Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 54. szám
tátják a földre, mi által a mag kiliul nak egyik részét még a szükséges liisa kikerülve vau A gép két keréken nyugszik egy áll vány segélyével, melynek e0y része asz talt képez, melyre a motola által oda szorított s a vágókés segélyével levágott gabona fekszik, liounót az a kifeszitett „Ewart“ féle lánczok segélyével a kötö zőbe vitetik, hol a kéve megköttetvén (a földtől körülbelül 20—40 cin. magasságban) a földre sikamlik. A gép működése a főkeréktől indul ki, honnét az erő kerókáttétek segélyé vei egyrészt a vágókészülékhez megy, másrészt a motolát hajtja, végre pedig időközönként a kévekötőt hozza működésbe ; miután ez utóbbinak működésbe hozatala csak akkor történik, ha elegendő mennyiségű gabona vau összehalinozva, hogy egy emeltyűre nyomást gyakoroljon, mely nyomás által a kévekötő me- chanismusa becsatoltatik. A gépet 3 ló huzza s úgy van be rendezve, hogy az a gépkezelő által az ülésből áttekinthető s kormányozható lehessen, miután emeltyűk segélyével az a szükséghez mérten alkalmazható. A másik kévekötő aratógép, melyet ez alkalommal szintén bemutatok a legújabb szerkezetű, részleteiben eltér a a fentebbitől, de princípiuma azonos s annak javításaként tekinthető. Ezen gép még csak múlt esztendei találmány és próbakép egy Amerikában, egy Angliában, egy Ausztráliában, egy pedig New-Seelaudban dolgozott s a tudósítások legjobb eredményről adnak hirt, sőt már ez az idei texasi (Amerika) aratásról és ez uj géppel elért fényes eredményről is kaptam tudósítást. így tehát bizalommal nézek a verseny elé s hiszem, hogy képesek leszünk a mezőgazdasági gépek e nemét is kedves hazánkban meghonosítani és a valóban indokolatlan élői tél etet ez uj géppel legyőzni. BÁNÓ LÁSZLÓ * oki. gépészmérnök. Megrendeléseket Taruóczy Gr. (Budapest, váczi körút 49. sz.) vesz fel. A gép ára teljesen felszerelve 8 a szükséges tartalékrőszekkel együtt Budapesten 950 írt. Fővárosi levél. (La saiaon mórt.) Mikor minden ember családostól, pod- gyásztól falura, vagy pedig fürdőre megyen s nem marad a nagy városban más, mint a kenyér kereső gondokkal terhelt iparos és a szegény hivatalnok, a kinek sem pénze, sem ideje nincsen a levegő változtatására s be kell szívnia a rósz levegőt, a kiálhatatlan meleget, melyet mások azért kerülnek, mert orvosi szempontból nagyon egészségtelen, más tekintetből pedig nemcsak a testre, hanem a kedélyre is bizonyos leküzdhetlen ólomszerü nehézséget gyakorol. De hát a szegény hivatalnok nem azért kapja csekély fizetését, hogy ankell tennem. Buesűt mondok! Nem lehetünk egymásé, ellenünk esküdött a végzet. Oh, micsoda élet lenne az, ha szülei átokkal léphetnénk az oltár elé. Egy kőfal áll közöttünk, egy társadalmi kőfal, melyet még nem döntött le végleg az idő. Oh, bár származtam volna abból a körből, melyből ön ! Nem irok többet; nem tudok. Áldja meg az Isten! Feledjen el, mondjon le... ♦ Kónyi Marci dühösen ront be a jelölthöz. — Hát bolonddá tesz bennünket az ur! Hát most lép vissza ! Azt biszi, hogy . . . Megpillantja a kőnyáztatott arczképet azokban a reszkető kezekben s megzavarodva dőrraőgi: — Már az más . . . már az egészen más. Ö38zegöngyölitik a nemzetisziu lobogókat; elhallgat a Búkor Tamás embereinek zenéje, éljene. Csak a túlsó felen szól a nagy dob, hangzik a kiírjon gatás, mely az ellenfél gyŐzedelruét hirdeti. SEBŐK GYULA. változásra is fordíthassa s az észtéidőt nem azért osztották fel tizenkét hónaira, hogy azt a szegény hivatalnok megrövidítse hat héttel, midőn munka risze minden napra hűségesen ki van mérve, akár bírja egészséggel, akár nem. Boldogok tehát a gazdagok, mert övéké a tiszta levegő s mert ők iem tuduak semmit a holt idényről, mely csak a szegényekre borítja szürkés, át- háti an fátyol át. És o fátyol alá titokban oda lopódzik az ásitozó unalom s a zsibbasztó egykedvűség 8 megragadva karodat (hűségesen kiséri lépteidet mint az árnyék, melytől hasztalan iparkodol menekülni mind addig, mig a forró uap heve égeti homlokod s még a szellő hűvösebbre válva, szelidebbeu nem simogatja fürtjeidet. A nagyvárosi ember, kinek körülményei semmi áron sem engedik a menekülést, lassan lassan beleszokik abba a gondolatba, hogy ő egy gépezet, melyet mindaddig hajtanak, mig valamennyi kereke össze nem törik s minden zúgolódás nélkül végig nézi a kivándorlást és türelemmel morzsolgatja napjait a holt idénynek, melyről a boldog falusiaknak még fogalmuk sincsen. Ha ösmeruék, bizonyára megborsad- nának rút arczától 8 az álmosan pislogó szemektől, a melyekkel szüntelen kacsingat felénk. A holt idényben még csak színházba sem mehetünk, mert a primadonnák is tartva az előkelő világgal, orvosi rendelet folytán messze vidékeken tündöklőnek, átengedve szerepeiket az addig még babérokat nem aratott, de a távol jövőben tehetséget Ígérő utódoknak, a kiknek hatástalan játékuk csak annyi ból bocsájtható meg, a mennyiből üres ház előtt csupán gyakorlatoknak tekinthetők. A bolt idénybeu nálunk ilyesmi is megjárja, sőt megjárná az is, ha semmi előadást sem tartanának, minthogy legnagyobb része amúgy is a természet színpadán keresi fel a tehetséges kis művészeket. De a nyomasztó s kedélyt ölő na póknak még is van egy pár valóban élvezetes órája is, melyhez eléggé olcsó pénzen lehet jutni, ha az ember lábaitól a fáradságot nem kíméli s egy fél órai állásra magát rá szánja. És ez élvezet szerzője ki is lehetne más, mint a fekete szemű Spelterini kisasszony, ki merész produkcióival maga köré vouzza a holt idény közönségét s bájos mosolyával heves dobogásba hozza a különben csoudeseu alvó sziveket. Spelterini kisasszony valóban rendkívüli tünemény, melyhez hasonló csak minden seáz esztendőben mutatkozik a láthatáron s oly fényesen mint egy meteor, hogy hasonlóan egyszerre szédületes magosságából a mélységbe zuhanva, dicsőséges pályafutását, mely neki a magasbau szerezte a babérokat, a mélységben végezze. Ő neki is bizonyára az lesz a sorsa, a mi minden elődjének volt, de addig mig e sors nem éri, tündököl, ragyog s elárasztja fényével az egész messzeséget, a meddig hire elhatok Most már nem elégszik meg azzal, hogy a kifeszitett rémes magasságú kötélen végig sétálgasson, hanem most már széket és asztalt is viszeu gyenge vállaiu s egy hat fontos petárdát oly könnyedséggel forgat apró kezei között, miként egy gyermek szokta pehely köny- uyüsógü lapdáját. Sőt, hogy még többet tegyen ennél s még nagyobb bámulatba ejtse a közönséget^ hirdetést tesz közzé arra nézve, hogy egy vállalkozó férfit át fog vinni a kötélen minden veszély és nehézség nélkül. Vájjon fog-e akadni olyan vállalkozó ? Oh bizonyára, mert Spelterini kisasz- szonyuak nagyon szép szemei vannak, mosolya pedig van olyan bájos, hogy az kezéből venni a halált édes jutalom lehet. Azt mondják az előadás napján csak kávét iszik. Milyen sajátságos eledel, egy a halállal bátran szembe néző lénynek, ki azonkívül még olasznak is mondja magát. Az igaz, hogy ez a sovány táplálkozás nem igen vehető rajta észre, mert a ki látja, legalább is azt ítélné róla, hogy minden étkezésnél 3—4 font rostélyost képes elfogyasztani. LITHVAI VIKTÓRIA. Irodalmi levél. .Bajza József irói pályája.“ Arany János halálával irodalmunknak egyik legvirágzóbb korszaka hanyatlott alá. Napjaiuk irodalma halvány visszatükrözése csak ama kor fényének, mely Kisfaludy Károly feltüntóvel oly verőfényes sugárzásban szakadt nemzetünkre és Petőfiben és Arany Jánosban a legtisztább, a legsajátabb nemzeti költésnek hágott tetőpontjára. Magának a prózának emelkedése, a dráma fejledezéso távolról sincsenek oly arányban a költés elhanyatlásával, hogy bennük újabb kor feltüutét üdvözölhetnénk. Mert ha tisztább és formában üdébb is színben mostani prózánk, — Kölcsey költőiségót, Eötvös eszmegazdagságát, Kemény Zsigmond mélységét hasztalan keressük benne ; mig a szoros értelemben vett költészete napjainknak alig vehető tekintetbe e nagy kor mellett. Mentői kitünőbben egy Gyulai Pál, egy Lévai József; mentül több erővel és lelkesedéssel csüggnek mestereik örökségén, annál inkább csatlakoznak ők is e nagyok sorába, aunál sivárabbá váltják napjaink irodalmát. És hogy Ítéljünk drámánkról, ha egy „Bánk bánira, egy „Kegyenczure visz vissza gondolatunk. Lelkesedésünk csak a letűnt nagy kornak adózhat. Ide kell vissza nyúlnunk ; e nagy kor nagy küzdőire, kell, hogy essék tekintetünk, ha a nemzeti irodalom igaz dicsőségére akarunk rátalálni. Az Aurora-kör harcza és nagy alkotásai egy régi világ senyvedő kiszáradó talajának uj életre támasztása; a nemzeti érzés felkeltése és gazdag virágzásba fakadása, a letűnt kor nagy vonásai. Bajza József nemcsak harczosa, de egyik vezére e nagy idők átalakító csatáinak. Kivált az elmaradás falainak lerombolásában rejlik érdeme, a mi sokszor nehezebb az építésnél és legnehezebb akkor volt, mikor a nemzet még alig ébredt és elcsigázott, halvány öntudatának oly nagyon is megfeleltek irói. ] De Bajza nemcsak rombolt, hanem épített is, üj eszméket uj, törekvéseket lehelve a nemzet leikébe. Nemzete senyvédését és szenvedését egyaránt érezte és ha történeti dolgozatainak ragyogó példáival, günynyal és biztatással, szenvedólylyel Jós lelkesítéssel emelte a nemzet elfásult önérzetét, másrészt a haza szenvedése örök fájással szakadt lelkére és forrása lett országszerte ismert ódáinak. Míg lágy dalaival az asszonysziveket remegteté meg, másrészt egész pályájával, lankadatlanságával megtanította nemzetét, hogy kell eszmékért lelkesedni, korának Petőfije és Eötvöse is egyszersmind. Ha tudni akarjuk, hogy bontakozott ki Kazinczynak uómetes-görögös verse- lésóből a nemzeti költés, Bajzához kell visszatérnünk, ki elsőnek tépte le dalairól az idegen jármot, ha a nemzeti öntudat magasra szárnyalását oly csodálva csodáljuk Széchenyiben, nem szabad felednünk, hogy Bajza az elsőizgatók elsei között hangoztatta nemzet ébresztő szavát; ha tudomáuyos világuuk lassú haladását reményes örömmel szemléljük, csak hálával gondolhatunk Bajza Kritikai lapjaira és Athenaeumára, melyek formában és tartalomban, eszmében és tárgyban egyaránt kitűnő hatással voltak irodalmunkra. Kritikánk és hírlapi.odaírnunk első határozott fellépése Bajza József pályájába van forrva. De Bajza mint ember is egyike irodalmunk legérdekesebb alakjainak. Vörösmarty szerint tiszta arany ; ifjúkori ábrándozásai, később sűrű csalódásai, melancholiája, szenvedélyes küzdelmei, bujdosása és a leggyászosabb vég teszik Bajzának — jobbára szomorú érdekességét. Ez hiányos, rövid vázlata munkámnak, melyben nein az anyaghalmazra, mint iukább a változatos pálya legérdekesebb mozzanataira fektettem a fősulyt é9 arra törekedtem, hogy hősömet a kor keretében mutassam olvasóimnak, mert egy Írót csak igy lehet igazán megértenünk. Ily munkára hívom fel a t. közönség becses figyelmét s minthogy a nagy közönségnek szántam, lehető népszerű hangon szól. A könyv rövid időn már elhagyja a sajtót, úgy hogy a t* előfizetők már julius végével kézhez is kapják. SZÁNTÓ ZSIGMOND. Színházi szemle 13. SZÉLHÁZIAK. (L.A.) Rákosi Jenő az utóbbi időkben nem volt nagyon szerencsés színpadi termékeivel. Sikerültebb dolgai is csak fólsikert arattak. A Szélháziak azonban ezt a közép mértéket sem üti meg. Csupa merő pongyolaság, léhaság, mely még a bohózattal szemben támasztott csekély igényeknek sem tud megfelelni. Ebből a pongyolaságból a szeroplők is ugyancsak kivették a maguk részét, egyszer-egyszer a jó Ízlés rovására is. Krecsányin ó (Cseresnyés Alfonz) elragadó jogászgyerek volt. Sikkel, aranyos kedvvel, pajzánsággul, majdnem pajkossággal csinálta s tehetségét a maga teljességében érvényesítette. S i p o s n é (Klementina) gyengélkedése daczára is szépen állotta meg helyét. Váczi Vilma, mint intózettulaj- donosnő dicséretes mérséklettel, I v ány i Mariska (Izabella) derült hangulattal, Hal m a i n ó (Tinka) rokonszenves megjelenésével járultak közre. Németh, Boránd, Nyilasy és Szabó Antal olyan quartettet képeztek, a melynek miiideu tagja ugyanegy hangszereu játszott. Kaczagtattak versenyben s nem mindegyike tartotta mindig szem előtt a versenyszabályokat 14. CZECZIL HÁZASSÁGA. A ki Krecsányi színtársulatát valóban méltányolni akarja, nézzen meg például egy ilyen Csiky-fóle előadást és lesz alkalma meggyőződni arról, hogy az a jó hirnóv, mely e társulatot kiséri, azt teljes mértékben meg is illeti. Úgy az egyes szereplők, mint az ensemble-ok alig hagynak hátra kívánni valót. Kissné (Czeczil) eszményi alakítása az előadás fénypontját képezte. Sipo s n ó (Fanny) minden szerepével igazolja róla táplált véleményünket. Krecsányiné (Vóronka) kis szerepét lehetőleg érvényesítette. A férfi szereplők közül első helyen említjük Nérne th Józsefet (Radnóthy) ki átgondolt, átérzett distingualt játékával mindenkor biztosítja magának teljes elismerésünket. A második felvonás nagy jelenetében Kissnével együttesen művészetük teljes nagyságában tündöklőitek. Abonyi Gyula nem nagyon jól
