Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 5. szám
féle, tán ez mulatságot, o-lolvt, hált n melyet Karnevál ő fenség«) a nagy fu városban rendez végig, sein végig járni nem lehet,még kevésbé végigt ánczolni de legkevésbé — végigélni. Ha itt akarnék megcselekedni «azt a bravem* stiklit, a. mit megcselekedtünk tavaly otthon A nemi barátommal — végigtánczolni az egész farsangot — mire a végit járnék, azt hiszem ugyan csak a „legvégit járnék“. Vizkeroszt napjától hnmvazó szerdáig napra' nap : bálra hal. Nulla dies sine linen. S van a mikor az ember egy estére ötfolé hivatalos. Ilyonkor.nem marad egyéb bátra, mint — nem menni *>1 egyikre sem. De épen ez a szapora verseny és niindenuaposság veszi el a fővárosi mulatságok zománczát. A kisvárosi táuczniulatság valóságos „esemény“, a mely napokig izgatottságban tartjaaz egész várost, a főváros elite báljai a napirendhez tartoznak, a melyekről alig is vesz tudomást más, mint a ki épen valamelyiken reszt vesz. És inig amazok valóságos táncz “inu- 1 atságok“ «'mezekcsak „ táncz“ inniatságok. Azért nem is vagyok valami nagy barátja az úgy nevezett „nagy báloknak.“ Több bennük a szórni,ele való, mint a kedélynek s az a mindenféle káprá zatos fény száműzi a vidánwigot. N«'in ilyen fényes, de annál kodelyo- sebb estélyt remíezett a minapában a Balaton egyesület. A tánezot bangveiseny előzi«', a melynek érdekes pontjai ko rónáját a 131 ahmné népdalai képezték. S mióta a népszínházi pályázat kérdése Évva mellett döntött, az isteni diva a főváros közönségén boszulja meg azt, a mit. a bizottság vétett ellene. Nem játszik, nem énekel. És megkezdődött a valóságos „fülemüle pör“, a melyből mindeddig esik annyi a való, hogy se Évvának nem dalol, so ti németeknek, — hanem dalolt a Balaton egyesületének. A szeptemberi cszteigomi ünnepélyességek emléklapja számára Blahánó azt a sötétkés mondatot irta, hogy : „Nemcsak a rózsának, a babérnak is vaunak tövisei“. Az ő babérjain akkor még aligha, érezhette ezeket a töviseket. Ma talán már inkább megértjük, hogy került az ő tollába ez a mondás. Hogy megláttam ez este nem fojt haltam el azt a kérdést, hogy no sebezze tovább is ezekkel a tövisekkel azt a közönséget, a, mely neki I t«»v is télen babérral, rajongó szeretettel és párái hm lelkesedéssel hódol. A legutóbbi időkben megdöbbentő módon jelentkeznek a fővárosban az ()iigyilkosság tk. Hol egy deficzitos hi v;tminők, hol egy megbukott realista, hol egy kesergő szerelmes-pár, hol eg v kétsége esett had nagyocska, hol ez hol az. Mintha csak valami ragadós járvány uralkodnék*« n.inlba csak az eni bei ékből kihaló félben volna bit, erkölcs, hogy könnyelmű kézzel, ragad mik fegyvert önéletük ellen. Egy sikertelen vizsga, egy elei be let lén vágy, egy meghiúsult remény, egy könnyelműen szerzett adósság, egy bem zsegő nyilatkozat elégséges ok, egy ember élet elvesztéséhez. S a mi ajoirszomorúbb a kór elterjedt egész al gifjabb generácziókhoz. Tizenhárom tizennégy éves tacskók rohannak őrült könyelmíiségge! a halál baljaiba. Az eletet nőm üsin«*rik s meg- ösmoiködnek a halállal, minden philo sophiát és psychologiát meghazudtolva. Pedig „oly -szép aÁiap fénye, oly ked vt'sek a löld virágai, oly édes a lélek- zet“J A töménytelen öngyilkosságok között azonban a legvérlazilóhh egy helybeli előkelő családból szármázott ifjúé volt. Egy pár gymnazista tanuló azon vitázott : bátorság-o az öngyilkosság vagy sem? Az egyik azt állítja, hogy az, a többi tréfál kod va mondja. — Neked még se volna hozzá torságod ! A fin hazamegy, egy pár levelet ir, a melyben elbúcsúzik barátaitól, a kik “gyávának tartják“ — s másnap golyót röpít az agyába. Pedig „oly szép a napfénye, oly kedvesek a föld virágai, oly édes a Iclekzet.“ ANAKREON. Báthory-tinnepély. kogye"■ I' nyolcz48-ban Magúit gazdagabbak lettünk egy letes nap emlékeivel. Báthory Schulz Bódog t. homok vanadik születésnapját ültük ír eg. Magyarországé volt. 84-b«jn egészen a mienk. Akkor ezer halál szemébe nézett, most ezer és ezer békés polgár örömtől ragyogó szemébe tekintett. Megünnepeltük a napot lelkesen, öröm- könyekkel s gyönyörben úszó lélekkel, ügy a hogy a nagy hős méltán meg is érdemelte. Az emlékiratok átadása. Hétfőn délután|három órakor a városház közgiülési terme n gvs'/ámtí lelte« közön seggel telt. meg. Az ünnepély derék kezde-: ményezője, B irta Endre m*gv<*i főszámvevő,! mint lionvédegyesíileti elnök ös<zeliivLi I ugyanis a négyveanvolc/as honvédeket, Uiic! teljes számmal megjelentek Midőn az ünnepelt testvér öccse, u köz- becsületü kövesdi plébános belépett, hangos éljenzések közt üdvözölték. Nemsokára megérkezett átábornok is. Leirhatatla.iul megható jelenetnek voltunk szemtanúi. Az egész terem az ünnepelt felé fordult, ki ue^yvennyolczas honvédtábornoki kabátjában lépett be s a megindulástól reszketve tekintett körül. Mindenki szive mélyéből üdvözölte őt, a. honvédek szemében könny csillogott, a felriadó lelkesedés megható némasággá változott s néhány perczig átalá- nos volt a szólni nem tudó megindulás. A tábornok az asztalok fejénél álló szék bez lépett. Mögötte Szerencsés az esztergomi nemzetőrök zászlaját tartotta. Ekkor Rényi Rezső állott u tábornok elé s elfogódott, hangon a megindulás kényeivel üdvözölte az ősz férfiút a négy- vennyolczas honvédek nevében, kiknek száma ugvan megfog)ott, de lelkesedésük és szeretet ük a hős iránt sohasem fog megfagyni. A tábornok reszkető hangon köszönte meg az ovátiót. Erre Pap János mondott beszédet s átadta azon emlékiratot, melyet, múlt számunkban közöltünk. A díszes«*!) kiállítóit füzetet az esztergomi polgárság szinejava irta alá. Báí.ori a hazára hárította a kitüntetést, melyben része«ül s érdemeit kötelesvégtel- jesitésii'dv nyilatkoztatta ki. Végül az esztergomi fiatalság nevében Dr. Kőrösv László üdvözölte s egy pompásan kiállított, fehér selyembe kötő t igen PJ.! díszes en lék iratot, nyújtott át, melynek lejét. B. Szabó Mihály fogalmazta s melyet nemcsak a fiatalság, de városunk szopni közül is igen számosán írtak alá. A tábornok néhány meleg szór, intézett a fiatalsághoz s a közönség lelkes éljenzése kisérte buzdít6 szavait. Szűnni nem akaró lelkesedés követte az agg tábornok köszönetét s távozását. Az ünnepi bankett. A Hadingerféle nagy t,eremben, a Dalos Zenekedvelő egyesül.*t he'yiségében több mint százharminc/ terítékre igen díszes kő zöuség gyülekezett össze. Ott láttuk az ünnepelt tábornok öccsét, az alispánt, a polgármestert, a megyei és városi tisztikar színét javát Dr. Feichtinger Sándor és Bártól királyi tanácsosokat, o főgymnásiumi tanári kar néhány tagját s azonkívül az értelmiség sziliét javát. Az első fel köszöntőt. Pap János polgármester az uralkodó családra mondotta a mit a vendégség állva hallgatott meg. A tábornokot Dr. Hol ez Antal éltette, gyűjtő lelkesedéssel s hatásos vprve\el. Schulz Bódog válasza rövid de lelkesítő volt. Elletve a királyt s kijelentette, begy habár Janus kapui zárva is vannak, Minerva templomának ajtai kinyíltak s a bábom« világ helyébe a béke művei, a tudomány és halad i,s vívmányai léntMc. B“S'-'édp végén a hgdtő honvédre, Jó'/f-'f főbe rezegi’ emelte fel poharát. Riadó éljenzéssel üdvözölte mindenki a tábornok válaszát. Az alispánt Marosi József köszöntötte fel Dr. Földvári’ István a honvédeket éltette. Bariul Rf/ső az ünnepelt tábornok öccsére mondott felköszöntöt, u ki az egyházi téren szerzett elismerésre méltó babérokat, mire a kövesdi plébános megindulva válaszolt s érzékeny szavakban mondott köszönetét. A polgármestert Beliczay ügyvéd éltette. Haan Rezső a herczogprimás egészségére emelte föl poharát. Dr. Kőrösy^László az ünnepély ' kezdeményezőjére, af houyédegyesület derék elnökere, Bírta Endro főszám vevőre mondott üdvözlő beszédet. Ekkor RényLRezső felolvasta az érkezett táviratokat, melyek Budapestről s Hont és Birs megyéből lelkes üdvözleteket 1 óztak. Nagy hatást keltett P ilkovios Károlynó úrnő ie\ele is, melyet a hős tábornokhoz intézett. Sajnálkozással kellett azonban P.dkovics Kiroh négy venni olc/.as kormánybiztos távollétét tudomásul vennünk. A Dalkedve ő egyesület hazafias dalokat énekelt s az ataláuos lelkesedés igen kod vezeti Beliczai ügyvéd indítványának, hogy az ünnepi bansettró*I Kossuth Lajosnak táviratot kellene küldeni. A táviratot nyomba» megfogalmazták s el 1 is küldték a nagy szám ii/.öl tnelc. A lelkes ünnepi bankett jóval éjfél előliig tartotta össze a közönséget s a ki a fenséges ünnepélyeken részt vett, a* a kegyelet adójának lerovásán kiviül csak hazafiui ér éseit gyarapította s legszebb emlékeit gazdagította. Adja Isten, bogy a derék iábornek még nagyon, de nagyon sokáig örülhessen a nemzet elismerése ált d nyújtott babéroknak p az esztergomiak tiszta s/.i\fi szereteténekí Sar-íartai Éeív f. ív. Benne vagyunk. A tűzoltók nem fogják szombati báljukkal az idei farsang tizét eloltani. Mert nagy események vannak készülőben. Az idei bálokra nem kevesebben mint tizenkettőn készülnék azok közül, akik az idén hálóznak először. Ez az esem Íny adja meg az idei gazdabál jelentőségét. . . _ Tizenkctfen. Rálépnek először a nagy világ színpadára, megjelennek először a fegyverszünetet, nem ismerő amazonok táborában, hófehérben, virágokban dobogó szívvel lépik át a küszöböt s megüzenik a háborút i kezdik kiáltani az ostromot. A világ középpontja Esztergomban ez időszerűit a gazdabál. Nincs az a művész, tudós, iró, vagy más csudaember, a ki mai napság magára tudná vonni a közfigyelmet. — Tud-e chilikéi tánczol ni s ha tud részt vesz-e a gazdabálun. És Ha részt vesz hány négyesre foglalkozott már s ha vatam-n yvire foglalkozott lcávé- BŰn vagy galambszin nadrá'bui jetenik-e meg s ha már respectálja a divat legislegujabb vívmányait, ugyan honnan hozatja a csokrokat s ha már egésze» telivér gavallér ugyan rá ér-e törődni egyébbel mint azzal, hogy a gazdabál hihetetlenül sike- r rüljün ? ? ? Ilyen hat kérdés közül csak egyre is elég megfelelni rendes körülmények között. De mikor tizenkét- „uj jelenség“ tűnik föl! mikor a fehér cseléd csak a készet fogyatja .... Bezzeg az ifjak keveset törődtek azzal, ki lesz oly szerencsés a pipát magúénak mondani s csak mivel atyjolc kedvét nem akarták szegni titkolták el közönyüket. Fogva tartotta egész lényüket szenvedélye« szerelmük ; inig ellenben a kedves leányka egyiküket sem részesítette több kitüntetésben vagy figyelemben, mint a másikat. Egy nyári délután — még csak pár hó hiányzott az ikrek születésnapjának évfordulójához —• Zakariás egyedül lovagolt Ha- zayékhoz, Etelt virágoskertjében orgounbok- rok áltál képezett lugasban találta. Az ifjú a kis zöld pádon helyet foglalt a szép loá»y mellett. Eleinte közönyös dolgokról folyt a társalgás. Zakariás kinek szivét csordulásig töltő meg a szerelem igen szórakozott volt de nem mert nyilatkozni. Félt a remény által édessé tett bizonytalanságért kétségbe ejtő valót becserélni. A lánykát - jelfogultá tette vendége szótlansága. Már alkony ült. A nyugvó nap biborfátyolt borított a távolban kéktő hegyekre bearanyozta, pirosra festette a fehér világos fel - legeket. Etel bűvös mosolytól sugárzó arcát az iíju felé fordította. '—Nézze, mily szép, mily gyönyörű alkony. — Szeretem a természet szépségeit, de most sokkal nyugtalanabb vagyok semhogy érdekelhetne ; felelt az ifjú bánatos haangon. — ’Mi ád önnek okot. nyugtalanságra ? A tartózkodó ifjú keble nehezen lihegett, a vér fejébe tódult szive lázasan vert alig veit képes érthető hangokat kiejteni. Őszintén nem vette soha észre, hogy én kegyed iránt mennyire érdeklődöm, hogy én kegyedet mennyire szeretem ? A lányka elpirult, szem fit leiütötte és nem felelt. Oh ne hagyjon válasz nélkül mert a folytonos kétség okozta izgatottság megöl . . . Felelj édes Etel ! . . Felelj ! .. Szeretsz-e? Etel rá emelte köuytől csillogó szemeit. — Nem tudom . . . Oh istenein . , . talán . . . meglehet rebegé halkan. Az ifjú sJve nagyot dobbant. —• Mondjon drága angyal bizonyos választ. Nem szeret-e mást?,akar-c nőm lenni? — Inkább az öné mint bárkié, — susogá a hölgy, saját bátorságától megremegve. ^ Ekkor hirtelen Beit.dán lépett a lugasba boldog bátyja nem vétt.e észre arcza dűlt kifejezését, melyet könnyen ki magyaráz a tény, hogy hallotta a párbeszéd végét. Már beesteledett midőn a két ifjú haza- me.lelelre gondolt. Szótalan lovagoltak egymás mellett ügyet sem vetve n nyári éjszaka küllemei e : csillagos égboltra, susogó szellőre 7.fülemüléidül™. Zakariás lelkét, ragyogó boldogság töltötte el egészen, Bertalanét sötét kétségbeesés. Az egyik lelkét virágos tavasz legszebb napja lakta a másikét viharos ős legzordonabb éjszakája. Bertalan napról napra li ilváuyult. Az életvidor ifjú kerülte a társaságot kereste a magányt. Gondos anyja!) hiába ostromolta ezer kérdéseivel : nem mondta meg mi baja. A jó szivü bátyának szintén feltűnt öcsese sápadó arcza de gyöngéd, résztvevő tudakozódásaira durva elutasító választ nyert. — Én nem tudom mi baja Bertalannak mondá egyszer Zakariás ' jelenlétében b asszony Mózeshez, — napról napra rosszabbul néz ki. Ha még igy tart rövid ideig, nem tudom mi lesz vele ? Z ikariást gondolkodóba ejtette testvére állapotja. betegsége valódi okát, közelről sem sejtette. Koszul esett jó szivének, hogy mig ő boldog ; öccse szenved. Azóta ugyan nem beszélhetett Etellel szerelméről, de megannyi apró kitüntetés, más csekélység; gyengéd kézszoritás mosolygó tekintet tanúskodott Etel vonzalmáról . . . Egy este Bertalan a parkba ment sétálni, testvére követte. Pompás nyári éjszaka terjesztő altató szárnyait a világ fölé. Csöndes vo!t minden. Csak a lombos fák soh íjtolták meg néha a szellő bánatos regéit. Bertalan pgy padra borult. Keblének vég- liet.et.len fájdalma a magányban kiáradt eltakarva kezeivel arczát görcsös zokogásban tört ki. Ziknriás a fák árnyába rejtve fájó szívvel nézte, szerette volna ismernie szenvedések forrását. — Vége, vége életem minden boldogságának, — rebegó a zokogó ilju — Etel nem lehet enyém soha. Övé lesz, inkább övé mint bárkié. Zakariás szive szinte megszűnt verni a meglepetéstől. Fülében még mindég csengtek azok az édes szavak : „Inkább öné mint bárkié.“ Hát testvére is hallotta o nyilatkozatot s ez oka fájd limainak. Hogy maga eszétől nem jött rá ! Az ifjú nemes lelkében magasztos elhatározás lett e perez szülötte : ö öcscfi't nem engedi a sir zsákmányául, feláldoz inkább mindent, feláldozza inkább — szerelmét. De ekkor elébe lebbent susogta : „Inkább öné, mint bárkié.“ Ezt i leányt csalja ? Életének minden gyönyöré nők sírját ássa meg? .. Oh ez nehéz . . Oh ezt nem teheti ! . . Már a lány miíi* sem ! Mit gondolna telőlo az a drága tb rémtés ? . . Oh de testvére élete forog kér désben ! . . Sokáig járta a kert tekervényes utas már éjfél rég el mult, midőn fáradt test te fáradt lélekkel vetette magát nyughelyéi' De gyötrelines eszméi által felzaklatott i«f geivel nem l)irt az álom mákouya. Csak hajnal felé merült nyugtalan sze dergésbe. Rrggel töródtobben kelt fel|in lefeküdt . . . MA»* cmk egy hét hiányzott aiua font naphoz, mely eldöntse ki lesz a pipa tub donosa. Tulipán Mózes behívói? irószobájá, gyermekeit s a következő beszedet tartá — Kedves fiaim ! Egy hót múlva nagyo fontos napra virradunk, ugyanis születéste napjának 24-ik évfordulóját fogjuk ünnepelni Családunkban különösen az elsőszülöttr» nézve e nap kivá ó fontosággal Dir. mivel i napon egy kedves családi ereklye birtokos» lesztui. Ti mint ikertestvérek mind kette» igényt, tarthattok e kincsre. Ám észro vettem,' hogy a szomszédunk lánya körül nagyban forgolódtak . . . Kedves fiaim végezzétek magatok Között kié legyen a pipa, kié legyen a leány. Egy hét múlva mondjatok választ. A két fin hallgatag távozott.' Zakariás délután kilovagolt. Elmereugve Háznyikhoz vette útját s csak akkor rezzent Afal gondolataiból, midőn lova Etel virágos kertje mellett mogállott ; gyorsan megfordította -■'.rmáiíü s kontárt mrgrVö vissza s?.á I r/ci_11a ó« Tá r<s:i iia I 1ŰS/.I Ol iTO’ll i).*lII.
