Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 43. szám
Esztergom VI. évfolyam. 43. szám. Csütörtök, 1884. május 29 én Városi s megyei érdekeink közlönye. yvUG.IKI.ENlK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre.................................................G fit. — fél évre.......................................................$ > — négy mié via.....................................................i , 50 E(jye8 szám áru 7 kr linv SZERKESZTŐSÉG: üwSzÉCHENYI TÉR *)y. á á | luiiii részét illető líüzleitiényplr IdildoiiilSk. kr- • kTA 0 Ó H I V A T A L: SzÉCHENI-TBR hová ahivnfiiloß s :i magán hirdetések, a uyilttérhe szánt közlemények, elöli-/,etési pénzek és veelamáliisok iiitózendök. HIRDETÉS E K. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 190 — 200-ig . 1 „ f»0 „ 200_n00-ig . 2 „ 25 „ Rélyegdlj 30 kr. MAO A NFUR HETESEK megállapodás szerint lehet,ö legjut,anyósa blnm közöl telnek. N YILTTÉK sora 20 nr Politika és társadalom. Esztergom, máj. 27. A líépvisolőválasztúsi mozgalmak oz időszerint annyira uralkodnak hazánk közórzülötón, hogy mindon egyéb csak másodrendűnek Ját szi ka. Most bizonyosodik inog csak valójá, ban, hogy milyen kitűnő politikai nemzet a magyar. Az alkotmányos élet iránt való érdeklődés valóságos lázzá s a meggyőződének nyilatkozta Lisa valóságos szenvedéllyé vált. Ez a mindent tulharsogó politikai levegő az ország utolsó zugában is bi zonyos kis vihart idéz elő. A sajtó és a közélet nem is beszél egyébről, mint a képviselőválasztási dolgokról. A mi jó kis városunkéin is egymásra tornyosulnak a politika hullámai. Három párt is keletkezett s a küzdelmek mérsékelt volta helyett heves ütközetek vaunak kilátásban. Minden alkotmányos pártnak meg van a maga jogosultsága. Hiszen mindnyájan egyformán a haza jólétéért küzdenek, csakhogy a nemes czél elérésére különböző eszközöket használnak. Kövosse mindenki a saját meggyőződését; tu ja mindenki, hogy mit csinál és legyen mindenki méltó azon jog gyakorlatához, mely mindenesetre a legnemesebbek közé tartozik. Nekünk, mint a társadalmi élet őreinek és harczosainak nagyon kevés közünk van az egyes párt küzdelmek szolgálatához. Pártonkivüliek is óhajtunk maradni, mert többre becsüljük a társadalmi élet harmóniáját, a társadalom ■összetartásának értékét, mint a nem sokáig tartó követ választási harezokat, melyekhez gyakran nem a legnemesebb fegyverek közül választják. Arra is kérünk mindenkit, hogy tartson velünk a bekövetkezendő áramlatokkal szemben a társadalmi alapok megótalmozísára. Gyakorolja mindenki politikai jogát úgy, mint az egy szabad állam szabad polgárához legfölségesebhen illik. Kövesse mindenki a saját meggyőződését s ettől ne engedje magát eltántorittatni. j De a társadalom alapjait, a közbékét, egyetértést, összetartást, jóindulatot s egyéb nemesebb viszonyokat no engedjük bárki által is megtámadni s folszedetui. A nép a hármas mozgalom között egyelőre tétováz. Do az értőlmesebb földművelők tudnak különbséget ten ni a rósz és a jó, a jó és a jobb között. Ezek tartsák kötelességüknek felvilágosítani a népet., hogy mit akar ez, mit akar az, vagy mit akar amaz. Hangoztassák erélyesen a nép előtt, hogy nincs gyalázatosabb üzlet az eladott szavazatnál s nincs megbélyegzettebi) ember az igazság és jog istenasszonya előtt, mint a megvásárolható ember, f Kílzdjünk egymás ellen elvekkel, győzzük meg egymást érvekkel, de ne csapjunk vásárt s ue taksáljuk a meggyő- dést. Nem érdemli meg az a szavazatot, a ki eladja s nem igényelhet az becsű lést, a kinek ára van. Igyekezzünk szenvedély tel en küzdő lemre, tiszteljük egymást, becsüljük meg zászlóinkat és elveinket, melyek lehetnek különbözők, de mé , sem oly kárhoza- tosak, hogy magyar emberek s a haza érdekében óhajtaná1' kivitelöket. A szegénység. A világ kezdete óta mindig uralkodott az emberek között a szegénység, hol kisebb, hol nagyobb mértékben; tehát szegénység mindég volt és lesz bizonyára mindaddig, inig o világnak vége nem szakad. A szegénységhez vezető utak gyakran igen különfélék. Az egyik szegénv talán az előtt dúsgazdag volt, de Fortuna hátat fordított neki. Van viszont, a ki az előtt földhöz ragadt szegény volt és Fortuna épen ő rá mosolygott bájos arczázal, tett például a lutrira, vagy vett egy sorsjegyet és — nyert. Azt mondják ilyenkor, hogy : szerencsés csillagzatban született. Senkise igyekszik jobban a szegénységtől szabadulni, mint a szegény ember. A szegény ember a helyett, hogy keserves vérizzadsággal keresett néhány garaskáját megtakarítaná, vagy önön magára, vagy családjának ruházatára, élelmére fordítaná, inkább elviszi a lutris boltba s ott kilen ez ven számra bízva szfreucséjét, pénzét elhelyezi bizonytalan. Romé ykedik. Egész betét lázas izgatottságban tölti. Eljön a húzás Vérmes reményekkel ballag a 1 utfis bolt felé. Arcza kigyullad, szemei tágra nyílnak. Amott, lát három vörös szádot. De egyik sem az övé ! Vége a reménynek. A három balos elúszott. A min családjának ebédet Ehetett volna készíteni, azt oda vetette szerenesejátékia. De ez még semmi. Nem egyszer tesz nek azokra az ószbolonditó számokra, mert lia ma ki nem jött, kijön holnap. Ilyen vérmes gondolatok kergotik egymást agyaban. Minden húzás harmincz- negyven krajezárjat viszi el. Volt és még most is van olyan ember, a ki egy húzást sem mulaszt el és nem kevesebbet mint 1 — 2 frtofc sőt még többet is tesz. Az egyik egé- szon kipusztul tetemes vagyonából, lassan mindenét a lutrinak hagyományozza. Van egy másik neme is a meggazdagodási vágynak. Ez a sorsjegy. A sorsjegyek rendesen valami jótékony czélra vannak kit ocsájtva. Ha veszünk is sorsjegyet s nein nyerünk, legalább az az egy tudat vigasztal, hogy jótékony czélra adtuk fii lőréinkét, nem úgy, mint a lutrinál De itt is óvatosak legyünk. Tavaszkor, épen mint a fecskék úgy elárasztják hazánkat és talán az egész műveltebb világot az úgynevezett hamburgi 500,000 márkás nyeremény sorsjegyekkel, melyekről talán mindenki tudja, hogy csupa merő altatáson alapulnak. ígérnek ezek hegyet-kalmot, anélkül, hogy beváltanák, vagy csak búzásokat is tartanának. Mig a hazai sorsjegyeket tiszta lélekkel ajánlhatom, addig a gyanús Pro messek megvásárlásától óva kell intenem mindenkit, mert pénzjt, ha a sorsjegyet megfizette, úgy Tegye, mintha a vízbe dobta volna. Városokban, a hol már e tekintetben felvilágosodottabb a nép, nem mennek egy könnyen lépre, hanem annál bövobb aratásra számítanak e mihaszna sorsjo gyek árulói a falvakban, hol a szegény paraszthoz, ki talán Írni, olvasni sem tud, egyszerre csak beállít valami talmi óralánezos, czvikkmvs „ura és kínálja Az „Esztergom és Vidéke“ társája. 2íivíay>i vöd almunk KovKíwzXi. Hazánkban a múlt század első negyedében, Pozsonyban latin nyelven jelent meg az első hírlap. 1731-ben Budán keletkezett egy német nyelvű, s Szeben nem rég ünnepelte ma is fönnálló német hírlapjának százados fordulóját. A magyar hírlapirodalom azonban csak 105 éves múlttal bir. Az első magyar hírlapot 1780-il< évben Pozsonyban Ráth Mátyás „Magyar Hírmondó* czimen indította meg. melynek szerkesztését 1783-ik évben barczafálvi Szabó Dávid és Révay Miklós vette át, 1787-ben pedig Szacsvay Sándorra szállt a szerkesztőség, ki lapjának czimét „Magyar Kurirra*-ra változtatta, s egyúttal a lap kiadását Pozsonyból Bócs- be helyezte át. 1793-ban a szerkesztés Décsi Sámuelre hárult, ki azt 1797 tol 1815-ig Pánczél Dániellel társaságban vitte ; az utóbb említett ávtől 1822-ig azonban a szerkesztő egyedül Panezó volt, kit 1828-ig Igaz Sámuel követett, s ezidőtől a* utolsó szerkesztő Márton József volt, a ki is 1834-beu lapját t egszüntette. Ez volt az el3Ő magvar lap története. A második magyar hírlap 1788-ik évben Páuczél Dániel által Pesten „Magyar Mer- ktirius* czim alatt adatott ki; 1793-tól már ez is Becsben jelent meg,de 1797-ben inegszOut 's a szerkesztő, mint emlitém, a „Magyar Kurir* szerkesztős égénél folytatta birlapirödalmi működését. A harmadik magyar hírlap a Görög Demeter és Kerekes Sámuel által 1789-ben megindított „Hadi és más nevezetes történetek* czimü lap volt, mely 1792-től „Magyar Hírmondó* nevet vett föl, de 1803-ban már megszűnt, mialatt Erdélyben egy uj lap keletkezett. Az egyedülálló „Magyar Kurir*-nak 1806- ban méltó s életre való társa keletkezett. Kulcsár István ekkor indította meg a „Hazai tudositások“-at, melynek cime 1812-ben „Hazai és külföldi tudositások“-ra változott, sőt ez évben a „Haszuos Mulatságok* mellé »lappal is megbővült. Kulcsár lapja igen kedvelt volt, címét 1840-ben „Nemzeti Újságra* változtatta, 8 oz 1848-ig fönnállt, a midőn ismét címében történt változással rövid idő múlva végkép megszűnt. A magyar közönségnek egész 1830-ik évig tehát két hírlapja volt. Ez évben szaporodott föl azok száma már tízre; köztük a ,,Jelenkor*4 s melléklapja a ,,Társalkodó“ a melynek megindítására az engedélyt még Kisfaludy Károly nyerte el, de ő jogát Hel- meczyre ruházta. A „Jelenkor“ 1848-ban szűnt meg. Az 1843-ik évtől fogva Széchenyi politikai czikkei e lapban jelentek meg, mely egyébiránt a conzervativek közlönyének tekintetett. Az 1837-ik évben Orosz .Hírnök* cimü lapot indított meg, mely „Századuuk* mellék lapjával együtt 1845-ben szűnt meg. — A „H:rnök* volt az első lap, moly a törvényhatóságok beléletének ismertetésére s általában a közügyek haladásának feltüntetésére figyelmet fordított s a megyegyiile- sekró'l rendszeres tudósításokat közölt. A magyar hírlapirodalom azonban csak 1840 óta vett lendületet, s ez időben emelkedett magasabb színvonalra. 1840-ben a magyar hírlapok száma már 26 olt, Ekkor indult meg Munkácsy vezetése alatt a „Sürgöny“, mely 1841-től fogva mint gr. Dessewffy Aurél orgauuma „Világ* cim alatt jelent meg, 1844-ben azonban ismét címet változtatott s mint „Budipesti Híradó* 1848 ig állt fönn, a mikor a „Figyelmező* néven folytattatok s 1850-ben végleg megszüli4 1841-ben Kossuth a „Pesti HHap*-ot indította meg, melynek szerkesztését 1844- ben Szalay László, báró Eötvös József és Trefort Ágoston vették át, a kik egy évvel utóbb a szerkesztést Cseugeri Antal kezeibe tették le. Széchenyi és Kossuth hosszas fáradozásaira a hírlapoknak megengedték,hogy a korkérdések fölött elmélkedéseket teLessenek, megjegyzéseiket nyilváníthassák, javaslatokkal állliassanak elő, szóval vezércikkeket közölhessenek. E nagy vívmánynak nagy eredményei lőnek. Az eszmék, gondolatok egymás ellen harezra keltek ; a közügyek, politikai viszonyok minden oldalról vitatva, bírálva lenek. A haladás szükségét vitatta minden lap, s csak abban volt köztük eltérés, hogy a haladás útját s módját különfélekép javasolták. Eszme és forma tekiutetébon oly értékes munkálatok jelentek meg a lapok hasábjain, a milycuekot raa is már ritkábban találunk. Legnagyobb hatással küzdött a reformokért Kossuth a „Pesii Hirlup“-ban, melynek ellenlapja a „Világ* volt. A közvélemény Kossut htal tartott s kivétvén a Méhes Sámuel szerkesztette „Erdélyi Hiradó*-t, a többi összes lapokat gyanús szemmel tekintette; sőt mi több, a reformok megindítója, Széchenyi is. ki a nemzetet álmából fölrázta s kíméletlen ostorozással terelte korszakát a polgáriasodás, mi- velődés s haladás ösvényére — már-már konzervatív hírbe került Széchenyi Kossuthnak a „Pesti Hirlap“- bnn nyilatkozó irányát „Kelet népe* cirof könyvében támadta meg. a melyre „Felelet gróf Széchenyi Istvánnak* czim alatt Kossuth ugyancsak könyvben válaszolt, mit több különféle röpirat, követett. A magyar hírlapirodalom első virágzását ekkor érte el. A forradalom előtt 1847-ben hírlapjaink száma már 33-volt. 1848 49-ben e szám 86-ra emelkedett, de 1850-beu 9-re olvadt le. Ez évben indult meg Császár Ferencz szerkesztése alatt a ma is fönnálló „Pesti napló*. A kivételes állapot, b szigorú sajtó-törvény bénitólag hatott a magyar hírlapirodalomra. Még 1854-ben is csak 20 ángyát lapunk volt, 1861-ben e szám 52-re, 1867- ben 80-ra, de a következő évben, a miliőn alkotmányunk helyreállítva 8 a sajtó szabadsága biztosítva volt, a magyar lapok száma 140-re emelkedett. S ez idő óta a fejlődés rendkívüli volt. 1880-ban hazánkban már 368 hírlap és szaklap vagy egyéb folyóirat jelent míg, h özek száma már ez évben 462 öl torz. S
