Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 81. szám
Esztergom, V. évfolyam. 81- szám. Vasárnap, 1883. október 7-én Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik: hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié..........................................6 fit — kr. fél évre ...............................................» — » n egyedévre . . .. ...........................1 , ő() „ E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: j-’FALZ.-HAZ ELSŐ EMELET hová n. lop szellemi részét illető közlemények kiildmidSk. KIADÓ Hl V ATAL: |S Z É C H E N I - T É R hová a hivatalos s n magán hirdetésük, a nyittlórhe szénit közlemények, előfizetési pénzek és jeohrmálósok intézendők. H 1 R D E HIVATALOS llllíDKTKSKK : 1 szótól 100 szóig — írt 75 kr. 100—200-ig 1 „ 50 „ 200-ífb0-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 80 kr. r É S E K. i\iacj \n11iiímericsícrc megállapodás szerint lehető 1égj Hiányosabban közöl tétnek. NYILTTI'ÍR sora 20 ki-; A népkönyvtárakról. (N. K.) Palotákat építünk városainkban, a tudományokat virágoztatjuk, a művészetről lelkesedve szólunk, szóval kifejtjük a szép Ízlést, a kellemest liajliásszuk, nagyszerűt óhajtunk mindenben, csak egy dolog van, mit mindenek felett kellene kifejtenünk, hogy évezredek múlva is tanuljanak bennünket tisztelni más nemzetek s épen ez irányban teszünk vajmi keveset. Ha egyszerűen kimondom, hogy ezt a dolgot népeik ölesne k nevezik, sokan lesznek, kik megütközve vetnek fel néhány érvet, melyekből ki látszik, hogy sohasem volt honunkban oly erős lábon a népoktatás ügye, mint épen napjainkban. S ez állításnak jogosultságát el lehet fogadni, de a néperkölcsi állapotot csak egy pillanatra, mert a hosszas fontolgatás, a gazdag tapasztalat, csakhamar megfosztják mezétől a díszelgő bábut s kidurran a külső báj alá takart fii részpor. Mindazonáltal nem vitatok oly dolgot, melyhez a falusi könyvtáraknak csak közvetett álláspontjuk van s a jelen czikk eszméjének természetével nem egészen azonos. A népkönyvtár eszméje régi eszme, azonban fájdalom, hogy csak eszme. A hol létezik is, ott nem nagy erkölcsi haszounal jár. Kevés a jó könyv, mert kevés a jó iró, sok a haszontalan könyv, mert sok a selejtes iró. Ezzel egyik bibe meg volna fejtve, a másik ének a nép könyvtárosról szól, ki a könyvet kiadja, de nem nézi meg, hogy kinek adja, röviden mondva nem ismeri olvasóit. Minden esetre szükségesek ;i jó kezelők. de lia lovat vettünk, szekérre csak kerül. Adjunk lendületet a jó népkönyvtári piacznak, a rósz könyvnek lapjaiba, pedig sajtot se takarjunk s lesznek jó könyveink, melyek a szivet nemesitik, a közönyt (lángra gyújtják, a setét babonát felvilágosítással űzik tova, az emberi méltóságot egész pompájában tüntetik fel; a vallást meggyőződéssé érlelik, hogy az ösztön helyett az akarat váljék elsőnek : igy leszen a nép erkölcsös s a haza boldog. Azt hiszem, de a tapasztalat is arra vezet, hogy bármi szegény is a község, mindig vannak kiadásai és pedig oly kiadásai, melyek ügyes községi gazdái kodás mellett elkerülhetők, de nemes* keblű adományozók sem hiányzanak, s ez ügyben, mivel nemes ügy a kérés csak fokozza azok becsületét, kik önzetlenül törekednek a haza javán s a nép erkölcsi hanyatlása orvoslását nem bízzák az időre, mint a könnyelmű szüle rósz gyermekének javulását, mert őrködnek a nép iirazgyönye, az erkölcs fölött, — figyelemmel kisérik a kor szüleményeit, követeléseit, fölkeresik s megnyitják a közboldogság ujabb forrásait, megelégedést szereznek a népnek, virágzást a hazának, hatalmat s dicsőséget óhajtanak a nemzetnek. Egy alkalommal kulisszák mögül szemléltem, midőn egy serdülő leányka „Fabiola nővére“ ezimil könyvet kezében tartva, üde arczán szemeiből patakzó könyek peregtek alá. Senkit som vélt körülte lenni, mert a jóság forrása szégyenpir nélkül engedé igazgyöngyeit hullatni a könyv lapjaira. Tiszta lelke ártalan vonásain tárult elém, melyből szivének viharos küzdői meit olvashatóm. Egy fohász, a könyek felszáradának s a leányka tovább olvasott. Mit gondolnak önök, o sok közül, ez egy felhozott tapasztalatom felől ? — Bizonyára Ítéleteik nem lesznek hátrá nyá'u a népkönyvtáraknak, főkép ha felhozom, hogy az a leányka, csak egy szegény vinczellór leánya volt, ki a vasárnap délutánt olvasással tette magának kellemessé. Tisztuljon az eszme s tett váltsa fel az óhajt, — kivesz ott a gyom, hol nem hiisel a kertész. ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. III Esztergom ostroma. A párkányi menekültek alatt leszakadt régi hid kijavítására s az átkelés főre,írozására, gondolni sem lehetett a vár fenyegető ágyúival szemben. A szövetséges hadsereg átszállítására tehát mindenek előtt uj hídról kelle gondoskodni, az ellenséges várágyuk lőtávolán kívül. Hidverésre legalkalmasabb pontul a Dunapart azon része kínálkozott, mely a Körtvélyes és Ny áras szigetek átél- lenében a viszonylag keskeny Dunaága- kat uralja. S valóban e két szigetet már október 11. és 12-én megszállotta a szövetséges gyalogság. A Komáromból minden készletben álló ostroinágyuval együtt leszállított hajóhíd bekötéso pedig október 13-án szintén megkezdetett. Stainau tábornoknak Komáromnál fekvő bajor gyalogosai Esztergom alá rendeltettek s 16-án érkeztek ide, há rom nappal előzvén meg a mintegy 1200 főnyi bajor lovasságot. Eszterházy Pál nádor Pozsonytól 6000 magyarral, Baden-Durlach őrgrófja pedig 5000-nyi svábj csapat élén volt útban Esztergom felé. Komárom és Győr parancsnokai uta- sittattak a szükséges élelmi szerek szállítására. Október 12. és 13. a fenyegetett várba is érkezett egy török csapat Budáról, valószínűleg élelmi- és lőszerekkel, mert pár órai időzés után — a párkányi ütközet sebesültjeivel —- ismét Buda felé vette útját. Tököly az elégiiletlen magyarok nevében Szobieszky iutervenfiúját vette igénybe, a császártól méltányos békekötést oszközlondő, de a nemcslolkii szabadiénak ez alkalommal is tapasztalnia kellett, hogy Bécs a szerencsében minden mértéken fölül elbizakodott s boszankodva kellett látnia, hegy amennyi hévvel esedeztek volt szabaditó karjáért éppen annyi hidegséggel utasítják most vissza mérsékletes ajánló békeszózatát. E hálátlanság fölött elkedvetlenedve, kijelenté a király, hogy lengyeléivel csak pár napig hajlandó még a párkányi rév védelmére táborban maradni. A lothringeni herczeg személyes kérelme mégis hatolt rá annyira, hogy nyoma ■ lékos segélyét nem vonta meg az 1683. év ez utolsó hadi vállalatától, mely Esztergom visszafoglalásával csattanós befejezést volt adandó az eddig lefolyt vér s drámának. A lengyel király békétlensége gyorsabb cselekvésre koszté az eddig címe* tatorkodó császári fővezért. Az öreg Duna hídja október 16-áu a szigetközi Duna ágaké pedig 19-éu használható állapotba helyeztetett é Az „EszUrgom és Vidíko“ tárcája. Szüreti kip Vau egy vig időszak A szomorú évbe’ Mikor kisimul a Gazda redős képe. És a szőllőhegyi Vidék legdallosabl), Mikor a gyermekek Szája legpiszkosabb. Mikor a szellőből Must foly az itczébe, S borért sem kell menni A sötét pinczébe. Szüretnek nevezik Ezt a kedves időt. Ma szedtük le mi is Tőkéről a szol'őt. Vége a szüretuek, A termést behordták, Apám, anyám vígan Az áldomást osztják. SzedközŐdik a nép Búcsúzik, haza megy. „Dicsérjük a Jézust,“ Az Isten áldja meg. Mi meg újra kezdjük, A jó mulatságot, Kiki veszi páiját, Ujjongva jár táuczot. »Hej vmczellér gazda, — Szol az édes apám, — Bakja meg a tüzet Hadd égjen szaporán“ ! Szót fogad apámnak, A tüzet megrakta, A láng fel lobogott. S feltört a magasba. Körül ülték aztán Cselédek czigányok, Mikor elfáradva Bevégzik a táuczot. Festői látvány volt. E kis csoportozat Nézni tűz fénynél A bámult arezokat- Távolabb két ökör Kérődzött a szalmán, Itt két pajkos gyerek Czivódott egy almán Amott ne: ány férfi Tüzjátékot kezdett, Fellőttek magasra S vissza csillag esett. Egy, kettő, három, négy, S utáuna sok, számos, Tarka színezetű, Szép fényes világos. Az egész társaság Nézi figyelemmel. S tetszés jelét adá Hosszú éljenekkel. Mindenki jól mulat, Öröm sugár arczáu Most köszöntik épen Édes apám anyám. Kiváunak jövőre Még egyszer annyi bort, Búzát békességet, Amennyi eddig volt. Újra haugos éljen Tölti be a leget Még a holdvilág is Almiból fölébred. Letekint, körülnéz, És aztán mosolyog, Mintha azt mondaná : Gyermekek játszatok ! A mint felém téved Halovány orczája, Mintha elbúsulna, Ködfátyolt vont rájh. Elbusulta magát, Jó barátom értem, Hej sok panaszt küldék Hozzá setét éjen, S’ szerelmes szivemmel Almokat áldozván, Együtt virassztotiuuk Kedvesem ablakán. Kenyeres pajtásom ! Ne busulj már értein, Megkértem a kis lányt, 0 lesz feleségem. Ha majd bekandikálsz, Hozzánk néha -estve, Látni fogsz boldogan, Csökot szüretelve. - VASKÓVITS SEBÉDI IZABELLA. A kisvárosi szellem. (Sand George Indiana ezimíí regényéből.) Sand George, a nngyszellemü franczia Írónő egyik kedves regényében találtam egy élénk részletet, mely a kisvárosi szellemet a maga eredetiségében rajzolja le. Az Esztergom és Vidéke tárczája számára „saját külön fordításomban“ a következőben mutatom be : A kisvárosi szellem a leggonoszabb. A jóravaló szellemeket félreismerve, a kitűnő tehetségeknek esküdt ellensége. Ha holmi ostobának vagy félbolonduak pártját kezdi fogni, akkor vele tart mindig a többség. Ha vitatkozol vagy öms^etüzesz valakivel, akkor olyan érdeklődő tömeg vesz körül, akár hacsak komédiáról lenne szó. Fogadásokat ajánlanak egymásnak a kíváncsiskodók s majd a lábaidra lépnek, csakhogy minden árva szót üstökön ragadhassanak. A ki vesztes, azt szidalmakkal tetézik, mert a kisvárosi szellem a gyöngébbnek sohasem ád igazat. Ha megmered támadni az előítéleteket s a nevetséges kinövéseket, akkor végig sérted a kisvárosiakat, mert a.zt támadod meg, ami nekik legkedvesebb. Akkor czivakodó meg veszedelmes vagy. Ölyan emberek a kikkel különben sohasem tőrödül s a kikkel sohasem foglalkozol magukra vesznek olyasmit, ami nem nekik vau cziniezve s egyenesen elégtételt követelnek tőled a biróság előtt. Ha kisvárosi emberrel találkozol légy óvatos, nehogy valamikép az árnyékára lépj, mert akkor jaj neked. Külöuösou tartóz-
