Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 16. szám
Esztergom, V. évfolyam. 16. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Csütörtök. 1883. február 22-Ó1. EGJELENIK HETENK INT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egesz. evie fél évre . negyedév re ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szóm ára 7 kr. I) fit, - kfr.o hová SZERKESZTOSEG: j3FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET lap szellemi részét illető közlemények kiildemlők. KIADÓHIVATAL: ßzEGHENI-TER «K., hová ft hivatalos s u magán hirdetések, fi uvillféröo szánt közlemények, előlizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. hivatalos hirDktusiík l szótól IOO szóig — Cet 7”> kr ion—2no-ig . 1 „ r>o „ 200—:!on-ig . 2 n 25 „• l’élyegtlíj 30 kr. M AG Á N111 Íí í) Ér ÉSE ív megállapodás szerint lehető I égj ntán y okii h Ív;i n k özö 11; • t tie I;. NYíIjTTÉR sora 20 ur, akár fejtegethessük, akár megmagyarázhassuk. Tény az, hogy e javaslat törvényéről emelkedés esetén fog tartalmazni egyes hiányai mellett is a közigazgatás javulására üdvös intézkedéseket, igy az autonómia kérdésében a 3 esetleg 5 százalékos pótadó kivetési jogosultsággal felruházva a törvényhatóságot jogot ad, hogy saját érdekében ezentúl ne legyen a folytonos kérelmezésre utalva s esetleg kérelmének meghallgatása, ne pusztán csak a kormány kegyétől legyen függővé téve. Ez helyes is, meg rendes is, mert igen sokszor megtörtént eddig, hogy egyes törvényhatóságok a legjogosabb és legszükségesebb engedélyeket kérelmező felterjesztéseikkel lettek elutasítva, mig mások ismét kormánykörökben befolyással bíró főispánjaik közbenjárására talán kevesebb indokoltsággal részesültek a hatalmi kegy jótéteményeiben. Ily viszonyok között örömmel kell üdvözölnünk a lényeges javításokra célzó törvényt, melynek hiányait az idő és tapasztalás okvetlenül pótolni fogja. Eltekintve azonban minden politikai célzatosságtól, azt hisszük, hogy a törvényhatósági tisztviselők helyzete még ezáltal sem fog általánosságban javulni, ha csak azon összegnek fel- használása iránt, mely a törvényhatóság éven kinti szükségletére a által egyszersmindenkorra méghatároz- tatik, bizonyos elvek szerint nem fog a tiszti fizetések megállapítása iránt a bizottság annak idején intézkedni. Ez tehát ránk nézve a, legfontosabb kérdés, melyre a megyei bizottságnak intézkedése hozatalánál a főfő kell fektetnie, ha azt óhajtja, hogy tisztviselői a naponkint szaporodó teher mellett méltányos javadalmazásban részesittessenek. Nem lehet tehát csodálnunk, ha, illetékes körökben az uj törvény által bekövetkező változások esetére a nézetek különbözősége már jó előre erős hullámokat ver, mert hiszen ha a tisztviselői fizetések — mint történnie kell — még ez év folyamán megái lapítva lesznek, talán évtizedekig tartó időszak sem fog e tekintetben többé újabbi változtatásokat előidézni. Korántsem szólunk, hogy egy még meg nem történt intézkedés felett idejekorán pálcát törjünk, de a közérdek szempontjából meg kell jegyeznünk, hogy ha azon elv érvényesül a törvényhatósági bizottságban,hogy a tisztviselői fizetések javításával a ma rendszeresítve levő javadalmazás vétetik alapul s a 1)055 fog a javítási százalék ará- nyosittatni, úgy nem csak a megye kisebb rendű tisztviselői, de a tekintélyesebb állások elfoglalóira nézve is nem a helyzet Óhajtott javítását fogja eszközölni. ügy vagyunk a tapasztalás által meggyőződtetve, hogy Esztergom megyében a tiszti javadalmazások nem az állás, hanem egyesek érdekeinek megfelelőig lettek annak idejében megállapítva és igy ha a ma megállapi.oit törvény | javadalmazás fog a fizetések javításánál tekintetbe vétetni, akkor minden cél tévesztve lesz. Meit példát tudunk felhozni, midőn a megye főszámvevőjének fizetést) 800 frt, a pénztárnoké és megyei főgyámé pedig az 1000 frtot haladja meg, akkor ezen összegekhez kapcsolt A kataszter. Esztergom, 1883. febr. 20Átalános elégedetlenséget keltett országszerte egy intézmény működésének eredménye. A kataszter ugyanis majd mindenütt tulcsigázoft mértékkel, meg hamis fölosztással dolgozván, magával az eredménnyel még a kormány sem lehet egészen megelégedve. Nem akarok itt t. Szerkesztő ur a kataszter intézményének lényegéről, hivatásáról, értékéről szólani. Más alkalomra halasztóm a szerencsét. Csak constatálni óhajtóm városunk és megyénk majd minden részének végtelen elégedetlenségét, a hol a kataszter működött. Méltán elvárhattuk, hogy földjeink adókulcsának meghatározását a kataszteri intézmény nem fogja egyesegyediil azért gyakorolni, hogy a képtelenségig túlfeszített felszámítás után a kormány kegyét nyeri meg. Hanem azt vártuk volna, hogy kellő méltányosság és igazság szerint alaposabban köríi I tekintő s o k osahba n becs I ő eljárást tanúsítanak, a mi által nem sarcoltaiják meg fokozottabb mérvben az adók terhe alatt már anélkül is roskadozó magyar népet, hanem arányos meghatározás után igazságos kulcs szerint vettetik ki iája a földadót. De hát az már a mi sorsunk. A ka,taszter működő tagjai nagyrészt igen derék magyar emberek voltak s mindamellett úgy bántak velünk, mintha a régi jámbor csaszlaui beam- terek loyalifása támadt volna föl irányunkban a dicső Bach-korszak alatt. Semmi tekintet, semmi méltányosság. Az,,Esztergom és Vidéke“ tárcája Élettölcseség. (Horatius után szabadon) Oh Délhús, lelkem fele, úgy vigyázz Hogy a balsors vajmi gyakran megaláz, Az öröm meg elragad ha szertelen ; Uralkodj1 hát mindkettőben lelkedet). Akár bánat száll lelkedre fellegül Vagy ha szived a szabadba menekül S ott a lííben lelieverve élvezed 0 borod, mely édesiti kel vb edel; Hol ernyővé hajtva össze águkat Sötét fenyő, ezüst nyárfa hívogat, Mig alattuk, mely tétova tévedsz, A kis patak csengő s'/öval csörgedez. Ott jó lenni, ott a kedves hős helyen, Borr, kenőcsöt oda hozass bőviben S hervatag, de bájos rózsakoszorut Hisz az élet úgyis gyorsan tovafut. Házadat és erdőidet itt hagyod 8 melyet mos a sárga^Tiber, kéjlakod ; Itt, hagyod mind s melyért annyit faradéi Kincsed soka örökségül másra száll. Volt bár király, kincsre gazdag, ősapád, Vagy szegény, ki még nevet sem ha [gyott rád A kataszter működése ellen különben nemcsak városunkban, de megyénk majd minden községében nagy az elégedetlenség s az elöljárók szorgosan utána látnak, hogy a községek jól felfogott érdekei szerint még kellő időben megtegyék a lépéseket. A nép elégedetlen, sőt elkeseredett az intézmény ellen s a kormány magú is azzal fejezi ki legfelsőbb elismerését túlbuzgó közegei iránt, hogy számításaikat s csodás fel csiga zásaik végső eredményeit visszaveti, a kulcsot hamisnak találja s a roppant drága műveleteket több helyütt egészen előliül kezdeti. Hogy hová vezet az ilyen állapot, az már most könnyen megvilágositható. Felső helyről bizalmatlanság, alul elkeseredés, tessék ilyen körülmények közt arra számítani, hogy a végtelenül drága, intézmény a correction a nép jóléte s az állam érdekeinek összeegyeztetése mellett fogja, gyakorolni. így csalódtunk a kataszteri műveletekben, de még keserűbben fog csalódni maga az intézmény, ha azt várja, hogy sáfárkodásáért az ország tiszteletében, a nép hálájában s az elöljáróság támogatásában fogja részesíteni. Egy gazda, Megyei tisztviselőink érdekében. Nem szólunk a törvényjavaslathoz, mely a megyék háztartásával a törvényhozás által már napok óta tárgy a 1 tátik, mert nem vagyunk oly helyzetben, hogy azt politikai szempontból Életedben öröm vagy bú vett körül A zord halál mindezen nem könyörül. Elmegyünk mind ; a hitvány mint a derék; Éltünk számát kiveti a sorskerék S betesznek a sajkába, mely átviszeu A honnan mégnem jött vissza seukisem! ERŐDI DÁNIEL. Árnyképek a hivatalból. A kegyenc. A tanácsos ur 11 óra felé Delátogalőtt a hivatalba. Mosolyogva nyit be, neki szokása mindig mosolyogni. Nyájasan megy egyik írnokától a másikhoz s átvizsgálja irataikat. Néliel ró is, de szelíden. — Káka ur, öu, a mint hallottam igen korán hagyja el az irodát. A megszólított napidijas összerezzen. Tudja bár nagyon jól, hogy ki volt rágalmazója, de jónak látja hallgatni. A tanácsos ur megszólít egy öreg írnokot. Nos, készen van az ügy ? — Igen, kivéve a Bárdy urnái levő részt. Az még hiányos. A tanácsos mosolyogva fordult a Bárdy helye felé. Gazdája niég nem jött be. összeszedi az Írásokat s szétosztja a többi közt. Hiszen sürgős. Végre föltárult az ajtó s belép Bárdy is Nagyon fiatal ember, alig pelyliedzik az álla. Arcza még sápadt az éjszakai ti- vornyázáhtól, szemei be vannak esve. A tanácsos eléje siet s kezet fog v< le ; kérdezősködik édes anyja hogy létéről, majd oda ülve asztala mellé tréfálkoznak egymással s kacagnak jóízűen. A többi pedig dolgozik addig a kegyenc helyett is. * Bárdy hanyagul ül székén s unalmában a körmét faragja. Előtte ugyan halmazával van a mm.Ica de nincs kedve dolgozni. Lassan orrhangou megszólal : — Káka, jöjjön csak ide. A napidijas, kinek sanyarú arczáu meglátszik, hogy egy pár öreg szülőt s egy csomó testvért kénytelen eltartani, szolgálatkészen siet hozzá. — Ismeri öu ugyebár az X i ügyet ? A napidijas siet igenelui. — Nos, itt vau ez a csomó, ön ezt jobban kidolgozhatja ! A szegény fin mosolyog. Síikor amaz oly nagy kegyben van a tmácsos urnái Nem árt kissé hízelegni. Kutya-virtus, de hát mit csináljon. . . A kegyenc pedig fölkel s fíityörészve jár fel-alá az irodában. Majd valami imper- tinens ezigareltára gyújt, agyon borzaid,va a szegény, öreg, rossz I(idejű írnokokat. Bejő egy pajtása is s kedélyesen társalgó szobát rögtönöztek a hivatalból. A kegyenc/. elővesz kabátjából egy csomó arczképet: mind aféle ismert pikáns nők gyűjteménye az s nagyokat kaczagnak a hozzájuk fűződő történeteken. A kegyenc mellett ül Veres Bálint a vén Írnok. Szegényt mindig leturták az előmenetelből, hát csak megmaradt gépnek. De nem az bántja őt most, hanem mert megpillantott valamit Bárdy kezében. Hirtelen fölkel s elébe áll. — Tekinlel.es ur . . . Megtekiutetesezte, bár belecsukiott a szava. Kollégák volnának, de hát, jól tudj i hogy az a tacskó maholnap föllebbvalója lesz. —- Nos, mi az ? riad rá amaz. —- Semmi, semmi . . . azaz hogv bocsásson meg tekintetes ur, az az arckép, amelyiken előbb nevelkérezni tetszett, az én leánykáin arcképe . . . Nem engedhetem meg . . . szóval nem engedem meg, hogy . A fiatal piperkőc fölkel, lenézően vet egy tekintetet az öregre s mintha semmi köze se lenne a dologhoz, hátat fordít neki. Amaz pedg motyog a háta mögött, keszkenőjét forditgatva. kívülre, belülre. — Nem engedem meg, hogy az óit leánykám iránt tiszteletlenül viselje valaki magát. Nem . . . nem . . Kérem azt, az arcképet. Nem is tudom, hogy jutott, hozzá. Határozottan . . . igen. határozott.;.\ kérem az arcképet . . . A piperkőc gúnyos mosolyra vonja száját. — Jobb lesz. Iia az Írnok ur dolngln»/. lát, mert majd furcsán kell referálnom, .s tanácsos ur előtt. — Különben . . . Ezzel kivitte a ténykénét ax ablakon. Veres Bálint helyére megy, 8/em.a előtt, zűr-zavarban kering az egész in.,L. Aliul 11a búcsúznék attól a piros, teler-ii'/" > a Ízűt i papirostól, meg a régi, megs/, kott kalamáristól, egy kicsit, nehezére e..L.
