Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 60. szám
Esztergom VI. évfolyam. ________________________60. szám._____________________Vasárnap, 1884. július 27-énVáros i s megyei érdekeink közlönye. JA EG JELENIK HETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: pgósz évre........................................ • 6 fit — Icrf él évre.....................................................3 , — , n egyedévre...............................................I » *r>0 , E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: ySzÉCHENYI-TÉR ^. hová n lap (szellemi részét illet» közlemények kiildenrlSk. KIADÓ hTv ATAL: ^SzÉCHENl-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttóroe szánt közlemények, eloiizetési pénzeli és reclamálások iiitózeudok. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IHlillKTNSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-nOO-ig . 2 „ 25 „ llélyegdíj 30 kr. MAGÁNHJRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabbau kOzöltetnek. NYIÍi LTÉIt sora 20 nr A mit nélkülözünk. Esztergom, jól. 25. őrökre kisvárosi tartózkodásu, kisvárosi igényli, kisvárosi miiveltségií s kisvárosi Ízlésű embernek kell annak lenni, a ki boldognak, tökéletes boldognak érzi magát a kisváros által nyújtott, vagy inkább nőm nyújtott szellemi élvezetek által. A mit nélkülöznünk kell, az százezer- szer több annál, mint a mit élvezhetünk. De elvégre is a végzet ellen kifakadni hiábavaló, a hivatás pontos betöltése még Grrönlaudbau is gyönyört nyújt. Nem arról beszélünk, a mit az irodalom és művészet hiányában nélkülözünk, hanem,arról, a mi tökéletesen tönkre tesz minden eszményi törekvést, mely visszaránt a felhőkből s közönséges emberré idomít mindenkit a kis városokban. És ez a jó tónus hiánya. Hogy mi az a jó tónus, azt minden virágzó város szép hazánkbau gyönyörű példákkal illusztrálja. A hol jó Ízlés, jó tónus uralkodik, ott nem a megél hetes az élet czélja, hanem az irodalom és művészet által nyújtott gyönyörök meghonosítása és élvezése. Csak egyetlen egy példával akarjuk megvilágítani, hogy milyen nevezetes .tényező a művészetek fejlődésében s a szellemi ólet virágoztatásábau a jó tónus. „XIV. Lajos századában — Írja a kitűnő frauczia aesthetikus, Taine — az irodalom művészi stylre tett szert, mely tisztaság, szabatosság és átlátszóság dolgábau párját ritkítja s a drámai művészet nyelve és verselóse I tökélyesült, hogy azt egész Európában I az emberi szellem inestermüve gyanánt i csodálták. Igen, mert ekkor az Írók előtt mintaképek állottak, melyeket nem szűntek meg soha tanulmányozni. XIV. Lajos hibátlanul beszélt, oly méltósággal, ékesszólással és komolysággal, mely valóban királyi volt. Udvara, személyzetének leveleiből, följegyzéseiből és emlékirataiból tudjuk, hogy az aristokra- tikus hang, a folytonos elegantia, a kifejezések választékossága, a kifogástalan modor és tiszta beszéd az udva- ronczoknak és fejedelemnek egyaránt sajátja volt, olyannyira, hogy a mű vésznek, ki társaságukban ólt csak em- lékező-tehetsógóre és tapasztalatainak körére kellett támaszkodnia, hogy művészetében a legjobb anyagot föltalálja.“ Ez érdekes példa a legideálisabb állapotokról beszól. Viszonyainkra csak annyit fordíthatunk belőle, hogy ha társaságainkban a közönséges tereferólés helyett magvasabb társalgás eredne, ha a mulatságosaknak vett durva Ízléstelenségek és lepcsessógek helyett finomabb szellem foglalna tért, hamegszó- lások és pletykák helyett többet beszélnénk arról a mi kicsiny falainkon túl a nagy világban történik, ha a világra szóló eszmék és törekvések náluuk is méltánylásban részesülnének : akkor meg lenne teremtve a jó tónus, akkor az ügyvéd meg az orvos nem lenne kénytelen utón-uffeleu eltereferélni hivatalos dolgait, akkor az emberek rnagáu- szentélye több kíméletben részesülne, nagyobb lenne az összetartás, tisztább az ízlés s minden nemes eszméuek biztos otthona akadna kisvárosunkban. a mit leginkább és nélkülözünk. Esztergomi levél. (Ebben a nagy melegben.) Mikor nincs miről Írni, mikor nincs miről beszélni, mikor nincs mi fölött gondolkodni, mikor nincs min boszan- kodni, azt úgy hivják a mi kis városunkban, hogy nyaralás. Nyaralás... Ez villámhárítója minden renyhesógnek, minden unatkozásnak.— Hegakasztója minden összetartozóságnak, kignnyolója minden rendszernek s valóságos tönkretevője a tevékenységnek. Elkezdve a város polgármesterétől le az utolsó drabautig, mindenki nyaral. Nagyokat izzad, egész délután a délelőtti hőségről beszól s egész délelőtt tolakodó legyeket Ítél halálra, a kik épen akkor másznak végig a papiroson, mikor az első sorok még meg se száradtak. Az irodában épen nem ^alonias megjelenésben körmölgetuek a város eleven kectográphjai s közbe-közbe erősen szó- litgatják egymást, mert munka közben csak bizonyos fokig szabad szundikálni, különben megakad a világ. Lent a pénztárban is nyaralnak. Szórványosan kopogtatnak be az adófizetők, mert kánikulában adót fizetni kanuibáli föladat. Kezdődnek a séták és a merengések, de legmeghatóbban mereng a Wertheiiner-kassa, mely színig tele van afrikai hőséggel. így van ez a megyeházán is, a hol nincs kimoudva a törvényes szüuet, igy van a járásbíróságnál is, a hol legalább kihirdetik egy kicsit a kánikulát s igy van az mindenütt. Mindenki nyaral. Legérdekesebbek a nyaralások a ezi- geteu. Már reggel négy órakor jelentkeznek az első nyaralók. Egy kicsit morózus hangulatban sziir- csölik a karlsbadit és lépnek akkorákat, mintha legalább is a feleségükkel kellene sétálniok. Öt órakor már deli hölgyecskék is mutatkoznak. Érdekes szemekkel üdvözölnek s pompás reggeli haugulatbau sétálnak el melletted. Kis napernyő, kis könyvecske, egy kis egyedüliség, a mi azouban nem na- gyou soká tart, mert a rendesvousok nem azért vaunak kitalálva, hogy az emberek magukban unatkozzanak. Hat órakor már a realistikusabb alakok jelentkeznek. Elhízott papák és bácsik, guruló mamák és nénik. Lassan tipegnek, tapoguak, minden mozdulatuk csupa nyugalom. Egy rendkívül elhízott házaspár lejt el mellettem. Ott ülök a geszteuyefák között, bolondos gondolataimmal rendezem eximádottaim emlékeit s egyszerre csak eltotyognak előttem. Olyan higgadtan tudnak járni egymás mellett. Olyau unalmasan tudnak élni egymás mellett. Olyan kótségbeejtőeu el tudtak hízni egymás mellett. Hát emlókezuek-e ezek még a szerelemre ? Tudják-e még ezek, hogy mi az a lelkesedés? Hisznek e ezek még eszményekben? Olyan zsírosán mosolyogtak reám s olyau hájasán üdvözöltek, hogy azonnal sétára kellett indulnom, különben halálra hízom. Jókai bizonyos aggodalommal kérdezte: —Mi lesz belőlünk,mire megvénülüuk? Én aggodalommal merek Jókai után valamit kérdezni, de azért tökéletesen A jó tónus az annyira legérzékenyebben ÜL Jsztsrp es Mb“ társája. eJzéfi. Szelíd leányka volt Irén, Alig tizenhat éves S olyan szemérmes, jól nevelt, Oly szende, oly erényes. Szelíd leányka volt Irén, Sohsem fogom feledni, El tudtam volna, — el biz én A tűzbe érte menni. Szelíd leányka volt Iréu, Szelíd, miként egy angyal, S ki hitte volna? — megszökött Egy lovas főliadnngygyal. LÁNYI ADOLÁR. &ciWíáSot ta&, (Csevegés egy csésze tliea mellett.) Szellemes társaságból kerültünk haza. Szép asszonyok és jó sziuésznők között mulattunk egyszerre, megértettük egymást, nem tudtunk affectálni, de annál fesztelenebbé ka- czagni s nem tudtunk uuatkozi, a mint az már a mi kisvárosunkban chic. Szóval1 blyan aranyos hangulatban voltunk, hogy hajlandók lettüuk volna még a legostobább embereket is keblünkre ölelni. A hold kedélyes mosollyal tekiutett le reánk s mi ketteu vidáman nevetgélve s folytonosan czilielődve tértünk haza. Vendége voltam Loránd barát ómnak, a ki minden jókedve mellett még tlieát is tud csinálni éjfél után, anélkül hogy megharagudnék. A tbea elkészült és én azalatt végig néztem egy albumot. Mindjárt föltűnt az első kép. Egy tizenhat esztendős leány képe. — Te, ki ez az ábrándos kis jószág ezekkel a nagy merengő szemekkel. — Az első... válaszolta Lorándom és sóhajtani igyekezett. — Az eximádottak közül ? No ugy-e pesti leány, a ki nagyon szerelmes volt beléd s épen azért kellett egy szomszéd házi ur fiához mennie. Ezt a históriát már ismerem. De tudod-e hogy hol van most ? Egy meglehetősen ostoba e ober karján a Har- gits7.igeten unatkozik s elfelejti, hogy néha- néha mégis csak meg kellene csókolni a egy pityergő kisdedet, a kit egy terebélyes budakeszi dajka csititgat. — Minden daluak ez a vége... — Hát ki ez a kis mosolygó ? — Ah az a hóbortos kis aranykajú angyal ? Ez volt az első színésznő, a kit imádtam. — És hány napig ? — Ha izetlenkedni akarsz, akkor nem folytatom. Van már vagy tiz éve. Tudod tíz esztendő alatt tiz halottja is van az embernek, csak legyen elégséges mély szive, hogy belétemesse. — És mi történt vele ? — Váltottunk néhány levelet, mig jegyet nem váltott egy dúsgazdag serfőzővei. Azóta nem iszom sört, mert szörnyű keserű remi- niscentiákat ébreszt föl bennem. — És ki ez a pikáns ajkú asszony ? — Asszonyokról ne beszéljünk. Noblesse oblige, az illem a fő. Hanem lapozzunk csak tovább. Ide nézz ! — Kaczér. — De azért kedves. — Szép. — De azért szeretetreméltó. — Hát mi a dal vége? — Elváltunk. Legtovább ismertem, legtovább imádtam, legnehezebb volt tőle szakadnom. Egy hulló csillagban van megírva, hogy sohasem lesz az enyém s én az övé. Megjelent a paradicsomban egy frakkos kígyó satöbbi. Elváltuuk. ■— Hogy újra találkozzatok ! — Hogy sohase találkozzunk többet! Különben ez nem egy csésze tbea mellé, hanem egy kötet regénybe való. Majd megírom s neked ajánlom. — No kezet rá... de hát az ötödikről mit regélsz? Okó, hisz ezt is ösmerera. Képzeld csak én is szerelmes voltam bele hatvan- három napig. Gyönyörű Fiametta volt. — No én teljes hatvauuégy napig. Tehát mi volLképen vetély társak is voltunk! Hát a nóta vége itt nagyon kiábrándító. Szerelmes lett beléje a nevelő apja satöbbi. — Satöbbi. Ez az érdekes szemű leány, ebben a báliruhábau... — Igen ebben a báli ruhában ragadott el- De csak egy farsangra. Senkivel se tán- czoltam nagyobb gyönyörrel. A mióta nem tánczoluuk, azóta valószínűleg el is felejtettük egymást. — És ez a gyönyörű termetű nő ? i — Asszony... lapozzuuk tovább! I — Hát ez a mámoros mosolyé leány? — Ez egy kis szörnyeteg, a ki meg tud hódítani s meg tud hódolni, de csak a báli teremben. Rajongásom három cigarettenyi ideig tartott. Pompásan udvaroltam neki, ami nagyon jól esett miudakettőuknek. Egyéb baj nem történt. — Hát ez a hires énekesnő ? — Szintéu ismered ? — Szintén imádtam. — És hány napig ? — Talán tovább, mint a meddig láttam. — Fordíts, te satyr ! — Üres. Ki fog idekerülui ? — A feleségem.. . — És ki lesz a feleséged? — A kit megtalálok. A ki eszményeim közt már él. — De kit találsz meg ? — A kit szeretek & a kit szeretni bírok. — Meddig ? — Örökre. — Tartok tőle, hogy nem találod meg. De óhajtom hogy megtaláld, s eximádot- taid után ő legyeu az első, a ki fölött sohasem fogsz bírni napirendre térni. Béke az eximádottak hamvaira ! — Köszönöm a toasztot és most ünnepélyes jó éjszakát. Angolból : OMBRE.
