Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
azonnal kivonul. A keresztény foglyok szabadon bocsáttatnak. Okt. 28-án a kellő nap már a keresztény sereg birtokában találta a varat, melynek 4000 főnyi őrsége még az nap reggel kiköltözött. Két ezred áltál képezett sorfal között — Szobieszki a bajor választó és Lothringen Károly szemei előtt — folyt le a kivonulás jelenete. Az otthonát vesztett török lakosság is — 6000 főnyi létszámban — az őrséghez csatlakozott s részint szekereken, részint a rendelkezésökre bocsátott ro hajón költözött Buda felé. Az ostromló sereg alig 100 főnyi veszteséggel jutott Esztergom birtokába. A mélyen vallásos király Istennek tulajdonítván a könnyű győzelmet a várba sietett, hol a mecsetté alakított Bakács 'kápolna felszentelése után a „Te Deumu örömhangjai mellett adott hálát a Gondviselésnek, mely a magyar Sión ormain a félhold helyett ismét a szent keresztet juttatta uralomra. Lothi ingen Károly 1090 emberből álló őrséget helyezett a várba; ezzel a hadsereg szétoszlott és téli szállásaira vonult. Károly I. Lipót királyhoz intézett jelentésében Starhemberg, Rüdiger és Seré- nyi grófot, továbbá Croy és pfalz-neuburgi hercze- get emeli ki, mint a kik a főtisztek közül legtöbb érdemet szereztek magoknak az ostrom alkalmából. Mig a kereszténység örömriadással üdvözlé e fényes eredményeket, addig egész Törökország a gyászolók keserve és jajgatásaitól viszhangzott." A janicsárok, a spáhik a nagyvezért vádolták s átkozták az igazságtalan háborút, mely majdnem megsemmisítette őket. Maga a szultán belső termeibe zárkózott a nagy veszteség feletti fájdalmában s dühében le akarta öletni Konstantinápoly összes keresztény lakóit. Utóbb ugyan engedett az eszély szavának s visszavonta rendeletét ; de a nagyvezért megfojtatta s végre 72 elvérzett vagy fogságba esett pasa kincseinek lefoglalásában keresett vigasztalást. A budai pasa ugyan két év múlva (1685.) meg- kisérlé a félholdat ismét visszahelyezni Esztergom várfokára; de a vár felmentésére siető Károly her- czeg által a táthi és esztergomi határban keményen megveretett. Ez volt a török utolsó megjelenése Esztergom területén. A félhold fénye örökre elhomályosult ; hanyatló birodalma többé nem vala képes kiheverni az 1683. év veszteségeit. # * Azok az örömkönnyek, melyek az okt. 28-án megszabadult 25 kér. fogoly szemeiben csillogtak; az az örömzaj, melylyel a kér. világ s főleg Róma a győzelmi hireket ünnepié; forduló pontot jeleznek Esztergom életében. Közel másfél századon át, egész története hasonló a borús éjhez, melynek sötétségét _m int czikkázó villámok fénye — csak koronkint világítják meg a magyar s velők egyesült kér. hősök fenyes fegyvertényei. Esztergom ege végre (1683. okt. 28.) kiderül; s habar a 130 éven át tartó rabság, a 16 éves háború okozta nyomor és a kényszerű mulasztások l íy.. p* & ESZTERGOM UTOLSÓ OSTROMA A TÖRÖKÖK ÁLTAL 1685.
