Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 43. szám

potom árért, esik 3 fit 50 krért az oOO.OOO máiká- biztos nyereményt.

Szegény paraszt azon reményben, hogy biztosan nj< r, oda adja utolsó galuskáját is, inkább koplal addig, mig a nyereményt kihúzzák.

Szomorú, de való A sorsjegy ágens elmegy és ő sem a nyereménynek, sem a pénznek hírét sem hallja soha.

Némelyik falusi embei, (városi is akad ilyen) ha fölszámítaná, hogy menynyit rakott életében lutriba s vett holmi hamburgi sorjeiyeket, bizonyára oda ütne ki számítása, hogy két háromszáz forintocskát takaríthatott volna meg, ha óvatos.

Ez lenne aztán a biztos nyeremény.

Bajos bizony szegény emberből gaz daggá lenni.

Sokkal jobb, ha nem innen alulról, hanem felniről vágjuk a szerencsét.

Egészség, józanság, tartós szorgalom a megkezdett munkához, sokkal nagyobb szerencse, mint elégedetlenség, vagy Örökös betegség.

Mert azt meg koll tanulnunk, hogy a föld és a mesterség aranybánya, csak ki kell tudói aknázni.

Az elveszett paradicsom.

A ki Esztergom remek vidékét beesni ni akarja, az csak menjen utazni a közelebb és távolabb fekvő vidéki magyar városokba.

A természet remekei mind egyesítve vannak nálunk. Hatalmas föl jónk tiiu-j dérszép szigeteket szült gyönyörű be gyeink, bájos völgyeket képeznek, viszhangos erdőink, madárdalos lomb- sátrai alatt a fáradt lélek pihenést s fi kimerült test üdülést talál mindenkor.

A fölséges kilátás mértföldekre tér edő panorámával kecsegtet, olyan pa-j íorárnával, mely Ligefi vagy Markó j [lövészeténél is művészibb.

a hegyoldalokon illatos gyümölcsfák, látásán termő szőlők, kies utak, a csá- j i losan integető völgyekben hűvös forrás;: íz. Itt egy örökre csevegő kis ér, 11 unott a napsugarakban fürdő aranyos| agaraktól körülrepkedett virágos bök- ' •ok.

Igazi természet, valóságos áldás, nem < jsinált, nem mesterkélt itt semmise, l innom olyan, ahogy azt az IL ten adta. 1 Mintha csak elvette volna Budapest- í ől, hogy legyen nekünk is valamink, 1 i mire büszkék lehetünk. it

Csakhogy mi nem igen méltatjuk azt 1

dott. A százötven darabon felül kidolgozott törvényjavaslatok nem csorbítót ; tak a nemzeti szellemet, sein az alkot i mányi. Jó lol ki ismerettel vallja, hogy ■ meg vau elégedve a kormány működé : sével s azt várja mindazoktól, a kik ? kormány által nyújtott előnyökben részesültek.

i H<>1 szórványos, hol összeírni* tóbb éljenzések kísérték a főispán! bevezetőt í erre a főjegyző felolvasta a királyi meghívó levelet.

A bizottsági lagok mindannyian föl emelkedvo hallgatták végig a felséges levelet. Végül hatat más éljenzés jelentette, hogy a királyi okiratot hódolattal tudomásul vették.

Erre a főispán kinyilatkoztatja, hogy egyéb tárgy nem lévén stb.

A tisztelt bizottsági tagok a negyedóráig tartó közgyűlés után a főispán ur éljenzésével szétoszlottak, előbb azonban tudomásul vették, hogy a központi bizottságnak értésére hozzák a |közgyűlés tartalmát s a bizottság a ' képviselőválasztás határnapjait kitűzheti.

Sokkal rövidebb voll az egész ülés, ibogy sem csak egy bizottsági tag js rá ért volna unatkozni. Sok ilyen időtakarékos bizottsági gyűlést, a hazának !

A nőkről s a nőknek.

(Jókai)

Az eszménykép a legveszedelmesebb vetélytárs. Az rosszabb, mint egy igazi szerető.

*

* Ha özvegy volna a nő, u*-ra fél botnál elődöd árnyékától: a megboldogult férjnek voltak hibái s azokat ismerték. De az ábráudképuok csak erényei vannak.

*

A férj, a ki egész nap dolgozik, elfelejt felesége iránt figyelmes lenni. Minden gondolatát az üres papiros foglalja el.

(Aszalay.)

A házasság első éve, a női nevelés végsője, ha akkor nőni sikerült, minden további törekvés hasztalan.

*

A fiatal akaratnélküli nőre általán veszélyesebben hathat a nőkkel való igen bizalmas, mintsem a művelt fér-: fiókkal való illemes társalgás, mert mint a bájcső tükrei közt képezett ábrák kedvesek, de ártalmasak a --zenire: színtolj csábhatással bir némely emancipált nő szófüzérén a virágszirmok

szinvegyillető az ártatlan női kebelre.

*

Még ritkán Iránta meg valaki korai házasságát; késő házasságukat ellenben többen megbánták már. Vajmi szép mondhatni aggkorábau : Lányom : mondd meg a lányod lányának, hogy a fiacskája sir.

*

A házasság bátorrá, elszántaivá teszí a lelket és megedzi az Ínség közös türelmére, veszélyek legyőzésÓJO. Az embergyűlölőt emberobbé, az egyiigyíít okosabbá, szivét közlekedőbbé, részvevőbbé s az élethez ragaszkodóbbá teszi

*

A nők a művelt deli katona iránw már csak azért is hajlammal viseltet nek, mivel azt hiszik, hogy nz ki ho náért ontja szive vérét, kész azt ontani kedveséért is.

*

Gyermekek képezik a szülők naplóját. Ha két órát töltesz tizenhat éves hajadonnnl bizonyára tizenhat évet olvashatsz édes anjja naplójából,

*

A nő olyan mint az ég harmatcsöppje. Ha e harmatcsepp rózsakebelhe esik;

| gyémánttá válik mellén; ha nemes | kagyló nyílt szivébe :világitó gyöngygyő, do ha mocsárba esik maga is iszappá lesz.

*

Sziveikből ömlőnek megismert női erényeik : a könyörület, kedélyesség, gyermekszeretet, a türelem, csinosság, női szemérem és takarékosság. Fel jaj- dul a beteg, ha nincs köiflle nő és

száz pazar férfiúra aligjut egy pazar nő,

*

A szilárd női akarat izzó erővel ront át a szokottnak kerületén és az elvek szerint középpontja körül fontolgatva forgó férfi bámulva nézi a nő merész röptét A nő pajzsa : ártatlan szive s minden gyanúsítás vagy árulás daczára a női méltóság legyőzi még a legnyer- sebb erőt is.

Olvasó-asztal.

Ero'at alatt ismertetett müvek a Buzárovits Gasztár könyvkereskedésben kaphatók és rendeliiatSk meg_ Egyébiránt bármi tudakozódásokra szives válaszol a szerkesztőség.

— Előfizetési felhívás „Szerény kísérletek“ Singer Mihály elbeszéléseire. A szerző szorgalmas és keresett hírlapíró Bécshen, ki a magyar szépirodalom terén most lép először a nyilvánosság elé heszélyeivel, melyekről maga valóban túl szerén yen, rövid előszavában a következőket ina : „Egyszerű. szívhez szóló beszélykák e^ek,

nemesük hazánkban. do idegen földön is találunk már magyar hírlapot. Bukarestben , az otiniii „Híradó“, Amerikában pedig a' „Nemzetőr* láttak napvilágot.

S e nagy szám mellett még a nem magyar nyelvű hazai hírlapokról sem szabad megfeledkeznünk. Hisz ez évbeu is német nyelven 151, szláv nyelven 53, román nyelven 23, olasz nyelven 5, fianczia uyelven 3, lieber nyelven 2, összesen 237 nem magyar nyelvű hirl p adatik ki. Hazánkban a hírlapirodalom tehát 7 nyelven virágzik, a Lajtlián túl 11, a német birodalomban pedig az időszaki sajtó 8 nyelvet képvisel.

105 év alatt ez összes magyar lapok száma 2041-et tesz ki.

A most megjelenő 482 magyar hírlapnak csak nem fele, 222 Budapesten ad>tk ki.' A vidéki városok közül Kolozsvárnak 14, Debrecennek 8, Győrnek 7, Kassa, Eger, Pozsony, Szombathely, Temesvárnak egyenként 6—6, Miskolc/.’, Nagy-Várad. Nyüra, Szolnok, Uogvár, Veszprémnek egyenként 5—5 hiilnpja s más időszaki irata van; Szeged 4 lapjával pedig Mánnaros-Szigettel, Esztergommal. Kecskeméttel Komárommal, Nagy-Kanizsával, Székesfehérvárral kerül egy sorba.

S befejezem közmivelŐdésünk haladásának nim föltüutetésére szolgáló ez adatokat azzal, hogy

12,704 magyarra jut egy magyar hírlap 13,711 németre „ „ uómet

33,782 szlávra „ „ szláv

101,034 románra „ , román „

Hu pedig az országban megjelenő összesen 710 hírlap s folyóiratot arányosítom hazánk j

i épessvgénf k számával ez esetbe,i 19,034 főre esik egy hírlap.

REIZNER JÁNOS.

étet.

New-yor k, május 1.

Csak a napokban temették el a világnak hajdanában egyik legragyogóbb csillagát — Taglioni Máriát, ki isteni táncával, eifcasis- ba ragadta a félvilágot. Azt kérdezték tőle, hogy még egyszer szcetné-e át élni a világot és az a bámulatos asszony, a kit bálványoztak mindenütt, kinek lábaihoz királyok és herczegek borultak azt feleié, hogy „táncolni“ kész volna, de „élni“ nem vágyik. Mert csak fajos sebeket teremt az élet és csak a művészet üdvözít !

Az élet rövid boldogító pillanatai után visszatér az ember önnönmagába mint a szerelem és a tűzijáték káprázó benyomásai után . . sötéten és komoran. És mégis,

oh ! mi szép az élet! . . .

Egy pái nappal ezelőtt történt itt New- Yorkban, azon szép tavaszi délutánok egyikón, minőket, jelenleg élvezünk. Pompás fogatok végnélküli sora vonul fel és alá a Centralpark sima utjain. Leültem egy padra és nézegettem. ,,Ezek a gyémánttal keretezett népek de boldoguld“ gondolám. De hát nem is biruak-e mind azzal, a mit a szív és szem óhajt ? . . .

Elmerengve ültem gondolataim közepette, midőn egy elegánsan öltözött úri ember foglalt mellettem helyet a pádon.A másik percben egy díszes négyes fogat közeledik felénk, melyben egy gyászba öltözött asszony ült, fejét visszahajfva a selyem párnák közé. Oly

feltűnő volt a fogat pompája, oly vakító ezen asszony szépsége, oly hasonló egy álom szeplőtlen költészetéhez, hogy önkénytelenül elkiái 1 tára magamat „Oh be boldog lehető1'. Angolul mondtam és e mellettem ülő megértette. Bámulva nézett reám, de azu'áu sejtve a lelkemben dúló vihart, melyet eltitkolni nem iparkodtam, résztvevőiig tévé kezét vállarara.

„Nem úgy vau az, édesem“, mondá. Ismerem én e nő történetét és ismerem nem egynéhány másét e boldog halandók között. Kevés van közöttük, ki még nem kóstolta az élet keserű poharát ! Csak ámitgatják önmagukat, ámitgatják a világot a löszömmel, hogy ők boldogak ! Ama gyászba öltözött asszony, kit az imént az irigység egyik öntudatlanul keló rohamában boldognak hittél — az az asszony boldogtalan. Még nincs két hete hogy férje, kit kimondhatatlanul szeretett, vadászat alkalmával a lóról bukott le és iszonyú szenvedések közt meghalt. Férjének eltorzított arcvonásai kiöl (hatatlanul vésődtek a szegény asszony leikébe !“

Lélegzetem visszatartva hallgatám végig e szomorú történetet. Alig két perc múlt múlt el. Egy kiváló szépségű, két koromfekete ponnytól vont, taliga robogott el mel lettünk. Két bársonyszemü szögliaju gyermek vezette a gyeplőt.

De ezeknek niucs bánatuk ? szólék meghatottam

Hadd el barátom, volt a válasz, „apjuk ki ropuant, vagyon felett rendelkezett, mintegy fél esztendővel ezelőtt két zsivánv pénz- Szómjuságámik leH áldozatává. Arcát talál Iák keresztül fúrni és koponyáját ráadásul ketté hasítván, saját házának udvarában ásták el, Komornyikja volt, az egyik bűnös. És láttad azt az aggastyánt a közvetlenül követő hintóbán? Fiát hozták haza sebesültem egy élet-halálra vívott párbajból ! Emitt pedig...

„ÍNe mondj többet“, szakitám félbe fájdalmas hangon, „hisz ez élet keserű oldalából én is eleget ismerek.

Úgy jöjj velem, szólt részvevőfeg társam* és tekintsük meg kissé az élt-fc fényesebb*- oldalait. Tekintsük meg azt, mit az merész gondolat állított fel halhatatlan vívmány gyanánt az utókor számára.

É,s kezét karom alá csúsztatva elvezetett Nöw-York egyik legelőkelőbb avenuejóbe. Csak pár napig \oltani itt és a város idegen volt előttem. Végre egy állványhoz érkeztünk, honnan mintegy bármihez lépcsőn haladtunk fölfelé, midőn tavaszi virágok illatát érzém és felérve pompás termet Iátok magam előtt.

Benne díszes ruhákba öltözött hölgyek és urak hévült arcokkal mohót nyelik a csinos pincérnők által nyújtott hűsítő italokat* Do mit látok ! Mindannyi lábán karika korcsolya. Ciceróm gyönyörködött elragadott Ságom on- és rö‘id szünet, után karomnál fogva kirántott n pályára. Nun akarom szememnek sem hinni. Azt hittem, bogy Semi- nimis függő kertjeiben vagyok.

Pompás látvány tárult el szemeim előtt.

Do sok időm nem maradt a bámészko- dásra. „Roller Skutes Nr. 6.“ hangzott, a kék Uvréebe öltözött korcsolya felkötő ajkáról és mielőtt az egészet elgondolhattam volna, a korcsolyák ott feszültek lábaimon. Már akker társam is mellettem termett és egy merész szökéssel magával rngadot t,

a mit a természet pazar kezekkel hin- teU felénk.

i Árnyas erdőinket pompás tii/előfánk utá emlegetjük, bortermő völgye nket .szőlő éréskor dicsérhetjük s a forrásodat csak a regék és mesék juttatják ; eszünkbe.

A kár hacsak nem is lennének.

A természet ritkaszép adományai iránt mutatkozó ezen érzéketlenség azon ban könnyen megmagyarázható.

Nálunk a közlekedés eszközei olyan kezdetlegesek, hogy a nagy közönség egészenelszokottazerdei kirándulásoktól.

Az odavezető utak pokoli gyötrelmekkel kínoznak, különösen euy kis eső után s a távolság szili to mértföldekre terjedőnek tűnik fel épen a nehéz hozzáférhetőség miatt.

Minden város azon van, hogy a nyarat lehetőleg frissítő lombok közt töltse el. Üdítő és éltető elemekre van szüksége a tikkasztó és fon n jász Ló forróság közép ett.

Nekünk van mindössze egy darab sétautunk a szigetben, a mit a sót.atér- szépitő egyosü'et buzgalmának köszönhetünk.

Ez nagyon szerény. Sőt hozzá ará- njitva a környezethez majdnem egy a semmivel.

Nem kellene tehát egyébre törekednünk, mint arra, hogy erdőinket pompás kirándulási helyekké tegyük. Jó utakat s olcsó közlekedést oda s akkor remek vidékünket meg tanuljuk ismerni 3s élvezni.

Megyei közgyűlés. (

Kedden délelőtt tiz érakor a megye-i iáz nagy termo meglehetősen megteltj i megyebizottsági tagokkal.

Vidékről és városunkból alkotmányos; elkesedéssel sereglettek össze a rend íivüli közgyűlés egyetlen tárgyának, a egfelsőbb királyi meghívóimk hivatalos udomásnl vételére.

Tiz után tiz perez kor, Reviczky Győző zolgabiró nagy lelkesedéssel lép a te- embe s ősi szobás szerint harsány lángon felkiált:

— Ő méltósága Székhelyi Majláth iyörgy főispán ur éljen !

A lelkes óljenekkel fogadott főispán gész egyszerű magyar ruhában, karddal s monoklival elfoglalja a főispáni szóét. Ataláuos áttekintést nyújt a kor- íány hálom esztendős tevékenységéről, i ’oleinliti, hogy az általános jólét ló- i yegesen javult, a szegények sorsa meg- : önnyobült, a gazdagok jóléte fokozó-