Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 87. szám

i6 A szövetséges hadsereg átszállítására tehát mindenek előtt uj hídról kelle gondoskodni, az el­lenséges várágyuk lötávolan kívül. Hidverésre legalkalmasabb pontul a Dunapart azon része kínálkozott, mely a Körtvélyes és Nyá- ras szigetek átellenében a viszonylag keskeny Du- naágakat uralja. S valóban e két szigetet már október n. és 12- én megszállotta a szövetséges gyalogság. A Ko­máromból minden készletben álló ostromágyuval együtt leszállított hajóhíd bekötése pedig október 13- án szintén megkezdetett. Stainau tábornoknak Komáromnál fekvő bajor gyalogosai Esztergom alá rendeltettek s 16-án ér­keztek ide, három nappal előzvén meg a mintegy 1200 főnyi bajor lovasságot. Eszterházy Pál nádor Pozsonyból 6000 ma­gyarral, Baden-Durlach őrgrófja pedig 5000-nyi sváb csapat élén volt útban Esztergom felé. Komárom és Győr parancsnokai utasittattak a szükséges élelmi szerek szállítására. Október 12. és 13. a fenyegetett várba is érkezett egy török csapat Budáról, valószínűleg élelmi- és lőszerekkel, mert par órai idözés után — a párkányi ütközet sebe­sültjeivel —- ismét Buda felé vette útját. Tököly az elégületlen magyarok nevében Szo- bieszky interventióját vette igénybe, a császártól méltá­nyos békekötést eszközlendő, de a nemeslelkü szabadi- tónak ez alkalommal is tapasztalnia kellett, hogy Bécs a szerencsében minden mértéken fölül elbizakodott s boszankodva kellett látnia, hogy a mennyi hévvel esedeztek volt szabaditó karjáért, éppen annyi hideg­séggel utasítják most vissza mérsékletes ajánló bé­keszózatát. E hálátlanság fölött elkedvetlenedve, ki­jelenté a király, hogy lengyeléivel csak pár napig hajlandó még a párkányi rév védelmére táborban maradni. A lothringeni herczeg személyes kérelme mégis hatott rá annyira, hogy nyomatékos segélyét nem vonta meg az 1683. év ez utolsó hadi vállala­tától, mely Esztergom visszafoglalásával csattanós befejezést volt adandó az eddig lefolyt véres drá­mának. A lengyel király békétlensége gyorsabb cse­lekvésre készté az eddig cunctatorkodó császári fő­vezért. Az öreg Duna hídja október 16-an a szigetközi Duna ágaké pedig 19-én használható állapotba he­lyeztetett s Lothringen e napon taborkarától s mér­nökeitől kisérve, szemle ala vette a vár környékét, a nélkül, hogy e vállalkozásában a varörség részé­ről háborgattatott volna. Sőt a szt.-tamashegyi erőd is úgy szólván el­lenállás nélkül került Scherffenberg gróf hatalmaba, ki cernirozó csapatával a palankra tüzet vetett s aztan a fellegvárba igyekező török őrségből mintegy 200 embert levágott s ugyanennyit fogságba ejtett. A várat és várost domináló tamas hegyi erőd­nek könnyelmű feladása és az a körülmény, hogy a dunai átkelés megakadalyozására török részről kí­sérlet sem tétetett, remélni engedné, hogy a török magát a várost sem fogja kitartóan védelmezni. A szövetségeseket föllelkesité a szt. tamashe- gyi könnyű győzelem, mig ellenben a nagy ármadia futását és a párkányi hadsereget oly közvetlen kö­zelből látott várőrség meglehetősen demoralisalva volt annyival inkább, mert egész határozottsággal ütötte föl fejét a hir, hogy a nagyvezér már Buda alól is tovaindult Belgrad felé s eszerint fölmentő seregre alig volt kilátás. A legjobb reménynyel vezényelte tehát Loth­ringen a Komarombol megérkezett bajorokat októ­ber 20. és 21-én saját gyalogosaival együtt az esz­tergomi partra. Nyomukban vonult át a német lovasság. A felvonulás azonban a feneketlen utak miatt teljes három napot vett igénybe úgy, hogy a szö­vetségesek csak október 22-én este foghattak ostrom­ütegeik felállításához. A bajorok, az egész varost megkerülve Pár- kanynyal szemben foglaltak állást a Víziváros ellen. A Duna szt. györgymezei partján három üteget ál­lítottak fel. A császári tüzérek szt. György- és szt. Tamás hegyeiről a fellegvárra irányoztak ostromágyuikat. Október 23-án már az egész birodalmi sereg Esztergom körül táborozott. Mercy vezérőrnagy egy lovasosztálylyal a dö- mösi utat állta el, hogy az ostromló sereg a meg- meglepetés esélye ellen Buda felől biztosítva legyen. Szobieszky lengyeléi a balpartot tartották meg­szállva s Párkánytól nyugatra felállított ütegeikből szakadatlanul lőtték Esztergom várát. Az október 24-ére virradó éjjelen daczára a szakadó esőnek, sikerült a bajorok dunaparti ütegét négy, a tamashegyit pedig két ágyúval megerősíteni. Reggeli 9 órakor már ezekből is megeredt a tüzelés Esztergom ellen, 25-ének reggelére újabb 10 ágyú és 8 mozsár járult a szt. tamasi és szt. györgyhegyi ütegekhez. III. Esztergom megvétele. E közben az ötezer főnyi bajor hadosztály ost~ romárkaival teljesen megközelítette a vízivárosi, me­lyet október 25-én délután 5 órakor az első roham­mal sikerült is bevennie. *) Az őrség, melynek ellenállása egyébiránt itt sem volt valami erélyes, a mohamedán lakókkal együtt a fellegvárba vonult vissza, a honnan heves tüzeléssel üdvözölték az alsóvárosba hatolt hős ba­jorokat. Ezek azonban feltartóztathatlanul nyomultak most fólebb-fölebb s ötven embernyi veszteség árán meg­vették a toronyhoz vezető meredélyt és belefész­kelték magokat a kapu védőmüveibe. **) A következő éjjel ismét sikerült néhány ostrom­ágyút vontatni a többször emitett hegyi ütegekhez; a bajorok pedig aknamunkához láttak az éj sötétjében. 26-án az ostromlók minden oldalról bombazá­port zúdítottak a szorongatott varra; miközben a vitéz gyalogság — nem türödve a sűrűn hulló kézi­gránátok és lehengergetett kövek által soraiban okozott csekély mérvű veszteséggel — hatalmaba kerítette a külső sánc árkokat. Délelőtt 10 órakor a déli kapu közelében mintegy két ölnyi rés is löve­tett. S minthogy most mar a bajorok töltött aknája szintén robbanásra készen állott, a varörség pedig — melyet szabad mozgásában a varosból fölmenekült hatezer főnyi muzulmán lakosság szorongása is fe­szélyezett — egyre szűkebb védelmi körre szorult; Lothringen Károly hg. elérkezettnek vélte az alkal­mas időpontot arra, hogy Szobieszki beleegyezésével és nevében Ibrahim diarbekiri pasát, mint Eszter­gom parancsnokai, a var föladására szólítsa fel. Szobieszki — meghódolás esetén — az őrség­nek szabad fegyveres elvonulást Ígért. De Ibrahim 24 órai megfontolási időt kért; mire aztán hatvá­nyozott ostromtűzzel és aknarobbantással válaszoltak a szövetséges hadak.***) *) Elsők voltak a városban: Lymburg-Styrum gr. ezredes, ki az alsó-város bástyáján a Dunamelletti kis kaput zúzatta be, és a Croy hgek. **) Legtöbb halottja volt a »gr. Starhemberg« ezrednek, melynek itt négy tisztje is elesett. ***) Az alig öt napig tartó ostrom alatt több mint hétezer golyó röpíttetett a sziklavárba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom