Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 60. szám

sikerült kétségbeeséssel kérdeztem kar­csú árnyékomtól : — Istenkém, mi lesz belőlünk, mire megkövéredílük ? GASTON. Irta és Rudnay Sándor herczegprimásnak ajánlta 1820-ban pELSEI piRÖ pERENCZ kiryai plébános Latinból fordította: PIACSEK JEROMOS­(III. közlemény) X. Az első királyok többnyire Esztergomban laktak_ Az egyik indító okot, hogy Imre a királyi lakot az érseknek adományozza, ő maga kifejezi, mikor azt mondja: „hogy minden viszály elháritassék, mert alig volt lehetséges, hogy miután a vár oly szűk terén két lak, a királyi és az érseki állt, az udvarbeliek kö­zölt minden viszályt ki lehetett volna kerülni. Bizonyos ugyan, hogy régi ki­rályaink különféle ügyelt elintézése vó gett Magyarország különböző vidékeit éveukint bejárták, de valahányszor az ország ügyei engedték, legnagyobbrészt Esztergomban székeltek s igy Eszter­gom azon időben mindkét értelemben Magyarország fővárosának neveztetett; igy történt, hogy III. Béia a keresz­tes hadakkal Palestinába utazó Frigyes császárt ezen fővárosában fogadta, ki itt 4 napig élvezte a király vendég­szeretetét. A már említett Arnold igy| ir ezen ügyről : „Mikor a császár Esz-1 tergom nevű városhoz, mely Magyaror­szág fővárosa, jött, a király ezer ka­tonából álló kísérettel személyesen elébe ment s irányában egész hódolattal nem csak vendégszeretetet, hanem szívessé­get is tanúsított. Azután Gráu nevű várában, miután hasonnevű folyón át keltek, melytől a város, hol azelőtt időzött vala és a vár nevét vette, fo­gadta a császárt s neki két házat tele liszttel adott. Godefrid ugyan, csak egy házról tesz említést, de a helyet és az időt világosabban meghatározza, ezeu szavakkal : „Pünköst nyolcadán (jun. 4.) eléje meutek Magyarország királya és királynéja. A király felajánlott neki oly nagy sátort, hogy 3 szekér is alig bírta el s más ékességeket. Mig uta­zásuk Magyarországon keresztül tartott, utánuk küldözgette az élelmi szereket. Mert mikor közeledtek Szent György városához, egy házat készíttetett, me­llet liszttel és abrakkal megtöltetett s ebből mindenki tetszése szerint kapott. Ez az a város, mely a prépostságnak nevét kölcsönözte.“ XL E 8 kanonokkal ellátott föszékespgyházon kívül még 3 collegialis egyház volt Esztergomban. Az első volt Sz.- Györgyegyháza, Némelyek azon véleményben, hogy maga sz. István alapította, de ezt bebizonyí­tani nem tudják. Az bizonyosabb, hogy Chauádi érsek megujitatta és a 4 ka- noniát még négy gyei megszaporitotta. Erről Schmitth egri érsek (l.k. 271. lapon) igy ir: „Chauádi, Isten és az apostoli szék kegyelméből esztergomi érsek. Látva, hogy sz. György vértanú temploma, mely úgy látszik, hogy Ma gyarország társas egyházainak egyike, oly rongált állapotba jututt, hogy még fedélzettel sem birt és hogy egyszer sem lehet egész éveu át benne tiszte­lettel sz. mise áldozatot bemutatni és hogy alapításától fogva virágzó kapta lan a jövedelem csekélysége miatt meg­szüntetett s a kanonokok közül a pré poston kívül senki sem tartózkodhatik benne, a szeretett által indíttatva, ez állapoton segíteni akarván, bogy a clórus száma inkább szaporodjék, mint fogyjon, hogy az említett egyházban a mindenható Isten imádtassók, a hold. szűz Mária és a többi szentek tisztel- tessenek, a mi bűneink bocsánatáért ott imák végeztessenek, ez egyházat hefedetjük és elrendeljük, hogy benne folytonosan 8 kanonok tartózkodjék, hogy a mennyei Kiiály Fiának szol­gáljanak, a hol az előtt csak négyen voltak, ügy azonban, hogy senkise le­hessen ez egyházban kanonok, hacsak az előtt nem volt diaconus, vagy pres­byter. A ki diaconus volt, az egy óv leforgása alatt presbyterró legyen, ha pedig ezt elérni elmulasztaná, jogától elessék. De minthogy a kanonokok a jövedelem csekélysége meg nem élhet­nek, mi testvéreinkkel együtt a dol­got fontolóra véve gondoskodunk. To­vábbá a bornak tizedéből, mely az esztergomi káptalannak jár, a sz. Adal­bert prépostja és az olvasó kanonok előtt kap tizedet, a mint ez hold. em­lékű Job érsek adományozó levelében bővebbeu foglaltatik, Esztergom, sz. György vértanú előnapjan, Kr. sz. u. 1337-ben.“ Minthogy e szót „azelőtt“ használta és Job adományozásáról téte­tik említés, e pn'postsag keletkezése 12 dik század utáni időre nem tehető, vájjon o század elé teheto-e, nem bi­zonyos. E prépostsag Chanadi szándéka szerint mohácsi vészig létezett, mely előtt II, Lajos Chauádi okmányát meg­erősítette 1521-ben. Milyenek a férfiak. 16 éves korukban : sok beretvát ron­tanak s még több regényt olvasnak. 17 éves korukban : első ízben sze­relmesek „a sírig“, költeményeket fa­ragnak, kozdenok nem tanulni s erősen dohányozni. 18 éves korukban : pedrik a bajuszt, ha nincs is, az ivásban szívesen gya­korolják magukat, a párbajnak sem el­lenei s igen hajlandók a „hűt.elen ked­ves“ miatt főbelőni magukat (természe­tesen gondolatbelileg.) 19 éves korukban : legújabb divat szerint öltözködnek, süttetik a hajukat s mar két rendbeli viszonyuk van. 20 éves korukban : házasságról be­szélnek. udvariasak és előzékenyek az összes nővilág iránt, még a szobaczi- ezusokat sem véve ki. 21 éves korukban : asszonyba szeret­nek s megvetéssel beszélnek a házas­ságról. 22 éves korukban : szívesen beszél­nek lovakról, kutyákról s kártyajátsz­mákról, kérkednek szerelmeslevelekkel, önmaguknak küldözgetnek gyengéd aján­dékokat, melyek fölött élénk meglepe­tésüknek adnak kifejezést. 23 éves korukban : hajfürtök gyűj­tésével foglalkoznak s lemondásról be­szélnek. 24 éves korukban : beleszeretnek egy szép lányba, a ki szellemdus, különben a szépségre nem igen néznek már és nem tánczolnak többé. 25 éves korukban: inkább a pénzre vannak tekintettel, mint a bájakra, ku­tyát tartanak s sok pipával látják el magukat. 26 éves korukban : színésznőt pro- tegálnak, kiről sok szépet Írnak, vagy iratunk a lapokba s kire még többet költenek. Kezdenek kébo-korbi munká­hoz is látni, a mivel aztán nagyra vannak. 27 éves korukban: minden nőnek udvarolgatnak, mindenkit legszebbnek jelentve ki. Olykor házasságra is gon­dolnak s fölteszik magukban, hogy már ezentúl szolidabbak lesznek. 28 éves korukban : a megállapodot­tat adják, visszájára nézegetik magukat a tükörben s néha váltig állítják, hogy betegesek. Tizennégy napon át igen kedvesek éa szeretetreméltóak a feleség irányában, angyalnak nevezik őt s egyedül neki élnek. 31 éves korukban : egyszerre fukar­kodni kezdenek, panaszkodnak a pipe- részkedés ellen s a feleséget asszonynak szólítják. 32 éves korukban rettenetesen unat­koznak, a feleséget már csak kedve­semnek szólítják, néha meg féltékenyek. 33 éves korukban sok családi gond­ról beszélnek s itt-ott egy ősz hajszálat tépnek ki. 34 éves korukban beleszeretnek fia­tal hölgybe, otthon roszkedvüek és duzzogok s vilóságos zsarnokai a nő­nek, a gyermekeknek s a cselédségnek. Ha az asszony ilyenkor csókot akar, azt mondják : — Ugyan ne gyerekeskedjól lelkem ! 35 éves korukban egy jó barátra tesznek szert s udvarolnak a feleségének. Este aztán rendszerint a kaszinót láto­gatják, vagy egy pohár borra menuek, otthon ritkán maradnak. Ezentúl 25 éves korukat kívánják vissza, de hiába! az „anmjuezi szép napok“ ha egyszer letűntek, sohasem varázsolhalók többé vissza. A többit aztán mindenki tudja. A kulisszák mögül. (A színésznőkről s a szinésznőküek.) Mikor a szende színésznő erőnek ere­jével naiv szerepet akar játszani — első jele, hogy már vénülni kezd. * Ha a gyakori belesilléstől meg akarsz menekülni, a súgóval „pertu“ legyél. * A legtöbb esetben a jó színésznő a jó szerepnél kezdődik. * Ha a primadonna reád megharagszik első boszuja, hogy jutalomjátékodbau nem fogad el szerepet. * A hol a directornó szende színésznő, ott legállandóbb a szerelmes színész. * Ha jó szerephez akarsz jutni, emelj jó messziről kalapot a — rendezőnek. * Ha sok jó barátod vau a társulatnál, a festékeidet zárd el. * Ha valamely szerepet kitünően ala­kítottál és a krtika dicsér, pályatársaid „találja a szerep.“ * 29 éves korukban : arra a gon olatra jutnak, hogy oly nőt vesznek el, ki a betegápoláshoz ért. 30 éves korukban : sok habozás után 1 azt mondják : megnősülnek. I A városligetben egy végelgyengülésben szenvedő ház földszintjén lakott egy végel­gyengülésben szenvedő nyugalmazott kapi­tány, a kinek az egész világon nincs más barátj a mint végelgyengülésben szenvedő pin­csi kutyája. . . Miudakettő, a gazda meg a pincsi is agg­legény. Haragusznak a női nemre. . . Rá- mordulnak minden kötényre és ha alsó szok­nyát látnak, úgy tesznek mint az osztrákok Königrátzuél. Házmesternőjük a legvénebb és legelzár- kózottabb kiadásból való, valóságos mustra példány, ez szolgálja ki a hatlábú nőgy fi lölő párt.. Szobájukhoz extra kulcsa van, vele mégis csak akkor léphet be, mikor az „urak“ nincsenek otthon. S ha a fátum, illetőleg az öreg nr haza­tértekor szobájában kapja, akkor borzasztó ppectaculurrotcsinál, a Neró pedig helecsim- peszkedik a házmesternő lábikrájába. A ka­pitány ur aztán sarkig tárja ablakait, hogy kiszeilőztesse szobáját. Egyik vasárnap az öreg úr vén pincsijé­vel egyetemben kirándulást tervezett. Távoz- takor asztalára papirszeletet tesz : „Csak estefelé jövök haza.“ Mig ő jókedvtileg útjára tér, a végelgyen­gülésben szenvedő házban borzasztó histó­riák vannak készülőben. A legvénebb házmesteraő t. i. felhasználja halálos ellenségének távollétét és egy kis tries-tracsra megiuvitálja a szomszédságból barátnőit. Ergo kávét készít. Anélkül nem lehet szapului ! Lévén pedig az ő szobácskája olyan sötét, akár a pokol, továbbá tudomásul bírván an­nak, hogy a kapitány csak estefelé tér haza, hát betelepszik a díszes kávéirtó consequen- tiával a nogyülölők szobájába. Vala pediglen asztalra is szükség, ennél­fogva a dohányszeleucze, hosszuszáru pipa, tintatartö, újságok, etcetera, a sarokba ke­rülnek. Papucs és slafrock lőtávolra jutnak. A székek, recsegő nyugágy, meg az éjjeli szekrény is, az öreg frigyládája, elmozdit- tatnak régi helyükről. A nőgyűlölő flaskájábau hoznak vizet, po- karából isznak. A Nero ágya Karthágóként dulatik fel. Egy szó mint száz az egész szentélyt meg- becstelenitik, ezerszeresen megbecstelenitik. S még ez nem elég ! A nyelveket megoldja és feltüzeli a czi- kóriás vízzel meghigitott tej s megkezdő­dik a szapulás. Hol megmossák az öreget. Széttagolják, darabokra szedik szét s a darabkákat újra felosztják, legkisebb szabad szemmel nem látható atomjaira. Mindenki tud róla valami rosszat. Pavlicsuó asszonyság, a ki egy vén törzs­tiszt lábát hét éven át lcenegette ferenezpá- 1 inkával, kámforos ispirítussal, nagyon pa­rasztosan rángatja a vállait és szeretné tud­ni, hogy voltalcépeu hol és mikor volt ez a kapitány, kapitány. Aztán hol ?an az az ember a ki egy pin- durkát is látott abból a nyugdíj bárczából? — Hm ! kapitány ! hisz azt mondhatja akárki is ! c-v Há’szen a papír is eltűri, hogy rá­írják ! — Rablókapitány talán ! — Az már lehetett ! Tetszik még egy fiudzsával Nekutiné komámasszony ? — No még egy csöppet csak... hanem többet nem ám. Aztán az a kutya, az a pin­csi is, — — ördög tudja milyen állat ! A még rosszabb mint a gazdája. Bele­harap minden nőnek a lábikrájába. Mintha csak be volna rá tanítva ! Igen a lábikrába; — Aztán nézzék csak! az a vén raadárijesztő, a multhóLn mikor megesküdtem rá, hogy az ő Nérója ide be­leharapott, — még most is megmutathatom a helyet, tudják mit mondott az a vén... az a vén... hogy a... üsse meg! Azt mondta, hiszen magának nincs is lábikrája ! Képzel­jék csak! azt merni mondani u e k e m, ne­kem ! hogy niucs lábikrám !? Hanem aztán adtam is neki! A szapulás csak folyt — s annyira be­lemelegedtek, hogy észre sem vették : az ég egy pár perez alatti elborulását s hogy megeredt az eső. Már most nem csak beiü, hanem kint is mosták az öreg kapitányt. Mig a legvénebb házmesternő, mivel neki kemény szék jutott, a kapitány ágyából épen egy friss huzatu vánkost vett ki, reá ült, addig a tries tracs Niagarája alatt az agg­legények már-márelsillyeduek. Sime! most megnyílik az ajtó, a bőrig ázott Nero pá­ratlan csataorditással, a felijedő uémberek szoknyái közé rohan. A küszöbön meg — borzasztó nézni is —■ ott áll a csurom víz kétlábú agglegény, n kirándulását az eső miáu félbeszakította ki föuutlanul tért haza, és A uőgyülölő, aki szobáját, ha csak szóba kerül is a nő, szellőzteti. Ő — ezen vad pipirtyó társasággal szem­ben ! A szó megakad a torkon, mely csak ka­tonákat szokott vezényleni. Szótlanul bámulja az asszonyokat. Végre magához tér. Reszkető kezében a fenyegetőig felemelt bottal felfegyverkezve egy lépést tesz a meg­gyalázott szoba belsejébe. Ajkai rángatóztak. Keble görcsösen czibál. — Szavakat keres . . . — Jobbra át! marsch ! ordítja végre, s félig holtan egy székbe rogy... Az asszonyok vihogva futnak meg, követve a 4 lábú agglegénytől, a ki miuden lábik­rának esküdt ellensége. * * * Pénteken eltávozott a kapitány. A földszinti lakás ennélfogva rögtön kia­dandó. Közelebbit a bázmesternőuól. Németből : H. S. A közelebbi ismoretség legvilágosabb jele, ha egy nőtől festéktörlőjét kéred kölcsön. * Legtöbb baja van az ügyelőnek olyan kardaluoknővel, a kiuek priineur színész udvarol. * A comica színésznőbe rendesen csak az ura szerelmes.

Next

/
Oldalképek
Tartalom