Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 43. szám

potom árért, esik 3 fit 50 krért az oOO.OOO máiká- biztos nyereményt. Szegény paraszt azon reményben, hogy biztosan nj< r, oda adja utolsó galuskáját is, inkább koplal addig, mig a nyereményt kihúzzák. Szomorú, de való A sorsjegy ágens elmegy és ő sem a nyereménynek, sem a pénznek hírét sem hallja soha. Némelyik falusi embei, (városi is akad ilyen) ha fölszámítaná, hogy meny­nyit rakott életében lutriba s vett holmi hamburgi sorjeiyeket, bizonyára oda ütne ki számítása, hogy két háromszáz forintocskát takaríthatott volna meg, ha óvatos. Ez lenne aztán a biztos nyeremény. Bajos bizony szegény emberből gaz daggá lenni. Sokkal jobb, ha nem innen alulról, hanem felniről vágjuk a szerencsét. Egészség, józanság, tartós szorgalom a megkezdett munkához, sokkal nagyobb szerencse, mint elégedetlenség, vagy Örökös betegség. Mert azt meg koll tanulnunk, hogy a föld és a mesterség aranybánya, csak ki kell tudói aknázni. Az elveszett paradicsom. A ki Esztergom remek vidékét be­esni ni akarja, az csak menjen utazni a közelebb és távolabb fekvő vidéki ma­gyar városokba. A természet remekei mind egyesítve vannak nálunk. Hatalmas föl jónk tiiu-j dérszép szigeteket szült gyönyörű be gyeink, bájos völgyeket képeznek, viszhangos erdőink, madárdalos lomb- sátrai alatt a fáradt lélek pihenést s fi kimerült test üdülést talál minden­kor. A fölséges kilátás mértföldekre tér edő panorámával kecsegtet, olyan pa-j íorárnával, mely Ligefi vagy Markó j [lövészeténél is művészibb. a hegyoldalokon illatos gyümölcsfák, látásán termő szőlők, kies utak, a csá- j i losan integető völgyekben hűvös forrás;: íz. Itt egy örökre csevegő kis ér, 11 unott a napsugarakban fürdő aranyos| agaraktól körülrepkedett virágos bök- ' •ok. Igazi természet, valóságos áldás, nem < jsinált, nem mesterkélt itt semmise, l innom olyan, ahogy azt az IL ten adta. 1 Mintha csak elvette volna Budapest- í ől, hogy legyen nekünk is valamink, 1 i mire büszkék lehetünk. it Csakhogy mi nem igen méltatjuk azt 1 dott. A százötven darabon felül kidol­gozott törvényjavaslatok nem csorbítót ; tak a nemzeti szellemet, sein az alkot i mányi. Jó lol ki ismerettel vallja, hogy ■ meg vau elégedve a kormány működé : sével s azt várja mindazoktól, a kik ? kormány által nyújtott előnyökben ré­szesültek. i H<>1 szórványos, hol összeírni* tóbb él­jenzések kísérték a főispán! bevezetőt í erre a főjegyző felolvasta a királyi meghívó levelet. A bizottsági lagok mindannyian föl emelkedvo hallgatták végig a felséges levelet. Végül hatat más éljenzés jelen­tette, hogy a királyi okiratot hódolat­tal tudomásul vették. Erre a főispán kinyilatkoztatja, hogy egyéb tárgy nem lévén stb. A tisztelt bizottsági tagok a negyed­óráig tartó közgyűlés után a főispán ur éljenzésével szétoszlottak, előbb azonban tudomásul vették, hogy a köz­ponti bizottságnak értésére hozzák a |közgyűlés tartalmát s a bizottság a ' képviselőválasztás határnapjait kitűzheti. Sokkal rövidebb voll az egész ülés, ibogy sem csak egy bizottsági tag js rá ért volna unatkozni. Sok ilyen időta­karékos bizottsági gyűlést, a hazának ! A nőkről s a nőknek. (Jókai) Az eszménykép a legveszedelmesebb vetélytárs. Az rosszabb, mint egy igazi szerető. * * Ha özvegy volna a nő, u*-ra fél bot­nál elődöd árnyékától: a megboldo­gult férjnek voltak hibái s azokat is­merték. De az ábráudképuok csak eré­nyei vannak. * A férj, a ki egész nap dolgozik, elfelejt felesége iránt figyelmes lenni. Minden gondolatát az üres papiros foglalja el. (Aszalay.) A házasság első éve, a női nevelés végsője, ha akkor nőni sikerült, min­den további törekvés hasztalan. * A fiatal akaratnélküli nőre általán veszélyesebben hathat a nőkkel való igen bizalmas, mintsem a művelt fér-: fiókkal való illemes társalgás, mert mint a bájcső tükrei közt képezett áb­rák kedvesek, de ártalmasak a --zenire: színtolj csábhatással bir némely eman­cipált nő szófüzérén a virágszirmok szinvegyillető az ártatlan női kebelre. * Még ritkán Iránta meg valaki korai házasságát; késő házasságukat ellenben többen megbánták már. Vajmi szép mondhatni aggkorábau : Lányom : mondd meg a lányod lányának, hogy a fiacs­kája sir. * A házasság bátorrá, elszántaivá teszí a lelket és megedzi az Ínség közös tü­relmére, veszélyek legyőzésÓJO. Az em­bergyűlölőt emberobbé, az egyiigyíít okosabbá, szivét közlekedőbbé, részve­vőbbé s az élethez ragaszkodóbbá teszi * A nők a művelt deli katona iránw már csak azért is hajlammal viseltet nek, mivel azt hiszik, hogy nz ki ho náért ontja szive vérét, kész azt ontani kedveséért is. * Gyermekek képezik a szülők napló­ját. Ha két órát töltesz tizenhat éves hajadonnnl bizonyára tizenhat évet ol­vashatsz édes anjja naplójából, * A nő olyan mint az ég harmatcsöppje. Ha e harmatcsepp rózsakebelhe esik; | gyémánttá válik mellén; ha nemes | kagyló nyílt szivébe :világitó gyöngygyő, do ha mocsárba esik maga is iszappá lesz. * Sziveikből ömlőnek megismert női erényeik : a könyörület, kedélyesség, gyermekszeretet, a türelem, csinosság, női szemérem és takarékosság. Fel jaj- dul a beteg, ha nincs köiflle nő és száz pazar férfiúra aligjut egy pazar nő, * A szilárd női akarat izzó erővel ront át a szokottnak kerületén és az elvek szerint középpontja körül fontolgatva forgó férfi bámulva nézi a nő merész röptét A nő pajzsa : ártatlan szive s minden gyanúsítás vagy árulás daczára a női méltóság legyőzi még a legnyer- sebb erőt is. Olvasó-asztal. Ero'at alatt ismertetett müvek a Buzárovits Gasztár könyvkereskedésben kaphatók és rendeliiatSk meg_ Egyébiránt bármi tudakozódásokra szives válaszol a szerkesztőség. — Előfizetési felhívás „Sze­rény kísérletek“ Singer Mihály elbe­széléseire. A szerző szorgalmas és ke­resett hírlapíró Bécshen, ki a magyar szépirodalom terén most lép először a nyilvánosság elé heszélyeivel, melyekről maga valóban túl szerén yen, rövid elő­szavában a következőket ina : „Egy­szerű. szívhez szóló beszélykák e^ek, nemesük hazánkban. do idegen földön is találunk már magyar hírlapot. Bukarestben , az otiniii „Híradó“, Amerikában pedig a' „Nemzetőr* láttak napvilágot. S e nagy szám mellett még a nem ma­gyar nyelvű hazai hírlapokról sem szabad megfeledkeznünk. Hisz ez évbeu is német nyelven 151, szláv nyelven 53, román nyel­ven 23, olasz nyelven 5, fianczia uyelven 3, lieber nyelven 2, összesen 237 nem magyar nyelvű hirl p adatik ki. Hazánkban a hír­lapirodalom tehát 7 nyelven virágzik, a Lajtlián túl 11, a német birodalomban pe­dig az időszaki sajtó 8 nyelvet képvisel. 105 év alatt ez összes magyar lapok szá­ma 2041-et tesz ki. A most megjelenő 482 magyar hírlapnak csak nem fele, 222 Budapesten ad>tk ki.' A vidéki városok közül Kolozsvárnak 14, Debrecennek 8, Győrnek 7, Kassa, Eger, Pozsony, Szombathely, Temesvárnak egyen­ként 6—6, Miskolc/.’, Nagy-Várad. Nyüra, Szolnok, Uogvár, Veszprémnek egyenként 5—5 hiilnpja s más időszaki irata van; Szeged 4 lapjával pedig Mánnaros-Szigettel, Esztergommal. Kecskeméttel Komárommal, Nagy-Kanizsával, Székesfehérvárral kerül egy sorba. S befejezem közmivelŐdésünk haladásának nim föltüutetésére szolgáló ez adatokat azzal, hogy 12,704 magyarra jut egy magyar hírlap 13,711 németre „ „ uómet 33,782 szlávra „ „ szláv 101,034 románra „ , román „ Hu pedig az országban megjelenő összesen 710 hírlap s folyóiratot arányosítom hazánk j i épessvgénf k számával ez esetbe,i 19,034 főre esik egy hírlap. REIZNER JÁNOS. étet. New-yor k, május 1. Csak a napokban temették el a világnak hajdanában egyik legragyogóbb csillagát — Taglioni Máriát, ki isteni táncával, eifcasis- ba ragadta a félvilágot. Azt kérdezték tőle, hogy még egyszer szcetné-e át élni a vilá­got és az a bámulatos asszony, a kit bál­ványoztak mindenütt, kinek lábaihoz kirá­lyok és herczegek borultak azt feleié, hogy „táncolni“ kész volna, de „élni“ nem vá­gyik. Mert csak fajos sebeket teremt az élet és csak a művészet üdvözít ! Az élet rövid boldogító pillanatai után visszatér az ember önnönmagába mint a sze­relem és a tűzijáték káprázó benyomásai után . . sötéten és komoran. És mégis, oh ! mi szép az élet! . . . Egy pái nappal ezelőtt történt itt New- Yorkban, azon szép tavaszi délutánok egyi­kón, minőket, jelenleg élvezünk. Pompás fogatok végnélküli sora vonul fel és alá a Centralpark sima utjain. Leültem egy padra és nézegettem. ,,Ezek a gyémánttal kerete­zett népek de boldoguld“ gondolám. De hát nem is biruak-e mind azzal, a mit a szív és szem óhajt ? . . . Elmerengve ültem gondolataim közepette, midőn egy elegánsan öltözött úri ember fog­lalt mellettem helyet a pádon.A másik perc­ben egy díszes négyes fogat közeledik felénk, melyben egy gyászba öltözött asszony ült, fejét visszahajfva a selyem párnák közé. Oly feltűnő volt a fogat pompája, oly vakító ezen asszony szépsége, oly hasonló egy álom szeplőtlen költészetéhez, hogy önkénytelenül elkiái 1 tára magamat „Oh be boldog lehető1'. Angolul mondtam és e mellettem ülő meg­értette. Bámulva nézett reám, de azu'áu sejtve a lelkemben dúló vihart, melyet eltit­kolni nem iparkodtam, résztvevőiig tévé ke­zét vállarara. „Nem úgy vau az, édesem“, mondá. Is­merem én e nő történetét és ismerem nem egynéhány másét e boldog halandók között. Kevés van közöttük, ki még nem kóstolta az élet keserű poharát ! Csak ámitgatják önmagukat, ámitgatják a világot a löszöm­mel, hogy ők boldogak ! Ama gyászba öl­tözött asszony, kit az imént az irigység egyik öntudatlanul keló rohamában boldognak hit­tél — az az asszony boldogtalan. Még nincs két hete hogy férje, kit kimondhatatlanul szeretett, vadászat alkalmával a lóról bukott le és iszonyú szenvedések közt meghalt. Fér­jének eltorzított arcvonásai kiöl (hatatlanul vésődtek a szegény asszony leikébe !“ Lélegzetem visszatartva hallgatám végig e szomorú történetet. Alig két perc múlt múlt el. Egy kiváló szépségű, két korom­fekete ponnytól vont, taliga robogott el mel lettünk. Két bársonyszemü szögliaju gyer­mek vezette a gyeplőt. De ezeknek niucs bánatuk ? szólék meg­hatottam Hadd el barátom, volt a válasz, „apjuk ki ropuant, vagyon felett rendelkezett, mint­egy fél esztendővel ezelőtt két zsivánv pénz- Szómjuságámik leH áldozatává. Arcát talál Iák keresztül fúrni és koponyáját ráadásul ketté hasítván, saját házának udvarában ás­ták el, Komornyikja volt, az egyik bűnös. És láttad azt az aggastyánt a közvetlenül kö­vető hintóbán? Fiát hozták haza sebesültem egy élet-halálra vívott párbajból ! Emitt pedig... „ÍNe mondj többet“, szakitám félbe fáj­dalmas hangon, „hisz ez élet keserű olda­lából én is eleget ismerek. Úgy jöjj velem, szólt részvevőfeg társam* és tekintsük meg kissé az élt-fc fényesebb*- oldalait. Tekintsük meg azt, mit az merész gondolat állított fel halhatatlan vívmány gyanánt az utókor számára. É,s kezét karom alá csúsztatva elvezetett Nöw-York egyik legelőkelőbb avenuejóbe. Csak pár napig \oltani itt és a város ide­gen volt előttem. Végre egy állványhoz ér­keztünk, honnan mintegy bármihez lépcsőn haladtunk fölfelé, midőn tavaszi virágok illa­tát érzém és felérve pompás termet Iátok magam előtt. Benne díszes ruhákba öltözött hölgyek és urak hévült arcokkal mohót nyelik a csi­nos pincérnők által nyújtott hűsítő italokat* Do mit látok ! Mindannyi lábán karika kor­csolya. Ciceróm gyönyörködött elragadott Sá­gom on- és rö‘id szünet, után karomnál fog­va kirántott n pályára. Nun akarom sze­memnek sem hinni. Azt hittem, bogy Semi- nimis függő kertjeiben vagyok. Pompás látvány tárult el szemeim előtt. Do sok időm nem maradt a bámészko- dásra. „Roller Skutes Nr. 6.“ hangzott, a kék Uvréebe öltözött korcsolya felkötő aj­káról és mielőtt az egészet elgondolhattam volna, a korcsolyák ott feszültek lábaimon. Már akker társam is mellettem termett és egy merész szökéssel magával rngadot t, a mit a természet pazar kezekkel hin- teU felénk. i Árnyas erdőinket pompás tii/előfánk utá emlegetjük, bortermő völgye nket .szőlő éréskor dicsérhetjük s a forráso­dat csak a regék és mesék juttatják ; eszünkbe. A kár hacsak nem is lennének. A természet ritkaszép adományai iránt mutatkozó ezen érzéketlenség azon ban könnyen megmagyarázható. Nálunk a közlekedés eszközei olyan kezdetlegesek, hogy a nagy közönség egészenelszokottazerdei kirándulásoktól. Az odavezető utak pokoli gyötrelmek­kel kínoznak, különösen euy kis eső után s a távolság szili to mértföldekre terje­dőnek tűnik fel épen a nehéz hozzá­férhetőség miatt. Minden város azon van, hogy a nyarat lehetőleg frissítő lombok közt töltse el. Üdítő és éltető elemekre van szüksége a tikkasztó és fon n jász Ló forróság kö­zép ett. Nekünk van mindössze egy darab sé­tautunk a szigetben, a mit a sót.atér- szépitő egyosü'et buzgalmának köszön­hetünk. Ez nagyon szerény. Sőt hozzá ará- njitva a környezethez majdnem egy a semmivel. Nem kellene tehát egyébre töreked­nünk, mint arra, hogy erdőinket pom­pás kirándulási helyekké tegyük. Jó utakat s olcsó közlekedést oda s akkor remek vidékünket meg tanuljuk ismerni 3s élvezni. Megyei közgyűlés. ( Kedden délelőtt tiz érakor a megye-i iáz nagy termo meglehetősen megteltj i megyebizottsági tagokkal. Vidékről és városunkból alkotmányos; elkesedéssel sereglettek össze a rend íivüli közgyűlés egyetlen tárgyának, a egfelsőbb királyi meghívóimk hivatalos udomásnl vételére. Tiz után tiz perez kor, Reviczky Győző zolgabiró nagy lelkesedéssel lép a te- embe s ősi szobás szerint harsány lángon felkiált: — Ő méltósága Székhelyi Majláth iyörgy főispán ur éljen ! A lelkes óljenekkel fogadott főispán gész egyszerű magyar ruhában, karddal s monoklival elfoglalja a főispáni szó­ét. Ataláuos áttekintést nyújt a kor- íány hálom esztendős tevékenységéről, i ’oleinliti, hogy az általános jólét ló- i yegesen javult, a szegények sorsa meg- : önnyobült, a gazdagok jóléte fokozó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom