Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 18. szám
8pergőm, V. évfolyam. Városi s megyei érdekeink közlönye. ÉGJÉL ENIK HETENKINT KÉTSZER! VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié............................... fél évre ............................................... negyedévre ................................... E gyes s/ám ára 7 kr. (j fit, A ^ _ i ", r>o kr. * 1» SZERKESZTÖSEG: p»FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi vészét illető közlemények külileiulíik. KIADÓHIVATAL: |SzÉCHEMI-TÉR. hová a hivatalos s a magán hirdetések, a iiyilt.1 érbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reel a.m ál sí sok intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HlRDKTKSLIv :| MAtíÁ^HlRDCTlóSICÍv 1 szótól 100 szóig — frt 7ő kr. megállapodás szerint lehető 1 íiO — 200-ig . 1 „ 50 „ legjntánvosahban kO/öltidnek. 200—OO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. NY1 LTTlCli. sora 20' i;L Borkereskedők és borügynökök, i. Az utóbbi évek folyamában hazánk rmelői között bizonyos ingerültség tá- adt azon egyénok ellen, kik a keres- ídelmi közvetítést kezeik között tartják a legkülönfélébb elnevezések alatt lizvetiteuek. Kedvezőtlenül Ítéltek ró- k és működésükről, bennük és műkö- ósükben keresték minden bajnak az ;át és más államok kereskedelmi vi- onyaiban keresték bizonyítékát antik, hogy a közvetítő kereskedő szük- .gtelen és ártalmas s hogy azon kell rekedni, miszerint a termelők közvetít összeköttetésben álljanak a vevő- ól, vagyis azzal, ki a, nyersterménye- et feldolgozza, vagy elfogyasztja. Távol van tőlem, hogy itt ki akármi mutatni, mily következetlen az zen tétel alapján levezetett egész xoskodás, mily lehetetlen az abból (ont, következtetés és mily sajnálatra »éltók azon törekvések, melyeket e olgok természetén alapuló, tehát meg- jíltoztathatlan viszonyok megváltoztassa céljából elkövettek. Szükségtelenek tartom ezt, mert az egész tévelygés nem érdemli meg, hogy az ember behatóan foglalkozzék vele, mert az nagától semmivé fog válni, épp úgy iónt ama dühöngő „antiscmitismus“, Hely csak megvetést érdemel a józan condolkozótól, botot a rendőrségtől és »setleg egy kartácsot letiprására mind- fddig, inig csak egy egészséges keleti >:zellŐ az egész miasmát el nem fújja. A kérdés, mely engem erre ösz- lönöz. a magyar bortermelőkből alakítandó országos szövetkezet alapítása, mely indítványomnak alapján kezdeményezhetett. Ezen intézmény létrejöttére és eredményűn« fejlődésére nézve nagyon hátrányos lenne az, ha a kereskedői körökben azon vélemény terjedne el, mintha ezen intézmény alakítás a termelők és fogyasztók közti közvetlen összeköttetés törekvésének kifejezése, tehát a közvetitő-kereskedelem működését csorbítani, sőt szükségtelenné és feleslegessé tenni az által, hogy ezen intézmény átvenné funkcióit, úgy az ügynököknek, kik a termelőktől a !er- ményt bevásárolják, valamint a nagykereskedőknek is, kik azt nagyban összevásárolják és kicsinyben elárusítják. Legelső sorban is általánosan azon meggyőződésemnek akarok itt határozott kifejezést adni, hogy kereskedés közvetítő kereskedők nélkül egyáltalában nem képzelhető sehol, tehát nálunk sem, vagy talán helyesebben nálunk már éppen nem, mert arra, hogy a termelő maga kezében tartsa meg terményének finomítását és detail-ban értékesítését, arra két faktor kell : — szakértelem és forgótőke, mennél inkább hiányzik ezen 2 tényező egy országban, annál nélkülözhetlenebb ott a közvetítő kereskedelmi osztály, nálunk pedig ezen 2 tényező egészen hiányzik. Leghatározottabban áll ez a borkereskedésre nézve, sem az ügynök, sem a kereskedő nem nélkülözhető és oktalan lenne minden olyan törekvés, mely ezeket elnyomni, vagy helyettesíteni akarná. Legkevésbé illik bele ezen szándék azon eszmemenet keretébe, a mely engem ama tervezet megvalósítására vezetett. A borkereskedés mai viszonyaiban, igaz, találok valami egészségtelent, én szívesen téríteném a közvetítő kereskedés tevékenységét némely tekintetben uj mederbe, egészséges, organikus alapra fektetve azt, minek következtében aztán nem hogy csökkenne, hanem óriási dimenziókban fejlődhetnék. Meg vagyok győződve, hogy kellő szerepfelosztás mellett a bortermelők országos szövetkezete a reá nézve nélkülözhetlen sen- saloknt és borkereskedőket oly helyzetbe hozza, hogy üzletkörüket jelentékenyen kiterjeszthetik és igy nyereségüket is jelentékenyen fokozhatják. Lássuk, hogy az én egyesületem remélhető tevékenységét figyelembe véve ily végeredményre lehet-e következtetni. A kérdést következőleg teszem fel : Fog-e a magyar bortermelők életbe lépett országos szövetkezete a borkereskedőknek és azok ügynökeinek konkur- renciát csinálni, feleslegessé fogja-e őket tenni, tehát jelenlegi foglalkozá- zásuktól elvonni ? Tegyük a legtulzóbb következtetést és tegyük fel, hogy az ón tervem sikerül, úgy hogy Magyarország összes 600.000 holdnyi szőlőtermő területe a szövetkezet kapcsaiba lép, s a termelők minden borukat közösen csinálják és értékesítik ; miképen fog történi a bor kezelóso értékesítése ? Könnyen belátható, hogy ily óriási terjedelmű vállalat soha képes nem lesz, terményeit saját közegei által értékesíteni, és hogy azon mérvben, a milyenben terjed hatásköre, napről- napra inkább fog szorulni a közvetítőre ; sőt, hogy jóval előbb, mint sem ama végső állapot beállana, elérve lesz a fejlődés ama. határa, melyen fül a szervezet nehézkessé és drágává válik és akkor szükséges lesz az egész intézményt ismét lassan decentrálizálni oly módon, hogy vidéki egyesületek melyek a szövetkezet által alakíttattak és annak tagjai, kiegészítő részei külszervei voltak, abból kilépvén, önállókig folytatják működésüket, mint termelői szövetkezetek, s tagjaiknak terményeit közösen kezelvén és értékesítvén, a mire akkoron majd képesek lesznek, a szerzett tapasztalatok és anyagi eszközök alapján, de a mire ma a központi szövetkezet támogatása, és vezetése nélkül képesek nem lennének ; mert csak is a központi szövetkezet lesz képes a vidéki egyesületeket ellátni szakértő pincemesterekkel, kiket saját nagy terjedelmit üzlete mellett fog kiképezni és csak is a központ lesz képes az egyes vidék terményének kellő piacot kiszemelni és teremteni ; csakis hosszabb idei együttműködés folytán fog azon helyzetbe jutni a vidéki egyesület, hogy maga értékesítse közvetlenül terményeit, mert akkor meg lesz az összeköttetése saját- lagos terményeinek fogyasztóival, a kik majd akkor közvetlenül fognak vásárolni az egyesület pincéiből. Gróf KECtLEVICH ISTVÁN. Pánszláv hírlapirodalom. Túlzott tudósításokat, felfújt apróságokat sok inventióval s kevés igazságszeretettel már nem egyet olvastunk városunkból a fővárosi sajtóban. De annyira alaptalan, úgyszólván a —• levegőből kapott ferditményt még egyet sem, milyen a napokban a leguíz „Esztergom és Vidéke11 tárcája Hogy megláttuk egymást. »Ligán dalolgatott a madár a lombon, jFalán, hogy szivünkbe édes sejtést hozzon; . csillag remegve, huloványaii fénylett.. .. [szivemben, szivedben egyszerre nagy fény lett! Lián atom tovaszállt, és oly boldog lettem! — Szivem üdvét lelte forró szerelmedben ; s'?e lettél a világ énnekem legottan, ülis én a világot hévvel átkaroltam ! 9 j ez a szív, a mely már annyit szenvedett át, ells a szenvedések megtörni nem tudták. . . u l J aj cl csak alig bírta, majd csak hogy meghasadt yily nagy boldogságtól, ily nagy öröm alatt! A mikor elváltunk. bánatosan sirt a csalogány az ágon ! iMindeu azt akarta, hogy a szivünk fájjon ; »szomorún hanyatlott a nap a begy mögé, (.»dugári azt mondták: — soha, solia, többé! ríOh, már csak legalább sírni tudtam volna, c Talán visszatért vón1 szivem nyugodalma; aöe még a felhő is borongani látszott ! . .. [L'ápor nem hullott, csak menydörgött, vil[lárnlott. Szerettem volna, ha száruynyá válik lelkem, Hogy minden léptednél tevéled lehessen ; Elmondhassa néked bánatát, szerelmét, Míg majd egy lépésed nem tiporja azt szét! pekényi Kálmán. A kis Alice nem kacér ! A művelt világ fővárosa Páris mohó szenvedéllyel élvezte a carneval örömeit. Nagyon vidáman voltak mindannyian a fényes báli teremben, csak az én szegény Victor barátom mutatkozott végtelenül le- vertnek. Odamegyek hozzá és bizalmasan megszólítom. — No pajtás, ha még ma is buslako- dol, akkor ugyan érthetetlen vagy. Hát nincs-e itt a kis Alice? Nem emlegetted legalábbis százszor, hogy csak már egyszer ő is eljönne hadd látná meg a világ, milyen elragadó, milyen szép s te milyen boldog vagy. Hát nem jött-e el, hát nem vagy-e boldog mellette ? No szólj már valamit. Az én kirívóan levert hangulatú barátom nem válaszolt semmitsem, csak gúnyosan mosolygott, megszorította a kezemet s a sétáló szépekre mutatott. Odatekintettem. Fickándozó gavallérok, nyájas aranyhalacskák, unalmas garde de dameok s ügyetlenül feszitő papák jártak föl és alá a tere miien. A zenekar valami andalgós ábrándot játszott s a fáradt közönség ha már meg is unta néhány percre a táncot, mindamellett mutatkozni akart. A leleményes és phantas- tikus báli ruhák nem is készültek csak azért, hogy valami sarokban szerénykedjenek. A fehérbélésű frakkban fickándozó gavallérok nem azért hazudoztak össze vissza mindenféle képtelenséget,bogy a világot félre ne vezessék. A mamák nem azért jöttek föl a báli terembe, hogy folytonosan tijenek s a papák is szerették az elegáns testmozgásokat. Hát az egész terem sétált, pezsgett, mozgott, nevetett tündökölt és mulatott. Egyszerre csak egy keményen kivasalt haduagyocska halad el mellettünk. Annyira szeretetreméltó, hogy szinte rálehel táuczos- nője szép homlokára, mikor holmi sikerületlen bókot rögtönöz, balkezében fehér báli legyezőt forgat s jobbjában egy szál virágot tart, mely első tekintetre is megvallja származását. A deli kis tánezosnő kebléről való volt. Olyan vidáman, olyan bizalmasan, olyan édesen csevegett a kis táncosnő az ő hadnagyocskájával, hogy öröm volt nézni. Csakhogy mi ketten nem néztük örömmel. Mikor mellettünk haladtak el, a kis táncosnő végtelen kacérsággal súgott valamit táucosáuak s ellenállhatatlan pajkosság- gal hajtotta le kis szőke fejét s kacagott olyan jóízűen akárcsak az az asszony, a ki legelőször csalja meg a. férjét. Victor merően tekintett a. fi Tiff nő páF után és soká elnézte, mig végre csak eltűntek a sokaságban. — Láttad ? — kéiafez'é’ lo’inpu1 hangon» s úgy tekintett maga köré mintha sv/égy-en1- lené hogy mások is látják. — Hát, így játszik velem az én kis AJiceoin. . . „Az én kis Aliceora“ ! . . Ez a néhány szó s az előttem föltűnt kép egészen megmagyarázta egymást. Visszavezettem barátomat a' mellékterembe s olyan asztalhoz ültem, álról nem figyeltek szavainkra kiváncsi fülek. — Hát most hallgass rám, mert őszinte leszek hozzád — mondottam neki. Szereted-e a kis Alicefc ? Áruulva és neheztelve nézett rám, azután ezt sóhajtotta : — Végtelenül szeretem. — Tudja-e ezt a kis Alice ? — Tudja. — És viszonozza-e őszinte érzésedet. Victor keserűen mosolyogva, intett a nyitott ajtó felé, a hol a teremben sétáló' közönség között megint feltűnt a kis Alic»' csábos alakja azzal a démoni kacérsággal, mely még akkor is mosolyog, mikor sziveket tipos össze. — És még vissza is utasítják uehez- teléseraet. A mama esküdözése mindig egy és- ugyanaz: Victor !• a kis Alice nem kacér ! — Csak ne bántsuk a mamát ! Látod- valamikor én is szerettem és csalódtam, de azért itt vagyok előírni kezdem. Mindent közölhetsz a világgal, csak szerelmedet ne' áruld el, mindent föltárhatsz csak fájdalmadat ne tárd föl solia. Mert a világ a boldogságot megirigyli és megmételyezi, a fájdalmat kineveti» és megszentségteieníti. Tudom»,. hogy' az első» szerelem tövisei jutották Ili' számodra. Oh azok nagyon fájnak, mert akkor még nem ismerjük a gyógvitó szereket. Hauern hallgass meg engem.
