Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 90. szám
Ismerve országgyűlési képviselőnk progratnnibeszédjó,'ok azon pontját, a hol a város érdekeinek előmozdítását tűzte ki feladatául, csak hálával fogunk irányában tartozni, ha ezen kérdés megoldásához nagybecsű támogatásával szintén hozzájárul. f APPEL ezredes. €sak nemrégiben ülte meg a tiszti kar, derék ezredese, Appel Nándor lovag születése fólszázados évfordulóját s csak nemrégiben üdvözölte őt Esztergom városa rondos lakójául. • A derék férfiú halála hire a mily váratlanul, oly sujtóan érkezett. Mert már évek óta ismertük és tiszteltük bonne azon kiválóságokat, melyek oly rokonszenvessé tették. Szonvedéso már éveken keresztül tartott. De ő fájdalmait férfias megadással viselte és sohasem árulta el. A katonai erények ez a kiváló mintaképe határozott és férfias jelleme mellett gyöngédséget és szeretotrorréltósá- got egyesített. Szerette a katonai pá lyát, do szerette a polgárságot is. Nem egyszer nyilatkoztatta ki, hogy legfőbb törekvése a katonaság és polgárság közt baráti kapcsot teremteni, mert az állam ez a két életeleme egymásra van utalva, ha általános érdekmegóvásról és harmóniáról van a szó. Szenvedései ritkán tették fekvő bo- teggé, mert ő mindig daczolt a özemébe tét in tő halállal. Yégre megtörte ■s győzött. A halállal szemben a legnagyobb hősök is tehetetlen gyermekek. Kíméletlenül sodorja ki az életből azokat, a kiket szeretnek és becsülnek s a kik szolgálatuk által a trón s a haza javán dolgoznak. így ragadta ki körünkből a halál derék ezredesünket, kit a helyisajfó nevében is őszinte gyásszal kísérünk utolsó útjára. * ’Csütörtökön kora reggel terjedt el az a hir, hogy Appel ezredes meghalt. Szerdán még mindenki láthatta, szerdán este még a tiszti casinóban tartózkodott s nem látszott meg rajta egyéb annál a szenvedésnél, mely gyakran oly komorrá és tartózkodóvá tette. Halála hire váratlanul és megdöbbentően hatott mindazokra, ki a köz- becsüléshen álló férfiút ismerni és becsülni egyszerre tanulták meg. * A tisztikar által kiadott gyászjelentés a következő : Von tiefsten Schmerze ergriffen gibt das Offiziers-Corps des k. k. Infanterie Regimentes Michael Grossfürst von Russ land Nr. 26. die betrübende Nachricht von dem Entscheiden ihres innigst geliebten hochverehrten und unvergesslichen Com uandanten Ferdinand Rittor von Appel k. k. Oberst und Commau dant des Infanterie Regimentes Michael Grossfürst vonj Russland Nr. 26. Derselbe verschied Donnorslag den 6. November 1884 um 1 Uhr Nachts in seinem 52. Lebensjahre an Herzschlag Die Hülle des thoueren Verblichenen wird am Samstag den 8. November um 4 Uhr Nachmittag vom Trauerhause zur ewigen Ruhe bestattet. Die heiligen Seelenmessen worden am 10 November in der Stadt Pfarr-kirche, um 9 Uhr Vormittag gelesen. Gran, am ß.Novemb. 1884. Das Offiziers-Corps. * Az ezredes hirtelen halálát régi szívbaja okozta. Szerdán este még részt vett a tiszti kaszinóban, honnan korán lakására tért. A szivbántalmak az est folyamán annyira erőt vettek rajta, hogy Épstein ezredorvos folytonos gyámolitá- sára volt szüksége. Végső tusája nem tartott soká, rövid halálküzdelem után kimúlt. * A Kollár-féle ház kapualját s lépcsőházát fekete szövettel diszitette Rőt- tár Márk kárpitos. A ravatal egész feketére bevont szobában állott. A Kla- bacska-téle temetkező vállalat nagy fénynyel rendezte a halottas termet. Az érczkoporsót köröskörül nagy gyertya- tartókban égő gyertyák világították meg. A koporsó körül sok virág volt elhelyezve. A ravatal előtt két katonai diszőr állott s a halott lábai előtt egy kis vánkoson volt elhelyezve kardja, csákója s több érdemrendje. A halott arcza nem változott el. Nyugodt vonásai inkább egy alvóra, mint egy halottra emlékeztednek. A díszes ravatalt bárom napun keresztül rendkívül nagy közönség látogatta. * Az ezredes életrajzát hiteles adatok kai a következő sorokban mutatjuk be olvasóinknak. Appel Nándor lovag, ezredes, 1832- ben, október 9 én Póterváradon született. Atyja törzskari tiszt volt. 1846. szept. 16-án lépett mint kadét a Lipót főhei’Czegről nevezett 52 ik ezredbe. 1848. okt 16-án a 13-ik határ ezredhez (Bánátba) hadnagynak neveztetett ki. Mint hadnagy szolgálta végig az 1849 iki olaszországi hadjáratot. Veleu- cze megszállásakor keletkezett bon no szívbajának csirája, mely később folytonosan veszélyesebbé fejlődött. 1870. nov. 1 -jón őrnagyi rangra emeltetett s 1875-ben a 18-ik vadász zászlóalj parancsnokává lön. 1879. nov. 1-én lett ezredessé s mint ilyen 1881. már ez 9- től az orosz Mihály főheiczegről nevezett 26-ik ezred parancsnoka. Ebbéli minőségében működött egész halála órájáig. Mint a 46-ik ezred kapitánya részt vett az 1859-iki olasz s az 1866 iki porosz háborúkban. Páratlan szeretotreméLósága s szel lemi kiválóságai megszerezték neki följebb valói kegyet s alárendeltjei bizalmát és szereiét egyaránt. Állandó betegeskedése sem akadályozta őt kötelességei szigorú teljesítésében, de korai halála megfosztotta a hadsereget egy kitűnő tisztjétől s az ezredet egy olyan kimagasló fejétől, a kit mindenki becsült és szeretett. * A temetésre érkeztek: Appel báró altábornagy, a boldogult ezredes bátyja Becsből, Claricini úrnő. szül Appel, az ezredes nővére Istriából ; báró Appel Jenő huszárfőhadnagy, a boldogult unoka öccse Aradról ; Stránszky altábornagy, várparancsnok Komáromból ; Chevalier Rinz de Roxas altábornagy ; Neumann lovag tábornok, Komáromból ; Felden- hauor ezredos, a 12 ik ezred részéről egy küldöttség vezetője ; Fochtmann alezredes, gróf Oldofrode őrnagy, kamarás, a 19 ik ezred rószvétbizottsá- gának vezetője : Rabi alezredes a 12 ik ezredtől ; Coute Corti Alledene kamarásőrnagy; Hartmann ezredes, vezérkarfő Komáromból ; Ságody János őrnagy a 26-ik ezred 4 zászlóaljának tisztikar rával Komáromból. * A ravatalt díszesebbnél díszesebb koszorúk borították. Legremekebb volt a helybőli tisztikar élő virág koszorúja, fehér szalagján gyönyörű aranyhimzéssel. Koszorút küldtek még: a boldogult ezredes testvérei ; Jenő és Eugenio unokák ; Genie és Vilma az ő felejthet Ion sógoruknak ; a 26-ik ezred tiszti hölgyei az ő feledhetleu barátjuknak ; i 26-ik ezred kadétjei ; az ezred őr- u es terei; Meszlényi Gyula apátkanolok; egy magát megnevezni nem óhajtó hölgy s még számosán. Az érczkoporsó alig látszott ki a hatalmas koszorúk közül. * Meg kell említenünk, hogy a rokonság külön gyászjelentést adott s a város és a kaszinó gyászlobogót tüze- tett ki. * Az ezredes temetése tegnap délutáu négy órakor volt A Széchenyi térre vezető széles utczát véges-végig a katonaság foglalta el kettős sorokban. Az ezredet Waldkirch alezredes vezette. A föntebb közlött katonai előkelőségeken kívül, ott láttuk Majer István érseki helynek és püspök urat, Pellet József és Szilányi Ferencz kanonokokat, kik a főkáptalant képviselték ; a megye részéről Kruplunicz Kálmán kir. tan. alispán vezetése alatt tiz tagú küldöttség jelent meg, a várost a kópvi- elő testület élén, Pap j á n t s polgármester képviselte. Az állami hi- tahiokok testületileg részt vettek a temetésen. A dal- és zenekedvelő-egyesület szintén testületileg vonult ki, a Zenei-Kört Rónay Gyula több taggal képviselte. A városi tűzoltó-egyesület tisztikarát Dóczi Ferencz főparancsnok vezette ; a megyei tűzoltó-egyesület Viz János vezénylete mellett teljesen kivonult. A temetési szertartásokat fényes as- sistontiával Meszlényi Gyula kanonok, végezte ; gyászszertartás közben a növendékpapok dalegyesület igen sikerült gyász éneket adott elő. Erre megzendíllta dalegyesiilet gyászdala is, A Schultert féle gyászdalt Beillő vits Ferencz karnagy vezényelte. A családi czimerekkel és koszorúkkal befödött koporsót hat tizedes hozta ki vállán a négyes fogatú gyászkocsira, melyet Appel báró és fia s az egész helybeli ezred tisztikara követett. A boldogult ezredes nővére a herczegpri- más fogatán kisérte ki a koporsót. A gyász kocsi előtt és után a katonaság colonneban lassított lépésben haladt. Útközben a katonai zenekar Beethoven hires gyászindulóját játszotta s a gyászszal bevont dobok pörgése kisérte az imposáns menetet. A hatalmas menet a Bottyán- a Főapát-, a Buda s a Temető-utczán vonult végig óriási tömegben. Az utcai lámpák gyászfátyollal voltak bevonva. * A boldogult ezredes roquieme hétfőn reggel kilencz órakor lesz a plébánia templomban- Ki kell még egészítenünk részletes tudósításunkat azzal, Most a maradék magyar áldja nyomát .S enyhitgeti meuuyei béke porát. így Czuczor ÍDe Czuczor dallamos elbeszélésénél sokkal mélyebb, megragadóbb, művésziesebb Arany költeménye. Szondi két aprödjáról szól a két ballada, mely Szondi emlékezetét egymagában is örökre megtudná őrizni. A tizenkilenez stróphás műről mindenek- •előtt meg kell jegyeznünk, hogy az Arany •János legmesteribb technikájú balladája. Voltaképen két ballada eggyé olvasztva. A páratlan strophák kölön-külön csak olyan kuekded egészet adnak, mint a párosak kü- lön-külön. A művészi ballada rvthmusa még elevenebb, még pezsgőbb, mint Czuczoré. A tna- gjar aesthetikusok elismerik, hogy zengze- tesebb és szebbauapaestusok nincsenek költészetünkben. Szondi két apródja beszéli el Drégel pusztulását s Szondi hősi emlékezetét. A Drégeli romokkal szemben egy „nyájas szép zöld hegyőröm tetején hadi kopja,“ melyet maga Ali basa tűzött Szondi sírjára. Szondi dalnokai (kiket az élő hagyomány Szondi gyermekeinek tart) ott térdelnek a sírj előtt, közökben a lanttal, inig Ali diadalmas tábora a romok felett győzelmi ünnepet fii. Ali a „Bübül“ szavú rózsák kát mennyei bokrát“ hallani akarja. Az apródok elkezdik : ...S hogy feljőve Márton az oroszi pap, Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jö Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte ! Ali elakarja szólitaui a gyászoló apródokat az uj sir mellől s a győzelmi tábor felé int, hol méz izü sörbet várná őket. De az nprödok folytatják : Mondjad neki Márton, im ezt felelem; Kegyelmet uradtól n-m vár soha Szondi, Jézussá kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni ! ...Hadd zúgjon az ágyú, pogány Ali mond, Es pattog a bomba és röpkéd a gránát; Minden tüzes ördög népet, íalat ont: Töri Drégel sziklai várát Ali újra hívogatja az apródokat, alkonyaikor, de azok még tovább is csak ott maradnak s tovább is éneklik Szondi emlékezetét. A vár piaczára ezüstöt, aranyt, Sok nagybecsű marhát, máglyába kiliordat; Harcos paripái nyihogmtk alant ; Szügyeikben tőrt keze forgat... Ali a daluokok szavába vág : „Aztáu...no, hisz nagy volt, aztán elesett! Zászlós kópiával hős Ali temette ; Itt nyugszik a halmon — rövid az eset — Zengjétek Alit ura helyette ! Az apiódok azzal folytatják, hogy mennyi gonddal volt kálitok Szondi az utolsó órákban. De Ad nagyra van nagylelkűségével s főimen kérkedik vele, hogy lányarC'zukat drága sátrában még a széltől is óvja. Nem is hallgatnak Ali nyájas szavára, hanem tovább éneklik Drégel történetét. ' Hogy vitt ezerekkel ! Hogy vitt egyedül! Mint bástya feszült meg romlott torony [alján : Jó kardja elölt a had rendre ledőlt, Kelevéze ragyog rabi balján. A győző ismét közbevág, Rusztemnek mondja Szondit s gyöngéden kéri a dalnokokat, hogy most már ne folytassák, mert „Ali majd haragunni fog érte. “ Az apródok a drégeli hős sírján csak tovább éneklik Szondi történetét. ,,Miut hulla a hulla! veszetta pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét: 0 álla halála vérmosta fokán, Diadallal várta be végét. Ali már nem győzi tovább Szondi hősi halálának apotheosisával 3 szenvedélyesen kifakad : „Eh! vége mikor lesz! kifogytok-e már Dicséretiből az ostromba gyaurnak ? Eb a hite kölykei! vesszeje vár És bö,-töne kész Ali urnák.“ De az apródok nem riadnak meg a bősz Ali haragjától, sőt az álok húrjain zenditik meg gyászukat : ,.Apadjon el a szem mely,czélba vévé; Száradjon el akar, mely öt lefejezte! Irgalmad, oh isten, ne légyen övé, Ki miatt Ion ily kora veszte ! Ilyen művészi előadásban van megörökítve Szondi emlékezete Aranynál, ki gyönyörű balladájával legméltóbban és logfölségesebben énekelte meg Szondit. De Aranyon és Czuczoron kívül Kölcsey is lolbuzdult Szondi emlékezetén s két érdekes költeményben koszorűzza meg a drégeli romokat. Az elsőt közleményünk előtt mutattuk be. A második Kölcsey kéziratai közt csak töredékben maradt, de mint ilyen is méltó arra, hogy három elődjéhez csatoljuk. Kölcsey kétségkívül nagyobb szabású emlékművet akart szentelni Szondi emlék* z^ő téliek, de szép tervéből csak a következ- töredéket dolgozta ki: Messze határo leró] mint vágyva jön a darn [vissza, Enyhe napok nyíló melegét ha megérzi tapaszkor, S fellegiben fennúszva halad, mig úta belelvén, Ismert pázsitai" sikföldi mezőkre leröppen : ügy jövök én tefeléd, kebelein szent honja, [vLzoutag, Isteni szép költés! Haragos vihar éje rohant el Életemen, lángérzelmek fagytak meg alatta, A ragyogó képzet csiliagkoszoruja lehullott, S rémeitől szívem fenekén némúla meg a dal. Most, mint alkonyi fény zivatarnak utána [szelídült. Búval emelkedik a költő nem gyermeki kény [közt, S ábránd ifjúként arauyálmok ölébe merengvén : Nyúgalom-iilte sötét arczczal szedi húrjait [össze. Fenntűzbeu, mit erő lobogtat mit fájdalom [érlelt. Bajnokot énekel ő, ki hazánkért onta Defines vért Szondi dicső végiét romján a drégeli várnak... Ezek az első sorok, melyek Kölcsey nagyobb tervelésü Szondi-emlékezotóből reánk maradtak. Nem meríthetjük itt ki mindazt, a mit nemzeti költészetünkben Szondi emlékezetéről megörökítve találunk. Csak a legnevezetesebb költői emlékekre szorítkozunk s fájdalommal nélkülöztünk egy eposi keretű nagyszabású, a Zríuyiásszal rokou-tartalmu
