Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 90. szám

Esztergom, V. évfolyam. 90. szám. Csütörtök, 1883. november 8-án Városi s megyei érdekein., közlönye. ÉGJÉL. ENIK HETEN KINT KÉTSZER: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ............................................G fit f él óv re..........................................................3 „ neg vedéire.............................................1 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: J^FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová ív lap szellemi részét illető közlemények kijjtdoiidSk. K I A D Ó hTv A T A L: |SzÉCHENI-TÉR Iiovíí :i hivnlíi.los s a magún hirdetések, a nyi liléibe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálásolc inlézenclök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIII1DKT1ÍSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegilíj ‘10 kr. MAG ÁN1IJ RDFTÉSEK megállapodás szerint Iehet.5 Ingj Hiányosabban közöl totnek. N Y1 ÍjTTÉU sora 20 nr; A néperkölcs hanyatlása. (T-y) Hogy a nőp erkölcse hanyat­lik és pedig rohamosan hanyatlik, az kótsógbo nőni vonható. Mire vezet ez ? Isten a megmondhatója. Az emberi ész csak következtet s borzadva látja lelki szemei előtt a jövő nemzedék erkölcsi nyomorúságát. Látja, mint szövetkezik a gazság a hatalommal, a cselszövény az erőszak­kal, a nemesnek, jónak és igaznak megdöntésére. Látja, mint leskelődikj tőrt rántva az orgyilkos áldozata után. Lát titokzatos, félelmes alakokat sö­tét utakon, a bűn utján, a mint suhan óvatosan a falak árnyékában, talán má­sok leszúrt tetemein keresztül, megsze­rezni azt, a mi mai nap az emberiség rugója, nem a tudomány, nem a vallás, uem a becsület, hanem a — pénz ! Majd ismét feltűnik a söpredék, tilos eszméket hordva undok keblében, s hal­lat vad kaczajt az erkölcs és becsület láttára. Tűnik a kép s lerombolt épületek, moggyalázott istenség összetört oltárai, megsemmisített paloták látása, hol a művészet virágzott, a tudomány székelt, mind irtózatos kezek által megsemmi­sítve kínozzák a lelket. Á vallást nem volt képes pótolni, ennek hiányában maga magát fentartani sem a tudomány, sem a művészet. A' még üszkeibeu füstölgő romok között förtelmes arczu alakok feszítik korosztre az erényt, melyhez pokoli zene állatias rikoltozásuk és a romok alól hangzó sebesültek nyögése, haldoklók halál börgése. Az összetört, letiport barátság, rokoni érzet, emberi jog s a rnoggya j lázott erkölcs fájdalom hangjai felett áldoznak a bűn Istenének. Ismét változik a kép. Összeroncsolt, szánalmas alakok csusznak a föld porá­ban. Siránkozva vonul tova az elóbb gőgös csoport s megtört hangon a fé­lelmes sötétségben mellét verve kiált: „Uram, hol vagy !?“ Elvonul mindez szemeink előtt s nyo mott kedéllyol ébredünk a valóságra. Aggódva kémleljük a láthatárt. Nem tudunk örülni a művészetek fejlődésén, nem a tudomány haladásán, mely bár nem zárja ki a vallást, mégis a mily arányban emelkedik, látszólag oly nagy arányban sülyod a közerkölcsiség. Vádolják a tudományt, sokan a köz­erkölcsiség siilyodéseért. — Tévedésben vannak. Ismét mások a szeszes italok túlságos élvezetében keresik okát. Kár­hoztatandó mindenesetre a szeszes italok élvezése, mert az öldöklő alkohol a bu­taság rabigájába hajtja a megbénított szellemet, de ez már nem az ok, csak okozat. A hanyatlás oka a viszonyok kedvezőtlen alakulásában, a népek fe­lületes műveltségében keresendő. A mai világban az emberiség, haza, s átvitt értelemben a hazai kereskedő lem és ipar javára nagyszerű pénzmű­veletek történnek, melyeket természetes ésszel nem ér fel a közönséges ember. Belevouatik és megcsal a ti';, mert nem ismeri a számtant. Bujáinak orvoslásáért nem tudja hova forduljon, nem tudja mennyiben szolgál a törvény az ő javára, nem ismeri az alkotmányos élet jogait. Az ügyvéd hallatára keresztet vet ma gára, mert ha vau ügyvéde, ha nincs, ha nyer, ha nem, az ítélet mindig úgy szól, hogy „pusztulj és fizess !a Több alkotmányt és jogtant a népis­kolába. Ismerje meg a nép ne csak kötelességeit, hanem jogait is. Köteles­ségével ngy is megismerteti az adóvég­rehajtó. A hatalmasok egyeuetleukodései s a fenyegotő magatartás, nagy s/áiuii ka­tonaság tartására kényszeríti a népeket. A borzasztó összegnek, melybe ez kerül, kifizetése után nem marad az állandó adósságok kamatainak törlesztésére. Mi következik ebből ? Az, hogy ismét kell egyet csavarni az adóprésen, melynek levét ismét a népek isszák meg. A nép viseli a nagy urak szeszélyeinek következményeit. El- ketvetlenedik, midőn fáradságos keres ményét föl eszi a nagy adó. El megy kedve a munkától ! Majd jön a végrehajtó s fizoss vagy leszelj ük rólad a házat! S akkor ijedtében fut egyik ismerősétől a másikhoz egy kis pénzért. Azok bizony szívesen segíte­nének rajta, de nőm tehetik a legjobb akarattal sem. Különösen a magyar népnek van gabonája, élelmiszere s mindene, ezzel szolgálatodra is áll, do pénze nincs neki. Most következik aztán az uzso­rás szereplése. Az adósság az uzsorás kezében nőttön nő, mig végre elárverezik kis vagyonát. Szégyenében nem mer az utczára lépni, inig végre a kedvetlenségei) felül keredik az elkeseredett dacz, s szeszes italokba fojtja bánatát. így lesz az okozat. így ássák alá az államok jólétét a népoknok, igy lesznek meg­döntői az erkölcsnek. Közvetve tehát a közjó és közerkölcsiség őrei taszítják a népet az erkölcstelenségbe, a bűnbe, mert hát utóvégre is élni kell valahogy. Mit csináljon ? ! Onnan vesz ahol van. Ha szép sze­rével nem, hát erővel. Hogy tartaná tiszteletben a törvényt, mely őt meg fosztva vagyonától s szerencsétlenné téve bűnbe taszitá ? Hogy tartsa meg azt a törvényt, melyet az érdemes hon­atyák maguk som tartanak meg ? Sok eset illusztrálja ezt a kérdést legújab­ban is. Aki pedig már egyszer a bűn Htjára lépett, azt többé nem nyeri viss a a társadalom. Sőt ellenkezőleg: a börtön az az iskola, mely magasabb műveltsé­get ad, úriként lehessen bűnt észre­vétlenül s bravourral elkövetni. így érlelődik lassanként a társada­lom logalsóbb rétegóbon egy olyan elem mely a bűn fészkeibou tanyázva elszán ■ tan törekszik megtámadni s ha lobot győzelmet aratni a valláson. így ke- letkezik a socialismus s esküszik bosznt a hatalom ellen, táplál magában ördö- gies eszméket s áll folytonos harczban a józan elemmel mindaddig, mig ezt meg nem buktatta. A mi főherezegi családunk. — A Fenségek senkit som fogadnak ! így szól a priinási palota portása mindazokhoz, a kik inár hozzá vannak szokva a rangos emberek „mogintenvie- wolásához“ s a visszautasítás kudarczá- hoz. Az elegáns koldusok s koldus ura- ságok erre fogják kérvényüket, végig­nézik a portást s hnzamonnek, hogy borítékba tegyék s postára adják zak­latásaikat. Báczirkalmozzák azután a borítókra Józsi f főhorczeg teljes eziméfc s olyan lelkiösnieretestík a bolygatásban, hogy ajánlva, vagy expresse menesztik zak­lató soraikat. is „Esitsrjoni és'Vidéke“ tárcája. SZTEPvGOyVL A város történetének megírása, mint érdekes eszme kéiségkivü! méltó arra, bogy mentői szélesebb körökben ismertté és nép­szerűvé váljék. Esztergom inonographiája még nincs meg­írva. Az úttörő kísérletek, nem többek a kí­sérleteknél. Ezek közé tartozik Ny-ulassy Autal benczés tanár czikke 1856-ból, mely az akkori főgytnuásiumi Értesítőben jelent meg. A czikket egész terjedelmében mutat­juk be s utána gondos fordításban közölni fogjuk Helisclier városi tanácsos kéziratbeli desciiptió]át is­Miudkét rövid leírás kétségkívül fejlesz­teni fogja azt a vágyat, hogy Esztergom mouograpliiáju mielőbb avatott kéz műve gyauánt napvilágot, lásson. Ilyen inten ti <5 - val közöljük először is Nyuhnsy Antal ér­dekes kísérletét. I. Régi időle, hol vagytok ? —- — Messze röpültetek ti a múlandóság lenge szárnyain, s visszaliihatbm napjaitok az enyészet mély teugerébe lüntenek. Számunkra csak hív em­lékezet maradt főn a földnek, eme leghí­vebb kiucstárőrnek öléből a kutató utódok munkás kezű által eléidézett becses ma­radványoknak, mint az őshajdant vissza va­rázsló világ emlékeknek véscinényeiiől, a történetírók s festők tolla, és ecsetnyomaikról felénk, visszasugározva ; — visszaidézve a világhírű eseményeket, mik az elmúlt ős­idők egyszerű leple alatt rejleuek, s mik romboló, vagy építő erejűknél fogva orszá­gokat, városokat, falvakat s népeket emel­tek föl a közművelődés, ipar, s vallásos­ságnak, eme legszebb dicsői']lésnek fényte- tőjére : vagy, mi mindenha fájdalmasan fog kebleinkben viszszarezgeni, népeket süiyesz- tettek el a miveletleuség, babonák, vadság, s vallástalauság eme legnagyobb veszede­lemnek örvényébe. Kutató elménk visszaragad bennünket a tudományos hiteles kútfők szárnyain a min- deuség Urától kijelölt azon időle- és helyekre, miket édes honunk őstörténeti örök időkre megszenteltek. A hagyományos monda meg­nyitja őszfürtöktől köriilövedzett ajkait, s kiál mod tatjá a pásztorral Etel hadúr adta lionszerző kardját, s mint valaha a dús Palaestina választott népét az Ígéret ama földére, úgy vezeté be ugyan azon Minden­ható a harczedzett, keleti Inni ivadékot eme- tej- és mézzel folyó Kamillán földjére;*) kik az elenyészett kóbor czimberek példáját megvetve, rettenthetlen szív- és legyőzhe­tetlen karral özönlők el az országot, mely­*) Miként a legszebb párhuzamban éneklé 1538- ban esztergomi születésű régi magyar iró Farkas András (Andreas Lupus) : Jersze emlékezzünk az örök istennek Csudálatos nagy hatalmasságáról, Melyvei Seythiából régi magyarokat Jó Magyarországba olyan módon kihozá, Mert régen kihozá ab zsidó népeke t Fárahó királynak markából, Ínségéből, stb. (Toldy F. A M. ny. és irodalom kézikönyve.) ben egykor az igaz hit védbástyájaul hivatva, a vad pogányság erre áradó, s Európát vég­veszéllyel fenyegető hullámait valáuak visz- szanyoraandók. **) — Ott látjuk a honala­pító Árpádot, mint üti le zászlóját a világ­hódító rómaiak őskori Floriuájáuak hal­main, ***) mint szab népének törvényt és határt. — Mintegy elandalitó villanysuga­rak czikázuak keresztül emlékezetünk rezgő szálain a honalapító fejedelem utódainak nagyszerű eseméuyei, a gyermek és Ítélő Zulta, a győzedelmes Taksony, és hirdetett vezéreinek tettei, ****) a hit szelíd szelle­métől; — áthatott bölcs Géza s álljunk meg itt ; hisz csupán az ő őslakhelyét akarjuk hiteles kútfők szerint leírni, leírni igen azou helyet, melyhez bennünket annyi szeut em­lék csatol ; leírni azon várost, mely édes reménnyel kecsegtető sejtelmeink szerint a jelennél szebb és fényesb jövőre látszik hi­vatva leuni, valamint ritka jelentőségű, nagy és fényes vala annak múltja is ! — Leirui akarjuk Esztergomot, mely hazánk történe­tében legújabb korig mind országos, mind pedig egyházi s tudományos állapotunkat illetőleg, mindig kitünőleg szerepelt. Esztergom (görögül Istropolis, latinul Istrogranum, a Dunának a Garammal e helyt egyesülésétől, németül Grau, tótul Ostryhoin, vagy Ostrygom) legrégibb eredetét tekintve, hogy romai telep vala, egyuél több törté­neti adat bizonyítja, főleg az annak déli ré­szén történt s máig is történő pinczeásatá- sok, valamint a várban nemsokára elkészü­**) Hunyady-kor. ***) Fejér György. Székesfejérvárról. Tud. gyűjt. 1840. III. füzet. ****) Garay „Árpádok“. lendő basilika alapárkainak készítése, s még elébb a fő káptalani lakok alkalmával nyer- római pénzek s egyéb régiségek bizonyift jálc. — Távol vagyunk azoktól, kik annak építését vízözön utáni 155-ik évro teszik s Clvuer, Schönleben és Cellarius Bregooliu- ma nem itt, hauem föléül) Oszőnynél, va­lamint Baranyai Al. Ptolomaens „Curtia- na“-ja az ide egy postaállomásra eső Nyer­ges Újfalunál ; s Esztergom határán inkább a Schőnvisner okadatolta „Salva Mausio roinaua“, nem pedig Moro és Timon „Aciu- cmn“-a keresendő (Tudom, gyűjt. 1821. VIII., és 1824. IV. köt,) — A rómaiak it­teni ősszállása tehát bizonyos, bár az itt hajdan szállásoló telepet régiségbuváraink­nak teljes bizonyossággal s névszerint meg­határozni mindeddig nem sükerült. f) — Annyi elvitázhatlanul bizonyos, miszerint Gé­za a magyarok ötödik ősvezére s fejedelme itt lakott, s fia Vajk itt, a lakosok hagyo­mányos közvéleménye szerint azon helyben, hol most a két év előtt még „Sas vendég­lő“ fekszik, született ; s élte 15-ilc évében (994) sz. Adalbert prágai püspök által meg - keres/teltet vén István nevét itt nyeré, siíne szent és apostoli első királyunk koronázta- tása, a keresztény hit betelepítése, s a ma­gyar egyház főpapi székének megalapítása által Ion nevezetessé. Emelik Esztergomnak régi dicsőségét az árpádi törzsből szárma­zott királyaink huzamosb itt tartózkodásaik, sőt állandó lakásuk, miként az általuk ki­adott s itt kelt több érdemű oklevelek bi­zonyítják. Esztergom hire hajdan túlszár­nyald Európa határait is, s az ipar és ko­t) 1. Pál úgy ai Imre „M. ország legújabb leírása Pest, 1852.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom