Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 16. szám
10, vagy 20 s azaü knyi pótlás u nö* veK< (Jós itt;'iiy i k érint, i ein fog' javítást rí.'id zni, hírem csak a mai és későbbi ja vadalumzás között, némi kis ktilönbö'/.étit. Pedig- arra kellene tür<‘- kedui, hogy a, fizetés a, legkisebb tisztviselőiéi a leg ii agy ob big arányosítva, legyen s hogy ez megtörténhessék, szükséges rolni ll i leg-el()l)b| a ma, megállapított fizetéseknek arányosítása s .azután lenne jogos, igazságos és méltányos a fizetés ja,vitás százalékát bizonyos összegtől felfelé alacsonyabb s ugyanonnét lefelé magasabb arányban meghatározni. Ez volna a törvényhatósági bizottság feladata még ez év folyamán, — ■melynek megoldását a legélénkebb figyelemmel kiserendjnk s ha, kell néz,eto- iinkét nyilvánítani is fogjuk, remélve 'hogy azok a tisztviselői kar érdekéből pneleg pártolásra találnak. A mesterszók gyűjtése. A Magy. Tud. Akadémiától a következő felhívást Vettük : Kormányunk s társadalmunk egyaránt azon vannak, hogy a magyar ipáitól virágozzék. Fyz együttes működésnek már is van sikere. Mutálják ezt egy évtízről gyűjtött statistikai adatok, melyek tanúbizonysága szerint az iparü- y.ők száma tetemesen növekedett. De nemcsak ez öl vemletes jelenségben mutatkozik az iparélet föllendülése, hanem abban is, hogy számos oly intézet keletkezett s részesül általános pártolásban, melyek mind megannyi»» az iparűzés előbbrevilölét, haladását (űztek ki czélnl. Ilyen intézetek a technológiai muzeiun, a közép ipariskola iparmuzeiim s az ország több pontján felál ül ott különböző tanműhelyek, melyek száma, mint, azt előre lehet látni, ■évről-év re szaporodni fog. Mindezen intézetek, iskolák nyelve a magyar s mindannyinak azon főfeladata mellett, hogy értelmes, szakukban, jártas iparosokat neveljen, még az is a czélja, hogy a hazad ipart nemzetivé, magyar szelleművé, magyarrá tegye. Ez az utóbbi törekvésnek egyik feltétele, hogy az egyes iparágakban használt eszközök, szerszámok, mesterfogások, m íi te telek helyes alkotásé ma- s gyár szókkal neveztessenek meg. Eddigi1 szókészletünk, mely szótárainkban van lerakva, a mesterszókban nagy fogyatkozást mulat, sőt a, mi ilyféie szó ott föl s található, az is jobba,dán az önkény s alkotásnak köszön, léteiét, ü hiány az említett intézetek élén álló férfiak hazafias igyekezetét nagyon megbéníthatja minélfogva a Magyar Tudományos Akndémia nyelvtudományi bizottsága el had,árosa, hogy egy szerkesztendő iparos szótár elmunkádata- képen az iparosok körében gyűjtést íudit, azon szók gyűjtését, melyek az egyes mesterségek műhelyeiben vannak eltemetve, s mely (de életrekelléso minden magyarnak hazafias kötelessége. A magyar ipar nein mai keltű. Régi okiiátok adatai szólnak arról, hogy a magyarság mesterségeket, űzött s arról hogy magyar kifejezésekkel élt. Erről a régi czehs abályok a legkiilömhözőbh iparágak köréből tesznek bizonyságot. A M. T. Akadémia nyelvtudományi bizottsága, meg van győződve, hogy eme To Ilii vasával foganatba vett rendszeres gyűjtésével e régi szókincs egy jó részét fogja, főleleveiiiteni s ez által a műnyelvnek oly anyagának fog- birtokába jutni, mely csak annyiban fog kiegészítésre szorulni, a mennyiben az egyes iparágak a, mai rohamos haladásban új műveletekkel gyarapodtak. Midőn tehát a M. T. Akadémia nyelvtudományi bizottsága az ország Ipartársulat,aihoz, mint oly tesl ül etek - liez fordul, melyek a kitűzött czélt munkásságukkal első sorban vannak hivatva támogatni az általuk űzött mesterség körében eszközölt gyűjtéssel, egyszersmind avval kecsegteti magát, hogy eme nemzeti ügyben kibocsátott felhívása részükről hazafias készséggel fog talál kozni s az ügy fontosságához mért buzgalommal fog teljesítetni. Ä mesterszók gyűjtésének, illetőleg összeírásának könyebbségére s rendszeressége éi (lekében jónak látta a bizottság eme felhíváshoz kérdő-ivet csatolni, nemkülönben egy minta-ivet is, melynek szóanyagát az asztal osság köréből vette, mely előbbi az asztalos ipartársulatok részéről nemcsak megtűri a kiigazítást vagy kiegészítést, sőt azt meg is kívánja A kérdő Ívben föltett kérdések ugyan fölöslegessé teszik a külön utasítást, mindamellett egy számbaveendő körülményt nem hallgathatunk el s ez az, hogyha bármire is nem találtatnék tiszta magyar szó és csak idegen nyelvből átalakult szó állna rendelkezésére ez épen ngy, mint amazok, jegyeztessék fel, tanúságául szolgálhat, nyelvünk fejlődésének s annak, mennyire bir átlia- sonitó erővel a magyar ajak. Figyel-í lilébe ajánlja továbbá a bizottság a, t,. ipartársulatoknak és azon egyeseknek, j kikhez felhívásuk eljut, hogy a mely' vidéken valamely mesterszóllak nem ismerik megfelelő német szavát, ne mulaszszák el annak a szónak fogalmát néhány kisérő szóval megmagyarázni. A fonnebbikben kijelölte a M. T. Akadémia nyelvtudomány i bizottsága fel hi vasának czólját s az eszköze leli, melyekkel azt, elérhetőnek hiszi; már most a t. Ipartársulatokon áll, hogy nyelv íi n k szóg-azdaságának növel ésére irányuló ezen törekvést tőlük telhetőig fölkarolják -— s ezt, úgy vagyunk meggyőződve, bizonyosan meg is teszik, mert nem felejthetik el, hogy nyelvében él a nemzet. Felhívásunkat, melyet újból, min den a magyarság iránt buzgó iparosnak szívességébe ajánlunk, azon kénemmel zárjuk be, hogy a kitöltött kérdő ivet szíveskedjenek f. év jnn. 1. mint végső határidőre beküldeni. Az Írók ás művészek társasága. a Szikszay féle jól ismert, vendéglő fölé eljöttünk beavatom kedves vendégeimet a kör viszonyaiba. Tiszleletbeli einüke|ki lelietne más, mint, Jókai, az irodalom ezrese ? Elnöke ÜTváry Lajos, a Pesti Napló derék, szeretetreméltó ‘szerkesztője, s titkára Dolina,y Gyula, kinél tevék n obi), életrevalóbb, mozgékonyabb és ügyesebb embert a kör nem is lóghatna. A jelenlegi vezetés mellett a kör igen szép virágzásnak indult, pompásan be van rendezve s igen jelentékeny tényezője, a főváros társadalmi életének, bármennyire akarják is ezt némelyek elvitatni. Hiszen éppen csak a napokban hallottuk e termekben Liszt Ferenczet zongorázni, ami oly élvezet, mit a nemzeti kaszinó is méltán irigyel tőMajd fölkel, veszi kalapját, botját s az ajtó { felé tart. — Hova megy ? — kiált utána a kegyeim. — Törődött, beteges ember vagyok, bocsánatot kérek . . . rászolgáltam nagyon a nyugdíjra . . . aztán, bocsánatot kérek, vén is vagyok egy kissé ahhoz, hogy nálanmál ifjúbbak kényök-kedvök szerint bánjanak velem . . . bocsánatot kérek . . . — Az ököl, a vén ökör, — mormogó a távozó után a fiatal zsarnok. Néhányszor vígig méri a szobát, aztán haragosan becsapva maga után az ajtót, ő is távozik. A nagyságos asszony előszobájában találkoznak a kegyenc és a tanácsos. — Hova, hova Béla ? — Égy kis találkozás .. . — Találkozás, légyott, beliebe . . . pe itthon a nagyságos asszony? Igen, a mama itthon van s várja a tanácsos urat. — No akkor sietek. De igaz, Béla. Mi újság a. hivatalban ? Ma nem értem rá bemenni. Semmi . . . azaz, hogy az a, vén rapp, is Veres Bálint eltávozott, nyugdíjáztatni akarja magát. Tetszik tudni, kissé ras'mjtMin a In -Újságáért. Igen ? No majd tekintetbe vesszük a nyugd j.iz isiin I Szarnia. tanácsos benyit a szobába. Szép, előkelő tartás ii delnő fogadja, ki bár nem Üatal már, néhány évvel lévén csak innen u iie.g\ vénén, de még mindig hódító. tanácsos kezet csókol és karonfogva mennek a nagyságos asszony szobácskájába. — Nos tehát, hogy van megelégedve a fiammal? — Bélá val ? Öli, rendkivill. Jövő héten megkapja fogalmazói kiueveztetését. A delnő csábítóan mosolyog s legyezőjével ka ezérán meglegyinti a tanácsos íir arczát. SEBŐK ZSIGMOND. — Tejgazdasági felügyelő. A földművelés-, ipar- és kcrkedelmi miniszter a szarvasmarhatenyészíéssel egyidejűleg a tejgazdaságot is előmozdítani óhajtván, országos t e j ga z d a s á g i f e 1 ü gyei ő v é E.gaii Edét nevezte ki, kinek feladatiul tűzte ki, hogy a gazdáknak a tejgazdaságok berendezése és tejszövelkezetek alakítása körül a szükséges uímutatáí okát ingyen megadja. s őket a tejgazdaság fölkarolására és szövet kezetek ala k i I ására. Imzdi tsa, esetleg a. berendezések tervezetét és költségelőirányzatát elkészítse és kívánatra alkalma,s sajtosok szerződtetését. közvetítse. Talán városunkban és vidékén is meg leltet ne kisérloni egy le szövetkezet létesítését ? — Jó lesz- az eszme fölölt gondolkodni. Az írókkal és művészekkel úgy vagyunk, mint a pénzzel : a krajcárok, hatosok, forintosok, szóval az apró-pénz sűrű forgalomban lévén senki sem érdeklődik nagyon irántuk : minden városkának meg van a maga sói disaut Írója, holdvilágképü fűzfa,-poétája, kócos-fejű, borotvált képű., kulissza-ren- gelő hős-szinésze, — akikről azonban tisztában van mindenki, hogy biz ez csak apró-pénz s nem igen törődik v e I ii k, Itt-ott akad ugyan egy 10-es vagy egy 50 es bankó is, valamely jeles iró, poéta vagy művész, aki a vidéken húzza meg magát, vagy még a vidéken tengődik, hol bizonyára nagy tiszteletnek is örvend. De bezzeg ritkák a vidéken az irodalom nagy angyalos bankói : a százasok, meg az ezresek (ritkák biz azok a fővárosban is !) s ha mar maguknak nincs is alkalmuk e nagy bankókat a kezeik között forgatni bizonyos tiszteletteljes kíváncsisággal tisztel tétnek irántuk s érdekkel szemlélgetik alakjukat. ha valahol hozzá férhetnek. Ki is ne volna kiváncsi pl az irodalom egyetlen nagybankóját, Jókait láthatni ? Van-e valaki aki e név viselőjét bizonyos nimbuszszal körülfonva ne képzelné maga előtt? Hiszen magamról tudom, hogy volt idő, mikor vágyaim netovábbját képezte, Jókait szemtíil-szeinbe láthatni, vele kezet szőrit hatni (s ha sok vágyamat nem is, ezt az egyet valóságra váltotta be a végzet !) Ki ne óhajtaná közelről ismerni mindazokat a költőket, kiknek dalai édes ábrándokba, ringatta lelkét, azt az irót, kinek regény hőseivel együtt érzett, azt a művészt, kinek alkotásait bámulta, vagy akinek nevét szárnyra, kapta a bir s beröpülte velő az egész művelt világot ? ! Egy vidéki szerkesztő- barátom, szintén ilyen indokolt kíváncsiságtól eltelve kért föl a minap, vezetném őt, be az irók és művészek társaságába. Ha úgy tetszik a szives olvasónak velünk tarthat mint vendég s betekinthet abba a körbe, ahol bizonyára sok jó ismerőse fog akadni. Előre kell azonban bocsáfanom, hogy százasokról és plane ezresekről no igen álmodozzék, mert biz itt, is túlnyomó lesz az — aprópénz. Es addig is még a, nemzeti színház bér házának első emeletére, éppen De hát jobb lesz ha mindezekről személyesen meggyőződnek. Hiszen már éppen itt vagyunk az ajtó előtt. Egy tábla e föliratot viseli : „írók és művészek társasága“ — Tessék uraim belépni ! Az előszobában egy kék attilás. és egy fekete fiaik kos inas szabadit meg bennünket felső-kabátunktól s most ha ngy tetszik beléphetünk az olvasó-terem be. Még korán is találtunk jönni, alig van itt egykét olvasó. Önök kérdőig tekintenek rám ? Ne legyenek kiváncsiak : csupa a próp ói íz ! A vendégkönyvben ne keressenek érdekes neveket. Még teljesen uj, a régi pedig a könyvtárban pihen. Talán még legjobban fogja önöket érdekelni ez a furcsa aláírás itt, melyből Bari József nyíregyházi vizsgáló biró nevét sillabizá 1 hatják ki. Molnár Antal a kör buzgó páiiztánioka, a Magy. és a Nagyvilág volt szerkesztő je, mint oknyomyzó történész már föl is fedezte e cikor- nyákban az eszlári zsinagóga kulcslyukát és a sakter-lak körvonalait. Lépjünk hát be a társalkodóba, az u. n. csilagterembe, mely keleti kényelemmel és igen fényesen van bebuto- rozva. Ah, itt már élénk disputa folyik. Éppen a Fekete-hajó c. operette roncsait szapulják. Leginkább imponál önöknek —• szinte látom arcukról — az a fekete szakáin ur, aki nagyon hangosan beszél s — nagyon sokat. Nem nagy bankó ! (Noha ilyen is gyakran megfordul nála!) Kabdebó Gyula, ur, a Kisfaludy-társaság jövőre megválasztandó tagja, akiről önök épp oly keveset hallottak mint Vargha Gyuláról éppen azért alapos kilátás van rá, hogy csakugyan bejut majd a kisfa Indiák közé. Azt a, színészt, akivel vitatkozik már hallották önök — énekelni a népszínházban s bizonyosan nem kevéssé csodálkoznak most, hogy 'nem a magas c-ről, hanem a XIX. század uralkodó eszméiről és társadalmunk kórfüneteiről vitatkozik. Különben Kápolna,y Jánosnak hívják igou derék ombor és tenorista,. A vita mind hevesebb jelleget ölt, nagy eszmék viharja csattog a levegőben, szerencsére az ajtóban egy nyájas színész arc matatkozik (önök azt hiszik, hogy legalább is Halmy, holott ennek nincs is mellhaja s nem más mint Karikás a népszínháztól, aki mindjárt egy uj viccével áll elő. — Hallották, hogy főztem le tegnap Kassait? — Hogyan ? — Hit tani a színházba föl a páholyba. Azt mondja : ő nem megy föl, nem kompromittálja magát. Erre azt mondom neki : „Jöjj hát és kompromnál j engem ! . . .
