Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 57. szám
Az iskolai év szeptember hó 15-ik napján kezdődik s a következő óv júniusi hava 30-án végződik. A tanulók beiráóa szeptember 1. napjától 14 kéig tart. Az intézetbe rendes tanulókul felvétetnek : Azok, kik az iparos tanulók számára szervezett iskola három évi tanfolyamát bevégeztók s legalább is jó osztályzatú bizonyítványuk van ;| A polgári iskola, gymnasium vagy reáliskola négy alsó osztályából jó sikerű bizonyítványt nyertek ; Iparossegédek és mindazok kik az a) avagy a b) pontban kivánt készültségüket felvételi vizsgálat útján bizonyítják. Átalában megkíván tátik, hogy a belépni kívánó növendék az általa választandó szakcsoportbeli iparágban vagy előre már gyakorlatot szerzett legyen, vagy az első évi tanfolyam bevégeztó- vel kiadott két havi szünidő alatt gyakorlatot szerezzen. A felvételi feltételeknek különben megfelelő s már a gyakorlatban működött tanulók a nem gyakorlottak felett előnyben részesülnek. A tanítás díjmentes. A tanfolyam 3 évre terjed. Mindegyik év két félévi tanfolyamra oszlik. A kolera. Egy kis német városban történt a minap. Az éjjel-nappal ülésező kolera-bizott ság elnöke jelentést tett a polgármesternek. — Tökéletesen rendben vagyunk t polgármester ur. A csatornákat veszélytelenekké tettük, a kutak közül többet elzártunk, a mészárszékeket szigorú őrizet ilá vettük, az egész közönségei folyton tanulmányozzuk. — Tökéletesen rendben vagyunk t. polgármester ur s már most csak a kolerát várjuk. Körülbelül igy vagyunk mi is. A kolerabizottság megalakult. Jelen voltak Pap János, dr. Feichtinger Sándor, Burány János, Sarlay Ede, Kratsch- mann őrnagy, dr. Liptkay János. És tanácskoztak sokáig a város tanácstermében. Rendkívüli bőség mellett folyt a tanácskozás s igy nem rendkívüli, ha egy kis heveskedést is constatálunk. Szóba került mindenekelőtt a csatorna kérdés. Az a kékes nyílt hálózat egész városunkat beborítja s mint a kolera kész ágya igen veszélyes. Fertőtlenítő utaztunk s igy nem akarok helyet specifikálni, különben lehet, hogy valahogy mégis kezébe kerülnek ezek a lapok és nem akarnám. hogy indiskréczióval vádoljon — én ugyan nem akarok előtte — lia véletlenül mégis eszébe jutnék — mint oltárkép ragyogni, elég, ha mint arra a jó, hóbortos, bolond fiúra gondol rám, a ki őt úgy imádta, de mégis rosszul esnék, ha azt hinné, hogy én a világ előtt elmondom azt, hogy merre jártam vele, akkor — mikor ő olyan jó volt, hogy az én kedvemért szinte álmodott... Kár, hogy c neki is hibája volt az, a mi közös Éva minden maradókával, t. i. hogy nem tudott sokáig az maradni, mert hiúság és szeszélye igen unalmasnak találta volna az örökös jóságot . . . Igaza volt külöuben ebben is — Ő neki mindenben igaza volt, — mert az örökös napfény is unalmas s szinte jö egy kis üdítő fergeteg, mely föl üdíti a kert virágait, de úgy összetépi, letiporja őket, hogy nincs többé az a uapsugár, a melyik valaha uj életre keltse . . Buta virág ... hát nem elég neki, hogy egyszer virult ? ! Lám, ha az én szivem jajgat és zúgolódik én mindig azzal vigasztalom, hogy volt Dagyon boldog, árj be vele... hány szív semmisül meg a nélkül, Logy csak meg is ízlelte volna a boldogságot — ő legalább azzal a lidattil fog porladni, hogy élvezte azt... csak naá’ ott volna — csak már poradna... szerekről nein csak megemlékezett, de gondoskodott is a bizottság. A szomszédvárosok szolgabirája Reviczky Győző szorgalmasan házal s kutatja mindenütt a baj megtelepedésének forrásait. A csatornákat vasgálicz oldattal öntözik s a söprés mindennapi kenyér. Tervben vau a fertőtlenítő őrök szervezése is. Ezek az uj vészmadarak a körorvosok felügyelete alatt házról-házra járnak s különféle kellemetlen dolgokat figyelemmel kísérnek. A mészárszékek mindennapi vizsgálata s a piaczi holmik utánnózése szintén a bizottság gondjai közé tartozik. Nagy bajt képez a vágóhíd a város teljes közepén, mely 36 foknyi hőség mellett egymagában is képes volna a kolerát meghonosítani. Tervben van a diósvölgyi forrásokból friss viz szállítása, mert a városi kutak meglehetős rósz ivóvizet szolgáltatnak, El van határozva a kolera-kórház fölállítása is s az első gyanús halálozások okának boncztaui kiderítése. A testvér- városok halotti kamrákat szerveznek. Szóval tehát rendben vau minden — s most már még csak egy körülmény szükséges a vész elkerüló sebez, hogy a kolera valahogy be ne botoljék városunkba. Amerikai kilátások. (Az „Amerikai Nemzetőr“ 11. számából.) A dolgok természete szerint itt kétfelé kell irányoznunk figyelmünket: az otthoni és az itteni magyarság kilátásaira. Csak ugv fogjuk azonban sorsunk irányát érteni, ha előbb számot vetünk a mai magyarság alkat elemeinek kérdésével. Eltekintve az ős magyarok eredetének kutatásától, kétségtelennek,tény nek tartom azt, hogy Árpád magyarjai nem voltak tiszta faj, hanem egy hatalmas nyugat-ázsiai birodalom vegyes népségű romjai, a mely keverékbői nem hiányzott az árja elem sein ; sőt Almusz fejedelmi családja is minden valószínűség szerint árja volt: mert különben örökös talány maradna a történelemben, o család oly hirtelen való keveredése, összeházasodása a szomszéd bajor és német néppel, talány maradna könnyű megtérésük, apostol kodásuk, sőt fegyveres buzgalmuk saját népük ellen. Ha keverék volt a magyar beköltözésekor, még sokkal kevertebbó lön az uj vallás olterjedtével. Nem sokára kihalt Almusz háza tömérdek testvérharNagy bolondság olyan sokáig készülni valamihez, a minek úgy is meg kell történni... vagy jobban tetszik neki úgy nyavalyogni és huzni az életet, melynek nincs már egy sugara, nincs egy virága és csak az emlékezet susog még szebb, jobb napokról .. . Mert hogy még remélne gyógyulni, feledni annál minden bolond volta mellett is józanabbnak tartom.,. Hiszen két év óta megtanulhatta már, hogy ez lehetetlen, két év alatt látott elég szép arczot, elég szép tájat, a mely amazt letörölhette volna... Nem panaszkodhatik, eleget megluirczol- fam kül- és belföldön; néha szinte azt képzeltem, hogy coramis voyageur vagyok — a ki szívvel utazik — rá is tukmáltam volna akárkire s néha úgy örültem, mikor már túladtam azon a nyavalyás, beteg, hóbortos szivén ; de egyre csak visszaszökött hozzám és elkezdte a régi nótát a múltakról... Tessék elhinni kifli Illatai tan szív ez — most már nem sokat fogok vele koraédiáz- ni és megbüntetem ; rögtön itólőbiróság elé állítom s kap ólmot és puskaport... ezzel aztán be lesz fejezve minden ostobasága s nyugtom lesz tőle. . . De talán ez meg tőlem lesz aztán a legnagyobb ostobaság ! Gróf VAY SÁNDOR. czok és gyilkosságok után, de még e királyok ir, nagyobb részt idegenek voltak : majd Német-, majd Lengyel-, majd Cseh-, majd meg Görögországban nevelkedvén. Számtalan lovászt, apródot, vadászt és egyéb cselédet hordtak be magukkal, kiket később ineguemesitet- tek s nagy javakkal jutalmaztak. Kihalván Árpád családja, királyul csehet, lengyelt, francziát, olaszt és mindent választottak, csak magyart nem és a magyarnak e szenvedélye annyira ment minden időn, hogy valódi magyar a királyi méltóságot még alig is viselte, ha az egyetlen áthori Istvánt leszá mitjuk, sőt még annak eredete is kétes, úgy mint kétes a Hunyadyaké és csaknem minden magyar mágnás családé, mert közülök legtöbb német, cseh és lengyel eredetű, úgy mint Rákóczy is. Arany korát érte az idegenek íömeges beesőditése és meguemesitése az osztráknémet uralkodók alatt, midőn oly könnyű volt érdemeket szerezni, egy egy medve lelő vese, egy pohár üde viz nyújtása, vagy ogy pár „lázadó“ elfogása, vagy elárulása által. A uemességé volt akkor Magyarország ; a nemesség pedig nagy részben idogen eredetű, lekötelezett nép volt I. István kora óta. Ezek választottak királyt, ezek vitték pártharezokba a nemzet javát és vesztették el a magyarság virágát, választottak pedig idegen vérüknek megfelelőig idegen fejedelmeket. Mindez tény. Tény az is, hogy a magyar nemzetet alkotó néptömeg örök idők óta rabszolga volt. Nemzetünk ezek szerint oly értelemben mint minden életre való nemzet és itt nem a franczia, angol-, német, nagy nópcsalálokról szólok, hanem az aprókról, u. m. Helvetia, Dánia, Gö rögország, a mai Oláhország, Szerbia, Montenegro stb. saját jogával biró, önrendelkezésü nemzet, vagy ország, szóval maga ura sohasem volt. Támadtak fel olykor nagy fiai, mint a Bocs- kayak, Tököliek, Szapolyaiak, Kossuthok kiket a valódi magyar faj támogatott, azonban a keverék fajnak természetük és vérük szerint az idegenek előnyére billentették fel a mérleget és a magyar ismét rabszolgává lön. Mi az oka e különös tüneménynek ? talán a keveredés ? — De hiszen a franczia is keverék, az angol még inkább ; a német is, az olasz meg a spanyol is mind keverék. Igen, hanem a magyar keverék mind ettől nagyon különböző. A magyar elem és itt az ős magyarokat értem, már Ázsiában töredék népek zagyva keveredéséből állott, benne akkor legkevesebb volt az árja vér; főbb alkatrészei kiválókig ezek: ős akkád (ó khaldcai), parthus, mongol, török-tatár, kusita, hun és némi sém- töredók. Európában ezeknél még silányabb fajok is zavarodtak bele, milyenek a rhóti, latin-german-slavico kelta zagyvalék; éjszalíi és déli szlávok, görögök, örmények, oláhok, törökök, bol- gár-szlávok, olaszok, egy csekély frau- czia, borusso-szlavico-nómetek, ismali- ták, némi arab és a régi időkből egy kevés persa ! Alkosson már most valaki ebből egy hatalmas magyar nemzetet! Azt mondták erre — mint Jókai is hogy igen, de ezek ma már mind beolvadtak ! Szó sincs róla ! Ilyen beolvadás képtelenség. Megengedem, hogy közülök ma tömérdeken csakis magyarul tudnak, de mit használ ez, mikor testvérgyilkos párttusák, árulások, rabszolgaságunk, idegou-imádásunk, semmire nem menésünk,visszavonásunk oly ijesztő módon kandikál elő történetünkből, midőn a nagy családok közt alig van egy- kettő a ki belsőleg úgy mint külsőleg tiszta magyar volna : a kik nem a külföldön nősülnének, laknáuak, a kik érdemesnek tartanák idogen eredetük kiáltó bélyegét; idegén nevüket magyarral cserélni fel. Hogyan lehet ezt „beolvadás“ mik nevezni ? — legföljebb összekeveredésnek hívhatjuk e sajátságos viszonyt, MOGYORÓSI ÁRKÁD. Színházi szemle 22. ÜDVÖSKE. (Dr.K.L.) Audran operetteje szombaton este Kiss Mihály jutalomjátékául került színre. Az esztergomi közönség már ismeri s talán innen magyarázható, hogy a kedvelt Kiss jutalemjátéka daczára nem volt zsúfolt ház. Különösen öt alakítást kell móltató- lag kiemelnünk Halmaynó Bettináját, Kiss Pippóját, Iványi Mariska Fiamettáját, Horváth Fritellinijét s Boránd fejedelmét. A hóbortos tartalmú, de rokonszenves zenéjil operetten a közönség kitünően mulatott. 23. CSÓKON SZERZETT VŐLEGÉNY. Jó firma, de rósz portéka. Szigeti bácsi ezt az aggkori vétkét csak azok tudják némikép megbocsáttatni, a kikre csinálva van. A népszínház bizonyos chablonjai. Külöuben operettes folyása van classicus megfoghatatlanságokkal s mulatságos logicával. Krecsáuyiné (Ábray Irén) volt az est hősnője. Metamorphosisai rendkívül változatosak és természetesek voltak. Vidámsága és elevensége folytonos derült ségben tartotta a szépen telt házat, melynek karzata felytou-folyvást hómóri- knczajokba tört ki. 24. ORSZÁGGYŰLÉSI SZÁLLÁS. Vahot Imre bohózata még a pengökrajcá- ros világból való, ócska pénz becsével, de jóizü előadással. Hogyne mikor Német József, a társulat kedvelt kémikusa kedélyeskedettbenne, mint Kraxelhuber. Kissnó Emíliájában alig volt egy kéfc jellemvonás, amelyet ki lehetett volna domborítani s a kedves művésznő még a semmiből is tudott valamit teremteni. Pálíy György a jurátusban hazafias ova- tiók tárgya volt a régi jó polgárok részéről. Hal may Imre (egy idegen) igyekezett szerepe szerint pompásan ki állhatatlan lenni. A szépen megtelt ház Némethet számtalanszor tüntető tapsokkal jutalmazta. 25. LA TRAVIATA. Bucsuelőadás és Verdi operája. Ezzel meg van magyarázva, hogy Esztergom legelőbbkelő közönsége mórt jelent meg oly gyönyörű sokaságban. 1 Esztergomban opera még egyátalán nem ment. Azok a kísérletek, melyek e téren részint zongora, sőt majdnem czigány- zene kíséret mellett történtek, olyan merényletek voltak, melyeket csak egy negyedszázad képes tökéletesen megbocsátani és elfeledtetni. Tehát Krecsáuyiék bemutatták az operát is. És az operában bemutatta magát Erdélyi Marietta a czimszerepben, mint opera énekesnő. Sikere teljes, diadala fényes volt. Verdi szive dobbant meg az opera legkisebb részletében is, csupa bűvös-bájos dallam csendült felénk s a Kamóliás hölgy megható történetét még szívhez szőlóbban beszélte el a zene, mint a dráma. Erdélyi Marietta nemcsak müvészieu énekelt, de elragadóan alakított is, a mit a közönség folytonos tapsvihara hirdetett. Violettája feledhetetlen emlékezetű marad előttünk. Horváth Arnoldbau és Kiss az apában nem egy művészi magaslaton álló részletben érdemlik ki az elismerést. A harmadik felvonás hatalmas fináléja pedig Delin karnagy szaluvatottságáról tett fónyos tanúbizonyságot. Szóval az opera Verdihez méltó tanulmánnyal és sikerrel került színre 8 olyan esomóny színpadunkon, melyhez
