Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 96. szám

Sr'MW'ru B I'íilaii, Klauzál Gábor, gr. Eszterhnzi Pál és Mészáros Lázár tud­tak, Ik>üy a, király által szentesített törvény alapján nemcsak joguk, de kö­telességeik is ynimak a haza, iránt és szeplőtlen jellemük, buzgó Imádságuk, de különösen jeles tehetségükön meg­törött egy ideig az ármány hatalma. A nemzet igaz jogát soha semmi körül­mények közt feladni nem voltak haj­landók, igy történt aztán, hogy a nem­zet megalázását görbe utakon ipái hód­iak elérni. Fe 111 uszították ellenünk a szerb, oláh, szász és tót atyafiakat, kik aztán vér­szemet kapva, az ily úri barátságon tizedelni kezdték az alvidék magyarjait. Ugyan azon nap, — mondja Hor­váth Mihály, ugyanazon pillanatban kezdte meg alatt omos működését a reactió Becsben, melyben a nemzet régi reform törekvéseinek diadalát ün­nepié. Ily körülmények közt mi volt ter­mészetesebb, minthogy a magyar kor mánynak is gondoskodni kellett arról, hogy a haza,, védő kar nélkül ne ma rádjón. Gel ich Richard honvéd tábornok Magyarország függetlenségi harcza czimű munkájában azt Írja, hogy a király ő Ftdsége által szentesített nemzetőrség felállítása csak május felé vette kez­detét és e végből a toborzás május 20 án kezdetett meg. A történetírónak ezen állítása fényes bizonyítékot nyújt arra nézve, hogy Esztergom város közönsége sokkal előbb belátta azt, miszerint az a szabadság, melyet a nemzet békés utón kivívott, csak Írott malaszt, melynek biztosítá­sára a férfi kar is igénybe fog vétetni. Ugyanis az esztergomi neinzetőrsereg alakulását levéltárunkban őrzött, azon­ban nagyon is megcsonkított 1818 ik évi jegyzőkönyv igy Írja le : 1848. év márczius hava 18 án sz. kir. Esztergom városában Pinke István főbíró ur elnöklete alatt, az egész ta­nács, választott polgárság, számos vá­rosi polgárok, valamint szinte több szt. tamási, vízivárosi és szt.-gvörgymező városbeli lakosok jelenlétükben nyílt ajtóknál ős gyűlés alakjában tartott nyilvános közgyűlés alkalmával (642. sz.) indítvány tétetett, miként az európai általános mozgalom, úgy szinte nemzeti átalakulásunkkal járó fejlemények kö­zepette a netalán szükségeltető then, Trón, vagy önvédelem tekintetéből, ezen város kebelében is, a fennálló polgári századok eggyé olvasztása mellett ren­des és számosabb őrsereg volna mielőbb |felállítandó. Mely indítvány a fonforgó körülmények közt czélszerűnek ismer­tetvén, ugyan annak eszközlésbe vétele és az őrseregnek a hozandó uj törvény megelőzésével ideiglenes rendszeresítő sere, valamint a rend és közbátorság megőrzésére, Pmko István főbíró urnák elnöklete allatt, Krakoviczer Ferenc/, Meszéna János, Kakas Ferenc/ kapitány és tan esős urak, nemkülönben Lei pol­der József szószéi lő, Bleszl Albert, Nil ter Ferencz Hell Péter, Beszo Ja nos, Horváth Mihály, Gianono János, Szegosdi József polgár urak, Mai ina János számvevő, Palóc/,i Tamás, Meszes János, Ács Flórián, Schabornák Károly, Szóda Mihály, Niodorinnnn Ferencz ifj. Burány János kebelbeli polgár urak, úgyszintén Foiclitinger Sándor, Újvári Ferencz, Kiczing Mihály, Ukrovics Fe rencz, Schönheck Ignácz, Gantner Fe- rencz, ifj. Farkas Sándor, Pach Károly, Gero Antal és Szitás András urak bi­zottsági tagokul neveztettek, eljárásuk iránt, annak idején jelentésük heváratván. Ezen határozat, következtében a ki­küldött bizottmány 1848. évi márlius 22-én Pinke István elnök és Mai ina János jegyző aláírásával a következő felhívást bocsátotta közre : „Hazafiak ! Az alkotmányos szabadság és a köz bátorság leghívebb őre a honfi Az or- országgyülés, a nem/,éti őrsereg minél előbbi felállítását legfőbb teendői közé tűzte s addig is, mig a törvény erre minden hazafit kötelezni fog, Esztergom városának f. ó. márczius 18 án Szt.- Tamás, Ersek-viziváros és Szt. György- mező városok lakosainak hozzájáradtával tartott ős népgvülése egyes akarattal é-i közérzetemmel a nemzeti őrseroget a hazafiak üuténytes hozzájárulásával fölállítani elhatározta. Az e végre kiküldött bizottmány mai nap nyilvánosan tartott ülésében négy őrtanyát rendelt, hol a honfiak magokat nemzetőrökül az alkotmány előtt beír­hatják u. m. a) szabad kir. város, b) Szt. Tamás, c) Érsek-Víziváros és d) Szt. György mező városok városba zajnál s addig is, mig a három utolsó helyen a beiratás megkezdetik, hazafiui lelkesedéstől áthatva a sz. kir. város házánál a Leiratás azonnal megkezde­tett és az albizottinány, naponként d. e. 10 órától 12 óráig együtt leend. Hazafiak ! A bizottmány hiszi, hogy minden hazafi, ki a nemzeti őrserogbo állhatásra képességgel hir, a nemzeti őrsoroghez önkénytosen csatlakozni fog. A bizottmány teljes bizalommal várja, hogy minden becsületes hazafi a. sze­mély és vagyonbátorságra őrködend és a köztiekét háborgatni nem engedi. Hazafiak ! jelszavaink : Éljen a ki ály, alkotmányos szabadság, testvéri egyen­lőség, béke es reud.“ Egy alkalommal ugyan ezen bizott­mány á fent jelzett napon tartott ülé­séből Esztergommegyo első alispánja Andrási Mihályhoz a következő átira­tot intézte, mely becses bizonyságul szolgál nemcsak a nemzetőrségre nézve, hanem világot dérit arra is. begy a szomszéd három város polgárai már ezen időben önként csatlakozni és eggyosülni óhajtott Esztergom kir várossal ! Tekintetes első Alispán úr ! Azon nagyszerű mozgalmak, melyek az emberi szabadság kivivására, a jog egyenlőségre egész Európát felvilla­nyozták, körünkbe is elhatott s folyó évi martins 18 án szab. kir. Esztergom városában szomszédozó Szt-Tamás Ér­sek viziváros, és Szt györgymező váro­sok számos lakosainak hozzájárul tavai ő-.nópgyülést tartottunk, a személy és vagyon bátorság ói ködöse felett intéz kedoudő. A nagyszerű átalakulás, mely hazánk ban új életet szült, a nép öszhangzá- sára új intézményeket igényel, s mi hálát adunk Istenünknek, hogy azon roppant események, melyek a polgári jogok és kötelességek egyenlő felosz­tására történtek, békés utón polgári vér nélkül fejeztettek he. Felséges urunk kinlyunk, királyi trónját a polgárok bizodalmára fek- tetto s e szerint minden hazafinak kö­telessége azt híven megőrzőm, élotóvel és vagyonával fen tartani. És ezen érzettől áthatva Esztergom város polgársága hazafiui kötelességé­hez sorozá a nemzoti őrseregnek ön- kónytes liozzájárulássali felállítását el határozni addig is, mig a törvényho­zás e tárgyban minden hazafira köte- lezőlog intézkedni fog és pedig előző­leg azért, mert az átalakulás korszaká­ban találkozhatnak a nemzeti korsza­badságnak oly elleuségei, kika közbékét, nyugalmat, a személyt és vagyont há­borgatni s megtámadni vakmerőskfidhet nek, a becsületes hazafinak pedig, * valamint az alkotmányos szabadságot Telemnek és a csábi tó Integetéseknek ecse­telésével untatni. Csak annyit említek meg, hogy néhány hét múlva a fővárosban, egy csinosan bútorozott kis szobában találjuk Esztikét. Mindennapi történet! A lány hisz az örök boldogsággal kecsegtető esküknek és Ígére­teknek, és ott hagyja a szülei hajlékot, hogy kövesse azt, akit romlatlan kedélyének egész őserejével, tapasztalatlan szivének lán­goló szenvedélyével szeret. Néhány hónapig zavartalan boldogság, melyben minden szó ölelésbe, csókba fullad, melyben minden ér­zés szilaj boszorkáuytánczot jár, — fokon­kénti ethidegülés, zavart ra-mtegetőzésele, végre az összekötés obiigát akadályainak el­sorolása, a rövid időre való elválás kény­szerűségének fejtegetése, ujabb Ígéretek és eskük a minél előbbi visszatérésre. Sz ige ív E i/tike egyedül mi rád. De Ő még mindig bízott és remélt. Kicsiny szo­ltájába zárkózva elábrándozott azon boldog időről, melyben a forrón szeretett férfi, le­győzve, a boldogságok Htjában álló akadá­lyokat visszatér, hogy aztán őrökké éljetek együtt ... Oh ha a légvárak építéséből meg lehetne élni, akkor Esztike nemsokára dúsgazdaggá leendett volna, de igy azon csekély Összeget, melyet kedvese eltávozá­sakor átadott neki, csakhamar felemésztő a drága lakbér, a — habár nagyon is egy­szerű — étkezés, — egyszerre csak bekö­szöntő félben volt a nyomor és Dezsőről, a várva várt kedvesről, még mindig nem ér­kezett liir. De azért Esztike angyali szivéhez csak nem fért a gyanúnak árnya sem. Szilárdul j bízott benne, hogy Dezső nemsokára vissz a tér és vele a kicsiny hajlékba a jólét és a boldogság ; hogyan is kételkedett volna csak egy perczig is, mikor elválásuk alkalmával pirulva súgta meg Dezsőnek azon édes titkot, mely neki — ha a becsületnek végső szikrája is ki nem hamvadt szivében — szent kötelességévé teszi, mielőbb vissza­adni a leánykának el rabi ott becsületét. Ad­dig pedig dolgozni fog szorgalmasan, hogy megélhessen, hiszen boldogult jó anyja meg­tanító őt mindennemű kézimunkára. A jószivü házmesterné — kihez kérésé­vel fordult — szerzett is neki nemsokára munkát egy színésznőnél. A munka fölötte sok. a munkadij aránytalanul csekély volt, és neki alig egy két forintja még. Éjjel nappal dolgozott szakadatlanul, mert jól tu- dá, hogy nemcsak magáért kell dolgoznia, hanem azon ártatlanért is, kit szive alatt hordoz. A munka elkészült. Esztike sietett vele a színésznőhöz, ^nagyságának ép vendége volt ; egy perczig habozott tehát, midőn a komorua jelenté hogy a varróleány vár künn, — ejh de ki fogná magát egy szegény var­róleány kedvéért feszélyezni! Bocsássd Őt be ! Esztike belépett. A látvány, mely szemei elé tárult, megtanitá őt kételkedni az'Sín­ben. 0 nagysága előkelő hanyagsággal terült el a kereveten, és lábainál ült, karját ka hölgy karcsú dereka köré fonva — Dezső. A lányka nem csinált „jelenetet“. Gépie­sen vette a pénzt, melyet a színésznő áta­dott neki és távozott. Két hétig feküdt'forró lázban élet ós halál közt, de végre diadal­maskodott az ifjú életerő, és Esőiké —- hála a derék házmesterné derék g<ubz - sónak — életben maradt. A perez, melyben anyává volt válandó, mindinkább közeledett. Kifogyva mindenből erőtlensége folytán képtelen lévén a mun­kára, kénytelen volt a házines terűé tauá- csát követve, felkeresni csábitóját, hogy ir­galmat kolduljon nem magáért, hanem gyermekéért. Nem bocsáták őt be. A szolga egy borítékkal tért vissza gazdája szobájá­ból, mint a leánykának megvető mosollyal nyújtották. Esztike undorral dőlni el a borítékot és eltánfcorgott. De erőtlen lábai nem bírták őt messzire és az útezára leérve, csakha­mar ö'S/.eiogyolt. Midőn magához tért, fényesen bútorozott hálószobában találta magát. A lakás ura gondosan ápoltató őt., dajkát fogadott gyer­mekének, és e határtalan nagylelkűségéért a leányka felgyógyulta után mindössze is csak annyit kérdezett tőle, hogy — akar-e kedvesévé válni, vagy jobbnak találja-e fiacskájával együtt, a főváros nyomorá­ban elveszni. Az anyai érzet és az egyszer megizlelt nyomortól való félelem diadalmaskodott az erény a becsület szava fölött. A gyermek meghalt. A nagy ór is kere­sett magának más szeretőt. És Esztike — mogundorodva a világtól és önmagától — követte példáját. Szánjátok őt! Megérdemli szegény. És vele együtt megérdemli talán a társadalom ama számkiüzötteinek nagyobb része, kikre ti oly mély megvetéssel szoktatok lenézni, ha esténkint végig sétáltok Budapest legé­lénkebb sétányain. KÁRPÁTI JÁNOS. ügy a személy ós vagyonbátorságot meg- Órzeni egyik legszentebb kötelessége. Utóhangok. A napokban egy tekintélyes társaság élőit szóba kerülvén az esztergommogyei bizottsági tagok megválasztása s midőn erre vonatkozólag ogy valaki által az hozatott fel, miszerint talán Jogész me­gyében oly nagy érdeklődéssel és költe­kezéssel seholsem folyt le úgy a válasz­tás, mint Esztergom város első "és harmadik választó kerületében és kivált­képen még Nyerges-újfalu] községében. Erre rögtön egy valaki azt a találó megjegyzést tette, miszerint habár volt, is Esztergomban egy kis ivás közötti kézszoritás, a két helyen történt yálasz- tás között azonban még is az a nagy különbség, hogy Esztergomban az iű- tel’igens jelöltek kezeiket ily mérvű eszközökkel nem szennyezték be, ellen­ben a ny.-újfalui éppen az intel 1 igentia volt az, ki csak is itatás és etetés foly­tán vergődhetett zöld ágra és hogy volt is ám ott muzsikaszó mellett olyan di nőm-dánom, hogy egy kis követválasz­tásnak is beillett volna, pedig kár volt evégett az uradalmi jelölteknek magu­kat, úgy megerőltetni, mert enélkül is meg lettek volna választva és akkor le,alább nem lett volna alkalma a vá­lasztó közönségnek gyönyörködve hallani azon valóban morál jellegű meglecz- kéztetést sem, melyet a község háza udvarán egy ottani befolyásos egyén az általa összehívót,t jelöltek érdeke ellen, az egyik uradalmi jelölt, részéről elkö­vetni merészelt, visszaélés és nemaleg- tis/teségesebb eljárás végett nyíltan és leplezetlenül mondott <4, illőt,őleg úgy Isten igazában könyv nélkül olvasott a másik uradalmi jelölt ősz fejére. Váljék tehát egészségére ! Egy szav a z ó. Válasz, — Brutsi János nr intorpellátiójára — Brutsi János képviselő ur interpel­lálta a polgármester urat, hogy bír o arról tudomással, hogy az „Egyetértés“ nem zengett dicséneket a rendőrségről és hogy azokat az epés híreket a rház- bó 1 “ Írja egy tisztviselő, a ki fizetés felemelésért is folyamodott Az „Egyetértés“ nek én vagyok a levelezője és a régi fizetésem vissz,a- i állítását is én voltam bátor kérni, nem ugyan az interpelláló ur kegyes enge­dőimével, hanem más, tekintélyes kép­viselők ráb szélese folytán. Sajnos a tekintetes közgyűlés nun szavazta meg. Az interpelláló éle tehát alattomban ellenem volt intézve. Majd elmondom az okát. Egy megdöbbentő rablógyilkossághozta izgalomba a várost. Minden ember sie­tett a borzasztó tett színhelyére. Sokan az udvarba is behatoltak. A rendőrség engedte a kiváncsiakat behatolni. A rendőrség ezen eljárását minden ember helytelenítette. Tudósításomban ezt meg­írtam, megírtam egyéb dolgot is, a mi­ről tekintélyes emberok indignálódva beszéltek és a miről közvetlen meg­győződést szereztem. Én megtörtént dolgot irtain ós igy nem tartozom felelősséggel senkinek. Tudva azt, hogy igazat irtain, alá vetem magamat egy közösen választandó becsületbiróság ítéletének. Elvárom, hogy az interpelláló ur ezt elfogadja és in­tézkedik, hogy bizonyítékaimat felmu­tathassam. Fájdalmasan panaszkodik az. inter­pelláló ur, hogy én hírlapi hiroket is írok. Ugy-e bizony nem szólt volna akkor egy szót sem, ha az „Egyotór- lósben a következőket olvasta, volna : M o g v á 1 a s z t o I t á k B r u c s i J á nos s z e s z gy á r o s u r a t, ni e g y o b i z o t L- sá g i t a g n a k. A lel k e $ e d ó s a

Next

/
Oldalképek
Tartalom