Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 96. szám

Esztergom,

V. évfolyam.

96. szám.

ÉGJ ELE N IK. H El EN KINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié..........................................................0 fit. — lcrfél évre

.........................................................y * — »

n

egyedévre........................................................1 „ -r>0 „

Egyes széni ára 7 kr

Városi s megyei érdekeink közlönye.

SZERKESZTŐSÉG:

JValz-haz Első emelet

hová a lap szellemi részét illet*» l;C>'/.lüiuóny**l( ki'iI.I>•*<<i'«I;.

KIADÓHIVATAL:

»S Z É C H E N í - T É R ^ 5 .,

hová a hivatalos s a magán hiiliolósok, a uyilMérhe szánt liíV/- leinónvek, előlizotósi juTi’/.ok <:s rcolaniálások inlü/.einltík.

Csütörtök, 1883. november 29-én

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :| MAGÁN Ili RDETÉ8KK

.

1 szótól 100 szóig— fi t. 75 ki. megállai'Oilás szerint lehaló 100—200-ig . 1 „ 50 „ logjutáiiyosahban küzöltotnek.

200—300-ig . íl „ 25 „ ---H

ely égd íj 30 kr. NYILTTÉR sora 20 sr.

Megyei tisztujitás.

Nem régiben egy belügyminiszteri körrendelet jelent meg, mely az országszerte készülődésben lévő megyei restimrátióra nézve igen nevezetes és komoly figyelmeztetést tartalmaz.

A figyelmeztetés lényege annyi, hogy igyekezzenek a választó bizottsági tagok az 1883-ik évi I. tvczikk szellemét teljesen érvényesíteni.

A nevezett tvczikk a megyei tisztviselők qualifikátiójára vonatkozik. — Azért hozták, mert szükség volt reá, azért volt reá szükség, mert aj;megye évtizedeken keresztül asyluma volt a végzett földesuraknak s kevésbé képzett elemeknek, más szóval, mert a közigaz gatás leverőén gyarlóvá vált.

Tehát csak arra való, csak qnalifi- kált embereket válasszunk és választhatunk.

Nincs jogosabb és korszerűbb követelmény, mint az, hogy a közigazgatás bajnokai alaposan képzett férfiak legyenek, a kik nem idegenek századunkban, hauem ismerik a kor szellemét, alkat mazkodui tudnak a haladás igényeihez s méltók azon szép hatáskörhöz, melyet reájuk ruházunk.

A qualifikatió nevezetes kérdése annál fontosabb, mert igen valószínű azon régvárt örvendetes állapot bekövetkezése, hogy ez az utolsó választás.

Mert nincs igazságtalanabb annál, mikor az évtizedek hosszú során át kitünően működő tisztviselő bizonyos mellékérdekek körül csoportosuló front által ha nem is mellőztetésben, de legalább is reactióban részesül, hogy kínosan eltöprenghessen eddig teljesített

érdemei jutáuyosságán. — Függetlenül, Lefolyástalanul, biztosan és erélyesen működhetik-e a közigazgatás bajnoka, ha választóival szemben kellene hivatalos kötelességét teljesíteni.Nem bántja-e folyton az a gond, hogy családját teheti tönkre, önmagát veti a mégsem misülés elé, ha rájuk olvas azokra, a kik a törvény erejénél és hatalmánál fogva elítélhetek?

Milyen méltányos és igazság szerint való dolog lesz tehát az, a mikor a restanrátió megszűnik s életfogytiglan tisztviselő marad az, a ki megérdemli.

A miniszteri rendeletnek ennélfogva nem csak puszta formalitási értelme van. Tartalma mindenesetre igen nevezetes és komoly, mert hiszen előttünk áll azon óhaj megvalósodása, hogy utoljára választunk.

Szívesen le fog mondani minden méltányosan és hmnánosan gondolkodó és érző bizottsági tag ezen kétségkívül legszebb joga gyakorlatáról, ha azon körülményekre tekint, melyek sehogy sincsenek a független, befolyástalan, biztos és erélyes közigazgatás előnyére. Válasszunk tehát az 1883. évi I. tr- czikk szelleme szerint arra való, qnali- fikált férfiakat s válasszunk olyan gondolattal, hogy életfogytiglan való tisztviselőket adunk közigazgatásunknak.

Közigazgatásunk csakis úgy ér valamit, ha elméletileg és gyakorlatilag alaposan képzett örökkel rendelkezik.

Megyénk és városunk bizottsági tagjainak hatalmában, sót kötelességében áll, hogy a qualifikationális törvénynek nemsokára bekövetkező tisztujitás alkalmából teljes diadalt szerezzenek.

Alakuló közgyűlés,

(Jegyzeke az 1883. évi deezember hó 10-én tartandó törvényhatósági bizottsági alakuló közgyűlésen felveendő tárgyaknak.)

1. Esztergom megye I.--XVI. vál, kér. és a XVII vál. kér. 3 alkerületó- ben a f. é. 287. sz. mb. végzés alapján f. é. octóber hó 21-én a mbizott- sági tagokra nézve eszközölt választások eredményéről szóló elnöki jelentések és ezzel kapcsolatban a mbizottság alakaltnak nyilvánitása.

2. M. kir. belügyministeriumnak az 1870. XLII. t. c. értelmében 1883. év II. felében eszközlendő általános tisztúj it;ls tárgyában f. ó. oct. hó 3-án 58000JIII. a sz. a. kelt intézvénye és ezzel kapcsolatban az általános tiszt- üjitás határnapjának kitűzése.

3. Ugyanannak a megyei központi választmány megalakítására felhívó f. é. sept. hó 26 án 53548.|II. sz. a. kelt intézvénye.

4. Az állandó választmányba 1884.

1885. és 1886. évekre 30 tagnak választása.

5. A közigazgatási bizottságból kilépendő 5 tag helyébe 1884. és 1885. évekre ugyanannyinak választása,

6. A kijelelő választmányba 3 tagnak választása.

7. Az igazoló választmányba 1884. évre 5 tagnak választása

8. A bíráló választmányba 1881. —1886. évekre 5 tagnak választása.

9. A statistical bizottságba 1 tagnak választása

10. A jegyzői szigorló bizottságba 1884 —1889. évre 4 tagnak választása.

11. A központi választmányba 1884.

—1886. évekre 16 tagnak választása. 12. Az egészségügyi bizottságba 1884. —1886. évekre 8 tagnak választása.

13. A lóavató bizottságba 18S4. évre 2 elnök választása.

14. Az adófelszúllamlási bizottságba 1884.—1886. évekre 2 rendes és 2 póttagnak választása.

Esztergomban 1883. november hó 21-óu.

KRUPLANICZ kir. tanácsos alispán.

Az esztergomi nemzetőrség.

(Niedermann József felolrasása.)

II.

Hogy melyek voltak azok a törvények, miket a magyar nemzetet igazán szere.ő jó király megerősített, azt hiszem nem szükséges megnevezni, hiszen mi már ismét élvezzük azokat s majdnem azt mondhatnánk, súlyosan is viseljük azok terheit.

Nem igy volt ez azonban 1848-han, az átalakulás nagy korszakában. Fáj dalom, a királynak a magyar nemzet iránti jóakarata, csakis jóakarat maradt, s gondoskodtak a hatalom tényezői, hogy az általános öröm d, a jövőbe vetett hitet,, szomorúság és kiábrándulás váltsa fel.

Azt hitték azok, kik tényleg kezükben tartották a hatalmat, hogy valamint a béka a piros ronggyal, úgy a magyar nemzet is az édes beszéddel horogra kerül.

Azok a férfiak, kik a jóváhagyott törvény alapján a felelős kormány gyeplőit kezükbe fogták u. m. Battyányi Lajos, Deák Foreucz, Gr. Széchenyi István, Kossuth Lajos, b. Eötvös József,

Az „Esztergom és Äs“ tárcája.

A sétányok szépe.

(Ttajz a fővárosból.)

Ti, kik meleg t.élikabátotokha burkoltan sétálgattok végig Budapest legélénkebb sétányain és mély megvetéssel tekingettek le a társadalom ama számkiüzötteire, kik szorosan testükhöz simuló lenge öltözetbenMa- czolnak a tél hidegével és kihívó tekintetűket jobbra-balra jártatják, — jut-e vájjon néha-néha eszetekbe, hogy e most oly kihívó tekintet valaha ép oly szende, ép oly ártatlan volt, mint azé, kinek képét talán most is szivetekben viselitek ? Jut-e eszetekbe, hogy a sors lesújtó csapásainak mily végteleu lánczoiata űzhette e szerencsétlen páriák némelyikét azon piaczra, melyen azt bocsátják áruba, a mi valaha ő előttük is a legszentebb, a legmagasztosabb volt : a

becsületet. Jut-e eszetekbe, hogy a gyöngéd nemnek e szégyenfoltjai a részvétnek, a szánalomnak árnyalatára is tarthatnak igényt azon erkölcsi felháborodás és megvetés mellett, mellyel látások eltölt benneteket.

Olvassátok el e sorokat, és ha addig nem jutott, ezután taláu majd eszetekbe jut. . .

A Tiszavidék egy kis falujában született Esztike. Gyermekévei csendes egyformaságban teltek el, midőn egy ép oly súlyos, mint váratlan csapás érte őt: anyja — ki

jobban szerette őt, mint saját magát — meghalt, árván hagyva az alig 10 éves kis loáuyt. Esztike azt hívé, hogy szive megszakad a szörnyű fájdalom súlya alatt, - gyermek volt még nem tudó, hogy"a fájdalom mogmérgezhetnó szivünket, elfásithatja kedélyünket, élő halottá tehet bennünket, — de nem öl meg.

A szerencsétlenség pedig olyan, mint a hógörgeteg. Kis hólabda alakjában indul meg a hegy csúcsán és mikorra leér a völgybe, mindent eltemető, mindent szétromboló iszonyú tömeggé válik, mely magával ragad mindent, ami útját állja.

Bokros uramat is, az Esztike édes apját egészen lesujta nejének halála, kivel 15 évig oly boldogan és megelégedetten ólt. Búbánata ellen a borban kiesett menedéket; eleinte csak saját pinczéjébe járt, de mikor a három akós nem adta többé, akárhogy is csavargatta a csap nyakát., el-el járogatott a korcsmába napjában kétszer-háromszor is. Üthette a kő a gazdaságot ! Más szántotta vetette a földeket „felébe“, felezni is ú 'y felezett, a hogy neki tetszett, mert Bokros uram többet gondolt a kaczkiás csaplárosné tüzes pillantásaival, mint a világ minden buzaszemével.

Addig-addig suttogtak a falubeli vén asszonyok egymás közt, hogy; „Meglássa komám asszony, az a Borcsa annyira bele- liálozza azt a szegény embert, hogy utoljára még elveszi“ —■ amig jóslatuk beteljesült. Most azután igazán módjában állott Bokros uramnak elfeledni bánatát — ha ugyan volt még — bor, szép asszony, vendégek . . . miudeu meg volt, amit szeme szája kívánt. Most hát Bokros uram háza ezentúl sohasem fogyott ki a vendégekből, mindaddig, a mi már nem igen volt mivel kínálni őket. Akkor aztán lassaukiut elmaradoztak egy-kettő kivételével, akikre Borcsa asszony kacsintásai elóg büverőt gyakoroltak, hogy oda vonzzák őket Bokros uramnak napról napra jobban pusztuló telekére.

Azaz, hogy nem épen a Bokros uram telekére. 0 rajta már csak gúnyként fityegett a „gazda* név. Borcsa asszony volt már ott az úr az ősi portán, — no meg a falu uzsorása. Bokros uram tehetetlen báb volt az ármányos asszony kezeiben ; hiszen ha nem lett volna az, nem nézhette volna el nyugodtan, hogy miképen bánik az ő kedves oldalbordája az ártatlan leáuylcával.

De igy elnézte, — elnézett már Bokros uram mindent csak neki meg legyen a pár pohár bora. Esztike pedig tűrt megalázást, szitkokat, (Elegeket, némán, önmegiidással, miut egy angyal. Nem sirt, nem panaszkodott. ha látta, hogy hasonkorú lánytársai mint járnak fonókákba, morzsolóba, lakodalomba, csak az fájt. neki kimondhatatlanul, hogy vasftrnaponkint nem volt. szabad a templomba mennie. CLak néha-néha re- begte el keservét és bánatát nagy thókban az isten-anya képe előtt, mely kicsiny szo- bácskájának falán függött.

így folyt ez évek bosszú során át- A gazdaság uapról-napra elhanyagoltubbá lön, a a vagyon napról-napra össze olvadt Bokros uram mindinkább neki adta magát az ivás nak, Borcsa asszony meg a kikapi életnek. Esztike időközben 17 éves gyönyörű hajadon- ná fejlődött. Ekkor uj vendég érkezett a házhoz, de uem a régi mulató czimborák egyik*, — ezek már rég kimaradtak örökre, Iliként a patkányok menekülnek a sülyedő hajóról.

A falubeli telkes gazdák marhaállományából néhány darab elhullott, a többiu is veszélyes kórtünetek mutatkoztak. A megye székvárosának állatorvosa képtelen volt a mindinkább terjedő kórnak elejét venui, minek következtében a fővárosból állami állatorvos küldetett le. Bokros uram háza majdnem a legnagyobb volt a faluban, felesége korcsmárosnó korában megtanulta, hogyan kell bánni a vendéggel, aztán meg — gondola, magában öregbiró uram, ki komája volt Bokros uramnak — úgy is ráfér fejére egy kis mellék jövedelem, s igy aztán hozzájuk szállásolok az állatorvost.

Szegény Eszti dehogy merte volua arra az aranyos egyemuháju, hosszú kardos ima emelni szemeit! Kerülte amennyire csak lehetett. De bizony nem kerülte Borcsa asz- szony. Neki mindjárt szemet szúrt a csinos ifjú és tejben vajban füröszté őt. Mindhiába — a vendég érzéktelen maradt sokat.jelentő kacsiugatásai iránt, ellenben gyakran legelteté szemeit Esztike üde arczáti, ha szerét ejt belé, hogy közelébe jusson .

Borcsa csakhamar észrevette ezeu mellőz- tetést és felforrt, beuue a méreg. Volt is szegény Eszükének kínja, sót gyakran auy- nvira ment a derék mostoha, hogy a vendégnek kellett közbe lépnie, hogy megmentse a leánykát, a meg nem érdemelt üldözéstől. Igaz, hogy Esztike vajmi keveset nyert e közbelépéssel, mert mostohája annál inkább kitölté rajta boszuját, ha a vendéget kötelessége elszólitá a háztói, de ő mindamellett hálával viselteték védője iránt, sőt. a hálába oly érzelem is vegyült, meljiol képtelen volt magáuak számot adui.

Nem akarom az olvasót a keletkező sze-