Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 59. szám
rosunk közvetlen a Dunapartjáii terül el, a gőzfecskendő czélszerüsóge és alkalmaztatása minden kétségen felül áll. Azzal tömlő utján még a legtávolabb helyre is a viz rövid idő alatt elvezethető s a viz szükségének kérdése mely eddig mint Dauiokles kardja függött az egyesület pelett, azonnal megoldva leend. De a köztisztaság és a közegészség kérdése is általa hatalmas előmenetelt -tehet, Kisem fogja tagadni, hogy itt volna már ideje annak, hogy köztereink és utczáink rendszeresen öntöztessenek s ez a kérdés még égetőbbé fog válni akkor, midőn egy egész ezred katonaság városunkba fog elhelyeztetni. Arra bősz szu időre nem számíthatunk, hogy városunkba vizvezető csatornák építtessenek, olyanok t. i. melyek utczáink öntözésére alkalmazhatók volnának. Egy ily gőzgép, mely óránként 25 ezer liter vizet képes előteremteni, csekély szén és munkaerővel, teljesen elégséges volna arra, hogy városunk a folytonos por és piszoktól megmenekedjék s közegegészségügyi állapotunk mely ma, tekintve a halálozások nagy számát, nem valami fényes, jobbra forduljon. Walser Ferencz budapesti gépgyáros, ki az összes törvényhatóságokhoz körlevelet intézett a végből, hogy nála ily gépek az országos kiállításon leendő kiállítás végett már most megrendelte- tettek, egy gőzfecskendőórt 4 ezer forintot kér, nem lehet az összeget csekélynek mondani s mégis, hogy a tűzoltó ogyesület választmánya beható tanács kozásokat folytat annak esetleges beszer zése iránt, teszi ezt azért, mert meg van győződve arról, hogy a közönségnek is egyik legfőbb óhaja az, miszerint az egyesület minél hathatósabb eszközökkel rendelkezzék a vagyonmentés nemes munkájában. Meg van győződve arról, hogy a kö zöiiség nem fogja áldozatkészségét megvonni ily közérdeket érintő czél keresztül vitelénél. Mi pedig «ízért tárgyaltuk e kérdést a nyilvánosság előtt, hogy hozzászóljon ahoz mindenki, ki a közügy iránt ér dokkéi viseltetik, azt tartván mindig : Győzzön a jobb ! ALL A nőkről s a nőknek. A hírneves iró Balsac a színekről így nyilatkozott: Minden jellem, vagy ha úgy akarjuk, szellőm, bensőjének megfelelő szint választ. Asszonyoknál, kik narancs, amaranth, vagy garant, sárga vagy esi/.zöld ruhát hordanak, szinte biztosan következte!betűi az izgatott, veszekedő természetre. No higyjünk azoknak kik a viola s még kevésbé azoknak, kik a sárga színű kalapokat szeretik s kerüljük azokat, kik ok nélkül feketében öltözködnek, ezen szín méltán neveztetik bűvös színnek. Kik a fekete szint kedvelik és keresik, kell hogy örömest engedjék át magukat sötét és szerencsétlen gondolatoknak. A fehér olyan jellemnek színe, kiknek jellemük nincsen; asszonyok, kik fehérbe öltözködnek, csaknem kivétel nélkül tetszvágyók. Emlékezzünk meg mit mondanak Josephine császárné, Tallien és Recnmier asszonyról? Majd mindég fehérruhában jelentkeztek. Rózsa piros ruhát olyan asszonyok hordanak, kik 25 évet, vagy annál többet számlálnak.— Tizenöt éves leánykák ezen szint rendesen gyűlölik. Elsőséget adnak a sutéi szilieknek, egyedül azért, mert tapasztalás és gondolkodás hiányában, többnyire hamis színben látják a vilá got. Általában azon nők, kik a rózsa- piros színnek elsőséget adnak, vidorak, szellemdusak és szeretetreméltók ; világiak s mit sem bírnak azon szegletes kedélyből, kiket azoknál találunk, kik sötét ruhákat hordanak. Az égkék szín, színe az előkelő és szép asszonyoknak. Kik e szint választják, rendesen szelídek és ábrándosok ; ha ifjak, szivük rendesen tiszta és ártatlan, ha öregebbek, gyűlölik az erkölcsi gyengeséget. A gyöngy szürke szín, ugyanezen tér mészetiiek színe, midőn szomorúak vagy szerencsétlenek. Az asszonyok a szerencse napjaiban rózsa, vagy kék színbe öltözködnek, szürkébe szomorú időkben ; ezen szint a szenvedők szeretik, midőn az élénk és mosolygó színek rajok nézve ingerüket elvesziték, de kedélyük szelíd maradt és lelkűk frissebb, hogy sem tetőtől talpig feketébe burkolózzék. — A szürke álmeneti szili mindinkább a vigasztaló ég — cs horteusia kék szili felé közeledik. Lilaszint többnyire olyan asszonyok viselnek, kik egykor szépek valának s többé már nem azok, vagy kik mindég szépek maradnak. Oly au nők nyugalinazása, kik nagy hódítások után magukat visszavonták. Az anyának leánya esküvőjén ilyen színű kalapot kell viselni, valamint a 40 éves hölgynek is, midőn látogatásokat tesz. * A világ legszebb asszonya alkalmasint Yiguer Paula volt; ezt bizonyítják i csaknem mindnyájan, kik vele ugyanazon időszakban éltek. Szépségének annyira hódoltak, hogy őt, — ki Petrarcával egy időben élt — a természet csodájának nevezték. Tartózkodási helyén Toulousehau, egy perczig sem mutatkozha- ték az utczán anélkül, hogy férfiak, asszonyok, ifjak, leányok és gyermekek ..öregestől no kísérték volna, hogy szépségében gyönyörködhessenek. Idegenek távolról utaztak szítlővá;osába, hogy szemlélhessék. A jonleansi tanács (so pertu Iásoktó 1 tartott s más módot nem talált a keletkezhető veszély elhárítására mint írásban kérni fel Paulát, miként csak elfátyolozva jelentkezzék az utczákon. A nép azonban zúgolódott e rendszabályért és erőszakkal fenyegetőzött. Erre ezután engedély eszközültetett, hogy Paula magát heten- hint kétszer ablakában fátyol nélkül mutathatja. |Paula panaszt emelt ezen szigor ellen. Panaszára szeretetreniéitóan válaszoltak, de figyelembe nemvették. Matek Esztergom, történetéhez. Irta és Rudnay Sándor herczegprimásnak ajánlta 1820-ban pELSEI J3tRÖ P'ERENCZ lárvái plébános Latinból fordította: PIACSEK JEROMOS (II. közlemény.) VI. Akkor az esztergomi egyháznak élén állt a széleiéről hires Bánfi Lukács. Minthogy ennek halála után Esztergomban több csoda történt, 50 óv elteltével Róbert érsek IX. Gergely pápánál lépéseket tett, hogy Bánfi Lukács ünnepélyesen szentek közzé soroztassék. A pápa némelyeket megbízott, hogy Bánfi erényeiről maguknak tudomást szerezzenek s a csodákat megvizsgálják : (Kát. tört. 5. k. 595. lap) „Gergely a cenadi püspöknek és sic-odori «apátnak. A mindenség Tere intőjének kifürkészhetetlen bölcsesége, mely végtelen s a világ sorát intézi, egyedül _ ismeri az emberi cselekedeteket, nem ismeretlen iLtte, hogy mily indokból származtak azok ; bár mennyire kedveseknek látszassanak az emberek előtt, helyteleníti, hacsak szerétéiből nem származtak. Tehát ezen oknál fogva, minthogy a mi tisztelendő testvéreink, az esztergomi érsek és suffraganeusai- nak részéről nekünk többször hírül lett adva, hölgy hold. emlékű Lukács esztergomi érsek, az említett esztergomi érseknek elődje, mily jámbor, józan és szent életet élt e világon, és hogy általa milyen nagy csodákat; tesz az Isten, sokakat, kik hozzá folyamodnak, meggyógyít, s minthogy' esedeztek nekünk, hogy őt canonisaljuk és a szentek közzé iktassuk : azt gondoljuk, hogy annyival inkább érett megfontolásra vau szükség, u mennyivel az emberi ítélet e tekintetben hamarább csalódhatik. Azért a ti őszinteség te k re bízzuk, hogy az említett érdele életét, magaviseletét, az említett csodákat, azok körülményeit megesketett tanuk által megvizsgáljátok; s az igazságot valamint nyilatkozataikat Írásba foglalva saját pecsétéitek alatt hozzáuk átkiildjétek, hogy a li reforádátok állal értesülve úgy eljárhassunk a mint nekünk jónak fog látszani síi). Rómában, pápaságunk 5-dik évében, aug. 28-án.“ Hogy az ily nagy fontosságú ügy mért akadt meg, nem tudjuk. VII. Lukácsot az esztergomi ^«székesegyházban Jób követte, ki az egyház pitvarát ktilöuféle figurákkal és márványba vésett latin feliratokkal fel ék esi tette. Ezen bejárás ivezetén a következő felirat olvasható: „Tiszteletaz Istennek, «Ihazának szabadság.“ Ezen ivezet közepén pedig : „Lépj át az élet kapuján, mert ott a jegyes vár.“ Az ivezet alatt a következő feliratokkal ellátott alakok láthatók : „Jób érsek basilicája. Állatok. Bélya király. Vár.“ Jób a jobb kezében ily felirat tart * „Isten légy kegyelmes irántam, a bűnös iránt!“ A király pedig ezt: „Isten ki alkottál engem, könyörülj rajtam!“ A kór, mely ilá e szó : „állatok“ van Írva, e körül irattal : „Kora kör közepén“ vau ellátva. Az Ívnek belső területén van a bold, szűz Mária képe, a mint a kis Jézust ölébe tartja, annak balján áll a király egy kezében kardot forgató au- gyallal, jobbján pedig a püspök kezében füstölőt tartó ininislerrel. Úgy látszik, hogy a király képe sz. Istvánt, i püspöké pedig sz. Adalbertot ábrázolja. Amaz ezen mondatot tartja kezében : „Kérünk Mária oltalmadba fogadd e hazánkat.“ Mindakét ajtófólen kívül és belül vannak feliratok. Baloldalon a kér. sz. János kezében vau a következő : „íme az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit, irgalmazz minéküuk.“ És Ezechiel próféta kezében : „íme ón felnyit )in sírjaitokat.“ — Jobb oldalon Dániel próféta kezében ezen felirat olvasható : Hatvankét hét múlva megöletik Krisztus“ Valamint Zachariás próféta ezen felirattal : „Dicsőség Iz- raeí Istenének, mert meglátogatta és megváltotta népét.“ Az ajtóiéi oszlopán sz. Pétere mondatot tartja: „Szeretteim ! virrasszatok az imádságban,fc mert a ti eliensegtek az ördög min, ordítozó oroszlán körüljár, keresvén — Hiszen háromszáz arany ki van tűzve a rabló fejére ! felelt Stroche. A pásztor felkaczagott. — No persze közönséges eszközökkel nem megy, azt már meghiszem,— mondá az egyik diák pajtásához, - de az aegypiomi puskapor meg tenné ! — Ha már az aegyiptomi puskaporról beszélünk, —raoadáBodros Miska, mondják miben áll a dolog ? — Hjah ! tisztelt barátom, az az a diák- puskapor, melyről eleinte kezdett beszélni, — felelt Stroche titokteljes hangon. Nemcsak hogy a puskapor nem durran, hisz tudjátok : még fölülmúlja valamennyi puskaport. Semmi kétség, a „Fekete János láthatatlanná teszi magát, kész minden percben lövöldözni, de ebből a puskaporból véve — zsebére mutatott — mind hiába. De hagyjuk ezt, beszéljüuk más valamiről. Akármibe fogaduék, hogy tegnap esi e midőn erre tartottunk láttuk a „Fekete Jánost.“ — Ugyan ne beszéljen! — suttogd megijedve a pásztor. — A személy leírás után rá ismertünk. Ugyanaz a termet, szénfekete haj, íogházi ruha ; nem sántikál az egyik lábán ? — Persze hogy sántikál ! — felelt a pásztor, —hisz egyszeregy katona a térdébe lőtt. — Elég az hozzá ő volt! — kiáltá a diák s te y éré vei az asztalra ütött. Azután barátjának kabátját megfogá s mondá: — Pajtásom talán sikerül ezt a jó madarat lelőni. De most bizony nagyon örülök, hogy magamhoz dugtam abból a puskaporból ! Azután a pásztor, felé fordulva folytatá : — Különben, hogy van urambátyám ? Némelykor vadakra is hojliász ? Hisz képzelhetem. Hegyek közt lakik. No, úgy kell, nem tesz az semmit ! — Igaz, igaz de, — dadogott a pásztor, — de jó lenne lm az embernek abból a diák- puskaporból volna. Ha már egyszer beszélünk róla: az uralmak mindenesetre lesz abból a puskaporból ? A ravasz diák egy ideig nem szólt. — No persze, — mondá később — valamit visz az ember magával, lm nem is sok, meH nagyon drága egy portéka ! — Hisz magam se fizetnék keveset érte mondá a pásztor. — Egy lövésre valónak mi az ára ? Nem magának való ! —felelt Stroche ! — Egy lövésre való különben egy tallérba kerül. Most már a pásztor nem engedett, a mig a diák a barna puskaport, melyet óvatosan papirosba tartott, elő nem vette. — Legfeljebb uyolez —• Uz lövésre lesz! A pásztor elhozta pénztárcáját, egy ideig alkudott, aztán következőképen szólt: — Az urak nem fogják rossz néven venni, de előbb szeretném megpróbálni. — Természetes ! — mondá a diák s szemeit az ablak átelleuébeu lévő hegy oldalára veté. — Istenein ! — mondá — most már csakugyan gyanús lesz előttem a dolog. Nézzetek oda, nem látjátok? Már jó illő óta ott mászkál valami egyén, a ki gazember legyek, lm nem a „Fekete János!“ A másik kettő is észre vette. Az a fekete ember a miut sántikál s elrejtőzik, — biztosan a „Fekete János.“ — Ez a miénk! — mondá Stroche s szemei fénylőitek, — ez aztáu jó czólpout puskaporunknak. Kérem uram bátyám adjon csak egy puskát ! — Dehogy adok — szólt Bodros Miska, — majd én magam fogom lelőuni. — Annál jobb, magának jó szeme van. De barátom a puska nincs megtöltve ugy-e? — Még nincs ! felelt a pásztor, — hát nem halottak az urak, midőn föl jöttek egy lövést? Akkor puskámat kilőttem egy hollóra ! — Akkor jól vau, — mondá a diák, — mert nincs annál rosszal), ha e kétféle puskapor összevegyül. — Biz azt én is tudom ! — monnogá Miska miközben megtöltő a puskát egy golyóval és a diákpuskaporral. Azutáu kiballagtak a kunyhó elé. Úgy látszott mintha a hegyoldalán lévő ember szedret szedett volna. — Goudtalauságáuak tulajdonítható, hogy bennünket láthatatlannak gondol -— mondá Frischer — Hjali a mi puskaporunk ! — suttogá a másik, — uram bátyám jól czélozzou s várjon mig kiabálok. A pásztor felhúzta a puska kakasát, ar- czához szoritá a puskát s czélozni kezdett- Stroche elragadtatva szemével kacsintott pajtására s azután hangosan elkiabálta magát: Tüzet! Ebben a perezbon a puska egy nagyot durrant. A két diák egyszerre felsikolfc s elsápadtak. A puskapor füst előttük elboritá a a szemközt levő hegyoldalt ; uem látták mi történik oda át. A pásztor pedig gúnyosan feléjük tekintett s mondá : — Ez a maguk puskaporuk, mely nem durran ? — Mi történt ? — kérdé kétségbeesve az egyik deák. — Hogyan lehetséges ? Bizonnyal ss erencsétlenség történt ! A pásztor azonban erősen földre szegé puskáját, éppen a diákok előtt s nyugodtan mondá : — Azt hiszik uracskáíc, hogy mi oly ostobák vagyunk ? A nedves puskaport ki uem állom, de még kevésbé nem .övök bur- nottal! Diákpuskapor! Ismerjük már régen ezt a tréfát. Igen jól mulattam a maguk okosságukon. S igy már megkell bocsá- taniok, hogy a másik a valódi puskaporral (öltött részt kilőttem, mert az a madár odaát épen iól végezte dolgát. — Istenem ! — kiáltottak egyszerre — mi történt, jaj Istenem mi történt pajtásunkkal ? A füst széjjel ment, s most lehetett látni Grászing pajtást, ki magasan kezébe tarta egy sólyom madarat, mely a lövés után véletlenül kezébe esett. — A madarat maguknak «ajándékozom,— mondá a pásztor. — Jó lesz ha szárnyaikat a könyvszekrényük felett feszitik ki, hogy el ne felejtsél: milyen buta és ostoba a paraszt nép. —- Még tetszik taláu egy kevés friss tej ? (Az Észt. és Vid. számára fordította) ZUNFT ANTAL.
