Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 79. szám
Tehessen. Nem igy van az úgynevezett gyári iparnál. A zakatoló gópek pihenőt, nem ismerő munkása, kinek se éjjele, se nappala, nincs ily boldog helyzetben; ő ha szerét teheti, hogy egy két órát szabadon élvezhet, akkor bizony nem megy nedves pincz* lakásába, hogy va lamely ismeretterjesztő könyvet vegyen a kezébe; megtört s a munkától meged- zett tagjai üdülést kívánnak, nyomott kedély hangulata szórakozni, mulatni vágyik s mulat szogény, mert előérzete van, hogy nem bírja szervezete sokáig e „humánus“ munkát. S igy sülyed erkölcsileg a munkások légiója; nem törődik velük senki, hogy heloia gyanánt bánik el velők az uralkodó tőke. Az állam, daczára a sok panasznak, nem tesz még eddig lépéseket a vasárnapi munka megszüntetése tárgyában; egyesülésre utal ; de tehet-e valamit egy pár védtelen ember a kapzsiság hatalmas árjával szemben ? S mit szóljunk a kereskedőkről ? Ezeknél meg épen megfordítva áll a dolog. Vegyünk pl. vJainely nagy várost s nézzük a vidéket, mindjárt elénk tárul a két különbség. Ott az üzletek zárva s ünnepeken a munka szünetel; a nagyvárosi kalmár örömmel siet csa ládja közé, bogy az ünnepet annak szerető körében töltse, inig a vidéki kisebb keieskedő legkevésbé sem látszik törődni az ünnep rendeltetésével s üzletét csak akkor csukja be, ha arra kényszerítve van. S nem csak önmagát fosztja meg a vasárnapi pihenőtől, hanem személyzo tét is. Nem törődik azzal, hogy van-e valamikor ideje segédjének arra, hogy hiányzó ismereteit önképzés által előmozdíthassa. Nem lehetue-e ezen közönyös lethargián valamikép segíteni ? Indítsanak mozgalmat az intelligen sebb kereskedők arra nézve, hogy az üzletek legalább vasárnap délután legyenek zárva, mert ezt kívánja a humánus k#r s a magyar kereskedelem művelése! Az iparosoknak meg kiváltkép érd<- kökben áll a vasárnapi munkasziinel; tudjuk, hogy a magyar iparosok még ezideig nagyon hátra vannak némely tekintetben; egyes iparosok azon lelketlen gazdálkodása, hogy üzletükben csak iskolázatlan, faragatlan gyermekeket vesznek fül, nagy hátrányára van a hazai iparnak, mivel annak számára oly munkásokat nevelnek, kik egyrészt niiivoletlenségök folytán aláássák az intelligens iparosok tekintélyét, másrészt podig ezekből kerülnek ki a mai társadalom legnagyobb ellenségei a socia- listák, meg az anarchisták. Esztergomi levél. (A szüretről.) Mennyi gonddal jár egy olyan szüret, melyben mi oly gondtalanul tudunk mulatni. A szőlőgazda már hetek óta komoly szemleutakat tart mosolygó tőkéi közt s nem annyira a philloxérát, mint inkább a szőlőpásztorokat szidia, Azok a szőlőpásztorok ! Csodálatos, hogy egymást nem lopják el ! Mert megint letarolt tőkéket füdö- zütt fel. De hát a jó bácsi nem sejtette, hogy tegnap Czilike kisasszony kint volt a mamával, meg egy folytonosan mosolygó fiatal úrral, a ki úgy szereti Czilike kisasszony kezéből az édes szőlőt. Ezek a papa philiszteri tilalmát megszegték s néhány tőkén csorbát ejtettek. — No várjatok csak Mihasznák ! Majd adok én nektek, csak forduljatok be a borravalótokért ! És szidja kedélyesen az összes szőlő pásztorokat. De ekkor a présházban már elkészült minden. Az ősi prés, a régi kád, a mindenféle patriarclialis faedény. Csakúgy szégyenkeznek valamennyien, any nyira megtisztultak. — Hát puskaport hoztatok-e már ? — kérdi a vinczeJlér nemzetségét, mely ilyenkor még messzebb elágazási! minden tagjával is ki szokott rukkolni. — Nem a téusuram, mer nem tahijuk a mozsarakat kérem alássan — válaszolja a viuczellér tudományos szakai atottsággai. — Átkozott szőlőpásztorok ! Hát még a mozsarakat se tudjátok megőrizni. Föl a padlásra gyerekek, keressétek a mozsarakat ! I A vinci'.ellérjelöltek (voltak vagy ti- zeuketteu) egymást ütötték agyba-főbe, olyau buzgósággal rohantak föl a padlásra. Nem sokára meg voltak a mozsarak. Mind a tizenkettőn egyszerre találták meg. Nigy ujjongással hozták le a padlásról. — A szőlőgazda ünnepélyes komolysággal fordul a vinczellérhez. — Átadom magának Tamás a mozsarakat. Felelős minden szerencsétlenségért Jól jegyezze meg, hogy valahány hoz zám járuló vendéget vesz észro legidősebb fia Andris, annyi ropogtatást log cselekedni. Érti ? Mert manapság nagy tudatlanság vagyon az emberek közt. — Értem tőns uram. — Hát hol a bogrács ? — Az már csak gulyáshust éhezik. — Átadom Tamás a maga feleségének a bográcsot. Az folelős minden szerencsétlenségért. Mert csak nem hihatok meg minden tűzoltót. Mennyit kell inagyarázgatni mai napság mindent! Az (mibereknek olyan nehéz észjárásuk vagyon ! Másnap megered a szüret. A mozsarak csütörtököt mondanak. Tamás szidja a rossz puskaport, de a gazda Tamást, a ki megint, megfeledkezett az emberségéről és kora reggel kezdte azt, a mit más becsületes viuczellér késő esiéro hagy. A becsipést értette a szőlőgazda, a ki végtelen bo- szúságában már ötödször biztatja azzal csütörtökön vinczel 1 érjót, hogy szüret után azonnal elcsapja. GASTON. Olvasó-asztal. (E rovatban említett müvek a Buzárovits-füle könyvkereskedésben rendelhetők meg.) — MagyarS al o n. Az október1 füzet több mint negyven közleménnyel jelent meg. Különösen nagybecsüek a Jókai-cul tusra vonatkozó közlemények Miks/.át htói és Hegedűs Sándortól. A költők közül Szász Károlyival, Kiss Józseffel, gróf Zichy Gézával találkozunk. A kiválóbb irók közül Jókai Mór, Pulszky Ferenc/., Bajza Lenke, Szuna, Ötvös stb. Írtak bele. Képei igen sikerültek és egészen eredetiek. Az elegáns vállalat Hevesi és Fekete József szerkesztésében minden nemesebb Ízlésű olvasó részéről me érdemelt pártfogást igényelhet. (Kiadóhivatala : Bpest Do- hány-uteza 12. Egy havi füzet ára 60 kr.) — Vörös m a r ty. Mehner Vilmos koszorús vállalatából megjelent a 11. és 12. füzet. Gyulai Pál előszava, Vörösmarty kitűnő életrajzának folytatása Gyulaitól s Vörösmarty néhány epikus müve van benne. A legzengzotesebb nyelvű magyar költő legújabb teljes kiadásának egyotlen egy müveit cs lád köréből sem volna szabad hiányoznia. — G o n d ü z ő czimmel egy uj szép- irodalmi hetilap indult meg Budapesten, Kiadó tulajdonosa Székely Aladár. (Budapest Dob utcza 14.) Az első szám olvasó asztalunkon P. Szathmáry Károly, Mikszáth, Kazár és Margittáitói hoz nagyszabású szépirodalmi közleményeket. A második szám szint oly jelesen van szerkesztve. Itt is Szathmáry, Kazár és Margitay eredeti regényeinek megkezdésével találkozunk. Mikszáth egy elbeszélést fejez be. Pósa költeményt hoz. Megjelennek Kontó Pál kalandjai is (melyeket újabban a Mulattató Zseb- könyvtár adott ki) A füzetet Mártonffy egy regény fordítása fejezi be. Ismeretterjesztő része még csekély. Irodalmi és művészeti rovata még nincsen. A vállalat igy is kitűnően indul s megérdemli a támogatást. Előfizető ára negyedévre 1 frt 50 kr. — Magyar Díszítő Styl czimű nagybecsű műre nemcsak lapunk tár- czájában, de itt is felhívjuk jóizlósfl közönségünk pártfogását. Á számos fametszettel ellátott több ivuyi szövegből, hat hat virágot tartalmazó 39 fametszésű lapból, az öt szineslapból, melyeknek mindegyike 10 —12 magyar motívumot tartalmaz eredeti színekben s a kapukat tárgyazó tollrajzos lapból álló mű előfizető ára 10 frt. Az előfizetési pénzek a szerzőhöz Sepsi Szeut- györgyre iutózendők. A mű kitűnő kiállításáról a Deutsch M -féle műintézet jó hirneve kezeskedik A már sajtó alatt levő mű 1884. december havában jelenik meg, miért is Huszka József rajztanár kéri az igen tisztelt előfizetőket megrendeléseik haladéktalanul eszközlésére, hogy a tetemes költséget, igénylő munkát csak szükséges számbau nyo- ma thassa. — Az „Ország-Világ“ 39-dik száma következe érdekes tartalommal jelent meg : A magyar dalszínház megnyitására,. Költemény Ábrányi Emiltől. — A havasok királynője. Történeti regény P. Szathmáry Károly tói. Folytatás. — Visszapillantás a magyar királyi dalműszinház megnyitásakor. Degró Alajostól. Tiz képpel. — Az új opera- ház. Képekkel. — Beethoven és „Leonora.“ Közli Polko Eliz. — A hét története. Irta Adorján Sándor. — Állandó rovatok : Irodalom, színház, művészet, kegyelet, divat, különfélék, rejt-" vények, naptár, hirdetések. — G a r a 1) o n c z i á s Diák Naptára az 1885-ik évre száz képpel, ötszürannyi élcczel s jóízű dolgoknak egész özönével fog megjelenni. Szerkeszti Szávay Gyula Győrött. Tavai jelent meg a n-ptár első óv folyama három ezer példányban, de ez mind mohón kelt el. Egy példány ára 50 la’. e remény no maradjon „púim desideriutu“, az iskolák hivatvák első sorban felkarolui az ügyet. A magyaros formák terjesztése s a nagy közönséggel való megismertetése körül a gyárak s nagyobb iparmühelyek is sokat tehetnek; de mint tudjuk, itt az uj utál.i hajsza nein terjed túl a másoláson s a ka- 1 pott formáknak eredeti rendeltetésükkel gyakran homlokegyenest ellenkező felhasználásán. Öntudatos styI-feilesztés a mai fö- lűletes korban nyerészkedésre alapított vállalatoktól nem remélhető s nem is követelhető, ha az iskola nem nevel számukra gondolkozó s öntudatosan cselekvő munkásokat. Az iskola vau mindeuek előtt hivatva terjeszteni nemzeti díszítő modorunk ismeretét. Külöuöseu az ipar- és polgári isko’ák, valamint a leánynevelő tanintézetek czélja engedi meg uagyobb mérvű felkarolását a magyar styluek ; bár a közép-tanodák tanára is sok alkalmas alakot talál virágai között tábla-rajzához. Díszítmények komponálásánál nagyon alkalmas anyagul kínálkozik egyszerű elrendezése és kevés-féle elemeivel, alkatrészeivel. Csak egy pár természeti törvényt kell szem előtt tartani s az adóit virágokat illő helyükön alkalmazva a kiválóbb ürességet levéllel betölteni: s a tanuló nagy ölömére kész az uj díszítés. A vonalak, szárak érintőleges hajlású ; egy anya- tőr zslől való kisugárzás vagy legalább utó lagos összekötés; és a díszítendő tér egyen- sulyu beosztása : a mindeu stylben szem élőit tartandó természeti törvények. Egy díszítés C3uk akkor jó, csak akkor tökéletes, ha sem hozzá adui, sem belőle elvenni nem l lebet az egész összhangnak megza\arása és szemsériő felbontása nélkül. A uagybeci-ü munka első része felkarolva a pogány magyar korból ismeretes díszítési motívumokat, történeti egymásutánban tárgyalja diszitő modorunkat, követve uyomát t a homályos középoron s az emlékekben gazdag renaissance-on át egész a jelen korig. Kivált XVII. és XVIII. század hatalmas fellendülését igyekszik nemzeti diszitő modorunkat, számtalan, az országban szanaszét található emlékei után bemutatui, külöu tárgyalva a virág alakjait, leveleit és legszokatlanabb szárállásait. Öt színes lapon, a jelen század elejéről való festett bútorok és jelenkori hímzett ruuhanemüek mellett, a fentemlitett századokból 20 — 30 hímzést nyújt Huszka műve eredeti színeikkel, melyeket a uői kézimunkák tanítónője, valamint a, szóp és Ízléses hímzést kedvelő művelt női közönség előnyösen használhat előképül. Egy lapon a székely népnél divatos galainbbugos kapuk 4 — 5 mintapéldányát ismerteti meg, mivel nézete szerint egyedül e kapuk nyújtanak némi anyagot úgy nemzeti biitov-iparuukhoz, mint építészetünk nemzeti irányban való fejlesztéséhez, noha kapuinkon a mohanedán kelet befolyása nagyon is szembeszökő. A hímzések és festett bútorok mellett hazánk legmagyarabb vidékéről. a Székelyföldről egy csoport festett edénynemüt is bemutat Morelli Gusztáv kitűnő vésője alul kikerült fametszetben, hogy felkarolja a hanyatló cserépipar letűnt ornamentikáját is, műve tervezett második részének megjelentéig, mely csak a jelen népies mtíirányát fogja tárgyalni. Ezt a nagybecsű munkát már eleve is lelkesen üdvözöljük. Mert uj lapokat fog nyújtani a magyar művészet s művelődés történelem lapjaihoz. Es ilyen speciálisan nemzeti mű meg is érdemli, hogy úgy a sajtó mint a közönség lelkesen fölkarolja. Iskoláinknak s különösen női kéziinuuka tanítónőinknek kiválóan ajánljuk. Hu némi megfigyeléssel körültekintünk a gyöngéd kezek muukáiu, úgy azt látjuk, hogy sok styl- teleu motívumokkal bíró minták vannak közhasználatban, melyek mindenhonnanu származhatnak, csak Magyarországról nem. Gyakran őszintén sajnálhatjuk azt az időt, a melyet egy több hónapra terjedő női kézimunka örökre elrabolt. Mert vannak női kézimunkák, melyekben a phautasiának, a törvényes motívumoknak, a harmóniának, szóval a nemes Ízlésnek még csak nyoma sincsen. Nem is ériutjük a gépiesen másoló női kézi munkák utón útfélen található sty Helen tömegét. Sehol se lehet több képtelenséget és törvénytelenséget ártatlanban is elkövetni, mint a hol az aesthetika legelemibb törvény eit sem alkalmazzuk. A Magyar Diszitő Styl művészeti becse mellett még a nemzeti szellem fejlődésének is hizeleg s igy kettős okunk van arra, hogy megjelenését őszintén üdvözöljük ! Öl nyeremény. (Amerikai elbeszélés.) Nyalka szép fickó volt CrawRóbert vagyis „Bobby“, mint őt uorfoltki barátai nevezték. így vélekedett Dundee Milli is, kinek leg főbb vágya volt, az érte lángoló szép Bob- byt, kezével s szivével boldogítani. Do ob fájdalom ! Bobby, kit a természet oly pazarul látottéi kellemekkel s szépséggel, nem volt Fortuna kegyence; szegény — igen szegény ügyvédsegéch'cske volt, kinek erszénye vetekedett karcsúságban, a legkar- csubb uorfolki szépség derekával ; Milli is szegény volt, összes vagyona jó szive s szép arcocskájából állt; édes atyja pedig egy igen praktikus észjárású yaukee lévén, úgy okoskodott: ha semmit a semmivel összeadunk, akkor nyerünk egy nagy semmit s ez okoskodás eredménye az lett, hogy a szerelmes Bobby kérelmére igy határozott „abból semmisem lesz“-szel telelt A kikosarazott Bobby elbusulta magát s lehorgasztott fejjel ment — szokott korcsmájába, melynek tulajdonosúéin, egy gazdag kövér özvegyasszony, titokban szintén epe- dett a szép Írnokért, sőt már egyes célzásokat is koczkáztatott Bobby előtt, melyek nagyon hasonlítottak szemérmes vallomásokhoz ; de hiába mert Bobby hősileg el volt határozva, hogy Millike szivét meg nem törni s a magáét is megtartani épségben. De mi tevő legyen, hogy tegyen szert hamarjában nagy összeg pénzre ? Gondolkodott, törte a fejét, mig végre pompás gondolata támadt. Hisz a művészeti csarnokban képeket is sorsolnak ki, miért no sorsolhatná ő ki önmagát ? hisz ő értékesebb valami, egy képnél ! Pár nap múlva a „Norfolki Értesítő“ vastag betűkkel nyomtatva hozta e hirdetést : „Nősülni óhajtok. Minthogy szegény vagyok, következő módon akarok feleséghez s vagyonhoz jutni: Mindegyik hozzám uőüljönui
