Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 18. szám

kövérebb kacsa nehézkes r'öp létei egykét ]>os(i hírlapban megjelelit.

Hogy miként hírhed íi hercegprímás a pánszláv sajtó tcijedősét a somi náriumimn. a hova tizennégy tősgyökeres pans/Ynv^lap jár s csinál éven kint háromszorit iz nnégy toli vér pánszláv papot.

Hát a scnsáliós históriának som mi alapja sincs.

A lwdyi posta hivatalos kimutatása szerint ;i papnő velőbe egyetlenegy pánszláv lap nem jár s ágy a. hereegpri- más nem tehet róla, ha, erélyét a, tudósító ölömére nem gyakorolhatja a soinináriumban.

Hanem valamennyi pánszláv lap egy< neson a bosnyák 'barátoknak a fe- rencrendi klastromba jár..

Ha van -egy kis körültekintése a. tudósítónak, akkor mindenesetre lego- kosalibán művelt volna, ha az ügyet ■eg ven esen a magya; kormány figyelmébe ajánl ja.

Mert a bosnyák barátok a magyar kormány küllségón vannak itt s az említett lapokat, nagy részt ingyen kapják, hol Zágrábból, hol más szláv iroda Imi fészekből.

Reméljük, hogy a, magyar kormány támogatásával tanulóskodó hosnyák klerikusok nem fognak városunkban magyarfa,ló pánszláv sajtó által az állam s a nemzet titkos ellenségei gyanánt élősködői.

ni irtás ellen nem csak szóval, de tettel is tiltakozott. Meg akarta bizonyítani, hogy a megvetett magyar nyelv nemzeti művelődésünkre ép oly alkalmas, mint, a, németnek a német. Erős hazafi,sága épen akkor, midőn ári,s tok- rn fiánk minden volt csak magyar nem, bámulatos és tisztelctremélló. Gróf Gva- dánii öreg atyja még marehese dí Gu- adagni volt s íme ő meginagyarosodik akkor, midőn ősi családaink már csak név leg magyarok.

De az elkorc osult magyar áriátokra fák hazafiatlansága ellen élesen kifakad s kíméletlenül ostorozza saját faját. Vissza akar térni a régi egyszerű és nemes erkölcsökre, a, hajdani magyar társadalom magyar életére, a régi nemzeti viseletre, mert azt hitte, hogy ezek híján hanyatlott annyira nemzetünk. Es mintha a romlatlan népéletbe vetné bizodalmát, mintha, az egészséges magyar nép jövőjével kapcsolnál össze hazája, jövendőjét, oda fordul a néphez, megszólni annak nyelvén s alakjait nem keresi elfajult társadalmunk kényes és puliult, alakjai között, hanem a magyar nép erős, természetes habár kissé nyers alakjaiból választja.

Mig a francia, iskola az ő fordításai által az elfranciásodott s elnéine- tesedett, arislokra.liára hatott, legkiválóbban, inig a classicus iskola a, latin műveltségű középrendnek s egyháziaknak hirdette, a, hazaszeretet eszméit: addig a népies iskola a nemesség zömére, a magyar népre akart hatni ué- pies szellemű munkáival. Igaz, hogy a népiesek termékei mai nap aest.Ii éti kai igényeinknek már meg nem felelnek, de az a táplálék, mely ma már élvezhetetlen, akkor szükséglet volt.

Gvadányi is határozottan népies költő volt, sokat, sokan olvasták s talán nagyobb hatásban is részesült, — mint Dugonics. Kiváló költői tehetséggel ugyan nem volt megáldva, — de mindamellett nevezetes alakja marad irodalom történ etünknek.

Gróf Gvadányi József 1725-ben R11 d a h á n y á n, B e i • s o d m e g y é b e n született. Már tizenkilenc éves korában egy magyar huszárezredben zászlótartó volt ; harcolt a porosz ellen Sziléziában, a franciák és spanyolokkal öt ütközetben, francia fogságot, is szenvedett, sebet is kapott s midőn 1752-ben a lovasságba lépett, busz év múlva, már mint tábornok áll előttünk. Tíz év elteltével negyvenhárom évi szolgálat után 1791- ben csömb-s magányba vonult s mint

Egy könyv a mestergeren(Gvadányi gróf Rontó Pálja,.)

I

A napokban egy igen nevezetes könyv hagyta el a sajtót Esztergom ban, a miről nem lehet, egyszerűen csak a hírek rovatában tudomást venni. Ez a nevezetes könyv a régi jó lovas generális, gróf Gvadányi József hírneves Rontó Pálja, mely a Buzárovits-féle könvvkiadóságban megjelenő Mula ttaIó Zsebkönyvtár 19. és 20-ik füzete gyanánt látott napvilágot.

A régi jó generális költőt is csak elfelejtettük. Pedig Gvadányi nem érdemli meg, hogy csak az irodalomtörténet bolt alakja maradjon. Nem érdemli meg, hogy munkái a könyvtár ritkaságai között tovább is eltemetve maradjanak. Gvadányi szelleme számon kérheti tiszteletét, mert ő‘egy oly irodalmi korszak képviselője, mely az elnyokiszolgál! generális irta békés szakol- cai házacskájában legtöbb munkáján kívül a Rontó Pált is.

Gvadányi mint kapitány vette el egy nyílra megyei báró leányát Horecky Franciská t.

Három fia közül azonban csak egy maradt életben. 1784-ben, már mint, tábornok, 59 éves korában egy ezredes özvegyét SzeBcky Katalint vette feleségül.

Az olasz származású, 1687-ben b o n fi i fi f o 11 Gvadányi nemzetségnek utolsó ivadéka, az iró fia, József volt, ki mint nyugalmazott alezredes Pozsonyban. 1815-ben nőtlenül balt el.*)

E nagy vonásokban vázolt rövid életrajz úgy mutatja, be őt, mint hányatott, kalandos és lelkes katonát.— De Gvadányi töbh volt,. Nem csak a fegyvert, de a könyvet, is szeretettel forgatta és bizony a nagyszombati egyo- temen is olyan dicsőséget aratott, mi- alkor borostyánossá avatták, akar csak egy fényes ütközetben.

Gvadányi a, harc zajában nem igen foglal kozhatott könyveivel, t udam anyósán művelt embernek sem mondhatjuk, de hogy szép ismereteket gyűjtött, azt onnan következtetjük, hogy nyugalmas időben s különösen magányába,n szívesen tauulmáiiyozgntolt kis könyvtárából.

Ifjúságáról erre adataink is vaunak. Mindszenti Sámuel azt Írja, hogy „minden iskoláiban nagyon megolégitefte tanulásával mind szülőit, mind elöljáróit és professorait. különösen a poe- sisre felette nagy hajlandósága volt és ebben egy tanuló társa, sem léphetett elébe.“**)

Ne liigyjiik (ellát, hogy a. népies iró, ki gyakran pórias Ízlésű, kellő műveltség hiján lőtt volna

Midőn Iototte a kai dot, bogy fölvegye a tollat, midőn szakolcai magány álba húzódott, egészen a költészetnek élt. Csakhogy bármennyit, is tanulmányozott, nem tudta megtagadni maga magát s habár az életben már megszűnt ka,ton í 1 onni, egész költészetében mindig lelkes magyar katona maradt. Erős haza fisága, katonás ízlése és szelleme vezérelte őt azon irányhoz, melyet irodalmunkban Dugonics indított meg. Sokkal magyarabb volt, hogy sem a francia iskolába lépve, francia, müvek bofolyása alatt irt és fordított volna, de sokkal egyszerűbb is, hogy sem |

*) A Gvadányi nemzetségről Magynrorszá-! gmi. Podhradszky J. Akad. Értesítő 1853. Ill 1. \

**) Históriai Dictionáriuin. III. fc. 1795.528.1a c’assicai iskola mesterséges irányába szegődnék'. Gvadányi tősgyökeres magyar érzésű és Ízlésű költő, kinek csupán rangjában és származásában volt valami aristokra tik us, költészetének hangja, humora és felfogása különben egészen népies.

A népies iskola, melynek ő Dugonics és Horváth Ádám mellett leghatározottabb hivő s legszorgalinasasabb képviselője, a. nemzeti hangulatnak, a magyaros Ízlésnek és érzésnek sokkal erősebb kifejezője, mint akár a francia, akár a classical*.

Dugonics rendkivüli hatást gyakorolt regényeivel, melyeknek ma már csak irodalomtörténeti beesők van. Stellája, után keresztelték a leánykákat s az ő regényei keltették föl és táplálták sokáig az erősebb nemzeti érzést a magyar nőkben. Gvadányi Peleskei Nótáriusát és Rontó Pálját nemcsak a salonok könyvtáraiból, de a mesterge- rendákról is nagy hatással olvasták. Horváth Adám erős népies szellemű dalait pedig szél ti ben énekel fék.

Sem a, francia, sem a classikai iskola, nem teremtett, oly alakokat, melyek a magyar nép emlékezetébe oly mélyen bevésődtek volna. A Peleskei Nótárius és Rontó Pál alakja még mai nap is él népünk emlékezetében. Csakhogy Ízlésben és formában a másik két iskola messze túlszárnyalja a népies iskola alantjáró, korlátolt és gyakran pórias Ízlését, egyhangú, terjengő és zagyva formáit,.

Mindamellett a népies iskola megítélésében mind'g első helyen fogjuk említeni fényolda’aifc, mert ha mai nap ugyan aestheticailag már k«‘vés termékét élvezhetjük, irodalomtörténeti tekintetben fölötte tanulságos anyagot hagyott bátra.

Gvadányi Rontó Pálja épen tizedik munkája volt. Eddigi müvei erős con- ,sorvadvnek, lelkes katonának és jó katholikusnak bizonyítják A merész reformok s a féktelen haladás el len ép oly erősen kikel, mint a protestánsok ellen, kiket nem igen állhat.

Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.

Nyílt levelek,

(Férjemhez.)

II.

Uram !

Nem egyszer tapasztalhatta már hogy én féltékeny nőm vagyok. Az ellen azonban tiltakoznom kell, a mit tegnap

Látod a szendém mindig a szívtől leér tanácsot, és sohasem fordul a hideg észhez, mert, a szerelmes ember elpártol az észtől.

Amint én ismerlek, úgy tudom, hogy a kis Alice között meg közötted olyan örvény van, a melyet aligha lehet áthidalni. 1

Az egy szép, de kacér leányka, a le nem akar egyebet, miét tetszeni. Most. kezdte rég álmodott, diadalait aratni s te ebben nem fogod megakadályozni. „A te kis Alicoodnak* nem lehet, kellemetlenebb gondolata, mint, az, hogy t,e korlátolni akarod Őt hódításaiban. ,A te kis Aliceod“ tündökölni akar. hódítani akar. tombolni akar. IN te mindezt nem akarod. Azután még rád is bizonyítják, hogy a kis Alice nem kacér!

Emlékezzél a mai napra.

Jó barátod vagyok, boldogságodat óhajtóm s épen azért ki is merem mondani azt, ami a szivemen fekszik.

Mondj le a te kis Aliceodról!

Nagyon nehezemre esett a leverő nyilatkozat. da szent kötelességemnek tartottam, hogy elmondom azt barátomnak, a kit igazán szeretek.

Szegéuv Vidor némán figyelt reáin s -csak néha (éledezett ki tekintete a. terembe, a hol az ű kis Alice-a kacérkodott.

Azután szomorú mosollyal nézett reám s határozottan monda -.

— Inkább az életemről tudnék lemondani, iniiit róla.

Majd keserű mosollyal tette hozzá :

— Hiszen olyan szép, oly m bűvös, azután a Kis Alice nem kacér!.

Azóta úgy néhány hónap múlhatott el. Victor olyan változatos hangulatban volt folytonosan, mint a milyen változatos szokott lenni egy szép leány szeszélye és ka- cérsága. Mindig barometerje volt egy kis zivatarnak, hol egy kis verőfényes napnak, hol egy Kis szivárványnak.

Nem tudtam magam tájékozni sem boldogságáról sem fájdalmáról.Olyan vegyes volt az, mint a novemberi felhő, a mi se nem eső se nem hó, hanem azért folytonosan alakot cserél s változatosan halad

Meddőnek találtam, hogy újra elölről kezdjem jó akaratú tanácsaimat, hiszen a fájdalomban mindig több őréiy és szilárdabb elhatározás van, mint a boldogságban, melynek lengesógében nem is gondolunk semmi egyébre csak a meny országra, mely egészen a mienk.

Hanem azt már kipuhatoltam, hogy mi történt a liadnagyocskával. Áttették valami vidéki városba s a szerencsés hős rnég csak búcsúzni se ment el az ő kis táncosnőjétől, a ki azóta, hegy olyan felségesen innia1 tak, minden hadnagy ismerősét elfelejtette s egészen más kiadású bódításokon tűn ődött.

Hát, az egész jelenés csak amolyan báli látványosság volt a mi azért történik, hogy legyen min elcsevegni néhány hónapig.

Vannak báli viszonyok, melyek olyanok mint a báli ruhák. Csak egyszer törődünk velük s akkor is csak néhány óráig. Vannak megint olyan jelenések, melyek szinsze- ríihhek Sardou akármely szellemes vigjáté- kának legelmésebb jeleneteinél is s a báli 'közönség mindamellett nem játéknak, hanem

valóságnak veszi, az egész komoly komédiát.

Azóta, mintha semmise történt volna minden a régi kerékvágásba tért. Victornalc bebizonyította a mama, hogy a kis Alice nem kacér s megint meg volt az ,a kis Alice-a1 a kit nagyon szeretett s akik ráértek velők is törődni, azok kisütötték, hogy olyan szép egy pár lesz belőlük, mint annak a rendje.

Hanem azért mégis mást mondott az a kis zsarnok, a ki Victorban még egy kicsit az ő kis Alice-a hatalmában volt.

Az a kis zsarnok azt mondta, hogy szeress, még akkor is, ha csalódni, higyj akkor is, mikor le kell mondanod s bízzál még akkor is, midőn mindent el kell vesztened !

De azért légy férfin és határozz !

Válassz, mig nem késő.

Döuts, mig hatalmadban áll.

És légy erős mikor saját kezeddel kell az elhatározás tőrét forró szivedbe verni.

Nagy válságon ment keresztül az ő szerelme azután az első bál után, de visz- sza tudta hódítani megint, az a. kis bálvány, a kitől még mindig nehezebben tudott voln a elválni, mint életétől. Hiszen a kis Alice nem kacér!

*

Megint találkoztunk a báli teremben.

Victornak feltűnően vidám kedve volt.

Alice ék inár föl s alá sétáltak a teremben, de az én barátom nem csatlakozott hozzájuk. ,

Az ő kis Alice-a megint szép volt. megint elragadó volt. de megint kacér volt. Csakhogy most már még több gyakorlattal.

Nem igen törődött az ő jó Victorával 1

Annyi Victora volt már a hány táncosa s annyi táncosa a mennyi szeszélye.

Hanem azt még mindig elvárta, hogy az ő imádója átevezze megint a pokol minden szenvedését, hogy megint elolvastassa borús homlokáról keserveit,, hogy megint gyönyörködhessék az ő boldogságának ösz- szetaposott rózsáin.

Viktor nagyon nyugodt volt s igen vidáman csevegett egy szellemes tánoosnője társaságában.

Szíinóra közben találkoztunk.

— Tehát végre-valabára vidámnak talállak.

— Mindig ilyennek fogsz találni ezentúl.

— Még akkor is. ha nélküle vagy.

— Még akkor is. Csak arra kérlek, hogy ne pazarolj rám többé egyetlen egy tanácsot sem, mert most, olyan hangulatban vagyok, hogy akármiét, is szeresselek mégis kinevetlek.

— Hát, akkor legalább adj egy kis magyarázatot.

— Ugy-e csak egész röviden ?

— Es őszintén.

— Hát kijózanodtam. Hiszen a kis Alice nem kacér 1 . .

— Megveregettük egymás vállát és fölkacag I mik.

— Látod, igy szeretlek ón.

— Még tahin az én úgynevezett, kis Aliceom is,

Olyan különös lrangon mondta ezt, hogv kételkedve is, meg kémlelve is tekintettem reálja, de magyarázatot még nem nyertem.

Victor nagyon jól mulatott s olyan