Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 38. szám

konyság oltárán áldoznak. Valóban a, Peleskei nótáriust még ily tökély lyel nem adták elő. l)o telem esen emel (e Tolna az est ünnepélyességét, azon körülmény. ha az egész világ meg- nőm feledkezik vala egy öreg-üreg emberről, a kit tulajdonképen már nem i ösnior senki, de a kínok mégis voll i s e ama szép est sikerében. Nem más ez, mint az öreg Them, ki a Pe loskei nótáriushoz a zenét irta. Nem megillette volna-e őt, hogy oz estén ő <1 rigaija a zenekart ? Persze megfeledkeztek róla ! Annyi bizonyos, bogy szegény Gaal József sem tudta vala, hogy a Gvadá- iivi verses regényéből irt darabját sok- s-k esztendő múltával is il| lelkese­déssel hozzák majd rzinre. De [talán nem lesz érdektolen el­mondani egy irodalomtörténeti adomát íi. Peleskei nótárius eredetéről, hogy mi bírta rá Gróf Gvadányi dózsef ma­gvar lovas generálist az ilyen czimii regény megírására. Mikor Grvadányi annak idején ezre­dével Szathmáron táborozott, gyakran ellátogatott Peleskére, Pécsi uramhoz, ■a. főnótáriushoz, a ki félszemére vak vila s a kinek volt egy takaros leánya is, a ki szintén nem látott volt az egyik szemére. Hogy történt, hogy nem, ezt nem jegyzi föl a krónika, elég az hozzá, hogy G-vadányi egy szép napon mint kérő lépett be a íőnólárius házába, akit ilyetónképen szólított meg vada: — Récsi uram, nótárius urain, egy kis négyszemközti beszédem volna ki- gy elmeddel. A nótárius körül tanított a szobában s igy szólott leányához : —- Menj ki leányom, a. gróf urnák bizalmas beszéde volna velem. — De csak maradjon a kisasszony, vétó ellen Gvadányi, nekem csak négy szemközti beszédem volna és nótárius urammal csak is úgy beszélhetek négy szemközt, ha a kisasszony is bennmarad, E katonától és kérőtől éppen nem várt udvariatlanság annyira kihozta sodrából a nótáriust, hogy csaknem bot­tal verte ki Gvadányit, a ki aztán bo- ■szut esküdve a kosár miatt, megírta a Peleskei nótárius kalandjait Budavárá­ban. HEVESI JÓZSEF. Meddő termékenység. Paradoxonnak hangzik, pedig szentül úgy vau. Egyesületi életünk igen ter­mékenynek látszik, pedig bizony igen meddő az. Lézengő, vegetáló egyesületek min­denfelé, melyeket csak a hiúság lég­gömbje, vagy valamely haszonlesés rozs­dás szöge tart főn. Es mi az oka amink, hogy alig tud néhány egyesületünk is zöldágra ver­gődni ?A túltengő I elszaporodás. Nyakra főre keletkeznek uj egyesüle­tek, csuk a közönség nem keletkezik újra sohasem, hanem marad a régi rendes kis phalanx. Jómódú nagy városban van némi értelme a luxusnak, de minálunk a fölösleges a lehető legkártékonyabb gát. Szerelnék minden esztergomi egyesü­letet pártolni, hiszen mindenik spcczi- álisan esztergomi érdekeket ápol, Es hová jut nők. Tagja vagyok a casinónak 10 frt. Tagja a zenészoti egyesületnek 6 fit. Tagja vagyok a Zenei Kőinek 3 frt. Beiratkoztam a Lövészegyesületbe 2 ft. Beiratkoztam... no már hím forin­ton túl nem engedték meg egy hiva­talnok szerény jövedelmei az egyesületi költ okozást. Elég adó már az is. Pedig kötelességem lenne beiratkozni a kereskedelmi társulatba s a kereskedő ifjak körébe s az iparos társulatba s iparos ifjúsági körbe, mert a kereske­delem és ipar emelkedésével azonosítom szülővárosom emel kedését. Pártolnom kellene a városi tűzoltó egyesületet, mert igen derék egyesület (s zárjelek közt legyen mondva vau egy kis házam is,) pártolnom kellene a megyei tűzoltó - eg\y es ii letet, mert (köztünk legyen mondva) lesz nemsokára Szentgyörgyinezőn is egy kis házacskám. Be kellene iratkoznom a polgári ol­vasó körbe, különben még száj hősnek tartanak, ha csak folyton prédikálom a a demokratia magasztos fenségét. Elaggott rokonaim tiszteletére velük együtt (saját számlámra) be kellene lép­nem a városi és vízivárosi temetkező egyesületekbe, legalább a decorum végső esetre biztosítva lenne. . . . Egy lélekzetre tizenhárom esz­tergomi egyesületet soroltam föl. Valóban ijesztő termékenység. Meddő termékenység. A szakadás és osszon cm tartás már velünk születet esztergomi betegség, a mit minden uj alapszabály első parag- raj)húsába csempészünk más szavak közt. Tizenhárom felé nőm osztozbatom. Tizenhárom felé nem fizethetek. Tizenhárom egyesületet nemcsak fö­löslegesnek, de károsnak találok, mert. a szükségtelenek a szükségesektől is elvonják a tápláló erőt, akárcsak az élősdi növények a gyümölcsfák termé­kenységét. Gondolkodjunk ogy kissé ezen a furcsa meddő termékenységen ! GASTON. Esztergom szabad királyi város szervezési szabályzata. (7-ik közlemény.) I. Közigazgatási ak a) Négy negyedos, szolgálataikat az állam és közigazgatás érdekében ogyá ránt telj esi tendik, a tanács, polgár- mester, pénztár és számvevői hivatalok rend Teleit teljesitik, és pedig: köz­igazgatásilag történendő összeírásoknál a, segéd tisztviselőt kíséri, az adóvég­rehajtót működésében kiséri ; a tanács­tagjai, a számvevő és pénztári hivata­loknál kézbositőkép segédkezik. Rendőri tekintetben az éjjeli őrjá­ratokat vezeti. b) Tíz rendőr, közvetlenül a rendőr kapitány rendelkezésére állanak. c) Négy erdőkerülő, rendőri tekin­tetben közvetlen a kapitány, önkor­mányzati tekintetben pedig közvetlen az erdőmester alatt állanak. d) Négy sírásó, a rendőrkapitány intézkedése alatt. e) Egy gyepmester, hasonlókén rend­őri közeg, járvány alkalmával — bizott­ság rendelkezése alatt. II. (Gazdaságiak. a) Három kocsis, közvetlen a város gazda alatt állanak, ettől nyerik uta­sításaikat. 43. §, Az 1871 : 18. t. ez. alapján a képviselő testület, illetve a közgyűlés álla 1 választat nak. a) Polgármester, Rendőrkapitány, a tanácsnok, fő- s aljegyző, fő-és alügyész, pénzláruok, számvevő, ellenőr, pénz­tári tiszt, közgyám, lóvéi tárnok, mér­nök, erdőmester, fő- és az alorvos. b) A tanács által : polgármesteri toll nők, kapitányi segéd, pénztári segéd, adóvégrehajtó, városgazda, két hegy­mester, kiadó és a. két Írnok. 44. §. A polgármesternek és ezen szabály­zat 9. §-álján megnevezett tanácstag­jainak a város határán kívül törté­nendő kiküldetések alkalmával napi dijai 4 frtbaii állapíttatnak meg, a segéd-és kezelő személyzet napidijjai 3 írtban, a szolga, személyzeté pedig 1 írtban ál la pitta tik meg, — az n ti - költségek és száll ás bérek a napi dij- jakba. nem számíttathatván be, külön lesznek pót lan dók. A képviselők nn.pidija a tanácstag­jaiéval egyenlő öszegben állapittatik meg, A város határában azonban, a váin- sorompon kívüli hivatalos eljárás al­kalmával ezen napi dijak úgy a tanács tagjai, mint a képviselő, segéd- és kezelő, »emküfonbeu a .szolgaszemély­zet irányában ogy egész hivatalos napra felényiben állapittatik meg. Apróságok. Piros pünkösd napja közelgőt. Esz­tergom sorsát uj városatyákra bízzuk. Vajha inkább megfordítva lenne : Esztergom uj sorsát régi város atyákra. * Nagyon lassan emelkedünk. Minden évre átlag egy építkezés esik; a gazdag házi urak jó Ízlésben ímgyon szegények. Hanem azért, annyi várat még sem építenek seholsm-n egyhamar, mint Esz­tergomban. Légvárat ugyanis. * Az már mégis csak furcsa állapot. Nagyon sok kereskedő és iparos tu­dományos okoskodásra adja a fejét s magasabb elméleteket csinál. És nagyon sok diplomatikus férfiú megfordítva cselekszi, hogy üzletet csi­nál a tudományából s dolgozik megren­delés szerint. * Regényes völgyeink, viszhangos he­gyeink. árnyas erdeink, csevegő pa­takjaink és hűvös forrásaink szépségé­vel s a természet pazar kézzel nyújtott kincseivel vajmi keveset törődünk. Nem szeretjük a zöldet. Yadrcgényes észjárást, viszhangos öndicséretet, árnyas okoskodást, csevegő pletykát, bűvös tétlenséget azonban iiiindanynyiiin élvezünk. Mi a zöldet magunk között szeretjük. * A vízivárosi bíró drákói szigorába ajánlok egy merényletet, a mit a na­pokban egy istenadta kis troubadour ellen cselekedtek a szigeten. A hol dal terem, ott áldás terem ; 1 a hol mindennap szívhez szóló liymali­sokban magasztalják a természet örök —Több rendbeli adományaim között, me­lyeket Isten jó voltából s az uralkodó ke­gyelme kifolyásából gyakorolni módomban van, egynél sem éreztem a közmondásnak : „jobb adni, mint kérni“ igazságát, mint mi­dőn szülővárosomban az árvaliázi alapítványt tettem. Nem az lebegett szemeim előtt, ■hogy pazar fénnyel berendezett palol át emel­jek, bánéra egy szerény hajlékot, hol az apátián, anyátlan árvák neveltessenek a val­lásosság szerint. Mert vallásosság nélkül nincs tudomány, nincs élet. A vallásnál kell kezdeni az alap nevelést., ha azt a karjuk, hogy tiszta jellem it embereket s jó hazafia­kat nevelhessünk. Czélszerit kezelés mellett az általain alapítványként, letett összeg biz­tosítja az árvaliáz jövőjét s én dicsérem az Istent, hogy oly anyagi körülmények kö•/ó juttatott, hogy szülővárosom szerencsétlen árváin segíthetek s valamint eddig, úgy ezután sem feledkezem meg szülővárosomról s tehetségemhez mérten fogom is mindig g jgélyezni. Köszönöm liszlelt polgártársaim ügyeiméi, hogy engem ily kellemes megle­petésben részesítettek. Az Isten áldja és otalmazza önöket, I.irlsanak nmg engem ba­ráti szeretefükben s hazafiui jó indulatukban.“ A hgprimás s/.mainak elhangzása után dörgő éjjenekben nyilvánult, a nagy közön­ség tisztelete s szeretető főpapja iránt. Ezután a hgprimás megcsókolta Bauer püspököt s beszédbe elegyedett a kanono­kokkal. Majd az árvabáz növendékei jöttek elé. Ott állt az ősz főpap a kis árvák között, kik csókolták s sv.nból fakadó könyeikkel áztatták az áldott kezeket. Oly nemes ju­talom volt ez, in cl \ jobban buszéi a csillogó ereznél s a kémén) márványuál. Megszólított egy kis árvaleányt: Mi a neved kis leányom ? — Mari, — — Tudsz e már imádkozni ? — Igenis. — Hát Ívni olvasni ? — Azt is. — Csak tanulj szorgalmasan, légy val­lásos, úgy a jó Isten meg lő r áldani. Jmigy beszélgetett a kis árvákkal. Majd Havranek polgármesterhez intézte a következő szavakat : — Látom, jól vannak gondozva az árvák. Jöjjenek el hozzám a nyáron Esztergomba, majd megmondom hogy miként szeretném az alapítványt, kezeltetni. A prímásnak mindenkihez volt néhány ba­rátságos szava. Mikor a kapitányt bemutatták neki, mo­sol) ogva fenyegette meg, fölemelt jobbke­zével : — Ali, liát maga volt az áruló ? Láttam mikor a múltkor keresztül utaztam, akkor is itt volt. Bizonyosan maga árult el, hogy mikor jövök vissza, azért vau most annyi tenger nép ít.t. Tat,lay ref. lelkészt szintén bemutatták s Bauer püspök hangsúlyozta, hogy mily szép vallási tiirelinesség uralkodik a külön­böző vallás felekezetek között. — El is várom — mondta a herczeg- pi'imás — hogy semmi súrlódás nem lesz. Különben a tisztelendő ur is jő hazafi, már pedig én azokat nem féltem. Az izr. Ilii község előjáróif, Sziits Arthur megyei főjegyzőt, kegyes leereszkedéssel fo­gad fa a főpásztor. A miül, járkált hívei közi, berobognfl a Budapest felöl jövő vonat; mellyel tízö- gyény-Marich főispán jött. Meglátván a fő­ispánt, fürge léptekkel ment eléje, kezet szorított vele s ólén ten tudakozódott a kö­zépiskolai törvén) javaslat tárgyalása felől. A herczcgprimás igen jó kedély hangu­latban volt. Midőn visszavonult kocsijába, az ablakból folyton beszélgetett a kocsi előtt álló püspökkel s kanonokkal. A jóté­kony nőegye>üiletekről megemlítette, hogy sok kárt okoz nekik a vöröskereszt-egyesü­let. B é n z fi le nincs, kérni szégyenlenek, pe­dig azt tart ja a közmondás : „szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.“ Paiier püspök mondái, hogy az asszony- népeket visszariasztotta az eső, azért nem jelent meg a nőegyesület. — Mosolyogva mondta a főpap : — Be okos dolog, hogy esett az eső legalább a kiváncsi asszonyokat megboszülta. Majd azt mondta a polgármesterünk : — R niéllein, hogy példámat többen is fogiák követni. Forduljanak a gazdag ka­nonok urakhoz, azok is fognak adui, tehet­ségük szerint. A polgármester azt válaszolta, hogy a helyi főpapság, főleg Matuska kanonok sok jót ókonyságot gyakoro1. — Nem is azért mondom, hogy a piis- pökjüktől ne kérjenek, mert szegény ; de a kanonokok adhatnak. Mikor a kocsikat összetolták, a herezeg - primás panaszkodott, hogy az utazás igen megviselte. — Mikor Rómába utaztam, nem esett oly nehezemre, mert kocsimat a vonat közepére- kapcsolták ! itt legvégül akasztják és ezért ráz. A'/tán az ember még neiu is mer pi.~ naszkodui, mert ez a sok vasúti tiszt mind I nagyságon ur. A loivo-moüilt kocsijához kapcsolták, mi erős rázkódást szült. Bauer püspök azt hitte hogy a vonat után is lolco natrvot alkalmaz­nak. A herczegprunás azt mondá, hogy ez. nem szokás. — Kedélyesen el vitatkoztak e kérdés fölött. Mielőtt a vonat elindult volna, igy szóik HaYmiiekhez r — Látogassanak meg a nyáron Eszter­gomban, most van helyiségem elég ; fölépi- ! tettem a kunyhómat, elférnek,, akárháuyan jönnek is. De most már igazán iuduluuk ám, Isten velők ! A vonat csakugyan megindult, a tűzoltó g1 zenekar indulót rezzentett rá, s a herczeg-jl- pritüás. a közönség telkes éljenzései közt d tova robogott Budapest fel'á s ouuau rövid l tartózkodás után székvárosába. SZÉKESFEHÉRVÁRI. — intézeti ünnepély. Villányi Sza-!-, nis-zl'ó főgymnasiumi igazgató MÓvnap-f-i ját ülte meg legelőször a. főgym.nasinm o vasárnap este. A díszterem igen szépjq közönséggel telt meg. Több mind száz --5 ölvén helyet töltött bo a vendégségig Mind a szavalatok, mind a zenei rész*,\ letek, melyeket Sebedet tanár vezéreltet igen szépen sikerültek. A 13 pentbófé álló programiul után Villányi igazgatóid emelkedett szellem,ü beszedőt iutézetlj az ifjúsághoz. Mindenki szép emlékek--,[ kel gazdagabban távozol! az érdeke** intézeti ünnepílyroL

Next

/
Oldalképek
Tartalom