Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 38. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. ja EG.IEI.ENIK HETEN KI NT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié fél évre . negyedévre G fit * w 1 . Egyes szám ára 7 kr. kr. SZERKESZTOSEG: j-’pALZ HÁZ ELSŐ EMELET liov:í a. lap szellemi részét illető közlemények IciiMmidwk. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENl-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltlóihe szánt közlemények, előlizetési pénzek és iechi múlások intézendők. HIRDETÉSEK. hivatal« imtnifnísuK; 1 szótól I no szóig — fi t 75 kr. HTO—200-ig . 1 n 50 „ 2U0—300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGÁNHIlfDKTKSKK megállapodás szerint lehető legjutányosahban közöltéinek. NY1 FjTTJÍR sora 20 arj A béke áldása. (P. L.) A nemzet létérdekének főté“ nyoaője, hogy a béke szel leniétéi áthatva legyen, a mennyiben ha a viszály, egyenetlenség s ti bábom dühe rombol, szenvedést nyomort hagy maga után, egyedül csak a béke az, mely olajágá- vaí jóllétet, egyetértést, szellemi és vagyoni gyarapodást teremt. A tustrérisülés eszméjétől lelkesülve törekedj i nk oda hatni, hogy társadalmi életünk egyes tagjaiban meg legyen egy szükséges kellék; a munkakedv, hogy kiki azon pályán, melyen él, melyet az életben elfoglal, csak úgy szerepelhet, úgy szerezhet magának tekintélyt, becsületet, ha azon életpálya rendszere, munka köre, s kiágazó egyes részleteivel teljesen tisztába van. Mert a ki nem iskolázott, vagy aki munkakedv hiányában szenved, bármily pályán van is, nem is haladhat szerencsével. Az ilyenek élete küzdelem, az ilyenek szaporítják a társadalom proletárjait, a mi mindenesetle a nem zet fekélye s ezt gyógyítani hivatása a sajtónak, az irodalomnak, egyháznak és iskoláknak. A politikai téren szereplőknek legszebb és legnemesebb feladatuk megteremteni a termékenyítő békét, és ezt az által tehot.ik, ha őket nem az anyagi, hanem az a nemes szellemi érdek vezeti, hogy a törvény megalkotásánál a nemzet szokását, Imjlamát, természetét veszik tekintetbe. A törvényhozás czólja korlátozni azon nemtelen szenvedélyeket, melyek káros hatással vannak ugy az összes mint az egyesek életére. A biró legyen —p—Sfc——— Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. A herezegprimás szülővárosában, Székesfehérvár, május 7. A herezegprimás, mint az már természetéből megmagyarázható, szülővárosa meglátogatását nem kürtői tette ki, hanem egész csöndben leute meg őket. Az Észt. és Vid. szerkesztője tudatta először a Székesfehérvár és Vidéke szerkesztőjével, hogy a herezegprimás a szombat- helyi püspök szenteléskor meg látogatja szülővárosát. A Székesfehérról sürgöuyileg kért részletek azonban nem érkezhettek meg, mert ugylátszik, hogy Esztergomban a herczeg- primás székvárosában levő beavatottak sem tudtak közelebbi adatokat a megérkezés részletei felől. Havranek József polgármester előző intézkedése folytán a város területén levő egyesületek és intézetek meghív attak a lier- czegpriinás ünnepélyes fogadtatására. Már pénteken öt órakor egyik kocsi a másik után robogott, s bucsujáráslioz hasonlóan vándorolt a nép a vasúti iudóház- nál. A városi képviselő-testület, a városi és megyei törvényhatóság, — tűzoltó-egyesület zászlóval és zenével, földműves és iparos céhek, pinezér egyesület, a tanuló it'ju- * sóig, az árvnház növendékei, a temetkezési igazságos, ne vezesse őt sem a személyes, sem pedig vagyoni érdek. Emelje ki az igazat, Ítélje el a törvény ellen cselekvőt s a béke tekintélye meg van szerezve s áldása biztosítva. Az irodalom munkása legyen oly érzék tulajdonosa, mellyel képes felis merni a szépet és nemest, kerülje a babona rejtélyeit, legyen a szellemi élet valóságos világító tornya és nyisson világot azoknak, akik előtt a szellemi élet gyönyöre, szépsége még ismeretlen. Küzdjön a sajtó s ál tubában az irodalom munkása a ponyvairodalom ollen, mely mindenféle körülmények közt kár- hozalos ellensége a szépnek, jónak és nemesnek, mely lehetetlen meséket s képeket alkotva, folytonos kételyek közt fogva tartja az emberi szellemet. Az irodalom munkása legyen műveiben javító, erkölcstisztázó s megteremti a béke becsületét, tekintélyét s áldását. A lelkész legyen életében, tetteiben és az ige hirdetésében, illetve munka keretében a názároti Jézus isteni eszméinek bü képviselője, a vallásnak buzgó, tevékeny hirdetője, élete békés nyugodt, és tekintélye meg van szerezve arra, hogy a béke áldását biztosítsa. A kereskedő és iparos legyen lelki- üsmeretes, ismereteiben gazdag Ízléssel párosítsa figyelmét s mindenekelőtt tevékeny hazafi s akkor a kereskedelem, mint a béke áldásának egyik fontos tényezője, virágzásnak indul. Művész legyen minden szép iránt fogékony, a természet változatainak buzgó tanulmányozója, alakításaiban korszerűségre törekvő s e tulajdonokkal ő is a béke áldásának lesz munkása. A gazda s földin ívelő legyen figyelője a haladásnak, főtörekvése a kitartó! szorgalom, becsületes munka és takarékosság, erkölcs és szelídség s akkori ő is a béke áldását munkálja. A társadalom minden tagjának kijut tehát a maga szerepköre, a béke ál dásának, vagyis a valódi jólétnek szolgálatában. Elmélkedésünket aligha fe jezbetnők be nemesebb tartalmú mondással, mint azzal, hogy : többet észszel, mint erővel! Fővárosi levél. Csakhogy már egyszer a nyakára hágtunk annak a bolondos áprilisi hónapnak ! Ugyancsak csörgette ám bohócz sapkáját és járatta velünk a bolondját minden téren. A múlt havi politikai életet épp ugy jellemezte az április, mint a társadalmi mozgalmakat. Mert hova kell több áprilisi bolondság, mint a mennyit lapjaink a múlt hó minden napján kénytelenek voltak föl jegyezni. A parlamentben a közép tanodái törvényjavaslattól kezdve Füzesséry utolsó interpellátiójáig ott vigyorgott az április mint egy gonosz kis daemon, a ki pajkos játékot ilz a halandókkal és ami azután következett bizony-bizony az is beillik áprilisi tréfának. Talán csak a függetlenségi körnek ama bizonyos nyilatkozata képezi az egyetlen komoly kivételt, No de hát végre itt van a „wunderschöne Monat Mai.“ Az igaz, hogy ő is pityeregre lépett be hozzánk, talán resteile magát, hogy április kollegája már előre elrontotta a jó renommeéját. Hagyományos szokás szerint már kora reggel mikor a bajual hasadt, künn adott egymásnak a fővárosnak korán I kelni tudó lakossága légyottot a városligetben. De a pityergóssel biztató mennybolt nagyon sokakat visszatartott ettől a légyottól, hiába csalogattak a wurstelpráter bumberdái és a vak koldusok kétségbeejtő rikoltásai. Mi akik künn jártunk tele tüdővel szíva magunkba a levegőt üdvözöltük a csodaszép májust, a fűzfapoéták és mellbetegek hónapját, körűlcsónakáztuk egy kis lélekvesztővel a Széclienyi-szigetet, aztán siettünk haza ki feszitett esernyővel, mert a május könnyei ha szivünkig nem is, de bőrünkig hatottak. No de azóta megmutatta már a tavasz tündér-kisasszonya is magát és a komor, sötét nehézkes esernyő helyett, világos, könnyű, selyem-napernyők alól mosolyognak felénk az utczán azok az élő virágok, melyek szebbet azoknál mik most tárják ki keblüket a ragyog.ó, szűz napsugárnak. Öli, mily szép csokorba fűzve láttuk mi ezeket az élő virágokat, mindjárt május elején a népszínházban. Feledhetetlen előállás volt ez, mely annyi élvezetet nyújtott, hogy sokáig fogunk rá kedvesen visszaemlékezni. A színház tele volt fényes, előkelő közönséggel, a főváros ereinjével, a színpad tele volt csaknem összes kiváló képviselőivel a magyar színészetnek, színház és színpad pedig tele volt, meleg őszinte lelkesedéssel. Jótékonyczélu előadás volt a csángók javára. Eredmény 1500 frt. A poleskei nótáriust adták elő, de milyen személyzettel ! A nemzeti színháznak csaknem valamennyi kitűnősége levándorolt a kerepesi ut másik Thalia-templomába, hogy a jótótársulat, izraelita hitközség; a törvényszéki kar testületileg volt képviselve. Az indóház tágas udvara alig volt képes a nagyszámú közönséget befogadni. A papság igen nagy számmal volt képviselve. A jelenvoltak: közül a következőket említhetjük föl : Pauer János megyés püspök, Matunka János, Dr. Pellet Ödön, Pri- fali László, Benedek Ferencz kanonok, — Tattay ref. leik- sz. Gerlach Benő cistercita igazgató, Pallér, Unger, Ereky, Sipos cistercita tanárok stl>. — A világiak közül: Havranek polgármester, Seidel kapitány, Tóth István főjegyző, Keresztes tanácsos, Fittler ügyész és számos városi képviselő. — A megyei tisztikar részéről : Sz ti ts Ar- tlmr főjegyző, Rozgonyi árvaszéki elnök ; a törvényszék részéről : Danitz Béla elnök és több bi ró. Komócsy kir ügyész stb. stb. A Nagykanizsa felöl jövő vonat ért be a pályaudvarba először s ez időtől kezdve a közönség lázas izgatottsággal várta a főpásztor megérkezését. A bölgykoszoru bájos tagjai apró lábacskáik begyére állva, arezukon a kíváncsiság felismerhetlen jelével, gyönge könyökeik segítségét igénybe véve tolakodtak előre, — mindegyik első akart lenni, ki a herczeg- primást meglátja. Végre megtörtént a várva várt jeladás s midőn a vonat látható lett, a tűzoltó egyesület kürtöse belefojt kürtjébe, s a tűzoltó zenekar egy indulót zeneiitett rá. A vouat végére volt kapcsolva a herczeg- primás salon-kocsija. Mikor a vonat megállt, egetverő eljenzés- ben tört ki a tömeg, — s a kocsi ablakán csakhamar előbbukkant a herezegprimás jóságteli mosolygó arcza. Az éljenzések csillapultával a herczeg- primás fürgén szállott ki a kocsiból; utáua dr. Dulánszky püspök, Meszléuyi, br. Hornig, Reiner kanonokok s több egyházi férfiú. A perronra évre Pauer János püspök üdvözölte először a következő szavakkal. — Főmagasságu Herezegprimás, kegyelmes t'őpásztoruuk ! Elérkezett az óhajtva várt pillanat, midőn Emineutiádat körünkben tisztelhetjük, s szinről-szinre láthatjuk. Ha Józsuaként megtuduók állítani pályafutásban a napot, szívesen termők azt, hogy mennél tovább tisztelhessük közöttünk. De fájdalom mi ezt nem telietjük, az óra per- czei gyorsan telnek, s nem tolmácsolhatom hosszabban érzelmeimet. Reá bízom ezt a város polgármesterére. A jelenvoltak lelkes éljenzései közt Havranek polgármester vette át a szót s a következő üdvözlő-beszédet mondotta : — Főmagasságu Herczeg! Kegyelmes Jóltevőnk ! Ha fényes meteor tűnik fel láthatárunkon; ha hosszú borús napok után a napnak jótékony és éltető sugarai újra láthatók lesznek és kibontakoznak felhő takarójukból, — mi emberek ugy vagyunk alkotva, bogy a jelenségek iránt közömbösek lenni nem tudunk, mert sziveinket az öröm és hála érzelmei töltik el. Az öröm és hála érzelmei keletkeznek sziveinkben ; — mert szemeink gyönyörködnek a nagyságban és szivünk legbeusőbb bálát érez az iránt, ki bennünket jótékonyságával elhalmozott. — Ez ős váios mely múltjában ezredévet számlál, szerencsés Emineutiádat szülöttei köz® sorolhatni. Ez Ős város, mely a régmúltba11 annyi jeleset adott e hazának, bosszú csen* des mult után ismét adott e Hazának s a magyar keresztény katholicus egyháznak Eminentiád magas személyében egy oly vezércsillagot, ki szellemével, szivjóságával hódit, és kinek magasztos alkotásai újabb fényt árasztanak eddig csak a múlt dicsőségélten osztályos városunkra. Ne vegye tehát Herczegséged nehezteléssel, ha e város közönsége ezen pillanatot, midőn szereucsés Emiuentiádat határában szinről-szinre lát hatni — felhasználván, — itt is kifejezést óhajt adni határtalan tiszteletének, hódolatának és hálájának, ki csak a legutóbbi időben csupán nemes szive sugallatát követve oly fejedelmi ajándékkal lepte meg városunkat, mely őrök időkre megszüntette árváink nyomorát s a szenvedés könnyei helyett a hála könnyeit helyezte arczamkra. — Üdvözöljük Emiuentiádat városunk területén, a szív legbensőbb érzelmével tesszük hódolatunkat, mint fejedelmi jótéteményének élvezői örök hálánk kifejezésével, és tesszük tisztelgésünket Emiuentiádnál e rövidke pillanatban az ég Urához küldött azon kéréssel. hogy Emiuentiádat, mint Hazánk, nemzetünk egyik dicsőségét és városunk övök büszkeségét az emberi életkor legmagasabb szakáig tartsa, éltes«© ! és zárja nemes szivébe e város szeretetét, mely áldott nevét örök időkre hiven megőrizni fogja. Az Isten áldása legyeu Emiuentiád lelett! A polgármester végső szavait óriási éljenzés követte, mely miden lecsillapodott, a lierczeg-primás szólásra nyitá ajkait s következően válaszolt az üdvözlő beszédekre*
