúdítsa a szerkesztőnek a nyakába azokat a kikanya ritott káromkodásokat, mik agy özönlenek a szerencsétlen olvasó olkinzott leikéből, mint egy főbe ütött bivalyból az utolsó sebaj tások. Én nem árulom el, hogy most a legszigorúbb biiiitotrs, itt marasztaltalás, terhe alatt szigorúan meg van hagyva egy kis laptölteléket Írni. Minek az ? Az olvasó nem kiváncsi az én privat viszonyaimra, neki mindegy, ha két vagy ha négy forinttal honorálja, is szorkesztő ur az én ezikkemef, a fődolog az, hogy elolvashassa és élvezetet találjon hun no. No ebben az élvezetben én most nem részesíthetem még a szerkesztő ur parancsa daczára sem. Nem tehetem pedig először azért, mert még sohase irtain tárczát, másodszor azért mert nem is tudok és harmadszor mert nem is akarok tudni. Hogy miért nem akarok tudni, azt is elmondom. Régen volt. Akkor még éti is abban a korban voltam, mikor az agy még nem gondolkozik, a szív még nem élvez, az élet még csak bizonytalan sejtés, a test öntudatlanul, csaknem gépiesen rohan i gyermek játékok után, mikor a léteknek boldogságot, minden fájdalmat csak az szerezhet, ha a jó anya keze intve feddi meg csintalan gyermekét. Épen követválasztás volt. A mi kis ’álunk valamennyi háza is fel volt lo logózva. Az én földiáim valamennyien i így nagy zászló alá gyülekeztek, melyen < “ényes aranyhetükkel ragyogott egyik 1 eles regényírónk nevo. Még akkor a s választások nem voltak olyan elkesero- - lőttek. Az álliberalismus még nem béli tott magának oly óriási tért, a párt- zen vedélyek n ni tették egymás ellen- í egeivé a testvért, rokont, barátot, egy v go hangzott végig az egész országon, gy eszme élt minden ember szivében, gy elv adott meggyőződést a szívbe, ^ rőt a karba, hangot az ajkra: éljen aj laza! — A falu elé kellett vonulnunk, jj »«várni a követjelöl tot. Olt a magas! enyvesek tövét kis patak csókolja, a n ángy habok suttogva euyolegiiek a parti ü efelejc.sekitol és ogy-egy elkapott le- jj élkét gyorsan rohanva visznek edább, 1 mintha soha se akarnák töhhó elbocsátani. Ott, hol legmagasabbak a patak partjai, erős kőhíd épült. Ott állapodtunk meg. Mint a féle pajkos gyermek sehogy se tudtam megelégedni helyemmel ott a tömeg között. Keresztül furakod- tam a kőhíd faláig és felkapaszkodtam a párkányzatára. Ott álltam a helyzet magaslatán és büszkén tekintettem végig a tömegen. Egyszerre erős poifolleg kél a láthatáron. A porból lassanként zászlók bontakoztak ki és előtűnt az egész menőt. Nagy tolongás támadt. A nép két oldalt állt, hogy helyet adjon a jelólt kocsijának. De ez az elválás oly gyorsan történt, hogy a hátratolongók egyike megtaszilott és mielőtt csak egyet is szólhattam volna, a magas falról bele zuhantam a vízbe. Szerencsére semmi komolyabb sérülést se szenvedtem. De elég komoly baj volt az,hogy az ünneplő ruhám egészen tönkre volt téve. így haza nem mehettem. Anyám bízvást agyonütött volna, pedig egy szemrehányó szavától jobban féltem, mint a tűzesőtől. - S elkeseredett gondolatom'’ támadt. Végighallgatom a programul beszédéi, talán addig megszárad a ruha. Megráztam magamat, mint valami fürdő lúd, hogy egész összefecskendeztem a körülöttem állókat, aztán mentem programmbeszé- det hallgatni. Minő beszéd volt az ! Sok esztendő eltelt azóta, de álmaimban, ébren is sokszor csöndül tok meg fülemben azok a csodálatos lelkesítő hangok ! Hogyan bőszéit a dicső ősökről, a diadalmas harczokról, a szabadságról, egyenlőségről, testvériségről, hogyan lelkesítette a népet összetartásra. Az én gyermek eszem még akkor vajmi keveset volt képes felfogni, do azért ennek a beszédnek minden passusát megértettem, minden szó szivembe vésődött és még ma, évek hosszú sora után is világosan emlékszem az egészre. Mikor a beszédnek vége lett, egész, testem lázban égett. A ruha teljesen megszáradt rajtam, bátran hazamehettem, de a kelletlen hideg fürdőt csak két hét múlva hevertem ki. Látja kedves szerkesztő ur, mikor jobban lettem, erős fogadást tettem, hogy én is meg fogom tanulni a beszédtartás művészetét. Később megtudtam, hogy ehhez politikai készültség kell. Felcsaptam hát journal istának. Áttanulmányoztam az összes politikai műveket, irtain kétezer vezórczikket, melyek csak azért nem jelentek meg, mert szigorú öiibíráló vagyok és munkáimat, tűzbe vetem és végre, istennek hála, eljutottam' arra a joulra, hogy Írásbeli Ígéret van a zsebemben, miszerint a megalakítandó „Sá- isápi Közlöny“ főmunkatársává én fo~ £ok megválasztatni. Beláthatja tehát tek. szerk. ur, hogy 1 ye11 körülmények közt én nőm válfalazhatom tárczairásra. Nem ez az éu ■Rágom. Az én tárezáiinnak ostobaságát nég az az előleges bocsanntkórós se 1 U'iisulyozhalná, azért hát hozzá se oguk. De ha vezérczikkre lesz szüksége ziveson szolgálatára állok. SZIRIUSZ. Halifax ur beadta névjegyét. Mindjárt fátyol képpé, így ott a környék. A kis Duna szótlanul jógburokb* ltőzött s a téli gyöugyélrft összes tagjai, tömegesen eszik Halifax ur részvényeit. Olyan pompás jegestengerünk lesz, hogy még je- esmedvék és eszkimók is lekerülnek hozzánk. Csak az Útónért, meg ne pendítsük valahogy at oresolyázó-egyesület, eszméjét, in ért akkor biztosan ege szakad téli gyöngy létünknek. Halifax ki nem állhatja az unalmas paragrapbu- 3kát s az unalmas egyesületi jeget, mely különben uszonnégy óra alatt biztosan el sxokott ázni. * Egy nyárspolgár mog egy pbiliszter a napokban legszólta Auezuut. Így Inunk ök engem. És rám- gták, hogy ilyen meg olyan iigyolmetlen vagyok z o érdemeik iránt s nem látok bennük sohase ilami megénekelni valót. Volt nekem erje egy pompás rímem.
