Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 57. szám
Esztergom VI. évfolyam. ________________________57. szám. Vá rosi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök, 1884. juíius 17-én.' Megjelenik: hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: ©gisz évre...............................................ö Irt — fé l évre ................................... • . • 3 „ — n egyedévre...............................................1 , 50 E gyes száni ára 7 kr. IrrSZERKESZTŐSÉG: jSzÉCHENYI TÉR ^. hová a lap 87,elletni vészét illető közlemények küldendők, KIADÓ »Tv ATAL: jSzÉC MENT-TÉR hová ;ti hivatalos s a magán hirdetések, a uyi 1 tí»croe szánt közlemények, előlizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS niRDRTIÍSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 n 50 „ 200—300-ig ■ 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGÁNIIJRDETÉSRK megállapodás szerint lehető legj Hiányosabb au közöl tétnek. NYIfjTTRR sora 20 kp Városunk s a színészet. Esztergom, juh 15. Esztergom a vidéki színészet egy olyan rendes állomása, mely a legrendezetlenebbek közé tartozik. Nincs se színházunk, se sziuibizottságunk, se előkészített közönségünk. Pedig a talaj igen is meg volna hozzá, hogy Esztergom az első állomásokhoz tartozzék. A hol egy farsang alatt tizenöt sikerült hált tudnak rendezni, a hol egy nyáron által százan és százan fürdődnek és utaznak külföldön, ott nincs olyan szegénység, mely a színészet mellőzto- tósót minden bővebb magyarázaton kívül indokolná, vagy megmagyarázná. Nem számolunk a vérmes reméuyek krétájával, midőn kiszámítjuk, hegy egy kis állandószinház számára egy egész ivadra busásan kifutná a létszám. De hát hol az az erő, mely a hiányokon segíteni s a viszonyokon lényegesen változtatni lenne hivatva. Egy olya?\ testületben, melynek szervezését már nem egy Ízben sürgettük, de hasztalanul. A szinibizottság szervezésére nézetünk szerint legilletékesebb lenne a casino, mely városunk legelőbbkelő elemeit olvasztja magába. A casino nem mindennapi érdemeket aratna, ha egy szinibizottságot szervezne, mely egyesegyedül a színészet nevezetes kérdéseit rendezné városunkban. Ez a bizottság első sorban is színház építésről gondoskodnék. Az a furcsa magtár, melyet a szomszódvárosok annyi sok rossz élcczel vetnek szemünkre, lehetetlen, hogy továbbra is föntartható legyen. A közönség megfő benne, ha össze nem göresösödik a szörnyű padokon, vagy áldhatja a végzetet, ha a filigrán karzat reá nem omlik. Szóval olyan kezdetleges egy helyiség áll rendelkezésünkre, mely lehet átmeneti, de nem lehet maradandó jellegű. A szinibizottság az állandó színház eszméjét a városi redont eszméjével egyszerre oldhatná meg s a milyen „szegények“ vagyunk, száz forintos részvényekkel mégis össze tudnánk tobor- zani a hozzá való tőkét. A kaszárnya ügyéért tudtunk lelkesedni, mért ne lelkesednénk a rendes színház ügyéért, mely eszményi tartalmánál fogva föltétlenül dicsőségünkre szolgálna. Ha az állandó színház ügye rendes napi kérdéssé válnék, akkor bizonyos igényeket támaszthatnánk szili padunk' elfoglalóira nézve. Akkor olyan kitűnő színtársulat, mint Krecsányi színtársulata, minden esztendőben terjeszthetné nálunk a drámai művészet magasztos tanait s az ízlés és hazafiság igéit. x'~ Nem milliós vállalatról van szó. A szinibizottság semmibe se kerülne s mégis rendkívül nagy tőkét képviselne már a szervezése is. Viszonyainkhoz mérten csak olyan összegig terjeszkednénk, mely a lehetőség és keresztülvihetőség jellegével bírna. Nem állítunk valótlanságot, ha azt állítjuk, hogy egy állandó színház építéséhez városunkban nem háromszázezer Torint kellene, hanem első sorban is rnindon jónak, nemesnek és szépnek teremtő ereje az akarat, mely egymagában is többet ér háromszáz ezer írtnál. Ébredjünk fel uraim valahára letlinr- giánkból ! Állami középipartanodánk. A budapesti állami közép-ipartanoda ezélja és feladata, hogy építőmestereket, ópitőpallérokat, a gépekkel és a munka megosztásával dolgozó, az u. n. tömegtermelő iparágak számára pedig előmunkásokat, művezetőket és kiváltkép oly szakembereket képezzen, a kik kisebb ipartelepeknek, gyáraknak önálló vezetőivé is lehessenek. Ezekhez képest ez intézet az or szagban létező ipartelepek gyorsabb fejlődését' és a hazai azon fontosabb iparágak átalakítását, fokozatos kifejlesztését akarja előmozdítani, sőt ezeket nagy részben gyáriparágakká átváltoztatni, melyek mai alakjukban, mint kis iparosok, a külföldi hasönnemű iparágakkal többé nem versenyezlietnek, ellenkezőleg mindinkább tért vesztenek. Ez intézet mumunkásokat, műipáro- sokat nem nevel ; de némely iparágak természete szerint a tanulókban a mű- ipari érzéket is fel fogja kelteni és kifejleszteni, annyira, hogy iparáguk raűvésziesitése is tövekvésök czélja legyen s ez irányban — ha mások segélyével is —- bizonyos öntudattal működhessenek. Az intézetbeli oktatás elméletboli és gyakorlati. Az utóbbit illetőleg az intézet tanműhelyében a tanítás a kézi ügyesség gyakorlására szorítkozik, azonban a bevégzett mechanikai ügyesség megadása helyett csak az elméletben kifejtett elvek alkalmazására a szemléltetésre és a főbb műveletmódok lényegének átdolgozására van a tanítás fő- tekintetteJ. A tanítás fősúlya az egyes iparágak elméleti ismertetésére fektettetik, mi alatt az értendő, hogy : az egyes iparágak czóljaira használt nyers anyagok természetű, a gyártásmódok lényege, továbbá a használt különböző műtárgyak, készülékek és gépek szerkezete és helyes alkalmazása, végre a gyártmányok alkotása és rendeltetése oly behatóan tárgyaltatik, hogy ennek alapján és segélyével a tanulók az illető munkák és iparágak mechanikai és gépészeti részét, műveleti módjait és szerkezettanát — tanulmányaikhoz és hivatáskörükhöz mérten —• tudományos alapon ismerjék meg s az iskolából minél több motívumot vigyenek a gyakorlatba arra nézve, hogy mily anyagból, mily módokon, mily eszközökkel miket lehet előállítani és gyártani. De mivel ily magasabb hivatáskörhöz való rendszeres szakképzettséget az intézet csak azon egyéneknek adhat, kik koruknál fogva még az elméleti tárgyak iránt is fogékonyak s kik a kiszabott három éves tanfolyam alatt idejöhet- egészen az iskolai tanulmányoknak szentelhetik: megkivántatik, hogy az intézetbe lépők kellő elméleti elkészültséggel, e mellett valamelyes műhelyi gyakorlattal biró 14—15 éves ifjak legyenek. Előhaladott korú és oly egyénekuek, kik gyakorlati foglalkozásukat meg nem szakíthatják, az intézet rendkívüli tanfolyamokkal csak arra nyújthat alkalmat, hogy szakismereteik egyes hézagait pótolgathassák. Az intézetben hat, illetve hét különböző szakcsoport van, u. m. az építészeti, gépészeti, két vegyészeti, f< m- vasipari, faipari és sző votipari szakcsoport, ezek közül életbe van léptetve a hat első. Qfía'p'tc {eveízfi. . . . Mikor már az ember megszüli remélni. — Mi következik akkor? Fogunk egy pisztolyt és főbelőjjük magunkat! És mi jön azután ? Az örök nyugalom és megsemmisülés — Mosolygok — Olyan jól esik a gondolat, hogy egyszer már mindennek vége lesz, hogy nem fog fájni semmi és porrá lesz •a szív, mely annyi baj okozója volt és megfagy az agy velő, mely csak azért van, hogy az embernek hóbortos gondolatokat sugdosson.,.. Milyen furcsa és milyen jó lesz az, mikor -én majd nem fogók többé a „szőke assíony“- ra gondolni és nem fogok vágyni utána és megnyugszom abban, liogyimásó lett... Az a „szőke asszony“ — — egész életem álma volt, egész életem miatta ment tönkre . • . Már gyermekkoromban'bajt okozott nekem, inert szerelmes voltam belé, nem tanultam meg a leczkémet es ezért nagyanyám összeszidott és szekundát kaptam az iskolábaa. Akkor volt ünuepeltetése tetőfokán; szép ragyogó, bájoló asszony volt, szidást kap és szekuudát . . . Nem is ösmert és ba látott is az utczán — nem i á tét t meg. Később aztán öaszehozott a végzet, - ez nagyon ért hozzá, hogy az életkártyáit szeszélyesen keverje össze, akkor én már felnőtt ember voltam, mi több akkor még azt is mondták, hogy szellemes, elegáns és chic ember — az előbbit nem tudom, a másodikat méregdrágán fizettem szabónak, czi- pésznek és kalaposnak, a harmadikét talán úgy belém nevelték, mint azt, hogy szeressem a szép lovakat és szép nőket — ő pedig még mindig szép asszony volt, épen abban a korban, mikor Balzac szerint a nők kezdenek érdekesek lenui s kissé elfáradt már a sok szerelemben és uuta a hódolat tömjén füstjét és az aranyok csillogását. . . Lehangolt idegei valami szokatlan, valami eddig még uem Ösmertet óhajtottak; vágyott egy idyllre, vágyott valakit szeretni, a ki semmi egyebet uem adhat neki, mint épen a szerelmet magát... Egyszer egy szép napon elmondtam neki, hogy gyermekkoromban szerelmes voltam belé és hogy mennyi szidást és szekundát kaptam miatta ... Nagy bolondság volt, hogy megmondtam, de már több bolondságot is megtettem életemben, . . Ettől a perctől fogva kezdtem érdekes lenui a szép asszony előtt és igyekezett, hogy a régi fraiieia közmondást velem bizonyítsa be-ós talán egy' kicsit azért is, mert én nem hordtam délelőtt szalon kabátot mint a többi dandy ott abban az unalmas, poros kis városban és talán mórt tudtam egyébről is beszélni, mint arról, hogy milyen szép idő van kívül . . . Most már meglátott, bár ne tette volna, az igaz, hogy akkor ő ueki egy egész nyáron -át a szalon-kabáthoz tarka inget viselő urfiakkal kellett volna unatkozni és ez talán uagyobb baj lett volna annál, hogy én boldogtalan lettem. A szép asszonynak szokatlan volt egy udv' rló, a ki álmodik és ez tetszett neki s Ő is elkezdett álmodni ... Jól esett neki, hogy én nem szórom elé az aranyat s mikor egy pár karpereczet vittem neki, any- nyira rapgharagudott hogy álmait megcsor- bitottam, hogy beledobta őket a folyóba... Igazán megtette . . . pedig rosszul tette, mert nekem uagyou fájt, bogy ő eldobta aze, a mit én adtam neki, habár a legnemesebb impulsusból tette is azt. .. Később aztán hozzászoktatott, hogy igen szeret dobálózni ... a szivemet is eldobta — és ezt már kevésbé nemes impulsusból tette. . . Mikor már megunt álmodui és ismét vágyott az aranyok fénye után, nem igen gou- dolk'ozott rajta, hogy ez talán fájni fog nekem. . . Azt hiszem, neki sohasem fájt semmi és azért tudta olyan hidegen megtenni... Pedig olyan jó szive volt, úgy tudott szeretni, engem is, meg a kanári madarát is, hogy szinte csodálom most is, hogy tudta magat ráhatározni, hogy eldobjou magától... a ki aranvat ád, olyant talán nehezebben is szoktak eldobni a szép asszonyok. . . Tálán igazuk is vau, az arauy kamatos, a szerelem pedig holt tőke ; egy világ annak, a ki bírja, de mit ér, ha még a zálogházban sem adnak rá semmit, — Ha a szivekre adnának ott, taláu ez a szép asz- szony is csak „becsapta“ volna az enyémet s mikor szeszélye úgy hozta volna magával. hogy az arcok hires fénye mellett egy kis melegre is vágyott, kiváltotta volna néhány órára . . . Igazán nagy boloudság. hogy a szivekre uem adnak a zálogházban se n- mifc és igy tőlem még a percekig tartó bolondság reménye is örökre el van Véve... Biz’isten egész ócska kabát is többet ér mint a szív s belátom, hogy nem is való már az egyébre, minhogy semmivé váljou.., ha őt boldogítja az arany, én kevésbé nemes ércczel is beérem és azt hiszem az ólom az, a mi legboldogabbá teszi raindpn- kiuek a szivét, — mert azután a boldogság után nem fog többé eszébe jutni hol- dogtalankodni... Meg vagyok győződve, hogy az a szép- asszony egyátahiban nem gondol többé rám — és hogy éu igen nagy bolond vagyok, hogy még mindig gondolok rá, sőt mi több, un ilmas és uem chic . . .Pedig valamikor azt mondták rám, hogy chic vagyok — — de hát ez régen volt, két év előtt. Két év! ha ezt a két évet úgy ki lehetne törülni az életből, mint a palatábláról letörli az ember a rossz számadást ... és talán mégse törülném le, ha lehetséges volna, mert akkor sem emlékezném vissza, hogy milyen boldog voltam azzal s szép asszonnyal és ez fájna, mert az a boldogság olyan édes volt, hogy el lehet érte tűrni a szenvedéseket is... Nélia úgy elgondolkozom, hogy nem éu voltam a hibás ? ügy uem szerettem őt hibáztathatom, mindenért a végzetet teszem felelőssé. . . Bánt engem, ba őt hibáztatom, mert őneki annak a fényes, glóriával körülölelő álomképnek kell lenui szivemben az idűk végtelen végéig mint volt gyermekkoromban* mikor a lecke- könyv helyett az ő fotográfiáját bámultam' a nagyapám albumában s mint volt később mikor karját karomba öltve sétáltunk... Nagyon sok helyen sétáltunk,mert sokfelé
