Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 15. szám
15. szám. ztergom, V. évfolyam. EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié . . .....................................0 Irt. — k'" f ái fcVlO...........................................................* — » n égy edóv re..........................................1 „ f>0 * E gyes szám ára 7 kr Városi s megyei érdekeink kfziönye. SZERKESZTOSEG: j-’FALZ-HAZ ELSŐ EMELET liov.-l a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KI A D Ó Hív A T A L: ^ZECHENI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamáhísok intózendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIHOHTKSKK :j 1 szótól Ino szóig — frt, 75 kr.' ion—2nn-ig . í „ r>o „ 200—ROO-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIMílOTIOSKK megállapodás szerint lehető legjutány osabhan közöl tétnek. N Y1 fjTTÉlt sora 20 Kr, Megmentett ügy. Budapestről kaptuk a következő jy becs ti közleményt a legilletékesebb ,ékből : Budapest, febr. 16. Egy igen örvendetes eseményről üsitlietem mindazokat, kik a kultu- is kérdések virágzását, mint a. szá- . haladó emberei nemcsak óhajtják, azt minden körülmények között tőségükhöz képest elő is mozdít.ák. Az esztergomi reáliskola ügyéről lók. A megmentett ügy mindenesetőszinte örömre fogja lelkesíteni idazokat, a kik eddig alaposan ng- Ihattak az intézőt jövője felett. Örömmel jelezhetem ugyanis, hagy un. vallás- és közoktatásügyi minis ur a jövő évi költségvetésbe az tergomi reáliskola állandó segélyeiét évi kétezer forintos tételben már •irányozta s így csak a törvényho- tól függ, hogy a minister nagylel- sógéből eredő tétel megerősítésben zesüljön. Reméljük, hogy országgyűlési kép- élőink résén lesznek s szentül hiszik, hogy a nemes ügy az országos >ély által most már diadalmasan elkedhetik ki a lét vagy nem lét omasztó harczából. Nagy örömmel közöljük az érdekes áósitást s csak őszinte hálával adóztunk városunk derék képviselőjének irínszky Nándor urnák, hogy a kér- st befolyása és tehetsége minden fjével érvényre tudta emelni. Üdvözöljük őt a „megmentett ügy“ (buzgóbb bajnoka gyanánt! Iparosaink oktatása. Emlékezhetnek még olvasóink azon mozgalomra, mely nem régiben városunkban is megindult az iparos oktatás ügyében. Úgy irtuk, föl annak idején a tárgyalások történetét, hogy a mester inasok iskoláztatása komoly megfontolás tárgyát képezte, .városunkban is, de eddig .. végleges eredményről még nem értesíthetjük az olvasókat. A kiket az országos iparos oktatás nevezetes kérdése érdekel, azok számára adjuk itt gróf Zichy Jenő nyilatkozatát, mely a nagy kihatású ügyet következőkben érinti: A mii. vallás- és közoktatásügyi ni. k. minisztérium ezen iskolák szervezése iránt tudvalevőleg már a mr.lt óv május havában telte meg az első lépést, midőn az ország összes törvényhatóságait felhívta, hogy tennének jelentési az iránt, , lu vájjon tör tón t-e eddig valami törvény hatóságai le területén megtel előleg az 1872. VIII. t. ez. 42. §. értelmének, tr- a mesrerinasok iskoláz-, tatására nézve ? és kikérte, hogy ha nem történt volna semmi, adnának jelentést, hogy miként, vélnek intézkedni. A törvényhatóságok néhánynak kivételével egyhangúlag azt jelentették, hogy az iparos tanonezok a vasárnapi ismétlő iskolába járnak, hol 2 — 3 órai tanításban részesülnéd. Ez természetesen nem lévén elég, elrendeltetett az első foku ipariskoláknak szervezése a kiadott szervezési szabályzat szerint. E célból a mellett, hogy a tanfelügyelők is utasitattak, kiküldetett J. Pétéi ily József min. biztos, ki már a mailt óv október első napjaiban megtette az első lépéseket s tényleg megkezdte a munkálatot. Január 15-éig a min. biztos Yácz, Esztergom, Érsekújvár, Pozsony, N.- Szombat, Trencsén, Körmöcz, Újbánya, Léva, Losonc, Sopron, Kaposvár, Miskolci és Kassa városokban indította meg a tárgyalásokat, Akadály volt, hogy az ipartanodái bizottságot az olső értekezleten sehol sem lehetett megválasztani s igy csupán a nézetek cseréltettek ki. A min. biztos tehát december 2-áról kelt köriratában felkérte a törvényhatóságokat, hogy ezen bizottságok választassanak meg. Tudomásom szerint a felkért 68 törvényhatóság közül 22 küldötto be a jelentést a vég rolni j to 11 vá I asz tás ró 1. A fenn elősorolt városokban tartott értekezletek alkalmával felkérte a min. biztos a hatóságokat, hogy a szervezési munkálatot lehető rövid idő .alatt küldjék be, a mi abból állana, hogy ínegválasztatván a bizottság a tanonezok összeírása, osztályzása, a tanerők megválasztása, a tanilásra szánt napok és órák megjelölése, a költségvetés elkészítése eszközöltessék. Tudtommal eddig csak Losonc és Sopron küldte be munkálatát és tényleg meg is kezdé a, tanítást. Állítólag Kaposvárott is folyik már a tanítás, de munkálat onnan még nem érkezett fel. így állott az ügy január 15-éig. Egyetértve a. közoktatásügyi miniszter úrral, elhatároztam magamat a, min. biztossal utazni s közösen odahatni, hogy a cél mielőbb eléressék. Tárgyaltunk eddig Székesfehérvárt, Veszprémben, Szombathelyt Pápán, Debrecenben, Nagykárolyban, Szatmári és Mánnj'ro^-Szigeten, S most saját személyes tapasztalatomból mondhatom el a következőket. Az iparosok és hatóságok részóról jó akarattal találkozunk. Mindenki átlátja és átérti a kérdés nagy fontosságát, akarna is tenni, tesz is a mit tehet. Sőt örömmel konstatálhatom, hogy vannak helyek, hol maga a. megye egész tekintélyével s áldozatkészséggel lép fel, mint például Szombathelyen, hol nemcsak azt, mit most czélozunk, ha nem ennél lényegesen többet akarnak és fognak is tenni. De a legjobb akarat, a legőszintébb törekvés hajótörést szenvednek a ma szervezetlen, mondhatnám anarchikus állapotokon melyeket, az 1872. évi Vili. törvényezikk, tudni illik az ipartörvény az iparosok között teremtett. Meghagyatik ebben az iparosoknak, hogy tanoncát az ipar, esetleg az ismétlő iskolába küldje, sőt kiszabat.ik büntetés is az esetre, ha ezt nem teszi. De azért az ismétlő iskolába alig jár a tanonezok fele, — mert az ipar-hatóság jelen szervezetében az ellenőrzésre képtelen, s aztán az ipariskola sehol sincs, hiszen a törvény nem határozta meg, hogy ki állítsa azt, fel. Az ipartásulatoknak semmi előny sem biztosíttatván, a, társult iparosok csak terhet viselnek, inig az iparosoknak egy impozáns száma nem lép-társulatba s megkárosítja azokat, kik társulatban vannak. A városok szegényeknek vallják magukat, azipárosok még szegényebbeknek s mégis mindenki örömest tenne, ha érdekeit törvény által védve látna. Nem czélom a tapasztaltukat itt, felsorolni, szükség esetén el fogom ott és annak idején mondani, hol ennek i „Esztergom és Vidéke" tárcája Betegnél. virrasztók beten; ágyadnál sgkedvesebb kis betegem, ’ógyulj. gyógyulj, majd bűn ápollak Dsolyogj felém csak édesem ! : érzelmeknek földúlt árja ijó szivembe úgy behat : i, — bár segitni tudnék rajtad, í volnék a legboldogabb ! ;y égi hírnök szállt le hozzád, Ív és mosoly vau ajkadon, át egy bncsuszód sem lesz hozzám i szólj, beszélj, éu angyalon. ég egy tekintet . . . Egy mosoly még . . . gy-e túl a te édened . . ? e, öli ne hagyj magamban élnem, egyek, megyek én is veled ! PALÁSTHY ERZSI. Valami a szerelemről. (Hevenyészett fólolvasás.) Megfagy a szív, La nein szeret, És lm 9zeret megég, Ez és az; baj. E két haj közt Melyik jobb ? . . tudj’ az ég. Petőfi. Bogy mi Lirt engem arra, tisztelt holtéin» és uraim, hogy ezt az elcsépelt és merész t.hémat válassza»] fölólvasásorn tárgyául, azt eldönteni egyszerűen az Önök tetszésére Inzom, mert amúgy is megvagyok győződve arról, hogy azzal, a mit én hoznék fői okul, egyikök sem volna teljesem kielégítve, — sokkal helyesebb tehát,, ha kiki gondol a mit akar, és ebben azután meg is nyugszik. Fölolvasásom minden egyéb cél nélkül csak pillanatnyi szórakoztatásra készült s nincsen egyéb hivatása, mint tiz üres percet betölteni. Teljesen meg leszek tehát elégedve,ha mikor befejezéséhez jutottam, még mindnyájoka t ébren találni szerencsés leszek. Érzem, tudom, bogy vakmerő voltam akkor, a mikor ilyen nagy fába vágtam a fejszémet, de hát teljes életenibeu barátja voltam a vakmerőnek, a bizarrnak, ■ mért ne í agaszkodnám eb ez e pillanatban is, a midőn már amúgy is eléggé vakmerő voltam az Önök színe előtt ilyeténképeu föllépni. Azt mondja a latin közmondás: A vakmerőnek kedvez a szerencse. Eddig ugyan még nem igen tapasztaljam, de ki tudja, hát ha épeu most valósul ? Mindenesetre elmondhatom azonbau jelen helyzetemben : A.szerelem, a szerelem, A szerelem setét verem ' Beleestem benne vagyok IsUmiphi. hogy szabadulok ? Kétféle megoldás áll rendelkezésemre. Jókai egyik regényét két (élőképen végezte lie. Szomorúan, azok számára, a kik az ér- zelgőset szeretik és vígan annak, a ki mulatni vágy. Leghelyesebb volna talán, ha hasonlóképen cselekedném. Komolyan tárgyalhat» im thémámat, de félek, hogy épen ellenkező eredményt érnék el, mert hiszen komolykodni ebben a társaságban, a melynek a vezérmottója a vigasság, már magában véve is komikus volna, — ezt a legistenibb érzelmet pedig teljesen tréfásan fogni föl,— legalábbis isten- telenség lenne. De hát mit is cselekedjem tulajdonképen, a mikor kénytelen vagyok mégis csak a mellett maradni, a mibe belekezdtem ? — Elválik. A szerelem, tisztelt hölgyeim és uraira, manapság már csak olyan idea, a mit alig tekint valaki is egyébnek, mint puszta ideának. Szerelmesek vagyuuk azért, hogy elmondhassuk magunkról, hogy már ismerjük ezt az érdekes állapotot, szeretünk hiúságból, unalomból, szeszélyből, érdekből (legtöbbször) kuriozumképen, tréfából és még százféleképen, — de vajmi ritkán szeretünk önzetlenül, lelkünk egész hevével, tisztán, forrón, végnélkül és csupán csak magáért a szerelemért. Ezerféleképen definiálták már irók, költők a szerelmet; körülírták mindenféleké- pen, ócsárolták, magasztalták, kárhoztatták, égig emelték, de soha senki sem tudta velünk megértetni valójában, minden kétséget kizárólag, — hogy mi is tulajdonképen az a szerelem ? Mutassatok nekem egy embert a világon, a ki a szerelmet megmagyarázna, úgy, hogy ahoz kétség többé nem fér, hogy magyarázatába valamennyien b el eny u go dj un k. —és én elhiszem, hogy az isten képmására teremtve az alkotás remekei vagyunk,’ de addig, a inig inkább hasonlítunk a hangyákhoz, mint a teiemtés urához, a mig üres szóval, üres szívvel és üres fejjel tartjuk magunkat a teremtés remekeinek, nem értve egymást, nem értve önnönmíjgiuikat sem. addig csak annyit hiszek, hogy porból lettünk és porrá leszünk. Szerelem ! A legutolsó hülye pereces is csak olyan szentségtörőleg használja fel nevedet, mint a legnagyobb tudós — és mindakettő csak annyit tud rólad, hogy hisz tebeuued, a nélkül, hogy ismerne, a nélkül, hogy tudná miből, hol és mi vagy? Szerelem ! Van-e Önök között hölgye im és uraim csak egy is, a ki pár ezerszer ne vette volna ajkára ezt a szót ? és van-e önök között csak egy is. a ki föl- 51 j on és megmondja nekünk, hogy mi hát ez a rettegett — keresett szörny ? Ha csak nem akarnak a régi mondásokkal, az elavult plirázisokkal élni, a melyeknek az értéke a megkeményedett zsöm- lyéuél mivel sem több. És nincsen halandó a földön, a ki ismerve ezt a szót, ne hinné magáról, hogy ő is már átérezte, vagy ne óhajtaná, hogy átérezze ezt a megmagyarázhatlan állapotot. Pedig ezeket eléggé elriaszthatta volna. Petőfi, a mikor megirta, hogy : Viselni hosszú éven át A szívben a kétség nyilát, Teremteni leg melegeb h Vérünkből szép reményeiket, Csak azért, hogy méghaíjanak, Bogy minden istenadta nap. Legyen egy-egv kedves halottnak,
