Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 26. szám
Esztergom -VI. évfolyam. 26. szám. Vasárnap, 1884. márczius 30-áu Városi s megyei érdekeink közlönye. EGJEL.EN1K HETEN KINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ........................................0 fit — kr. f él évre.............................................3 , — . n egyedévre........................................I » 50 , E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTOSEG: jSzÉCHENYI TÉR ^. Iiová a Inp szellemi vészét illető közlemények küldendők. KIADÓ »TV ATAL: ^SzÉCHENI'TÉR Iiovíí rí hivatalos s a magán hirdetések, a nyililéibe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intózendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—SÍOO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHÍRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosfthban közöl tétnek. NY 1 ÉTTÉR sora 20 ftr. Még egyszer a bérbeadás. (R.) A papi javak tervezett s már részben megkezdett bérbeadása egy részről nagy megütközést okozott, másrészről egész jogosultnak tűnt föl, mivel bérbeadás által nagyobb jövedelmet nyernek mint eddig és mivel ép úgy mint más birtoknál a papi javaknál is azon elv irányadó, hogy a gazdálkodás legelső czólja a legmagasabb és egyúttal legtartósabb jövedelem elérése. Ha a tulajdonos nem képes saját kezelés által kielégítő hasznot elnyerni és alkalma van bérbeadás által magasabb és ezen szót hangsúlyozom á 1- landóan magasabb jövedelmet kapni, akkor okosabban cselekszik, ha a saját gazdálkodással felhagy. Sokkal jobban jár és a bérlőnek kell okszerű gazdái kodás által hasznát keresnie, még a népesség sem lesz károsan befolyásolva, mivel a szegényeknek belterjesen kezelt birtoknál több keresető lesz, mint kiil térj es gazdái k o d ás n ál. Tehát noMi volna indokolva a papi javak bérbeadása által okozott általános feltűnés, ha a főpapok valóban kényszerítve lettek volna ezen utolsó lépésre és ha fenn nem forogna a kérdés, vájjon módosított saját kezelés által a tulajdonosok maguk is ép akkora, táu még nagyobb jövedelmet nem nyerhettek volna-e, mint a milyent a bérlő Ígérhet E kérdésre határozott igeunel kell felelnem. Honunkban sok nagy birtok vau, melynek tulajdonosai bemutatták, miszerint szakszerű gazdálkodással a javak akkora, jövedelmet hoznak, hogy nincsen bérlő, a ki ilyen összeget adhatna, mert nem versenyezhet a tulajdonos kezelésével. A ezukorgyári gazdaságok Sopron megyében, gróf Károlyi uradalma Tót- Megyeron, gróf Breunner uradalma Ze- lizen, báró Scliey, báró Wodiauer javai stb, megerősítik ezen állítást. Ha egy birtok bérbe kerül, akkor a bérbeadás oka majdnem mindig a saját kezelés állal elért csekély jövedelem és tanulságos volna most fejtegetni, mely indokon alapszik ezen szembesítő körülmény. A talaj minőségét figyelmen kívül hagyván, mivel a bérlőnek is ugyanazon földön kell gazdálkodnia, mint tényezők, csak a tőke és az értei messég jönnek tekintetbe. Jogosult minden esetre egy birtok bérbeadása, ha birtokosainak nincsen pénze, mert a legértelmesebb gazda sem mutathat fel kellő eredményt, ha a forgótőke, mivel gazdálkodjék, hiányzik. Ha pl. pénzhiány miatt jó szerszámok, gépek, hasznos állatok, magvak beszerzéséről nincsen gondoskodva, ha kellő épületek nincsenek és a gahmiék: n oro mekben, a tengeri az istálló padlásán romlik, akkor egy lángész sem képes magas jövedelmet előteremteni. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy üdvünket csak a birtok felszerelésében keres sük. Van elég birtok, mely az üzlet minden kellékével ily mértékben el van látva, hogy a hozam a befektetett tőke kamatját és a kezelési költséget is alighogy födi. így a hires „mintagazdaságok“ melyek az újkori rendszer köve teleseinek tökéletesen megfelelni látszanak, de pénzt nem hoznak, úgy hogy a tulajdonos valami hozamhoz jutni akarván, javát bérbe adja. Ilyen birtokok szembeszökő példányán, fhg Albrecht uradalma Magyar- Övárott. A gazdasági üzem második és nem kevésbé fontos tényező a gazda intelligentiája. Nagyobb uradalmakban, a hűl a tulajdonosnak nincs ideje, olykor nincs kedve az űzőmet kezelni, ott szükséges, hogy értei ines tisztszemélyzettel legyen környezve. De gondoskodjék arról is, hogy tisztje állapotálio'7 illően élhessen, mennél job ban fizeti az ur tisztjeit, annál jobb szolgálatot tesznek ezek, mert a kedvező helyzetben levő tiszt örömestebb fog dolgozni. És ha a tiszt kellő nyugdíj igéréso által életo utolsó napjaira biztosítva van, ha a percentuatió rendszere által a tiszt anyagi érdeke az uráéval egybe van kötve, akkor bizonyosan a tisztviselő nem csak kötelességét fogja teljesitui, liánom eggyé érezvén magát gazdájával, úgy fog miikölni, mintha ő maga volna a gazdaság birtokosa vagy bérlője, hiszen minden be hajtott forint haszon után egy rész az övé. Ha még tekintetbo vesszük, hogy falun vagy pusztán drága az élet, hogy a gyermekük neveiese lenukivim nonségbe kerül, hogy a müveit gazdatisztj szellemi szükségletei kielégítése, szak- művek s lapok járatása, egyesületek tagsági dija stb, jó összeget igényel, akkor megértjük, hogy a gazdatisztnek jobb fizetés kell mint akár a városi tisztviselőnek. Tapasztaljuk is, hogy legreudezettebb gazdaságainkban a tisztek legjobban vannak fizetve, sőt az értelmes bérlők is kénytelenek ezen nézetet elfogadni és kitünőon fizetik tiszteiket. Jó helyzetben levő tiszttel szemben magasabb igényeket lehet támasztani, magasabb szakiskola s több évi gyakorlat alapföltétel, más szóval : teljes joga lesz mindenkinek jó fizetésért jé szolgálatot kívánni. A tulajdonost gyakran ezen körülmény indítja birtoka bérbeadására, hogy elegendő fölszerelés daczára a tiszt a remélt jövedelmet nőm bírja előteremteni, a tulajdonos pedig ennek elbocsájtását és illőbb erő által helyettesítését kerülni akarja. Bérbe adja birtokát és rá bízza a bérlőre tisztjéről gondoskodni, vagy nyugalmazza. Annyi bizonyos, hogy egy szakavatott főtiszt a többi tisztre rendkívül jótékony hatással lebot, ha utána lát, oktat, bírál és erélyesen körülnéz. Hogy a papi javak bérbeadására jelzett tények melyike folyt be, azt tökéletesen nem tudom, de a fen forgó egészségtelen állapot megszüntetésére melyik mód volna keresendő, az a mondottakból könnyen kivehető. Csendőrségünk Múlt számunkban egy belüldött közleményt adtunk ki a Hírek rovatában noiuu uia'zhi brim.tun.su ii.ru 1, meiyeK a személy-biztonságot igen is sötét színben festik le. A megtámadtatások constatálása egy igen érdekes kérdéssel hozható kapcso latba. A kérdés nem egyéb, mint esendőr- ségtink hiányossága. Nem akarjuk sem a derék csendőrhadnagyot, séma buzgón szolgáló csend- őrséget mulasztással, vagy egyéb rovással vádolni. Magáról az intézményről nemcsak korai, de igazságtalan lenne szigorú ítéletet mondani. Tény az, hogy összehasonlíthatatlanul különb az eddi sr Az „Esztergom ss Vidéke“ tárcája, KÖZÜL MÁR . .. Közel már az idő Közeleg az éra Hogy megnyílik ajkad A végzetes szóra ; Csak egy szavad várom. Gh csak mondjad, mondjad, Mindegy már most nekem: Hozza meg ez egy szó, — Örök üdvösségem, — Szomorú halálom. Legyek üdvözítve, Legyek eltiporva, Emelj fel magadhoz. Vagy snjts le a porba ; Csak e kétség szűnjék. Mondd ki ítéletem : — Kárhozat, — boldogság, — Hadd boruljon reám Örök világosság, Vagy örök sötétség. LÁNYI ADOLÁR AZ ALARCZ. (Velenozei történet.) dogepalotának számos termei mind »•esen ki voltak világítva. Ezer meg ntya árasztotta szét sugarad a csil- , visszatükröződve a tükrökkel telt A belépőnek szeme csak lassankint tudta megszokni a vakító fényt s pompát. 1730-ik évben vagyunk, egyikén a carneval- éjekuek. A ki csak valamit adhatott Velencében nemességére, vagy külsejére, jelenvolt a palotában — a dominante épen ezen idő- beu állott hatalmának tetőpontján és nevezetes volt szép leányairól. — Egyedüli dicsősége, mely még nem élte túl önmagát. Mindenki szerencsésnek érezte önmagát, hogy a köznapiság bilincseitől, ha csak egy órára is megszabadulhatott : a patrícius örült, hogy bajától, a széphölgy, hogy zsémbes atyjától, vagy féltékeny férjétől raegraene-1 kedhetett. Az álarezos csoport tarkán ide-oda hullámzott. A lovagok hízelgő szavakkal mutatták be hódolataikat hölgyeiknek s figyeltek a szép ajkakról hangzó titkos ígéretek- > re, vagy pedig pajzáuul ellenálltak szép el-; louségeiknek. Mások, a kik enemü gyöngéd érzelgéseket nem sokra becsültek, a játék-I aszta1 ok körül forgolódtak, melyeknél a teljes díszbe öltözött patríciusok adták a bankot. Ismeretes, hogy azon időkben csakis a Dobilikuek volt meg az előjoguk, hogy polgártársaik pénzét nyilvánosan elnyerhették. Különös ellentétet képezett a zajos társasággal egy, körülbelül 20 éves ifjú, ki összefont karokkal, komoly gondolatokba me- rülten állt egy ablakfülkében. Az álarcz alól sötét merész szemek csillogtak elő, melyek világosan elárulták a lelki nyugtalanságot, kedvetlenséget. Ezen elzárkózott ifjú nobile, Ugo Gfricci volt. Ha egy busz éves ifjú patrícius a carue- val estén eddigi szokásához hűtlenné válik, a szép hölgyeket tekintetre sem méltatja és a helyett, hogy kártyát forgatna ujjai között, valami 6zögletbeu körmét rágja, az emberi mulatságok semmiségéről, a földi javak múlandóságáról bölcselkedik, ezen különös életuntságának fontos okkal kell bírnia. Én azt tapasztaltam mindig, hogy akkor fogékonyak leginkább az ifjak mély, erkölcsi elmélkedésekre, ha nincs pénzük — s ez történt Ugo Gricci úrral is. Fél óra alatt elvesztette zsebpénzét az utolsó zecchi- náig, azonfelül 100-al adós maradt,— hogy azonban mikép fogja e becsületbeli adósságát törleszteni, azt maga sem tudta. Az öreg Baldessarre Gricci a legfösvényebb Pautaleou volt egész Velencében. Ezen oldalról tehát mitsem remélhetett. Van azonban más mod, mely szerint péuz nélkül is lehet adósságokat törleszteni, és ez — az uj adósságcsinálás. Signore Ugo akart ezen második mentőszerhez folyamodni, mert segélyforrásait már mind kimerítette és egész Velencében egy lírát sem kapott kölcsön. E szerint tehát elegendő oka volt saját balsorsát átkozni, s atyját a mennyekbe, vagy önmagát a 17-ik pokolba kívánni. Gyöugo legyezőütés zavarta fel a mélázót gondolataiból. Fekete ruhás két álarezos hölgy közeledék észrevétlenül feléje s úgy látszik, titkos mosollyal várták kihívásuknak eredményét. Bámulatos módon hasonlítottak egymáshoz, ugyanaz a nagyság, ugyanaz a sugár alak, ugyanazok a fekete fürtök. Mindezt betetőzte a tökéletesen egyforma ruha, mely minden egyszerűsége mellett is finom Ízlésre és csiura mutatott. Mivel érdemeltem meg ezt a szigorú büntetést ? kérőé a patrícius. — Gondatlan lovag vagy, feleié az egyik álarcos, a kiket védtelen hölgyeknek kell lovagi kötelességére figyelmeztetniük. — Egy öreg asszonytól hallottam, mondd a második, hogy szokása volt lakomák alkalmával balálfőt áílitaui az asztalra, hogy az elkerülhetetlen jövőre való tekiutet Őt a jelennek felhasználására buzdítsa s igy én is hajlandó vagyok azt hinni, hogy Signor Ugo Gricci ugyanazon célból állt ide a magas szenátus parancsából. — Már hiába, minden tekintetben vétkes vagyok — feleló a patrícius. Ugo Gricci ur valóban uagyon korán megismerte hibáját s az nem is tart vissza bennünket attól, hogy őt ina estére lovagunkká válasszuk. Szeretjük a szerényeket, vagy legalább azokat, a kik szerénységet színlelnek. A fiatal patrícius karját nyujtá a szép álarcosoknak s a leguagyobb tolongásba vezettette magát általuk. Udvariassága azou- bau uagyon is erőltetett volt; szótalansá- gából pedig nagyon is kitűnt, hogy lovagi kötelességét inkább magáért a szóért, miut az általa kisért hölgyekért vállalta magára. Tréfái mesterkéltek voltak, udvariassága hideg, kimért. — Hasztalan miudeu törekvésünk, — szólt a teremnek néhányszor való megkerülése után az első álarcos hölgy társnőjéhez, — hogy lovaguukat lethargiájából fölrázzuk. Szerelmi bánat nyomja szivét. Világos, hogy imádottja vagy meg nem tartotta a találkozót, vagy a mi még aggasztóbb lenne, most lépett ho s a hütelont