Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
12 ( J I [ 1 1 Az osztrák történetírók, kik tőlök telhetöleg tépdesik a hős király babérkoszorúját, e vereségből különösen tökét faragnak a derék király ellen. Elég hálátlanul mert e szerencsétlensége inkább részvétet kelthet, de mitsem vonhat le érdemeiből. Lothringen Károly okt. 9-ére tervezte a döntő ütközetet. Szobieszki, hogy helyrehozhassa a lengyel fegyver dicsőségén ejtett csorbát — főtisztjei vonakodása daczára, elfogadta Karoly indítványát. Az egyesült haderők (50000 ember) által vívott párkányi csatában a lehangolt és megfogyott lengyelek a szárnyakon foglaltak állást. A sereg vezénylő főtisztje közt kiválóan említésre méltók: Badeni Lajos herczeg, gondola Mercy, Dünevald, Taaffeés Pál- ffy kik a lovasság Croy herczeg, Serényi és Star- hemberg gróf (Bécs hős védője) pedig a gyalogság élén harczoltak. Az ütközet sorsát, mely Párkánytól nyugatra negyed órányi táyolban vivatott, a cs. gyalogság döntötte el. A >örökök hadvonala keresztül töretett a tüzérség áltál megtizedelt és szétszórt hadtömegeik között a császári és lengyel lovasság borzasztó vérfürdőt okozott. A futásnak indult török sereg egy része Párkányba s Garamon át Pest felé menekült mig a zöme a dunai hid felé tolongott. A megsebesült budai pasa Kara Mehemet 2000 emberrel rpég idejében átvonult a hídon, mely a menekülnp törekvő nagy embertömeg súlya alatt utóbb leszakadt. E hírre Károly herczeg rögtön 8 ágyút áhított fel a parton, melyek kartácszápora rettenetes pusztítást vitt véghez a hídon szorongó embertömegben. Az óriási zűrzavarban Párkány is könnyű szerrel bevétetett. *) Badeni Lajos dragonyosaival egy részről a bo- szútól égő lengyelek másrészről csakhamar betörtek Párkányba hol a kitűzött fehér lobogó daczára — 200 jancsar kivételével — mindenkit levágtak, Párkány élelmi készleteivel együtt porrá égett. A vert török had minden menekülési törekvése hasztalan vala; a két órán át tartott irtózatos halálküzdelemben néhány ezer ember kivételével az egész török sereg tönkre jutott. A Duna partján egész garmadában hevertek holtetemeik; azok kik úszva vagy sajkákon igyekeztek menekülni, a Duna hullámaiban lelték sirjokat. Két pasa 1200 emberrel fogollyá lön ! Valóban e harcz az istenítélet napja volt a törökökre nézve! Tököly, épen jókor ért a szomszédos hegyek magaslataira, hogy lássa a véres dráma végső jelenetét. Kétségkívül Szobieszky érdeme, hogy Tököly tétlenül nézte a szövetséges seregek előnyomulását s Párkánynál nem támogatta a törököt. A nemes lelkű király hő vágya vala, kibékíteni a nemzetet királyával ; közbenjárására azonban a bécsi kormányköröknél nem talált rokonszenves fogadtatásra. A nagy szolgálatokat tett hős király a bécsi udvart illető egyéb reményeiben is csalódott. És e körülmény, a közelgő tél, nejének és főtisztjeinek a hazatérést sürgető felszólalásai — a párkányi csata után ingadozóvá tevék Szobieszkit. Nem volt többé kedve a harcz folytatására s Esztergom ostromlására. Lothringen Károly előterjesztései azonban végre még is megnyerték a királyt s Esztergom ostrom alá vétele elhatároztatott. A vérözön, mely a lefolyt csatában egy negyed mérföldnyi távolra pirosra festé a Duna szőke vizét, Esztergom közeli felszabadulásának hajnalpirja volt. *) Párkány erőssége csak palánkból állott; t. i. két sor czö- löp közé földet hordtak, a czölöpöket kivülröl befonták s besározták. A palánkot árok s ezt kettős karókerités (pallisada) vette körül. A várörség, mely a várfokáról tétlenül vala kénytelen nézni bajtársainak halálküzdelmét — elcsüggedve zárkózott a falak mögé s szorongó szívvel várta a jövő fejleményeket. A hidverés s a kér. sereg átkelésének megakadályozására még csak kísérlet sem történt az őrség részéről. A cs. és birodalmi sereg a vár lötávolán kívül — a Körtvélyes szigetnél vert hídon kelt át a Dunán. A csapatok átvonulása okt. 19-én vette kezdetét; az őrség erre felgyújtván a Ráczvárost s a szenttamáshegyi palánkot, minden erejét a vár és Víziváros védelmére összpontosította. Scherfenberg gf. azonban támadó fellépésével nemcsak a palánk teljes felégetését akadályozta meg. hanem annak őrségét is részint levágta, részint fogságba ejtette s ezzel katonailag fontos állásnak jutott birtokába. A hadsereg lassú átkelése és felvonulása, továbbá az utak véghetetlen rosszasága miatt csak okt. 22-én foghattak az ostrom ágyuk felállításához, maga Szobieszky hadával a párkányi oldalon maradt és ott állította fel ostromütegeit, mig a császári és birodalmi megkerülte az egész várat s félkörben foglalt állást. A bajor csapatok (5000) a szt.-György- mezön, mig a császáriak a szt.-Tamás és György- hegyen (ma már le van hordva) állították föl agyu- telepeiket. Mercy vezér őrnagy a lovasság egy részével a bajorokon alul táborozott, hogy a budai törökök támadása ellen fedezze az ostromló csapatokat. A nádor vezérlete alatt álló kir. had tábor helyéről hallgatnak emlékeink. A vár és Viziváros ágyúzása okt. 24-én vette kezdetét; ezzel egyidejűleg a bajor és császári gyalogság futó árkokkal igyekezett megközelíteni a várfalakat. Okt. 25-én a bajorok északról — az általok lőtt résen, mig a császáriak délnyugatról intéztek rohamot a Viziváros ellen, melyet rövid harcz után s csekély áldozattal sikerült is elfoglalniok. Okt. 26-án 1200 lovas kíséretében a bajor választó fejedelem is a táborba érkezett. E napon a gyalogság már a kifalazott várárkot is hatalmába ejtette, miközben a vár ágyúzása is oly erősen folyt, hogy a déli várkaputól jobbra — néhány ölnyi rés keletkezett a várfalon. A vízivárosi és déli oldalról egyúttal aknákat is ástak a várfal alá, melyek egyike a felrobbantásra már teljesen készen állott. A várba hajított bombák és tüzes golyók zápora (7000) páni félelmet idézett elő főleg a várba menekült török lakosság soraiban. A nők és gyermekek jajgatása és siránkozása, a reménytelen jövő komor kilátásai, végkép lelohasztá a csüggedt őrség kitartását. Szobieszki és Károly herczeg ily körülmények között méltán remélhették, hogy újabb áldozatok nélkül is birtokába juthatnak a várnak. Szobieszki tehát önmegadásra szólította fel az őrséget, életét, szabadságát és ingó vagyonát biztosítva részére ha a vár még az nap (okt. 26) feladatik. Ibrahim, a diarbekri pasa és várparancsnok, 24 órai gondolkozási időt kért; erre az ostromlók kettőzött erővel folytatták a vár ágyúzását. Ez végre megtörte Ibrahim lelkét; éjjeli 11 órakor egy török főtisztet küldött a táborba, ki Ibrahim nevében az Ígért feltételek és kezesek adása mellett a vár átadását jelentette. Okt. 27-én a király biztosai megállapították a capitulatió részletes feltételeit. Ezek szerint egy kapu rögtön atadatik; a vár összes hadi felszerelése a keresztényeké; az őrség fegyverben vonulhat el, két napi élelmi készletét s összes ingó vagyonát magával viheti. Kocsikról, hajókról és evezősökről Károly herczeg gondoskodik; a szerződés aláírása után a császári sereg megszállja a várat, melyből az őrség í
