Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 5. szám

Mikor tizenkét „uj csillag“ jelenik meg lege­lőször. Bizony meg kellene szaporítani azt a hat kérdést még vagy hattal. Pel dául : — Ugyan kérem szándéka-e már valahára komo­lyan venni az életet s ha igen, tudja-e hogy január huszonhatodikétól kezdve egész komolyan kezdheti; azután van-e tudomása arról, hogy tizenkét csillag­gal fényesebb lesz az uj menyország s magának ti­zenkét uj mamával több dolga akad mint egyébkor; lássa kérem önnek most fényes alkalma lesz sötét világnézetét eloszlatni s ha megengedi bemutatom még a szomszédmegye hétmegyére szóló újdonságait is, hát az istenért van mar valahára öaben komoly akarat egy kis l komoly ostromra s végül egy kis komoly ^fegyverszünetre ? ? ? — Bocsánat kedves rendező ur, de a maga tizen­két kérdésére majd csak a tizenkét uj csillag fölra­gyogásakor fogok válaszolni. Most még egy kicsit sokalom. — Tehát mi is lesz a jelszó ? — Cfeniális hadjárat a gazdabálon ! GASTON. (okok még nem készültök ol. Jelentko- zőket még1 mindig igen szívesen főije o'vhz o IMpolc szerkesztősége kül nősen bronzérmekre. Az ezüst ónunk ára du- rabonkiiit 3 fi t 10 kr. a bifjuzé 90 kr. K lassolm vésnök számi A ja négyszázhal vünkét fit öt ve ii krra rúg. __N‘SZhir. M őszé na Ferenc/, megyei t iszti ügyész kedden d, u öt órakor vezette oltárhoz Paulovits Nelli urhöl- tryot. Palkovics Károly és Niedermann Pál szerepeltek tanukul.* A nagyszámú rokonságon kívül még számosan-meg-jo len tok. Fogadják szerencsekivánatunkat. — EskÜYö. Hétfőn reggel eskette a. Bakácskápoliiában Krotky József ka­nonok Fray Emma irh Jgyet Lalioy Béla földbirtokossal. Fogadják őszinte szerembe kiváHatunkat Szombaton este lesz az első bál a Fürdő nagy termében. Kendőzi a polgári ifjúság a tűzoltó egyesület ja­vára, bogy több tagja fiumei tanulmány útra, indulhasson. A polgári bál igen népesnek és sikeresnek ígérkezik. — A megyei tűzoltóság fobr. 3-án fogja rendes évi közgyűlését megtartani Tóth József vízivárosi bitó olnökleto alatt. — Eltávozás. Dr. Kohn Lajov ré gibb gyjikotló orvosa ink*-,egyik kiváló­sága, mint sajnálkozással értesülünk, elhagyni készül Esztergomot s egészen visszavonul. — A kereskedő ifjak bálja február kilőne/,edi én szintén igen sikeresnek ígérkezik. A rendezőség mindent elkö vet az egyesületi könyvtár javára ren dezeudó vigalom érdekében. A meghívók már a napokban szét is mennek. A ren­dezőség kiváló tisztelettel kéri föl a közönséget, hogy jótékony czélu tóm hoIájához a szives adományokat Brutsy Gyula, ur kereskedésébe szíveskedjék küldeni, hol a tombola tárgyak ki lösz­nek állítva. Tombolajegyeket különben a vigalom tartama alatt nem fog áru­sítani a rendezőség — A hidfelügyelőséghez. Engedje meg lek. szerit, ur, hogy becses lap­jában elmondjam azon nyomoríHágot, moly a Dunán való átkelésnél tapasz tál ható és panaszt emeljek az átkelést közvetítő révészek ellen. Múlt hétfőn ugyanis Pestre voltam menendő, igy hát reggel fél hétkor mentem csak a hídfőhöz. Ott nagy bámulatomra már egy nagy társaság várta az átkelést, kik szintén utazni akartak a nyolez órai vonaton és a révész „uralt“ még min­dig nyújtózkodtak. Bementem tehát s ~ "HÍREK. I — Tüntetések. Hétfőn délután j négy ólakor már hatalmas sorokban gyülekezett a. nép a rotunda előtt, hogy1 a fővárosból visszatérő horczegprimást | ovátiókban részesítse. A Polgári 01-j vasékor tagjai rendezték a tüntetést. Két zászlóikérül csoportosultak a foly­ton gyülekező nép tagjai, inig az elő­kelőségből igen sokan csapatokban sé­táltak föl és alá. A várakozás majdnem j teljes két órát vett igénybe de, azért nagy tömeg nem türelmetlenkedett, sőt egyre szaporodott. Végre úgy hat óra. körül öt mozsárlövés jelentette, hogy megérkezett a varva vart her- czegprimás. Az alkony ugyan mai- szürke fátyolt borított a népre, mely azonban azért hatalmasan megéljenezte a prímást. A négy ló a mnzs.irlövésők­től némileg megrettenve, majdnem fékezhetetlen gyorsasággal robogott vé­gig a tömegközt, mely széles utat, nyi­tott a sebes kocsinak. A biulautczaiak gyorsan kivilágítottak. így üdvözölték a he rc-jceg prímást székvárosában a má­sodik szavazás után. — Főispánunkról Igen aeceptábilis fonásból azt a hirt vettük, hogy ál­lásáról lemondani készül, hogy a főúri elen zékhez csatlakozva*« parlamentben észt vegyen. Illetékes köreinkben, még semmit so tudnak a sensatiós hir ala­posságáról. — Herczegprimásunk a főrendi­házban. A képviselőház üzenetének vagyis a zsidó és keresztény közti polgári házasságról szóló törvényjavas­lat második tárgyalása alkalmával a vitát Simor János bibornok, hercegprí­más nyitotta meg a következő rövid beszéddel : Nagy méltóságú elnök ur! méllúságos főrendek ! Másodszor, még pedig változatlan .1 vau előliünk a mai ülés napirendjére kitűzött törvény- javaslal. Engedjék meg kegyeson a móltóságos főrendek nekem, bogy a magam és piisp iktársaim nevében tel­jes tisztelettel kijelenthessem, hogy tekintettel hitel veinkre, tekintettel lel- kiismerot sugalta kötelességeinkre, to intettel a haza valódi javára is, mint a múlt évi december havi tárgyaláskor bővebben kifejtettük és ragaszkodva az akkor elmondottakhoz, a törvény1 javaslathoz ma sem járulhatunk. (Za­jos éljenzés.) A városunkból leutazott főrendek mindnyájan vozérökkel, a her ezogpri mással tartottak, ki midőn a főrendiházból kilépett, a várakozó nagy- | szánni közönség lóik es ovátiókban ré­szesítette. — Templomi ének. A dal- és ze­nekedvelő-egyesület vasárnap délben a, belvárosi templom oratóriumában egy egész misét énekelt. A jól begyakorlott férfikart nagy közönség hallgatta mega templomban. Úgy értesülünk, bogy leg­közelebb már hölgyek is közren.űköd nek s vegyes karban adnak elő egy egész misét. — tml kérm8Ínk megérkeztek. Üt­vén darab ezüst és kétszáz darab bronz. Az érmek a rendező bizottság elnökénél, Palkovics Károly urnái vannak deponál­va, ki azokat a bizottságnak fogja, szét­osztás előtt, bemutatni. Lapunk szer­kesztője volt a voretéssel s a beérkezeti ivek kezelésével megbízva, referálásé val szintén a bízó tt.ság elé fog járulni. Az érmek kitünően sikerültek. A nem­zeti múzeum részéről dr. Hampel Jó zsef, Ligeti Antal s dr. Tergina Gyu­la kalauza mellett indult mega vállal­kozás, mely a fővárosi ezégnek, Klas- soliu Antal müvésnökuek valóban be­csületére szolgál. Az érinek leiiását jövő fzámunkbau külön cikkben fog­juk közölni. Itt még csak] egy kis tiikot. árulunk el. Dr. Czobor Béla az érem és régiségosztály másodőre ugyanis megmutatta vasárnap a herceg- prímásnak a kész érmek első példányát. A liorczegprimásnak annyira megtetszett az emlékérem, hogy felszólította Czobort, mikép számára egy tizenhat arany, súlyú arany érmet veressen. Dr. Czobor Béla, azonnal elkérte a rendező bizottságtól az érőm bélyegeit, hogy a hgprfmás óhajának •‘jeleget tegyen. A rondező bi­zottság szives örömest küldötto le a bélyegeket. Megjegyezzük még, bogy a brouc/okat előbb szét. lehet osztani mint. az ezüstökül, melyek számára a guldott. Nem akarta Etel kedves arcv.át látni, félt, hogy akkor nem lesz ereje az áldozatot hozni. Este a parkba hívta öescsét, mint ennek n ondá, valami fontos tárgyról akar vele értekezni. Egy pádon helyet foglaltak. Viharos küzdelem keletkezett' Zakariás lelkében váljon kimondja-e a végzetes * *szőt vagy nem. Még most végtelen á boldogság virágos ligeteivel áll e-lőtto a jövő, de ha kimondja azt a szót, elsüljed minden szép, sötét éjszaka, feneketlen örvéuy fog előtte tátongani. Előtte lebbent az édes ifjú lányka ki annyiszor volt tárgya álmainak; de az­tán testvére meggörnyedt termetére, lia- lavány, beesett arczába tekintett s megdönt- lietetlenné szilárdult határozata. Bertalan már nyugtalankodni kezdett. — Miért hívtál P^kérdé mogorván. — Kedves öcséin ! nagy sajnálatomra kell észlelnem mennyire kerülsz az utolsó időben, egész elidegenültél tőlem. Szenvedsz s nem ismertetsz meg engem testvéred, szenvedésed okával. — Ugyan ne gyötörj alaptalan kérdé­seiddel, viszonzá öcscse kedvetlenül. Jól van ! Neked uincs bizalmad hozzám te nem mondod meg mi fáj, mi gyötör, de én tudom ugvis . . . Tudom szeretsz egy leányt és birhatásáról mint hiszed le kel­teit, mondanod. — Tudod s mégis kérdezed?! -- szakit;! félbe hidegen Bertalan, miközben felállt s távozni készült. Zakariás megragadta karját. — Nem távozol mig végig nem hallgat­tál. Te szereled Etelt, nélküle nem élhetsz azért néked bírni kell őt. kértem, hogy vigyenek ái bin.lünket, mire ők azzal feleltek, hogy még nincs i:t az ideje az átkelésnek. Ekkor nem volt mást mii, tennem, mint a magam részéről ütvén kreárt Ígértem, csakhogy átvigyeuok. Ok egy frtot, kérlek tőlem, sok beszéd lilán lefizettem öt balogo­mat és igy egy negyod nyolcakor átkel­hettem* — Jó lösz e panaszt a hid- felügyolőségnek tudomásul venni, mivel több helyről érkezik panasz hozzánk a révészek zsarolása és durvasága miatt, mert mi úgy tudjuk, lio^y reggel hattól este hatig kötelesek az átkelést közve­títeni, nem hogy még fél hétkor som * akkor is ha megteszik, megzsarolják érte a közönséget. — A revolver. Csak a napokban közöltük, hogy egy Eckstein Mihály ne­vű spéczi revolverét ráakarta 'sütni Pal­kovics Károly arra, a ki azonban ki­tért előle. Most azt olvassuk a törvény­széki rovatban, hogy Eckstein Mihály nagybecskereki születésű „szerkesztő“ | alt a. vádlottak padján .zsaiolás kisórle- J téliek vétségo és DocsQletsórtés miatt. ] A tényállás ez : Eckstein mint a Bu­dapestéi- Chronik Pesten mogjclenő revolver lap szerkesztője és kiadója le­velet irt Koiclie Hugó acheni műegye­temi tanárnak, melyben kérte, hogy küldje meg arczképét és életrajzát, ki­adás végett. A tanár lápro ment s jarczkópe és életrajza meg is jelont a Chronik-ban Eckstein egy pár lappél­dányt küldött a tanárnak s csak ugv i odavet,őleg jegyezte meg a levélben, hogy ! költségei 33 fiára rúgnak. Ekkor már sejtette a tanár, hogy micsoda kezekbe került, s nem válaszolt, a levélre. Nem sokára azonban egy másik és harmadik lévőiét kapott a szerkesztőiül, melyben ez sürgeti a 33 frt beküldését s a ta­nárt „gazember“, „tolvaj“ „bitangnak“ ; nevezte. A tanár megsokalván a zak­latást, feljelentést tett a szerkesztő ur ellen. A mai végtárgyaláson Eckstein csak azzal védekezett, hogy neki joga volt kiadásainak megtérítését kérni a tanártól. A kir. ügyész ezután inditvá nyoz/a, hogy vád.ott zsarolás kíséri été­nek vétségo s becsületsértés miatt el ítéltessék. A törvényszék vádlottat egy évi fogságra s száz forint pénzbírságra Ítélte, a min a revolver annyira meg­esett, hogy beadta fellebbezését *A csúzro! (Rheuma) es kószvényrőt. A rideg évszakok közeledtével, a rossz időjá­rással együtt beköszöntenek hozzánk a mi régi gyötrő bajaink, a burutos bántalmaz is, de különösen a csúzos s köszvónyes fáj - dalinak. Az emberiséget gyötrő bajok egyi­kénél sem térnek el annyira a nézetek, azok keletkezésének okait illetőleg, mbit, épeit a csuznál és köszvénynól. Es ép azért köuy- nyen megfogható, hogy az orvosi tudomány nemünk e két gonosz ellensége ellen eddig elé oly keveset tehetőit és majd mindé;» gyógymód és gyógyszer (mint : fürdők, sa licylsnv, mindenféle bedörzsölés, köszvény- vászon, villamosság stb stb) ha pillanatul enyhülést, javulást eszközölt is, de mara­dandó sikert csak nagyon ritkán tudott fel­mutatni. Nagyon valósziuünek keUjvtarta mink, hogy az e bajokban szenvedők liatá rozott bajiammal, dispositióval Urnák nzoi iránt, és bogy a betegség anyaga a vérbei rejlik. E nézetet osztja dr. Liebaut orvos- tudor s számos évig volt kórházi főorvos is, kinek 40 éves orvosi gyakorlatában szám­talan alkalma volt, e nézető megerősítéséül, sokoldalú bizonyítékokat szerezni. Az ő fö­lötte tanulságos s könnyen érthető népies előadásban irt füzetében. „A regeneráló gyógymód stb.“ kapható Lampe! Róbert könyvkereskedésében Váczi-utcza 12. 3<» kron a csúzról, köszvényről s ezzel rokon betegségekről kimentő f»-j‘egeléseket közöl s egyszersmind kijelöli azon utakat s esz­közöket, a melyek szerint természetes és észszerű eljárással a vér megtisztítható s ujjáalkotható -— ez lévén egyedüli módja, annak, hogy bajainktól megszabaduljunk. A szenvedők érdekében óhajtandó e könyvecs­kének mind szélesebb körben elterjedése. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR KŐRÖSY LÁSZLÓ. ) oerlalan szótanul, meivul szemmel bámult testvérére, majd tagndölag rázta fejét. — Már csak azért is rábeszéllek, foktatéi bátyja, ki leplezni akarta volna öcscse előtt az áldozat nagvságát, — már csak azért, is rábeszéllek, hogy családunk ereklyéje az én birtokomba jusson. Bertalau könyezve borult nyakába. — Bocsáss meg félre ismertelek. Te jó vagy ... te nemes vagy . * . OlUd0 ue- kein milyen rosznak, milyen elvetemültnek kellene lennem ha szerető szived áldozatát elfogadnám. Hanem Zakariás nem tágított. Annyira bizonygatta, hogy Etelt tulajdonkén nem szerette soha, hogy mennyire irtózik a há­zasságtól, hogy maga is majd elhitte. Sike­rült neki öcscse lelkilsineretét álomba rin­gatni . . . . . . Egy bét múlva számos vendég gyűlt, össze Tulipánéit házánál tartott lakomára. Ebéd alatt számos pohár ürittetett a háziúr öregebb fia egészségére ; ebéd után lelkes éljen rivalgások közt rágyújtott a hires pipára. Bezzeg keserűen esett szegénynek belőle a dohányzás. Ezek ipán Zakriás külföldre utazott, mi szülőinek s égyál alában semmi rokonáuik uem volt Ínyére. Eddig legalább egy Tuli­pán se lépte át a haza határát.; Mért te­gyen épen ő kivételt - . . Két év múlva Bertalan oltárhoz vezette Hazay Etelt. Az öreg Túljpá mié kevéssel a menyegző után örök nyugalomra hajtá fejét Mózes uram, ki igen rosszul érezte magát kedves tanácsadója nélkül nem sokára követte. Zakariás mar csak szülei begyepesedett . • irhaimára onthatta forró köiiyeit. Az ifjú. íbrándos szivéből azonban még mindég nem iáit ki az első szerelem, ott ólt, ott tün- lökölt régi nagyságában. A magába zárt zivekben nehezebben fogamzik meg vtla- nely érzelem de nehezebben hervad is. Bertalan tiszta szívből örült a viszonlá- ásuak, midőn azonban bátyja pár hétig artózkodott nála, féltékenység kezdé gyötörni. Bertalau önmaga előtt is szegyelte e gyarlóságát bevallani, de Zakariás éles szeme nindent észrevett! Különben maga is hüu- ielc tartotta volna tovább a forrón szeretett iő körében időzni. Pénzzé tette mindenét, elbúcsúzott test- érétől sógornőjétől, kiknek mondta, hogy Alföldre utazik. Azonban eljött ebbe a mi is félreeső helységünkbe, megvásárolta azt telket, melyben mostan is lakik. Rokonai em tudlak, hová tűnt, . . . . . . Tulipán Zakariás ott ül az akácfa nívóban ; sóhajjal könybo lábbadt szemmel ezzen fel álmaiból. S igy ez már szokásává vált. Napokat étáigat a kertben, a tornácou, vagy ül el- nerengve folytonosan fü'slölve néha éjfélig : s a tornác azou részén, melyre az akácfák ombjai hajlanak. Szereti a cséndes nyári ijszaka kellőméit, csillagos égboltját, susogó ! zellpjét, fülemüle dalát. Eszébe jut ilyenkor íz az idő, mikor lelkét ilyen éjszaka virá­gos tavasz legszebb napja lakta. Arra a pipára meg úgy ügyel, mint a izémé fényére.^ Hja ! drága jószág az, ©sa ádi ereklye, 0 meg épen nagy áron vásá- :olta, élete boldogságán. VARSÁNYI GYULA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom