Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 79. szám
79. szám. Esztergom VI. évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye Csütörtök, 1884. október 2-án EGJELENlfC HETEN K INT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre fél évre . uegjedévr« ..................................6 fit — ..................................;3 , ... ................................1 . ft() Egyes szám ára 7 kr. krSZERKESZTŐSÉG: )3zéchenyi-tér 55. Imvá a hip szellemi vészét illető közlemények kiiblemiSk. KIADÓHIVATAL: ^SzÉCHENI-TÉR ^., liová a hivatalos s a magán hirdetések, a iiyiki-d.oe szánt közlemények, elölizetési pénzek és reelamáhsok intézemlök. H I R D E HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—800-ig . 2 „ 25 „ Rélyegilíj 80 kr. ÉS EK. MAG ÁNHIRDET ESEK megállapodás szerint lehető' legjHiányosabban közöltéinek. NYIÍiTTÉlt sora 20 nr Rendőrségünk disharmoniája. Esztergom, stept. 30. Nincs exponáltabb hivatal a rendőri hivatalnál. Ha ügyetlenségről, mulasztásról, visszaélésről vagy gorombáskodásról beszélnek, egyszerre emlegetik a rendőrséget is. Magával hozza ezt a hivatal természete. A rendőrség közegei a legszéle sebb nyilvánosság elemei; folytonosan a közönség mellett vannak, a közönség békéje és jóléte érdekében működnek, belehatolnak a legrejtettebb titkok re- dőibe, do minden érdekvédés mellett is mindig hatalmat gyakorolnak. A hatalom gyakorlatát minden művelt ember elismeri még önmagával szemben is, ha törvényes korlátok között működik. Dg a kevésbé művelt rész, különösen a polgárság alsóbb rétege s legkülönösebben maga a nép, a hatalom gyakorlatában rendesen visszaélést sőt gyakran erőszakot Iát, Rendőrségünk szintéit ki van téve minden támadásnak és kritikának. Gu- nyolódás, kicsinyítés s megszólás jut ki neki, ha nincsen vele megelégedve a közönség. És mikor van vele megelé gedve ? Ha szervezet dolgában vizsgáljuk a rendőrség állapotát Esztergomban, akkor valóban zilált állapotokat kell con- s tatái nuuk. Három városrészben a csendőrség szu- rouyai villogunk, királyi városunkban néhány jámbor drabant unatkozik. Egyiknek sincs köze a másikhoz. A cseudőrség, mint állami közeg lenézi a városi rendőrséget s a városi rendőrség mint önálló és független elem visz- szanézi a parádés csendőröket. Egy a más dolgába bele nem avatkoznának a világ mindeii^tncseért s már megtörtént az a hihetetlen história, hogy a király városban levő csendőrtanya közvetlen szomszédságában élethalálra verekedhettek a széklábakkal s asztalokkal viaskodó korhelyek. Ki se mozdul tak szomszédságukból. Nincs tűrhetetlenebb Esztergom rendőrségi állapotánál. Anomáliák, félszegsé- gek, szánalmas hercze-hurczák származnak belőle. De nincs erősebb érv sem a városrészek egyesítése mellett a policziális állapotok disharmóniájánál s képtelenségénél ! Egy szomszéd város rendőrkapitánya azt állítja, hogy a csendőrség behozatala a városokba nem mindenütt üdvös. Vannak városok, hol az elkényeztetett előjogos és kiváltságos polgárokkal a városi rendőrség igen ildomosán is tapintatosan csak el tud valahogy bánni, de a csendőrség szigorú fegyelme és kemény fellépése ez időszerűit még szomorú példákat idézlietuo föl a polgárság s a szuronyok történetéből. Nem sajátítjuk el ezt a véleményt. A városi polgárság érettebb arra, mint a nép, hogy ismerje a törvény hatalmát s tiszteletét És a példák is úgy bizonyítják, hogy nagyobb vidéki városokban jobb dolguk vau a csondőrüknek, mint a nép között falvakon. Szóval az egyöntetűség s a harmónia elvénél fogva igen örvendenénk, ha városunk is csendőrsóget kaphatna ; de erre nézve eiőbb egyebeket kellene elérnünk. így a hogy vagyunk: több hatalommal s el télé rendszerekkel a rendőrség szervezetével nem lehetünk megelégedve. A rendőrség össze nem vágó működésével épen a külömböző elemek és utasítások szerint Esztergomban ez időszerűit nem lehetünk megelégedve s a a viszonyok megváltoztatása napról-nápra égetőbbnek mutatkozik. Reflexiók. (Az ünnepi munkaszünetről.) (N.L.) Ha a történelmet végig lapozzuk, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy az emberi nem sokszor eltért valódi hivatása czéljától s egymást irtó szellemi és testi véres harczait az évek hosszú során át a közös emberi jogok kivívása vagy azok eltiprása ér- dekéoen vívta. Korunkban sokan tették már beszedők tárgyává a vasárnapi munkát s vitatták azt egészségi és morális szempontból. Bebizonyították, hogy a vasárnapi munka káros mind az egészségre, mind a közerkölcsiségre. S volt-e e_eii humánus mozgalmaknak hatása? Egy szi lírányi sora. A középkorban legalább megtiltották a vallási dogmák a hemiantroph bílbér- nöknek, hogy hűbéresét vagy viszont ez szolgáját ünnepen dolgoztassa; a legszigorúbb büntetés várt ezen dogma megszegője ellen, sőt sok esetben az egyházból való kiközösítést vonta maga után, mi az akkori viszonyokhoz mérten egyenlő volt a mostani halálbüntetéssel, mivel az illető kiközösített nem ment többé ember számba. Azt mondják sokan, hogy ez a hierarchia századában történhetett. Igaz. De nézzük csak a jelen, magát minden tekintetben humánusnak nevező korszakot. Ezen, a humanisrausáldásos működésű tanaiért mindinkább lelkesülő, minden (nemes czélt a humanitás oldaláról felfogó, művelt korban az ellenkezőt tapasztaljuk. Nem léteznek többé ünnepek, nincs szűnt te a munkának, az élelmes kereskedő teljesen ignorálni látszik az ily mellékes dolgokat. Az iparos, a kit ezelőtt a czéh-rendszer némileg visszatartott az ünnep profanizálásától, ennek megszűntével szintén elsodortatott a regenerate sebes rohanni árjával. A kézműves szerény műhelyét óriási gyárak, felhőkig nyúló füstös kémények pótolják s a gépek pokoli zajában elenyésznek a fáradt munkás pihenés után epedő sóhajai. S a kisebb iparos vagy kereskedő szintén elfeledte a verseny és a meggazdagodás utáni vágy okozta cbaosban, hogy van egy nap, melyen legalább néha egy humánusabb eszmének is kellene áldoznia. Ha reális oldaláról fogjuk föl a vasárnapi munkát, akkor ebben, a gőz- és villany uralma által ujjáalkötött korszakban, melyben nem a rang, hanem a tudomány, nem a kiváltságok, hanem az ipar és kereskedelem nyomainak előtérbe, — talán könnyebben barátkozunk meg a nyers tőkének kymnusokat zengő korpzellemmel. De vegyük csak moralitás szempontjából a vasárnapi munkát, egész más világításban tűnik föl emez oldaláról előttünk. A kisebb kézműiparos itt-ott még csak megtartja a „Genesis“ által előirt hetedik nap megünneplését s igy alkalma nyílik arra, hogy e napon, ha van reá hajlandósága, némi szellemi tápot élUztsip is'Ä“ tárcája, >cpvp muio l. ( > Magyar Diszit ő Styl.) Az aeathetjIcával és művelődéstörténelem- rael foglalkozók nagy örömmel üdvözölhetnek egy speciálisan magyar művészeti munkát, mely a cul tusmini steriurn pártfogása mellett fog meglelenni. A nagybecsűnek Ígérkező' mű írója Hnszka József erdélyi rajztanár rajzolój i Merelli Gusztáv és kiadója a jó- hirnevű Deutsch M.-féle raűintézet. Különösen ajánlható segédkönyvül ipar-és polgári iskolák, leányiskolák, tanítóképzők s mindennemű műipr.r vállalatok használatára, valamint a középiskolák s a jőizlést kedvelő művelt közönség számára. A XIX. század egy nagy fajküzdelera a a régi földrajzi fogalmak ellen, s az újabb kulturális fölényért. Az erőket a csatatér és kiállítás mérlegelik. A küzlelem következményeit ott diplomata kongresszus hirdeti ki; itt pedig a világkereskedelem, a meggazdagodás vagy elszegényedés számtalan csatornáival egy népet független jóllétre emelve, vagy alárendelt gyarmati helyzetre kárhoztatva., E küzdelemben minden tényező síkra száll: tudomány, művészet, ipar és műipar s eltekintve a természetes viszonyok kedvező vagy akadályozó befogásától, a győzelem azon részen van, hol erősebbek, a hol uemzetieb- bek a tényezők. Tudomány és művészet csak akkor erős, csak akkor életképes, ha nem mportált üvegházi növény, de a nemzeti í. talajban gyökerező, onnan táplálkozó, — szóval ha élete, lefolyása s végczélja nemzeti . Minden nép kultúrája magán is hordja nemzeti bélyegét s legyen bár idegeu az alap, melyen művelődése megindult, igyekszik azt saját jellegének megfelelően tovább fejleszteni és betetőzni. E törekvés ma már egyetemesen nyilváuut a földteke összes népeinél. Még Japán is fellőva érzi magát a kiveszőben lévő nemzeti hajó- és ház-épi- tés modora és idomainak megmentésére s ha lehet újra fölélesztésére. Nekünk magyaroknak is azon- kell törekednünk, hogy iparunk és műiparunk, művészetünk és tudományunk nemzeti legyen, mert ha nem: úgy lesz ugyan-e földön civilisatió, de az uem lesz magyar. — s tovább fog ember ez országban élni, de az sem lesz magyar! Amely nemzet fölött külön isten, „a magyarok istene“ őrködik, azon nemzet a luiltuharcz- bau nem használhat idegen fegyvereket ; annak tudománya és művészete, ipara és műi par a nem lehet idegen, nem lehet csak magyar. A műipar nemzeti irányú fejlődését elősegítendő, Hnszka József már évekkel ezelőtt megkezdte a szükséges anyag összegyűjtését, hogy bebizonyíthassa, miszerint nem lehetetlen mtíiparunknak az idegen Ízlés alul való fölszabadítása, az idegen styl utánzásának megszüntetése és nemzetivel pótlása; mert volt s van még a jeleuben is specialis magyar díszítő modor. Az anyaggyűjtést legközelebbi körében az eredetiségek- s magyar különlegességekkel tömött Székelyföldöa kezdte meg, az elmaradhatatlau sikert a ,Székely Nemzeti Muzeum“ régi himzéseinek szép gyűjteményében és a gyermekkorában annyiszor megbámult alföldi czifra szűröknek, ki varrott subák s tulipános ládáknak miudenfelétalálbató nagy számába előre látva. Templom és lakház, palota ugymiut viskó egyaránt nyújtottak anyagot, hímzett ruha- nemnek-, festett mennyezetek-, bútor és egyéb eszközökben. Magyar ornainentet keresett s kapott a temető fejfáján úgy, mint a korcsma faragváuyos, galambbúgos kapu- lábján és boros kancséján. Az öregebb mesteremberek még mindenfelé emlékeznek a régi virágos magyar divatra, de ma már csakis emlékeznek. A 60-as években is síéltében dívott még a tulipános láda, s kékre festett virágos hátú széle, de ma már a legszegényebb pór- ! néptől is kiszorítja a mostoha összetákolt I olcsó munka. , A magyar iparnak specziális díszítési rao- I dóra tehát még a közelmúltban is élt s él 'még a jelenben is, de a múltban ép úgy ! uem részesült méltatásban, mirt ma. Az úri Iidegen volt régen, a hazait durvának és pa- I rasztosuak tartotta a czivilizáltabb osztály (régen ugy, mint ma. Csalta nép őrizte meg hagyományos Ízlését, s vele szinérzékét. A legutolsó barokk áramlatnak csak hideglelős szintelensége jutott el hozzánk,mely nálunk egyértelmű az urassal ; a sziupompa mely a magyar stylbeu erősen érvényesül, nekünk kirívó és parasztos. Szőnyegeinken és a nők hímzésein mindamellett a legrikítóbb szinti virágok szolgailag hű képét találjuk ékítményül. Fal, függöny, asztalnemű, edéuyek megfehéredtek, de a díványon, székeken s egyéb bútorokon elszórt hímzések, ha nem teljesen fehérek, ugy természethű, árnyék segélyével domborított virágokkal, sől genre- képekkel ékesek. A földön kék eget, híven domborított rózsát, palotarészleteket s török császárokat tápodnak, az odaillő mértani figura, vagy stilizált növény-disz helyett. A külföldi divat ferde iránya megmételyezte a fogyasztót s vele az iparost,, vagy talán megfordítva ; de annyi bizonyos, hogy saját jobb Ízlésünk kezd teljesen ismeretlen lenniAz idegen Ízléstelen gyárimunka kiszorította s megölte a magyar műipart. Csak a legújabb áramlat kezd helyesebb formákat keresni s követelni, de a mi iparosaink a régi gyakorlatot elfeledve, nem képesek megérteni az uj irányt s ha segélyükre uem sietünk, kénytelenek bevárni a külföldi chabIonokat. Huszka József erdélyi tanár műve ágy porszemet óhajt nyújtani a magyar müipar létesülendő nagy épületéhez. Nem reméli ugyan az ezredéves kfilbefolyás ellenében a még ma nem annyira ismeretlen, mint inkább nem méltányolt specziális magyar díszítési modort hamarosan érvényre emelhetni ; de ha az évek során át gyűjtött anyagból sikerült létezését kimutatnia és alapelveit levonnia : ugy fáradozása nem sikertelen, mert a megkezdett utou haladva remélhetőleg mind több és több erő s tehetség fog e téren megjelenni, hogy nemzeti díszítési modorunk számára lassankint noű- ipar miudeu ágát vissza hódítsa. Hogy azouban
